2010. december 31., péntek

Zúzmarás évbúcsúztató

3 megjegyzés:

Lassan véget ér a 2010-es esztendő. Az év utolsó napja ködös, hideg időjárást hozott, így a fák és minden más szép zúzmarával borítva várja 2011-et.

BÚÉK 2011

Ebben az évben sok újdonság nem történt a kertünkben, csak a szokásos vadvirágok nőttek. Szokatlan időjárásunk volt, nagyon gyakori, és nagy mennyiségű esővel, hideggel, viharokkal. Így a paradicsom is csak pár szemet termett, és a gyümölcsbokrokon is csak 1-2 szem termés volt. Utóbbiakat persze még az orrunk előtt lelegelték a madarak, csak érés közben láttuk a ribizli bogyóit. Kialakítottunk egy kicsi fűszerkertet is, az nagyjából be is hozta az előzetes várakozásokat, de nyilván még erősödnie kellene a növényeknek. Nagyjából 2-3 méteres szakaszon ültettünk egy turkesztáni szil sövényt. Ez sokfelé csodasövényként van reklámozva — nos ez részben igaz is. Mutatós növény, de feleannyira sem nőtt, mint azt vártuk, bár ebben vastagon benne lehetett a teljesen szokatlan, mostoha időjárás hatása is.

Jövőre kicsit aktívabban szeretnénk a konyhakertet formálni, és ha a ház körül végre rendezni tudjuk a terepet, akkor a kert tényleges kialakítása is elkezdődhet.

Pár délelőtti zúzmarás hangulatképpel szeretnénk minden kedves Olvasónknak kerti örömökben gazdag, boldog új esztendőt kívánni!

Emese, Emmácska és Nyözö

BÚÉK 2011

Szilveszteri ragadozó

Nincsenek megjegyzések:

Ma délután napnyugta előtt nem sokkal egy nagy barna madárra — egy karvalyra — lettünk figyelmesek. A nappali ablakából nézve jól látszott, ahogy az egyik öreg tölgy vízszintes ágán lakmározik...

Izgatottan előkerestük a fényképezőgépet, és elkezdtük fotózni. Szerencsére a madár elég nyugodt volt, ami nem meglepő mivel éppen uzsonnáját fogyasztotta egy néhai kék cinke kárára. A hideg idő miatt a kismadarak legyengülnek, és ilyenkor farkaséhesen a szokottnál óvatlanabbak. Így a cinke könnyű zsákmánya volt az ágon ülő karvaly számára.

A fényképezőgépen még csak alapobjektív volt, de mivel karvalyunk komótosan lakmározott, volt időnk először teleobjektívre cserélni, majd később az állvány és egy kisebb távcső is előkerült. A végére a nappali teljesen átalakult lessátorrá, mindenfelé fotós cuccok, félretolt bútorok hevertek. Emma lányunk kacagva nézte szüleinek gyermeki lelkesedését.

A fényviszonyok meglehetősen gyatrák voltak, így a képek nem lettek túl jó minőségűek, de így blogméretben még talán mutatnak valamit.

Karvaly cinkeevés közben - éhes karvaly cinkével álmodik
Karvaly cinkeevés közben, avagy éhes karvaly cinkével álmodik...

2010. december 24., péntek

Békés Karácsonyt Mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Ezúton kívánunk blogunk minden olvasójának áldott, békés karácsonyi ünnepeket!

Békés Karácsonyt Mindenkinek!

Emese, Emmácska és Nyözö

2010. december 19., vasárnap

Ádventi holdfény

3 megjegyzés:

Idén ádvent utolsó vasárnapja majdnem teliholdra esett. Előző éjjel még jókora hó esett, de a negyedik gyertya meggyújtásakor már gyönyörű holdfényes, mesebeli táj csábított egy kis éjszakai fotózásra.

Még két nap volt hátra a teleholdig, de a keleti égbolton napnyugta után nem sokkal már feltűnt a hegyek felett a Hold. Erős fénye varázslatos hangulattal árasztotta el a békésen szunnyadó tájat.

Holdkelte a hegyek felett
Holdkelte a hegyek felett

Észak felé az öreg tölgyfák között sütött át a holdfény, hosszú árnyékokat rajzolva a szikrázó hóra. Az ezüstös holdfény érdekesen keveredett a házból kiszivárgó sárgásabb tónusú megvilágítással.

Az öreg tölgyek holdfényben

Dél felé a Jupiter bolygó erős fénye növelte a karácsonyi hangulatot közvetlenül a fák felett. A szép tiszta égbolton a Hold zavaróan erős fénye ellenére sok csillag is látszott. A bolygó ekkor az Aquarius (Vízöntő) és a Pisces (Halak) csillagképek határán volt látható.

A Jupiter az Aquarius és a Pisces csillagképek határán
A Jupiter az Aquarius (Vízöntő) és a Pisces (Halak) csillagképek határán

Magasan a fejünk felett, a zenitben a Cassiopeia csillagkép jellegzetes W-alakja fénylett, miközben a fák ágait szikrázó hólepel emelte le a sötétkék égbolt hátteréről.

A Cassiopeia csillagkép
A Cassiopeia csillagkép

2010. november 27., szombat

Itt van a tél, itt van újra...

3 megjegyzés:

A meterológusoknak tökéletesen igaza lett: tegnapról mára virradó éjjel menetrend szerint megérkezett az első hó.

Nem aprózta el a természet, rögvest 30 cm-es hópaplant kaptunk kezdésnek. Valamikor éjfél felé kezdhetett el esni, és reggelre már 20cm volt. A délelőtti órákban még esett rendületlenül, déltájban hagyta csak abba.

Délutánra kezdett felszakadozni a felhőzet. Pár perccel ezelőtt napsütés árasztotta el a völgyet, és a tölgyfáink hegyét. Éppen nem olvad, de talajszinten fagyos az idő így egyenlőre a hó köszöni szépen jól van, egy ideig még megmarad...

2010. november 24., szerda

Breaking News: az első hópelyhek

Nincsenek megjegyzések:

Gyorshír: ma délután 15h után szolid havazás kezdődött, de ezt követően gyorsan elállt.

2010. november 23., kedd

Kertblogolók virágnapja: 2010. november

3 megjegyzés:

Először a nagyszerű Művelt Kert blogon olvastam a Kertblogolók Virágnapja c. kezdeményezéséről még októberben. Jópofa ötletnek tűnt, így ebben a hónapban én is megnéztem a vadvirágos részt a kertben mi is nyílik ilyenkor mifelénk.

Az eredeti kezdeményezés a May Dreams Gardens blogból származik. A virágnap lényege, hogy a kertblogolók minden hónap 15-én készült képes helyzetjelentéseket készítenek a saját kertjükről, majd ezt a May Dreams Gardens szerkesztője meghivatkozza a saját oldaláról.

Művelt Kert: Virágok még és virágok már című postjában buján virágzó növényeket válogatott 2010. novemberében — érdemes megnézni. Mivel nálunk gyakorlatilag a fűszerkerten kívül még mindig "csak" egy erdei rét van a kertben, így értelemszerűen vadvirágos képeket készítettünk.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca

Legtöbb jelenleg a Vajszínű ördögszemből (Scabiosa ochroleuca) nyílik. Szép, valóban vajszínű virágai vannak, ennek a nagyjából derékig érő növénynek. Már nyár elején feltűnik a magas fű közé keveredve, és késő őszig virágoznak. Elsősorban a napos részeken tűik fel. Érdekes ahogy az összetett virága kinyílik: először csak egy kúpos, gúlaszerű képződmény jelenik a szárak végén, ebből bomlanak ki aztán fokozatosan a szirmok. A kicsi szirmok közül magasan kiemelkednek a porzók, ez az alábbi virágkép sarkába tett kis insertben jól megfigyelhető.

