Árnyékliliom — újratöltve

Korábban említettem, hogy a tél végén vett árnyékliliomunk (Hosta Sieboldiana) betegeskedik...

Pár mondatban összefoglalom az eddig történteket. A konzervből először egy nagy tejfölösvödörbe került február 20-án, ahol aztán irdatlan tempóval megeredt. Március 28-án már 30-40cm magas levelei voltak, összesen 6 darab.

Innentől kezdődött a növényke kálváriája. Egyrészt a március végi kiültetés korainak bizonyult. Nem sokkal a terepre kerülés után ugyanis jött egy erős lehűlés, ami viharos széllel párosult. A szélvihar sok levelét megtörte, a hajnali fagyközeli hőmérséklet sem segített neki, így rohamosan leépült. Az ezt követő erősebb tavaszi fagyhullám időszakára már csak két levele maradt, és ugyan kapott takarást, de mégis elhagyott még egy levélkét. Így júniusban már csak egyetlen apró levele maradt, és komolyan gondoltam arra, hogy kiásom, hátha esetleg valami rágja, vagy ilyenek. Erre végül nem került sor, de a földjét fellazítottam, alaposan belocsoltam, mert száraznak találtam.

Úgy egy hete aztán megjelent egy friss hajtás, amit újabb kettő követett, így tegnap már 3 friss levelet fotózhattam rajta. Úgy néz ki talán nem elkiabálás, de a kis hosta újraéledt. Remélem, hogy megerősödik annyira a tél beállta előtt, hogy kényelmesen áttelel, és a korai kiültetéssel elkövetett hibám nem lesz számára végzetes...

Sziklakerti állapotok

Blogunk címéből is kiderül, nem vagyok kertész. Ebből kifolyólag a sziklakertünk is amolyan kísérleti telep, így mondhatni "kísérlet járja be a sziklakertet"...

Majdnem két hónapja volt, hogy a piacon jártunk. Akkor emlegettem a sziklakerti szerzeményeinket is, most picit visszatérnék ezekre. Egyrészt talán érdemes összefoglalni az elmúlt két hónapot, másrészt meg vannak érdekességek, és számomra kérdéses dolgok. Bevallom titkon abban is reménykedek, hogy a hozzáértőek majd segítenek a dolgok helyretételében. :)

Elsőként említsük meg az egyik kedvencemet, a rószaszínű virágú és a piros virágú kőtörőfüveket. Ezeket Kata Saxifraga x arendsii hibridekként jelölte meg. Namost álljon itt jobbra ismétlésképpen az egyik áprilisi fotó róla. Ezen is látszik, hogy gyönyörű növény, nagy hosszú virágszárakkal, amin érdekes módon sötétebb és világosabb rózsaszínű virágok keverednek. Egy-egy száron több is volt belőle. Kicsit tartottam tőle, hogy megtépi az erős szél, de a mögötte levő nagyobbacska szikla úgy tűnik megóvta.

Viszonylag gyorsan, azaz két hét alatt elvirágzott, és a hosszú virágszárak elszáradtak. Persze nem tudom mikor indult a virágzása, így lehet azért ennél hosszabb ideig vidámítja a szemet. Az elszáradt virágok helyén még magot is hozott. Ez homokfinomságú, azaz nagyon aprószemű, fekete színű.

Néhány napja megjelent a levélpárna felett egy helyes bimbó. Gondoltam na talált még egy lustább virágot, de nem. Mára ugyanis kb. 10 virága van kinyílva. Mindegyik alacsony száron, és mindegyik világos rózsaszínű. A levélpárnája is növekedett, de nem annyira feltűnően mint a fehér virágúak.

A Saxifraga x arendsii másodvirágzása. :)

A fehér virágúak később kezdtek el virágzani, ellenben másfél hónapig ontották a virágokat. Ezek, mint Katától tudom a Saxifraga trifurcata képviselői. Aztán volt kisebb szünet, a heves esőzések leverték a szirmokat, de most legtöbbjük újra kezd bimbózni. Ezek is fognak vajon másodjára is virágozni?

Ezek picike cserépben jöttek. A párnájuk azóta nagyon megnőtt, most már jó 20x20 centis területet elfoglalnak! Azonban előjött az a jelenség, amit Kata is írt, de az előbb emlegetett kőtörőfüvek kapcsán: középen kibarnult, kiszáradt, és gyűrű szerűen növekszik tovább. A virágzási hullám is bentről kifelé terjedt egyébként a növényen. Namármost ez akár természetes jelenség is lehet, hogy az új részek folyamatosan legyökeresednek, és a középsők közben folyamatosan elhalnak. Ebben az esetben lehet szét lehetne szedni, és átültetni, hogy újra kezdhesse a körkörös növekedést? De persze az is benne van a pakliban, hogy nem jó a helyük, vagy én pátyolgatom őket rosszul...

