2008. március 30., vasárnap

Tavaszi kankalin

1 megjegyzés:

Tavaszi kankalin

A hétvégén végre ismét kiszabadultunk a kertbe.

A látogatás rövid volt mert szüleinket kalauzoltunk el új birodalmunkba. Azért a kert szemrevételezésekor az legalább kiderült, hogy a kankalinok egy jelentős része tavaszi kankalin lesz. Ezek ugyan nem védett, de nagyon kedves kis vadvirágok. Még csak néhány virágzott ki, reméljük a következő alkalommal lesz idő kicsit fotózni is majd ezeket a helyes kis virágokat.

A tavaszi kankalin (Primula veris) 10-30 cm magas évelő növény, 5-20 cm magas, tőállású levelekkel. Virágai a szár végén, legfejlebb 20 tagú ernyőben nyílnak. Színük aranysárga, a harangszerűen elrendezett szirmok tövében kicsi vöröses-narancsos folttal. Erős illatúak a virágai. Üde réteken, világos, nyílt erdőkben, cserjésekben lehet megtalálni. A mi kertünk olyan mint egy erdei rét, így kiváló élőhely mindenféle vadvirágnak.

Könnyen összekeverhető veszélyeztetett, védett Sugárkankalinnal (Primula elatior). A különbség a virágában van: az öt sziromlevél mélyebben tagolt, színe világosabb és a virág közepén hiányoznak a narancsos foltok, és virágai sem illatosak.

2008. március 15., szombat

Váratlan és várt vendégek

Nincsenek megjegyzések:

Tavaszi kankalin bimbó

Az első virágágyás kialakítása közben váratlan, de örömmel látott vendégekre bukkantunk. Betelepedtek az első általunk választott növények is a kertbe.

Nagyon nem kell persze megijedni, a hívatlan látogatók szívesen látott vendégek a kertben. Már az első alkalommal is gyanús volt, hogy a nagy avartömeg alatt rejtőzködő növényke tőállású levelei olyan ismerősek. Első tippünk az volt, hogy valamilyen kankalinról lehet szó.

Aztán eltelt egy hét és a kis növénykék áttörték a tölgyfalevél takarást — és kicsi bimbók is megjelentek rajta. Az immár egyértelmű volt, hogy ezek bizony kankalinok lesznek. Mivel a kert állapota alapján itt sohasem volt felásott ágyás, jó eséllyel az itt lakó kankalinok is vadon nőtt változatok. Tekintve, hogy a legtöbb kankalin védett növény, kíváncsian várjuk milyen változat(ok) lesz belőle.

A kert végében a bimbók mögött lilás szirmok sejlenek, ami akár a Magyarországon már vöröskönyves (azaz eltűnőben levő, szigorúan védett) lisztes kankalinra is utalhat. Ha valóban az lesz belőle, akkor jó helyre nőtt a növényke. Mindenesetre a későbbiekben, ha kinyílnak a kankalinok, majd még visszatérünk a témára...

Pénteken, 14-én délután a felásott területre bekerültek az Ixiak. Ez az ismertető szerint kardvirágféle (Ixien kardvirág), de kinézetre inkább olyan vadvirágos hangulatú növény. Vegyes színű, fehértől a liláig sokféle virágai lesznek, hat szirommal, függőlegesen fürtbe rendezve. Nem túl nagy termetű, mindössze 35 cm magasra nő. Ha így tavasszal (március-április) ültetjük el őket, akkor július-augusztus között nyílik majd. Ha szeptember-december között kerülnek földbe, akkor akár már májusban elkezd virágzani.

Ugyan még az év végén kellett volna elülteni egy csomó más hagymás növénykét is, de mind a kicsi sárga nárciszok, mind a lila és fehér krókuszok és az Ixilirionok a zacskóban elkezdtek kihajtani. Sok hagymának többcentis zöld hajtása volt, így azon gondolkoztunk, hogy vagy elszáradnak ültetetlenül, vagy inkább bevállaljuk, hogy későn ültetjük ki őket. A dolog azért nem tűnt meredeknek, mert a téli időszakban a hagyma úgyis csak pihent volna a talajban, és így a tasakban kihajtva nagyjából ott tarthat a fejlődésben mint normálisan — leszámítva persze a krókuszokat, amelyek már ilyenkor elnyílófélben lennének. Így szombaton, 15-én földbe kerültek ezek a növények is.