Vajszínű ördögszem - Scabiosa ochroleuca
Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca) virága közelről.

Néhány halványlilás ördögszem példányt is láttunk még októberben de ezek már elvirágoztak, vagy csak nem vettük észre a magas fűben. Ezek valószínűleg a Szürkés ördögszem (Scabiosa canescens) példányai voltak, amely már visszaszorulóban van Magyarországon.

Egy ernyősvirágzatú növény részlete
Egy ernyősvirágzatú növény részlete

Elég sok ernyősvirágzatú növény van még mindenfelé. Ezek beazonosítása azonban eddig még elmaradt, amit nem könnyít meg a mai határozókönyvek képanyaga sem. Általában van egy pár centiméteresben kinyomtatott kép egy egészalakos kompozícióban a növényekről. Ezek zömmel 40-50cm magasak, így el lehet képzelni mi látszik a képeken. Sokszor pedig a döntést, hogy mivel is találkoztunk éppen csak apró jellegzetességek alapján lehetne meghozni. Azért álljon itt egy részlet egy ernyősvirágzatú virágról, hiszen az egész alakos felvétel többek között itt a blogban sem adna túl sok élményt a zavaróan buja háttér miatt.

Van néhány pillangósvirágú is még. Talán nem meglepő, hogy ezeket elsősorban az Erdei here (Trifolium medium), és a Magyar here (Trifolium pannonicum) valamint a Vajszínű here (Trifolium ochroleucum) fajok képviselik. Kép csak korábbról van róluk, így most kimaradtak a válogatásból.


Balra egy aszat virága, jobbra: Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)

Még mindig virágzik a Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum). Ez a növényke már tavasszal feltűnik, és egész nyáron át késő őszig virágzik — elsősorban az árnyékos, nyirkos helyeken. Nem emlékszem hogy valaha is láttam volna november közepén a virágát. Ősszel a leveleinek a széle sokszor átmegy élénkvörösbe. Jellegzetes, átható szagot áraszt ha megdörzsöljük, de elég csak rálépni a leveleire. Szintén lila színekben virít többféle aszat is a kertben. Ezek elsősorban a napos, füves részeken láthatóak. Pontos meghatározásuk folyamatban van.

Nagyon szép őszi színekben pompáznak a különféle sövények, bokrok is mindenfelé. Jellegzetes látvány pl. Kecskerágó még mindig látható pirosas színfoltja, a Fehér hóbogyó (Symphoricarpos albus) messziről világító termése.

A környéken azonban virágzik még számos szép virág. Láttam a közelben szép számú Őszi kikericset (Colchicum autumnale L.) is, sajnos egy kirándulók által gyakran látogatott réten. Nagyon sok tő volt letaposva a csipkebokrok melletti részeken — láthatóan gyűjtötték a csipkebogyót, és a magas fűben nem vették észre a magas fűben elbújó, nagyon törékeny szárú virágokat! :(

2010. november 20., szombat

Tavasz az őszben

2 megjegyzés:

Az elmúlt napokban kimondottan enyhe, a sokéves átlagnál több fokkal melegebb napokat éltünk.

Őszi rügyek
Őszi rügyek...

A novemberi sokéves átlaghőmérséklet 5°C — ehhez képest az elmúlt napokban több éjszaka is 10°C felett maradt a hőmérséklet, napközben 20°C is volt néha. Ennek örömére a már levéltelen tölgyfák és gyertyánok ismét rügyezni kezdtek, de a már levéltelen turkesztáni szilen is megjelentek itt-ott apró rügykezdemények. Lent a faluban állítólag volt ahol kizöldült az orgonabokor! Reméljük azért ez a furcsa tavasz az őszben nem okoz majd komolyabb gondokat amikor 2011-ben valóban beköszönt majd a tavasz.

Mindenesetre most készülünk a télre — ugyanis a jövő héten már akár havazás is várható. Errefelé az első hó is általában meg szokott maradni, és csak március közepén olvad el végleg. Tavaly télen is jó fél méteres hó állt a kertben mikor az olvadás kezdődött.

A napokban kicsit megritkítottuk a sok csenevész tölgyfa, gyertyán suhángot a kert északi részében, száraz ágakat fűrészeltünk le. Ezekből jó gyújtós lesz majd a téli időszakban, a friss még nedves ágak meg sokfelé felhasználhatóak a kertben. Összegyűjtöttünk pár köbméter falevelet is. A kisebb része ment a komposztra, a nagyobb meg el lett terítve a fák között.

2010. november 16., kedd

Ritka égi látványosság: holdhalo és Hold - Jupiter együttállás

Nincsenek megjegyzések:

Ez a bejegyzés ugyan nem nagyon illik egy kert-blog témakörébe, de talán mégis érdekes lehet az olvasóknak. Ezen az estén a Hold a Jupiter bolygó mellett látszott, de jött még mellé más látványosság is.

Szép holdfényben úszott a kert november 16-án. Este 21h után lassan egyenletes fátyolfelhőzet kezdte elfedni a növekvő Holdat, és alatta a fényes Jupiter bolygót. Ilyen felhőzet esetén nem ritka az ún. halo-jelenség kialakulása.

A jelenség kialakulása erős fényforrás körül történik. Ilyen esetben a fényforrásról érkező fény a fátyolfelhőzet jégkristályain megtörik, és a forrás körül 22°-os sugarú körben egy szivárványos színű fénygyűrűt okoz. Nagy ritkán kettős halót, és sok egyéb érdekes fénytörési jelenséget is láthatunk, érdemes benézni az ilyen, ún. légköroptikai jelenségekkel foglalkozó weblapokra. Ilyen pl. Atmospheric Optics oldala.

Az égbolton látható fényforrás lehet a Nap, ilyenkor naphaloról beszélünk. A Hold fénye is okozhat ilyet, de ezeket ritkábban figyelhetjük meg. Ebben az is benne van persze, hogy az átlagos ember nappal többet van az ég alatt, másrészt a holdfény eleve gyengébb így csak nagyon ritka fátyolon tud átsütni olyan intenzitással, hogy a jelenség látható legyen.

A holdhalok sokszor nem mutatnak látható színeket, egyszerűen azért mert az emberi szem színérzékelése nem kapcsol be bizonyos fényerősség alatt.

2010. november 5., péntek

Őszi alkonyat

Nincsenek megjegyzések:

Ősszel gyakran vannak szép színes alkonyatok. Sok szót a dolog nem érdemel, így álljon itt herlyette két kép...


A Nap november elején már kicsit délre nyugszik, így ez kb. NyDNy felé volt látható...

Ugyanekkor északi irányban...

Míg a kert déli részéről nézve szép narancsvörös fények uralták az égboltot, addig a házunk másik oldalán az északi részen szép rózsaszínes fényben úszott lent a völgy, és szemben a Szent László hegy oldala.

A fotók november 5-én este készültek, több képkockás mozaikok.

2010. november 3., szerda

Őszutó

Nincsenek megjegyzések:

Novemberre gyakorlatilag lehullottak a levelek az öreg tölgyfákról.

Már csak egy-két gyertyánon maradt némi levél. Tekintve hogy ezeken a fákon gyakran fennmarad egész télen is a barnára száradt levéltömeg kimondható, hogy az idei lombhullásnak vége van. Így a következő napokban neki lehet állni az avar összegyűjtésének.