A pázsitszegfű nem másodvirágzott, de hetekig tele volt sok-sok apró virággal. Egyenlőre nem látszik, hogy bármi baja lenne, szép egészséges zöld. Időközben érkezett egy rokona is, aminek hosszú virágszárai vannak, leginkább a Tengerparti pázsitszegfűhöz hasonlít. Ez hozott 3 virágot, majd szünetet tartott, és most ismét van rajta egy új virág. Picit szürkés-vajszínű virágai vannak.

Szegény árnyékliliommal is bajban vagyok. Biztos korai volt neki a kiültetés picit, de erős növénynek tűnt. A tavaszi váratlan fagyok sem voltak jók neki bizonyára. Volt egy nagyon viharos nap még lombfakadás előtt, olyankor a szél elég erősen fúj nálunk a hegytetőn. Öt nagy levele volt a hostának, ezek kettő kivételével eltörtek. Ezt a kettőt finoman kikötöztem, tettem fel egy szélfogót, de a következő szélvihar ezeket is eltörte. Maradt egy pici zöld hajtás a közepén, amiből szép lassan előbújt egy levélke, de az is pici, nincs hosszú szára, és gyakorlatilag több hete ennyi az állás és nem több. Sem több hajtás nem látszik, sem ez a levél nem növekszik rendesen.

Eleve hatalmas gyökérrel adták a növénykét, lehet a levél-gyökér egyensúly a ludas? Azaz nem tud elég energiát felvenni ekkora levéllel? Vizet kap rendszeresen, szárazság nem lehet az oka. Vagy a nagy gyökér még tovább nőtt, és nem bír az alsóbb részeken a kövekkel? Lehet a hétvégén kiásom, és átültetem, talán még valahogy megmenthető...

Új jövevények

Sajnos nem minden új növény nevét ismerjük, így inkább képes beszámoló lesz a következő. Azért a klasszikus szépségekkel ismét megpróbálkoztunk, így sikerült ismét beszerezni Havasi gyopárt is. Most Kata tanácsainak megfelelően nagyobb, a gyökereit hűsítő kövek közé telepítettük. Gyönyörűen virágozik most is, reméljük megmarad.

Ezt a növényt nem ismerjük, de nagyon látványos. Egy magasabban levő sziklaközbe került, onnan omlanak alá az ágai amin másfél hónapja folyamatosan hozza a virágait. Úgy tűnik szépen megkapaszkodott és kitöltötte a kövek közötti függőleges réseket.

Ezt a növényt is név nélkül találta Emese a piacon. Még bimbósan ültettem ki, de amint rásütött a nap kibontotta ezeket a szép lila virágokat. A cserépben ketté volt szakadva, de mindkettő darabnak volt gyökere, így kétfelé ültettem. Mind a kettő köszöni jól van.

Két porcsinrózsa is beköltözött a kertbe. Szépen néznek ki, a sárga tövön például van furcsa módon egy fehér virág is.

A rövid hétvége hosszú története

Mivel a március 15-i hosszú hétvége miatt múlt szombaton dolgozni kellett, csak a vasárnapot tölthettük a kertben. Egy hosszú nap krónikája következik most

Az idő szép volt, így nem is unatkoztunk. A történetünket mégis a szombati nappal kell kezdjem. Történt ugyanis, hogy szüleimtől sétáltam a buszmegálló felé, amikoris megláttam egy kis lila virágot két macskakő közé szorulva. Talán megérti minden kertbarát, hogy miért tetszett meg. Ehhez elég a balra látható képre tekinteni, ami ott helyben készült.

A virág egyedül volt, de jellegzetes levelei alapján úgy tűnt, hogy az egész útpadkát ellepi, így biza úgy gondoltam, kell nekem belőle a sziklakertbe egy ilyen, akárki is az. Kerestem egy termetesebb, de virág nélküli példányt, és az ujjammal kikapargattam mellette a macskakövek közé szorult keményre száradt földet, majd finoman meghúztam. Meglepődtem amikor jó 10–15 cm hosszú, vastag gyökére kígyózott a szemem előtt! Betekertem egy újságpapírba egy marék földdel és felugrottam a buszra.

A gémorr másnap

Beérve a munkahelyemre találtam egy üres műanyagcserepet, így beletekertem a gyökérkígyót, és egy picit megöntöztem. Rákérdeztem Katára, elküldve neki az előző képet, hátha tud róla mondani valamit. Jött is a gyors válasz, amit ezúton is köszönök, hogy valami gémorr féle lehet. Ez alapján a képkeresővel felfegyverkezve hamar rátaláltam a megoldásra: ez a növény egy Bürök gémorr (Erodium cicutarium). A termése olyan mint a gólyaorroknak, így ez még rendjén is van, hiszen hosszúkás csőrszerű (l. a fenti kép jobb alsó sarkában). A levele pedig állítólag olyan mint a bürök. Namármost ez bizonyára így is van, de mi a búbánat lehet az a bürök??