Az Ixilirion eddig számunkra ismeretlen növény volt. Nagytermetű, kicsit harangvirágfélének tűnő virágokkal, és egészen hosszúkás hagymával. A fotón jól nézett ki, de hát végeredményben minden virág szép, így nagy baj nem lehet belőle.

A vakondtúrások földjéből megtöltöttünk 3 balkonládát is palántázási céllal. Elsőként az egyik láda felébe levendulát vetettünk, hogy aztán később kikerüljön ez az illatos növény is a kertbe.

2008. március 11., kedd

Kertész leszek...

Nincsenek megjegyzések:

Régi álmunk volt egy saját kert. Az élet szerencsére úgy hozta, hogy ez most megadatott a Pilis hegység szívében, Pilisszentlászlón.

Ebben a blogban szeretnénk egyfajta képes naplóban rögzíteni kertünk kialakulását, a növények későbbi fejlődését. Erre nagyszerű lehetőséget ad az, hogy a kertünk jelenleg még üres, így a leírását is gyakorlatilag a nulláról kezdhetjük el.

Nem vagyunk szakképzett kertészek, pusztán laikusok — így senki ne számítson komoly tudományos igényű fejtegetésekre. Ettől függetlenül a tapasztalataink összegyűjtése talán nem haszontalan mások számára sem. Nagyon szeretünk fotózni — növényeket különösképpen —, így fényképekben gazdag oldalt tervezünk.

A kerthez nekünk szervesen hozzátartoznak a benne otthont találó madarak, rovarok egyéb élőlények is, de a kultúrkert emberi élettérnek kialakított részei is, így pl. kerti bútorok, szalonnasütő és egyéb nyalánkságok. Így nem csupán kertészkedésről fogunk írni, hanem kisebb barkács-rovat is olvasható lesz itt.

2008. március 9., vasárnap

Itt a tavasz!

Nincsenek megjegyzések:

Kellemes langyos idővel köszöntött be március, így kertünk története is elkezdődhet. Március elején megterveztük a kert funkcionális felosztását, és a kultúrkert ötleteinek részletesebb kidolgozását.

Az első növény ami kikerült a kertbe, az egy kb. 1 méter magas kaukázusi jegenyefenyő volt. Még karácsony előtt vettük, mondván egy a kertben cseperedő fenyőcske jó lesz a későbbiekben is karácsonyfának. Decemberben kőkeményre fagyott a talaj, így csak idén év elején kerülhetett beültetésre egy nagyobbacska ládába. A későbbiekben kiültetjük majd a szabadba, ha megtaláltuk az ideális helyét, addig a teraszon köszönti a hozzánk érkezőket.


Az előkert tölgyfái novemberben

Az előkert — azaz a ház és az utca közötti — területét hatalmas tölgyfák, és egy juhar uralja. Ilyen szép, fenséges öreg fákhoz bűn lenne hozzányúlni, így meg sem fordult a fejünkben komoly átalakítás. Annyira a szívünkhöz nőtt, hogy gyakorlatilag csak pár belógó ág szanálására, és egy majdani utacska kialakítására gondoltunk itt — végülis keveseknek van saját erdő a kertjében. :)

A ház mögötti területet háromfelé osztottuk: egy ún. kultúrkertre, ami egyfajta pihenőterület, emberi élettér lenne. Mögötte egy védett zóna lesz a madaraknak és a csillagászati mániánk kiélése céljára, végül egy kisebb konyhakert jellegű terület haszonnövényekkel.

Elsőként négy bokor került elültetésre a konyhakertben: egy piros és egy feketeribizli, egy köszméte valamint egy málnabokor. Az első virágágyást is kijelöltük a kultúrkertben, egy részét sikerült kitisztítani, és beültetni egy kicsi részét. Gyaníthatóan a földbe került téltemető az idén már nem fog kibújni, de jövőre ezek a helyes kis sárga virágok jelezhetik majd a tavasz eljövetelét...