Sövényhiradó VI.

A turkesztáni szil sövényen is még fent vannak a levelek, de sárgulnak. Érdekes volt megfigyelni, hogy először a legalsó levelek kezdtek fokozatosan elszíneződni. Nagyon szép színátmenet alakult így ki, ahogy a növény csúcsától lefelé egyre sárgább levelek vannak.

2010. október 30., szombat

Ősz Dömörkapun

Nincsenek megjegyzések:

Kicsit ugyan offtopic az alábbi kép, de talán belefér ebbe a blogba is.

Ideológiai érveink a következők: az itt alázúduló víz egy része a kertünk déli részéből is származik, valamint vannak rajta növények is.


Dömörkapun jártunk.

2010. október 4., hétfő

Mitől is buja az erdei rét?

Nincsenek megjegyzések:

Nyilván nem lesz az alábbi megfigyelés túl tudományos alapú, és az is lehet nem minden évben igaz.

Idén a nyár közepén lekaszáltam a kert végéig egy kis utat a tavaszi esőktől magasra nőt növényzetben. Van abban mindenféle bő, magasra nőtt vadvirág. Összehúztam a nyesedéket egy nagyobb kupacba, majd egy nagy virágföldes zsák oldalát felvágtam, kifordítottam. Ezek ugye belülről feketék, és szellőznek is valamelyest. Ezzel letakartam a kupacot, majd bemenekültem az aktuális vihar elől.

Egy héttel később gondoltam elviszem a komposztdombra. Átpakkoltam a talicskába, kilakoltatva az időközben a mini kazalba költözött erdei sikló családot. Került mellé némi gyertyán-nyesedék is, majd végül a komposztkeret mellett lett kiöntve az egész, az egyik tölgyfa árnyékos tövében. Jó embermagas halom volt, keveredett bele mindenféle falevél és felszecskázott vékonyabb ágacska is.

Nézem most hétvégén, hogy a kupac erősen összement: már csak alig térdig ér. Közelebbről megnézve teljesen beérett, finom humusz lett belőle, csak pár vastagabb ág maradványa tartotta benne magát. Ez az erdei fű és vadvirág keverék kevesebb mint fél év alatt alakult így át. Igaz az idén szokatlanul sok volt az eső, így a körülmények ideálisak voltak, de akkor is meglepő...

Ha a biomassza ennyire gyors körforgásban van, nem meglepő, ha ennyire dús, és fajtagazdag tud lenni egy erdei rét!

2010. október 3., vasárnap

Új betelepülő: Csillagfürt

Nincsenek megjegyzések:

A minap beszélgetve más blogtársakkal szóba került a Csillagfürt.

A környező elvadult kertekben tavasszal többfelé virágzott ez a növény. A kertben rendezgetve feltűnt egy jellegzetes levelű, apró növény a kerítés mellett, ami úgy tűnik egy áttelepedett csillagfürt. Ebben a hitben megerősített a Művelt Kert blog szerzője, aki saját bevallása szerint nagy csillagfürt-kedvelő. Gondololm a legközelebbi helyről vadulhatott át, így jó eséllyel szép sötétrózsaszín példány lesz, ha kivirágzik.

Reméljük sikeresen átvészeli a telet, és jövő tavasszal már nálunk is virágzik ez a kedves növény!

2010. október 1., péntek

Egy negyedszázados könyvecske

4 megjegyzés:

Nézelődtem a minap a régi könyvek között, és kezembe akadt egy 1985-ben kiadott kis könyv Nagy öröm a kiskert címmel. Érdekes volt belelapozni, és megismerni általa, hogy miként vélekedtek a kiskertről 25 évvel ezelőtt...

Dr. Zatykó Lajos és Zatykóné Dr. Draskóczy Erzsébet könyve — minő meglepő — a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten. Lévén 1985-öt írunk a kiadásakor, már van ISBN száma is: 963-232-119-7, de segítve a korabeli könyvtári rendszerezést ETO száma (Egyetemes Tizedes Osztályozás) is van. Összesen 210 számozott oldal, egyszerű kis kartonborítójú, és a szövegközökben Szabó Ildikó tusrajzaival illusztrálva.

Ezt az időszakot én felső tagozatos általános iskolásként éltem meg, így nem ismeretlen az alaphangulat. Mégis, azóta eltelt negyed évszázad, és közben már felnőtt egy teljes nemzedék, akinek ez már csak hírből ismerős, és sosem árt ha ők is átérzik ezeket. Lapozzunk bele kicsit!

Ezt a könyvet azoknak írtuk, akik a kertjüket élvezni és nem szolgálni akarják, tehát a kertélvezőknek és nem a kert rabszolgáinak szánjuk. Az egyik kert a tartós öröm forrása, a harmónikus, kiegyensúlyozott élet záloga, a másik kényúr, gondot, gyötrelmet okoz, testet-lelket ölő munkára kényszerít.

Aki azt akarja, hogy kertjében örömét lelje, annak tudnia kell, hogy a növények életben tartása, termesztése milyen munkával, milyen kiadásokkal jár, annak kicsit értenie kell a biológiához, fiziológiához, tehát az élettanhoz, és tisztában kell lennie azzal, hogy a kerttől milyen pszichológiai, azaz lélektani hatásokat, esztétikai értékeket lehet várni.

Családi ház, házikert után sokan, nagyon sokan vágyódnak. Kevesen vannak azonban tisztában azzal, hogy a telek megvásárlása, a ház felépítése még csak a kezdet kezdete. Telekből, házból csak akkor lehet szerves egység, ha az éghajlathoz, talajhoz, környezethez illő, örömöt jelentő, hasznot hozó növények jól megtervezett együttest alkotnak. A biológiai, gazdasági, esztétikai szempontokat érvényesítő kertkompozíció a család minden tagjának nyújt valamit: a testedzés, a játszva tanulás, az aktív pihenés céljait, a természet utáni vágy kielégítését egyaránt szolgálja. Ma már nem kell különösen bizonygatni, milyen nagy jelentőségű a házikertben megtermett zöldség, gyümölcs a család ellátásában, sőt ezen keresztül a népgazdaság számára is.


Érdkesek az illusztrációk is. Rögvest a A mai ember kertje alcím mellett megjelenik a mai ember, azaz az akkori ember, még pontosabban a szocialista embertípus a korra jellemzően erősen idealizált környezete: nagyvárosi, lakótelepi lakó (Takácsék és Magenheimék szomszédja), és az előtérben az annyira áhított státusz-szimbólum: hétvégi kertes ház. Rögvest az elején kiderül, hogy kik is alkalmasak és honnan is eredeztethető a kertészkedési vágy a házikert fenntartására, nevelésére. Gyanítom egyes szövegrészek nem annyira a szerzők, mintsem inkább a korszellem hevületében dolgozó szerkesztők lendületét tükrözi. Azért valjuk be az elmúlt évek nagy haszna, hogy az alábbi gyöngyszemek már nem kötelező tartozékai egy szakkönyvnek:

A mai életforma hatására önmagától és a természettől elidegenedett ember megcsonkított vagy egyenesen elvesztett személyiségérzését a kertjében végzett alkotásban véli visszanyerni, sajnos gyakran torz formában (a díszítés fentűnést keltő, mesterkélt elemeivel), de ez a kiút még mindig hasznosabb vagy kártalanabb, mint ennek a folyamatnak különösen a nyugati világban emlegetett lázadó formája (rombolás, bűnözés, iszákosság, stb.). Bár a kertben végzett alkotás társadalmi méretekben nem vezethet kiútra az elidegenedés kérdésében, mégis az egyén szempontjából megoldás lehet.
[...]
Módot kell tehát adni a városlakóknak, hogy a családi vagy hétvégi ház kertjében saját elképzelése szerint alkothassa meg szűkebb környezetét. Kollektivista gondolkodást, cselekvést csak attól az embertől várhatunk, akinek módot adunk arra, hogy ennek ellentétpárját, a relatív elhatároltságot élvezhesse, ezen keresztül személyiségérzetét kifejleszthesse.

Ha nem sikerül mindent dekódolni a fenti részletekből akkor sebaj, kisebb szellemi felfrissülésként nézzünk pár rajzot! Lássuk pl., hogy miként is kellene kinéznie az olyan városlakó kertjének, aki azok közé tartozik akiknek nincsen sok szabadideje. Nekik állítólag átriumos, szőnyegtelepítésű házak valók, 100-200 m2 átriumkert, ahol pázsit, néhány törpecserje és évelő, a falra futtatott — az embert kísérő — szőlő, csöppnyi vízfelület alkotja a kertet. Mondjuk ez a "szőnyegtelepítésű ház" érdekesen hangzik, nem nagyon tudom ezt hova tenni. Az még ugye hagyján, hogy a szőlő lévén futónövény, így el tud kísérni minket nagyvárosi sétáink során. De csak szaporán, mert ugye nem érünk rá!


Gyepesített, fákkal, cserjékkel és igénytelen évelő virágokkal berendezett kert részlete

Na és aki ráér? Na igen, neki való a házikert. Itt megtudhatjuk, hogy a ma embere igényt tart bizonyos kulturális színvonalra, értve ezt környezeti körülményeire, de még inkább szellemi nívójára. Sajnos van azonban kisebb gond: a használati tárgyainkban igényesek vagyunk, de a házikert még nem tükrözi ezt az egyetemes fejlődést. Itt be kell valljuk elnézve pl. a Balaton, a Velencei tó körüli házakat, és az azokat övező kerteket amelyeknek zöme a '80-as évek közepe felé épült, bizony van némi igazsága a szerzőknek. Az, hogy ez a kép a közben eltelt 25 év alatt sem sokat változott azt is mutatja, hogy bizony ezen a téren sokat nem javult a helyzet.

A könyv nem mulaszthatja el, a kertművészet szó megemlítését sem. Az ehhez mellékelt képen látható hangulatképet egy kertből pl. simán be lehetne vállalni egy mai modernebb felfogású kertben, nincs is ezzel gond. Érdekes, hogy a korabeli könyvek általában mind ilyenek, az elejükön el kell viselni egy jókora kupac ideológiai maszlagot is, aztán jöhet az érdemi rész.

Többfelé tetten érhető ez a kertkultúrára nevelő, dorgáló hangnem. Persze van valóságalapja, mégis az egésznek olyan diktált hangulata lesz tőle. Szerintem elég lenne a jó példákat felhozni, és ezekkel szemléletet formálni, és nem azt bizonygatni lépten-nyomon, hogy mennyire igénytelen a köz.

Nyilván sok tekintetben már túlhaladott dolgokat is lehet olvasni, nekem leginkább mégiscsak az a szembetűnő, hogy számos olyan tippet-trükköt kihagytak a könyvből amit én nagymamámtól hallottam pl. palántázás kapcsán. Nyilván ezek akkoriban közismert népi kerti praktikák voltak, nagyrészt tapasztalati alapokon. Igaz ezek nem illettek annyira a korszellembe, akkoriban a tudomány legújabb eredményei, a technika vívmányai egyfajta zálogai voltak a fényes jövő építésének. Visszanézni, elődök tapasztalatából meríteni nem volt annyira divatos. Így a trágyázás témaköre a könyvben ugyan említi a szerves istállótrágyákat, de teljesen érintőlegesen, a műtrágyák és szuperfoszfátok ellenben bőségesen ki vannak tárgyalva.

Sok kerttulajdonos nem törődik azzal, hogy a kertet minden körülmények között kifogástalan állapotban kell tartani. Nagyon gyakori látvány, hogy igen ízléses, modern, tiszta lakás körül csapnivaló kert éktelenkedik. Az, hogy a lakás kulturáltsági szintje a tulajdonos ízlésének fokmérője, már régen polgárjogot nyert. Nálunk sajnos még nem mondható el ez a kertről, noha sok országban közszájon forog, hogy a kert a kultúra mércéje.
A kertműveléshez is megvannak azok a technikai lehetőségek (kisgépek, kerti kéziszerszámok, öntözőberendezések, technikai fogások, egyszerűsített termesztési eljárások, különféle vegyi anyagok stb.), amelyeknek tervszerű és rendszeres alkalmazása célszerű és nagy segítséget nyújt a kerti munkák időbeni, jó minőségű elvégzéséhez és a mindenkor kifogástalan kerti kép kialakításához.


A rendezett, ízléses, művészi kert gondozójának hasonló jó tulajdonságaira enged következtetni

A rendezetlen, elhanyagolt vagy ízléstelenül berendezett kert gazdája egyéniségét is tükrözi

...és itt még hosszasan olvashatjuk a hasonlókat. Érdekes javaslat is felbukkan eközben: Általában a nehéz, a jó berendezést és a különös szakismeretet kívánó munkákat érdemes kiadni. Tekintve, hogy ezek az igények általánosak, kívánatos lenne, ha szakosított vállalatok, vagy szövetkezetek alakulnának az ilyen munkák szakszerű és felelősségteljes ellátására..

A kötet utolsó harmadában kapja meg a magáét a kertitörpés, neoncsőkarós kerttulajdonosok hada, különös tekintettel azok aki a neoncsövek végére még pöttyös gombasapkát is húznak és nem általnak tetőcserépből készíteni ágyásszegélyt. Érdekes és mai szemmel nézve mulatságos. Tény hogy borzalmas giccsekre képesek egyes kertekben, de az is tény, hogy amikor esténként sétálni vittek a szüleim mindig meg kellett állni annál a háznál, ahol a kerítésnél volt egy vár és pár kertitörpe ácsorgott körülötte. Kisgyerekként ezek nagyon érdekesek voltak, és mozgatták a fantáziámat.


Az ízléstelen neoncsöveket ezúttal még feltűnőbb
"gomba alakká" alakította át ennek
a kertnek a tulajdonosa

Mintegy 21 oldal bevezetés után azonban sok hasznos, és érdekes információt is kapunk. Lehet ezekből még később mazsolázni fogok itt a blogon is. Úgy tűnik nekem, hogy ez általános jellemzője a korabeli szakkönyveknek más támákban is. Magunk közt szólva az sem nagyon lepne meg, ha a szerzők ezekre a hosszas bevezető dörgedelmekre csak nyomokban ismernének rá mint saját írásukra.

A kötet kezdi a telek kertté alakításával, méretezésével, esztétikai, technikai szempontokkal. Folytatja a kerti eszközök ismertetésével, a jó talajmunkák végzésével, trágyázásról (a korszellemnek megfelelően a hangsúly a műtrágyákon van). Érdekes, hogy még a komposztdomb intenzív műtrágyázását is javasolja a könyv — nekem ez eszembe se jutna.

Ezt követi a palántanevelés témaköre, majd alaposan kielemzi a magvetés lehetőségeket. Olvashatunk a növényápolás témakörében a kapálásról, gyomlálásról, öntözésről, fagyvédelemről, fejtrágyázásról, egyéb kerti munkálatokról.

Részletesebb leírást kapunk a korai termés érdekében végzett fóliázásról, korai hajtatási trükkökről, különféle táblázatokkal segíti a zöldségtermesztés tervezését, ütemezését.

Külön fejezetben foglalkozik a kötet a gyümölcsöskert gondozásával, a metszéstől a koronaalakításon át az intenzív koronaformák kialakításáig. A házi szőlőművelés kapcsán a lugasok kialakítását, gondozását olvashatjuk.

A kártevők elleni harc is külön fejezetet kapott. Természetesen itt is elsősorban a vegyi védekezésre helyezi a hangsúlyt a szerzőpáros, külön-külön kitérve a leggyakrabban termesztett gyümölcsök és zöldségek egyéni betegségeire is.

A kötet végén néhány tartósítási, tárolási eljárás is ismertetésre kerül, többek között a gyümölcsök aszalása is.

A legutolsó 20 oldalra szorult a dísznövényekről szóló rész, külön taglalva a gyep, a fák és cserjék valamint az évelő és egynyári virágok témáját. Érdekesség, hogy a virágneveket csak latin néven említi, és Farkas László nyomán közöl egy rajzot is Egész éven át virágzó évelőágy kiültetési térképe címmel.

Legvégül rendszeres naplóírásra, megfigyelésre, feljegyzések készítésére, pontos pénzügyi könyvelésre buzdítja az olvasót — amivel azt hiszem csak egyetérteni lehet.

2010. szeptember 23., csütörtök

Mikroklíma

8 megjegyzés:

Figyelem egy ideje az időjárást, és egyre jobban kiviláglik, hogy nálunk fent a hegyen mennyire más is az időjárás. Nem csak nagy léptékben van észrevehető különbség, hanem egész kicsiben is...

Kertünk fent van a hegy tetején, közvetlenül az erdő szélén. Ez nagyban meghatározza a hely mikroklímáját. A Duna völgye a Dunakanyar térségében 180 m tengerszint feletti magasság körül van. Ehhez képest már az év minden szakában érezhető a különbség. Ha téli időben pár fokkal fagypont felett van a hőmérséklet és esik az eső, az 300 m felett már meg is maradó hóesésként jelentkezik. A nyári hőségek idején a szentendreihez képest akár 5-6 fokkal is hűvösebb van, ami persze nem csak a magasságkülönbségnek köszönhető, hanem az erdőségnek is.

A falu legalsó részei 360 m körül vannak, de mi fent a dombtetőn már 430-440 méteren vagyunk, ami D-DK felől kisebb fennsíkként folytatja, mielőtt leszakad a patakvölgy felé. Ez a közel száz méteres differencia éppen az ilyen őszi időszakban látványos. Az elmúlt napokban lent a völgyben hajnalra már harmatpont alá hűlt az idő, így vastagon megült a köd. Ezt csak a napsütés kezdi el feloszlatni, amikor besüt a völgy aljára. Nagyon szép látvány ahogy elkezdi megmozgatni a hősugárzás a köd tetejét, felszakít belőle darabokat, és a köd elillan ahogy az aranyló napfény beömlik a völgybe. A mellékelt kis kép ugyan nem sikerült jól idő hiányában (buszhoz szaladtam, nem tudtam jobb kilátást adó helyre menni), de mutatja a lenti ködösséget.

Eleve a nap is később süt le oda reggelente, este is hamarabb bújik el a hegyek mögé a jó öreg tarhonyaszárító csillag — így napközben is hűvösebb a klíma. Ez különösen a téli időszakokban komoly hatású: a sűrű hideg levegő megül lent a faluban és csak erős szél tudja átkeverni. Ezzel ellentétben a dombtetőn picit több napot és meleget kapunk, és a levegő is jobban cserélődik.

Szépen sárgállik a som levele, és a termése is fogyasztásra kész az utcában, ami alapján nem lehet már olyan messze az igazi őszi színorgia időszaka.

Ahogy a nap az ősz során egyre alacsonyabban jár, egyre nagyobb terület hűl le az éjjel harmatpont alá — így ez a reggeli ködhatár is egyre feljebb emelkedik. Nemrég, 23-án hajnalban a Nap átlépte az égi egyenlítőt, és beköszöntött a csillagászati ősz...

2010. szeptember 20., hétfő

Őszi özönvíz után

2 megjegyzés:

Az elmúlt héten ismét rengeteg eső volt, de szombaton már kibújt kicsit a nap, keddre pedig egy átmeneti borulás után ismét ragyogó idő van.

Ilyen randa időjárásban az ember kicsit hajlamos belefeledkezni a technikába, így blogunk is bővült, webkettesedett egy kicsit. Mostantól lehet a bejegyzéseket megosztatni, szeretgetni meg ilyenek.

A fűszerkert is készülődik a téli időre. A levendulák elvirágoztak, a rozmaringok egészen felkopaszodtak, szinte már csak a száraik csúcsán van pár levél, az is kicsit sárgul. Egész év folyamán többször sárgulgatott, valamiért nem érzi jól magát nálunk. A többi fűszernek tetszett a terep, szépen gyarapodtak.

Sövényhiradó V.

A turkesztáni szil messze nem lett méteres, a fél métert is alig éri el. Ugyan a nyár közepén erőteljesen megindult, de utána megint jött az özönvíz, és megtorpant a fejlődésben. Augusztusban picit meg lett nyesve, hogy dúsuljon. Úgy néz ki ez be is jött, mert számtalan új oldalága, friss zöld levele lett a metszések nyomán — persze erre megint jött a rossz idő. Reméljük azért megerősödik mire eljön az őszi lombhullás. Addigra talán ezek az új oldalágak is megerősödnek, és lehet még egyszer nyírni az idén.


Növekszik a turkesztáni szil, a tölgyfák pedig kezdenek sárgulni

Be' jó is lenne, ha nem csak ez a mostani pár nap képviselné az idén a vénasszonyok nyarát...

2010. szeptember 9., csütörtök

Az ősz első színei

Nincsenek megjegyzések:

Úgy tűnik az idén hamarabb élvezhetjük az őszi színpompát. Általában a Pilisben október közepén, második felében a legszebbek az erdők, de idén mintha hamarabb indulna a színesedés.

Így lehetséges, hogy jó egy hónappal korábban, már szeptember második felében besárgul a környék. Az alábbi képmozaik ma készült, egy tipikusan őszi ködös reggeli hangulatban, amikor mindenen víz csöpögött...


2010. szeptember 6., hétfő

Hajnali szedervadászat

1 megjegyzés:

Mint előző postunkban is írtam érik a szeder. Ha pedig érik akkor szedni kell — így most egy könnyed hangvételű kora reggeli szedervadászat képes beszámolója következik.

Kora reggel szépen sütött a nap, így gondoltam az idő éppen megfelelő arra, hogy a Nyözö a szederre szálljon. Nem borzasztott el a hőmérő szerinti 8,1 °C látványa sem. Az elhatározást reggeli kávézás, majd a tettek követték: előkotortam egy valamikor talán fagylaltos műanyag dobozkát, természetesen a fényképezőgépet, vekkerórát és uzsgyi kifelé.

Az utóbbi kellék talán kicsi magyarázatra szorul. Mivel hétköznap lévén az embernek munkába is kell menni, nem árt ha nem feledkezik bele a gyümölcsszedésbe. Időben vissza kell érni, hogy az ember lecuccolhasson, átöltözhessen és szedervadászból F.G. superman-é változhasson vissza. :)

Az időben történő visszaindulás különösen fontos annak fényében, hogy a szeder ugyancsak vendégmarasztaló növény. Ennek csupán egyik oka az, hogy az ember szedés közben fürtről fürtre kalandozva hajlamos komoly távolságokra jutni úgy, hogy észre sem veszi. Pillanatokon beül előáll a helyzet, hogy egy hatalmas tüskés szederketrecben találja magát a vadász, csak a zenitből jön némi fény. Körben mindenfelé csábító fekete gyümölcsök, de ekkor már a legkisebb mozdulatra is belemar az áldozatba a sok tüske. De persze az elszánt vadászt ennyi nem riasztja el, szedi a termést, és magában mondogatja, hogy
— Ellenállok, ellenállok! Csak azért sem eszem meg ezt a szemet, mert így sosem lesz tele a navalyás doboz! Hmmmm-nymmm. Nyammm... — hallatszik egy bokor mélyéről.

Ráadásként a szeder véd és dac szövetségben él mindenféle rózsatövekkel. Így aztán a gyümölcstől már hipnotizált áldozat végleg csapdába kerül. Miért is jó ez a szedernek?


Még van hely bőven... Ott, ott bent azok finomak!
...és elérte a doboz szélét! :)

Ha az áldozata ott pusztul, a szerves trágya helybe jött, amit kevés növény mondhat el magáról. Másrészt vergődése közben a legérettebb gyümölcsök szanaszét repülnek, lehullanak mindenfelé, elősegítve, hogy a következő évben még sűrűbb legyen a vegetáció. Ez a rövid távú szaporodási mechanizmusa. Ezt segítik a félig érett, de már fekete egyedek is. Kicsit erősen meghúzva a gyümölcsöt a már érettek tucatszám hullanak alá a bokorról.

Finom trükkök tucatjával bír a szeder. Így pl. a legfinomabb gyümölcsök mindig a levelek alatt, jó mélyen a bokor közepén, stb. vannak. Az ám, de ha a humanoid gyanútlanul a levelek alá nyúl rögvest belekapaszkodik tucatnyi apró horgas tüske. Itt ismerszik meg, hogy biza' a majmok a rokonaink, hiszen akárcsak a kis majom a Sivatagi show c. filmben a sót, úgy mi sem eresztjük a szedret, ha a fene fenét eszik akkor sem. Végül a szeder meglesz, a tüskék kicsi kampói a kezünkbe törnek, a gyümölcsöt pedig elvittük jó messzire, hogy aztán a benne rejlő magocskákat jó messze (időközben némi szerves trágyával gondosan burkolva) elpottyantsuk. Ez meg ugye a hosszú távú szaporodási mechanizmus.

A kevésbé kitartó egyedek hamar elmenekülnek, így marad gyümölcs más közvetítőknek is. Így pl. a madaraknak, akiknek a legjobb csemegét tartogatja a növény: mindig a már elérhetetlen magasban csábítanak a legszebb gyümölcsök.

Ha nehezen is, de megtelt a dobozka. Mivel még volt pár perc, körbenéztem a környéken szeptember elejei vadvirágok után kutakodva. Bővebb leírások helyett álljon itt néhány kép ezekről.

Munkába indulás előtt nem árt egy alapos mosdás. Furcsán néznek ugyanis a lilásvörös szájú, foltos ruhájú egyszeri szedervadászra a buszon. Lezárván az írást még egy fontos megállapítás kikívánkozik: a bokor azzal is védekezik, hogy a ujjbegyekbe tört tüskék csökkentik a blogírási kedvet, így a trükkök nem lepleződnek le egykönnyen. Némelyik billentyűleütés élénken felidézi kora reggeli látogatásomat a tüskevárban...

2010. szeptember 2., csütörtök

Itt van az ősz...

4 megjegyzés:

Itt van az ősz, itt van újra. Augusztus végével — szó szerint és átvitt értelemben is — villámcsapás szerűen véget ért a nyár...

Ha morbid lennék, azt mondanám, hogy tiszta májusi időjárásunk van mostanában. Sajnos az elmúlt napok viharos széljárása kidöntötte a babunkat a futtatásra használt boltívvel együtt — pedig már szépen virágzott és kezdett termőre fordulni. A paradicsom túlélte, de kérdés, hogy ilyen szibériai körülmények között be fog-e érni még az a néhány zöld bogyó vagy csak savanyúságnak lesz jó. Gyerekkoromban ui. az ősszel zölden ill. félig éretten maradt paradicsomokból fenséges savanyúságot tettünk el nagymamámmal.

Augusztus végétől szeptember elejéig mifelénk a szeder a slágernövény. Nagyon finom, leves, vitamindús gyümölcs, egyes vélekedések szerint azon kevés gyümölcsök egyike amelyikben sok vas található. Szerencsére az utcában rengeteg szederbokor van, így gyakorlatilag bő egy hónapon át folyamatosan lehet szedni és persze közben rögtön enni is, hiszen ellenállhatatlan. Emma lányunk különösen szereti, napközben többször is ki kell menni vele "legelni" a bokrokhoz.


A szedertorta — amíg még megvolt...

Süteménybe is nagyon finom, Emese sütött is belőle hamarjában egy finom minitortát. Túl sokáig nem maradt meg, azon melegében el is fogyott. Így éppen csak sikerült csinálni róla egy képet. Vannak terveink még ezzel a gyümölccsel. Egy közel százéves szakácskönyv jóvoltából ui. finom gyümölcslikőr-recepteket találtunk.

Szépen pirosodik már a csipkebogyó is. Ez már csak azért is ide kívánkozik, mert az előbb említett könyvben van egy recept amely csipkebogyó bor készítéséről szól. Ehhez a leírás szerint a termést még a fagyás előtt kell leszedni, így lassan aktuális lesz a gyűjtése. A kökénybokrokon is kéklik már a termés, minden bizonnyal abból is megpróbálunk majd valami finomságot készíteni.


Kezd érni a csipkebogyó és a kökény

2010. augusztus 17., kedd

Hortus Hungaricus Nemzetközi Kertészeti Szakkiállítás és Vásár

2 megjegyzés:

Ma hajnalban munkába menet láttam egy plakáton, hogy Hortus Hungaricus Nemzetközi Kertészeti Szakkiállítás és Vásár lesz Szigetszentmiklóson.

A rendezvény 2010. szeptember 17-19. között lesz. Bevallom túl sokat nem tudok róla, pedig ha jól látom nem mai kezdeményezés, hiszen a rendezvény honlapjának tanúsága szerint 1994-től kezdve minden évben megrendezésre került. Ha lehetőségünk adódik, akkor kilátogatunk az egyik napon, hiszen elég gazdag programkínálat: lesz kertépítő verseny, virágkötészet (játszóház is, verseny is), gyerekprogramok, vetélkedők, favágó-verseny, zöldségszobrászat, stb.

Az sem elhanyagolható, hogy a helyszínen kertészeti vásár is lesz, ráadásul információim szerint a belépőjegyek teljes ellenértéke levásárolható.

Bővebb információk az idei és a korábbi kiállításokról a www.hortushungaricus.hu oldalon. (Mellékelt képünk is erről az oldalról származik)

2010. augusztus 14., szombat

Sövényhiradó IV.

Nincsenek megjegyzések:

Bolond egy időjárás van mostanában. Ha egy átlagos évünk lett volna, akkor talán jobban összevethetőek lettek volna a csodasövényel szerzett első tapaszataltaink másokéval...

Így azonban erre sok esélyünk nem volt. Először a kitartó, és többször is visszatérő tél nehezítette a sövény dolgát. Ugyan a megérkezése után egy ideig halogattuk a kiültetését a váratlan erős fagyok miatt, de aztán csak-csak kikerültek a szabad ég alá — hogy aztután rögvest jöjjön egy újabb havazás, fagyos idő.

Tavasszal nagyon kevés napos időszak volt, eső ellenben jóval több a szokottnál. Eddig a nyár sem az igazi: vagy perzselő hőség, vagy özönvíz, néha egy napon belül mindkettő.

A sok nedvességtől erősen "gyomosodik" a kert — ami persze tényleg erőteljesen idézőjelben értendő. Sok a vadvirág, és ma amikor kipucoltam a sövény környezetét több makkról kelt tölgyfát, gyertyánt húztam ki onnan. Ez gondolom a tavaszi fagyvédelem céljából az ágyásra húzott tölgyfalomb mulcsnak köszönhető. Az öreg tölgyeink több zsáknyi csíraképes makkot termelnek évente, van a kertnek olyan része ahol teljes talajtakarást alkot a 10cm-es magasságú tölgyfaerdő.

A turkesztáni szilek mindenesetre átlagban térd feletti méretűek voltak, így kicsit megnyesegettem a hosszúra nyúlt szálait, remélve, hogy ettől kicsit bokrosodik. Az őszi metszésig még sok ideje van erősödni, sűrűsödni.

2010. augusztus 13., péntek

Paradicsom

Nincsenek megjegyzések:

Hosszú ideje várjuk már az első, a kertben beérett paradicsomot...

Végre úgy néz ki beérik a paradicsom. A sok eső, hűvös nyár miatt csak most jutottunk oda, hogy az első paradicsomokat megkóstolhassuk. Ez ugyan elég rövidke hír, de talán mégis megér egy gyors postot.

2010. augusztus 12., csütörtök

Éjszaka a kertben

Nincsenek megjegyzések:

Minden nyáron augusztus 10-13 közötti éjszakákon számos hullócsillagot figyelhetünk meg. Az idén is így volt ez — gondoltam kitelepszem egy kicsit a kertbe a fényképezőgéppel...

Sajnos hullócsillag nem került a képkockákra, de ez nagyon nem is lepett meg. Ugyanis a kertben annyira sok a fa, hogy az égboltból csak egy keskeny csík látható, így százalékosan eleve kicsi az esély egy meteor megörökítésére. A másik gond ott volt, hogy eleve állandóan vonultak a felhők. Igaz csak vékony, fátyolszerűek, de ez már bőven elég volt, hogy a halványabb hullócsillagokat eltakarja. Ennek ellenére jól esett kicsit kiülni az ég alá, és hallgatni a bogarak és sünök matatását az avarban.

A mellékelt egy szem képkocka csak a hangulata miatt került ide.

2010. július 20., kedd

Blog kozmetika

Nincsenek megjegyzések:

Néhány kisebb tartalmi és egyben technikai módosítás történt a blogunkon.

Korábban már írtam két összefoglalót a május-júniusi történésekről. Ezeket frissítettem most — elsősorban képekkel lettek színesítve a bejegyzések.

Készítettem egy fejléckép-galériát is, ahova a blog havonta változó fejléc képeit gyűjtöttem össze.

2010. június 25., péntek

Vadvirág-kánaán

1 megjegyzés:

A rengeteg eső miatt nő minden mint a bolondgomba. Magas, illatos vadvirágos rétünk van mostanság, folyamatosan változó növényvilággal. Igazából követhetetlen a sokféle növény.

Május

Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
Nehézszagú gólyaorr
(Geranium robertianum)

Az árnyas, fűmentes területen, kövek között is megtelepedve a Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) is május eleje óta folyamatosan virágzik. Helyes 1-2 cm méretű, sápadtlila-rózsaszín virágai vannak, sugárirányú világosabb sávokkal. Érdekes, hogy a leveleinek a széle sokszor élénkpirosra színeződik. Ha az ember rálép vagy megdörzsöli a leveleit átható szaga van — gondolom innen kapta a nem épp hízelgő nevét is.
Itt-ott feltűnik a kertben is, de az utcában tömeges egy másik gólyaorr fajta is, a Piros gólyaorr (Geranium sanguineum). Nevével ellentétben inkább mély rózsaszín a virága.

Május legelején a Májusi gyönygvirág (Convallaria majalis) és a Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) elegye lepte el a kert északi, enyhén lejtős részét. Néhol egész salamonpecsét szőnyegek vannak.

Eközben az árnyékos, de lapos részeken Fekete nadálytő (Symphytum officinale) virágzott nagyobb számban. Nem keveredett bele a füves dzsungelbe, inkább a gyertyánok alatti kopár részeken lakik. Érdekes módon nálunk kizárólag a sárga virágú változata fordul elő. Közelebbről megnézve a néhány példányon vöröses erezet, foltos mintázat is látható volt.
A Szentendrei sziget csúcsán tett egyik esti kirándulásunk alkalmával rengeteg lila virágú nadálytövet láttunk. Ezek jóval nagyobbak voltak: míg a mieink alig térdig értek, a szigetlakók meg derékig. Igaz eleve vizesebb, és sokkal naposabb helyen éltek ami a nadálytőnek jobban tetszik. Korábbi években is volt nálunk, de feltűnően kevesebb — talán a csapadékosabb idő miatt több bújt elő.

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Fekete nadálytő (Symphytum officinale) sárga virágú változata.
Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia)
Baracklevelű harangvirág
(Campanula persicifolia)

Változatos helyeken de sokfelé virágzik az Indás ínfű (Ajuga reptans) is, az ereszcsatorna sarkában egy kis levélkorhadékban meg Kerek repkény (Glechoma hederacea) telepedett meg. Hosszan lelógó szárai vannak, eddig még nem tűnt fel rajta virág.

Május közepe-vége felé jött el a harangvirág-korszak: sok kicsi apró sápadt színű virága van a Raponcaharangvirágnak (Campanula rapunculus), ami jellemzően nagyobb csapatokban látható. A derékig érő hosszú szálakon bólogatnak a szélben a Baracklevelű harangvirágok (Campanula persicifolia). Ezek szeretik az árnyékos helyeket is, a kankalinokkal kb. egy helyen jelennek meg. Érdekes, hogy tavaly szinte csak ilyen harangvirágunk volt. Érdemes lenne egy harangvirág-azonosító akciót is tartani amíg tart a szezonjuk, mert még legalább 3-4 fajta fordul elő csak a kertben!

Június

Június elejétől a mai napig is virágzik a Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora). Néhány szál a kertbe is "betette a gyökerét" a harangvirágok közé — de a naposabb helyeken az utcában láthatóan nagyobb számban nő.

Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)
Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)
Üstökös gyöngyike (Muscari comosum)
Üstökös gyöngyike
(Muscari comosum)

Pár napja láttam az utcában egy szál Mezei zsályát (Salvia pratensis) is, tavaly is csak így mutatóban volt belőle. Hazánkban már ritka az Üstökös gyöngyike (Muscari comosum). Tavaly az utcában nyílt 3 szál, de idén a kertben is megjelent, és egy elhagyott telken is szép számban virágzik.

A tölgyes részen valamelyik habszegfű faj is megtelepedett, talán a Hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) lehet az, de ezt ellenőrizni kellene.

Az elmúlt 1-2 héten mindenfelé hatalmas 2 méter feletti bokrokban virágzott a jázmin, kimondottan bódító illattal töltve az esti friss levegőt. Lassan ennek is vége szakad, már csak töredéke látszik a virágtengernek.


Lizinka

Korábban a kerti rét inkább szárazságkedvelő növényeket vonzott. Most találtam a fű között pár Pénzlevelű lizinkát (Lysimachia nummularia), ami ha a könyveknek igaza van kimondottan vízigényes. Egy másik lizinkafaj is feltünő a környéken, még meg kellene nézni, hogy a Pettyegetett lizinka (Lysimachia puctata) vagy a Közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) az.

Gyors összefoglaló az elmúlt időszakról

Nincsenek megjegyzések:

Hosszabb ideje nem írtunk ide semmit, de azért esemény az volt bőven. Ezeket majd bővebben is kifejtjük, de először álljon itt egy kis emlékeztető!

A rengeteg eső miatt csinálni sok mindent nem lehetett a kertben, növekedni ellenben minden nő mint a bolondgomba. Magas, illatos vadvirágos rétünk van mostanság, folyamatosan változó növényvilággal. Igazából követhetetlen a sokféle növény, párat azért megemlítek közülük egy külön postban.

Ehető kert

Kialakítottunk egy mini konyhakertet is. Igaz túl sok minden nincs benne egyenlőre, csupán hat tő paradicsom (többféle fajta, a szentendrei piacról hozott palántákból) és a kerti boltívre futtatott három szál bab képezi jelenleg a konyhakertet. Mostanra szépen, folyamatosan virágzik a paradicsom, a bab meg megy felfelé, ahogy az illik.

Paradicsom és ribizli
A paradicsom még zöld, a ribizli már pirosodik...

Gyümölcsbokrok terén idén is lesz minimális termés a ribizliken. A köszmétéken virág biztosan volt, de még nem kutattuk át alaposabban a bokrocskákat. Ezekkel amúgy is kellene kezdeni valamit, mert a sok eső miatt olyan őrült buja a növényzet körülöttük, hogy megtalálni is alig lehet a sok zöldben. Nyilván ez a növekedésüket is visszafogja.

Egy fűszerkert kezdi elfoglalni a sövény melletti területet a ház északi oldalánál. Az északi fekvés ellenére paradox módon ez a kert egyik legnaposabb része — leszámítva a téli időszakot. Van benne sok minden: a ház tövénél menta, de került ide citromfű, bazsalikom, oregano, rozmaring, levendula, lestány, kakukkfű, curry is. Elsőre kicsit kakukktojásként hat ebben az ágyásban a bársonyvirág (alias "büdöske"), de tudomásom szerint eleink sárfány-hamisításhoz használták.

curry,bazsalikom, levendula, bársonyvirág
Részletek a fűszerkertből: curry, bazsalikom, levendula, bársonyvirág

A fűszerkert szegélyeként egy tasaknyi Füzéres díszcsorba (Liatris Spicata) gumó került elültetésre. Tempósan nő, és csakorlatilag a csomagban levő mind a 46 gumó kikelt, így kicsit ritkítható is lesz.

Turkesztáni szil
Turkesztáni szil június közepén

Sövényhiradó

A Turkesztáni szil sövény minden szála zöldül és levelei vannak, de átlagban még mindig csak 20 cm körüli magasságú — igaz van már 40 cm körüli is közöttük. Nyilván nem egy tipikus időjárás van mostanában, de azért nőhetne kicsit gyorsabban is — ha már csodasövény.

Kerttervezés

Elég sokat gondolkoztunk azon, hogy mi hogyan legyen a kertben, így kezdenek letisztulni a kisebb részletek is. Így pl. a pihenő és játszó részek, a terasz kialakítása is lassan elkezdődik.

Elsőként egy kicsit megritkítottuk a mindenfelé hatalmas ágakkal árnyékoló gyertyánokat. Így kicsit több a napfény, szellősebb a tér. Így már nem kell ágak alatt bújkálni a kert egyes részein.

Volt egy girbegurba lucfenyőnk. Múlt időben mert szegényt eltávolítottuk a kertből. A kivágása után tűnt fel igazán, hogy mekkora helyet foglalt. A tövénél valamiért vízszintesbe fordult, majd jó másfél méter után még felkanyarodott jó két méternyit. A téli hó alatt ez a része is általában hevert. Volt aki szerint beteg lehetett a fa, de szerintem csak fényhiányban szenvedett, és megkereste az utat a fák között.

A régi, elve ideiglenesnek szánt bográcsoló helyet megszüntettük. Ez csak egy pár centis gödör volt, az oldala kirakva néhány nagyobb kővel. Kicsivel odébb, ahol már nyílt tér van felfelé csináltunk egy alapot, ahol a végleges tűzrakóhely áll majd.

Barkács

Állt a kerítés mellett, egy szocreál hintaágy. Kisebb renoválás, átalakítás után már egészen pofásan néz ki.

A télen teljesen összedőlt a hatszögletű kerti pavilon. A faanyaga sem volt már túlzottan egészséges, az alapzata is megsüllyedt. Ezen a területen homokozót alakítottunk ki.

Komolyabb földmunkák is voltak a kertben. Kihasználva a még nem kőkeményre száradt földet, kiástuk a majdani teraszunk helyét. Terasz ugyan még jó ideig nem lesz belőle, de legalább gödör van — az is valami. A kitermelt földet a homokozó körüli tereprendezésnél használtuk fel.

Végül egy apró technikai megjegyzés: az egyes eseményekről készült postokat általában visszadátumozzuk az esemény napjára. Ennek pusztán praktikus okai vannak, hiszen így könnyebben van lehetőség arra, hogy utólag visszakeressük, időrendbe szedve láthassuk mi is virágzott pl. május elején a kertben, mikor mit ültettünk, stb...

2010. április 21., szerda

Virágzik a kökény!

2 megjegyzés:

Ebben a hírben sok újdonságot nem találhat az aki a bokros növényeket figyelte az elmúlt napokban, hiszen a kökény úton-útfélen sokfelé látható.

Mivel naponta kell beutaznom Budapestre, és mivel az út egy jókora szakaszán kökénybokrok szegélyezik az utat, figyeltem a bokrok virágzását. Szentendrén, a hegyek lábánál már 2-3 héttel ezelőtt virágoztak a kökénybokrok. A múlt hét elején indult a virágzás felfelé. Akkor kb. 300-350 m magasságban volt a virágzási határ, és végül a múlt hét végén elérte a mi utcánkat is, ami 420 m körül van.

Most gyönyörű, hófehér virágfal szegélyezi az utcát, amitől rögvest kedvet kaptunk, hogy a kertbe is telepítsünk néhányat. Túl azon hogy szép a virága, szeretik a madarak is: jó búvóhely számukra a tüskés ágrengeteg, és a termése is csalogatja őket. Szép kékes-lilás bogyói még télen is megmaradnak a madarak legnagyobb örömére.

A csonthéjas termések kékes színűek hamvasak. Húsa zöldes, és az első fagyok után fogyasztható csak. Magas a C-vitamin tartalma. Kiváló befőttnek, lekvárnak is, de pálinka is készíthető belőle. Eleink ágaiból pálcát készítettek, de leveleit, de még a gyökereit is felhasználták — ezek ugyanis cserzéshez használható anyagokat tartalmaznak.



Kökénysövény az utcánk végén. Sajnos nem túl jók a fényviszonyok este.