Update: Ezt a szóelemzést elég csúnyán benéztem, mint azt Kata lenti megjegyzésében olvasható is. :(

A latin neve ellenben meglehetősen beszédes. Latintudás hiányában arra következtetek, hogy az erodium az az erózió szavunk eredetije lehet. A kis növényke pedig elnézve az agresszív gyökereit — a tövénél 5–6 mm vastag(!) volt — bizonyára hatékonyan fészkeli be magát a kövek repedéseibe, majd feszegeti a határait. A repedésekbe szivárgó és befagyó víz azután meg tovább darabolja a sziklákat. Egyre nagyobb tisztelettel néztem a cserépben az ekkor még virágtalan növénykét.

Hazavittem a cserepet, és másnap reggel a nap rásütött a cserépre. Szinte világított a verőfényben a két, az éj leple alatt suttyomban kihajtott aprócska virága.

Ezek után gondolom nem kell mondanom, hogy a sziklakertben végezte egy nagyobb kő tövében. Ültetés közben örömmel vettem észre, hogy a sziklakert krókuszdombja végre megéledt! Már nem csak kis zöld lándzsák meredeztek mindenfelé, hanem 8 db virág is pompázott a kövek oltalmában!

Egytől-egyig az ősszel ültetett sárgák voltak, így gondolom a velük egy időben kikerült sötétlilás háromszínú krókuszok valamivel lustább természetűek, és majd csak később nyílnak ki. Utóbbiakból dupla annyi került elültetésre, így sok elfagyott, vagy még csak most fognak előjönni. Ebben az esetben hatalmas virágözön lesz belőle, csak a sárgák kitartsanak addig!

Érdekes alaposabban is megnézni őket, mert túl azon, hogy inkább fehérek mint sárgák, néhány példánynak a sziromlevelei nem egyenesek hanem cakkosak. A sárga szín inkább a szirmok tövénél, a virágkehely "torkánál" jellemző.

Mindeközben az "őslakosok", azaz még az első évünkben kiültetett krókuszok nagy lendülettel virágzanak, főleg amióta a kicsit túl vastag avart leszedtük róluk.

A még tavaly végrehajtott nárciszmentő akciónk is úgy néz ki, hogy teljes sikerrel járt. Legalábbis rengeteg zöld hajtás bújt elő a sziklakert azon peremén ahová még az ősszel eldugdostam a hagymákat. Ezen felbuzdulva amikor egy céges ajándékraktár mélyén árválkodó cserepes nárciszra bukkantunk, nem volt kérdéses, hogy szétszedjük a hagymákat. Most nem haboztunk rögvest a kertbe ültetni, mert úgy ítéltük meg már elég meleg van hozzá.

A rövid hétvége vasárnapján meglepve vettem észre, hogy a nagy gyertyán körül szabályos közönként zöldel valami az avarban. Rohantam oda nagy csatakiáltással, hogy Téltemetőőőő!! — hiszen mint írtam téltemetőt is dugdostam arra a környékre tavaly ősszel. Aztán egy ideig töprengve néztem a mellékelt képen látható levelet, hogy na ez meg mi a fene lehet, mert hogy nem a várva várt téltemetők az biztos...

Aztán szép lassan derengeni kezdett egy tavaly tavaszi történet:

Az egyik dögmeleg tavaszi napon Emese egy cserépben kókadozó meglehetősen megviselt megvehagymával, és egy zacskónyi medvehagyma levéllel tért haza a piacról. Egy idős bácsi árulta mint a megmaradt készlet utolsó darabjait, valami tényleg vicces összegért, csak hogy hazavigye végre valaki. Olyan ceruza vastagságú kis fehér hagymácskák voltak. Sok reményt nem fűztem hozzá, hogy megmaradnak, de azért eldugdostam a nagy gyertyán tövében körbe, meg a kerítés mellé.

Nem is foglalkoztam aztán velük, mert a levelek teljesen elkókadtak, letörtek tőből. Innentől nyoma sem volt, hogy merre is vannak a medvehagymák. No, hát ezek a kis elfeledett hagymácskák szinte mind életre keltek az idén, még a kerítéshez ültetettek közül is találtam párat.

No, de az előbb egy csatakiálltás erejéig emlegettem a téltemetőket, és idén még nem írtam róluk semmit sem. Kicist bajban vagyok a dologgal, mert a dolog olyan népmesei: van is téltemetőnk, meg nincs is. Mindenesetre nyitni kellene egy téltemető levélneveldét, és akkor már rendben is lennénk. A helyzet ugyanis az, hogy a tavaly ültetettekből egy darab nem nőtt ki eddig, ellenben a régiek helyén ismét megjelent a már két éve minden évben visszatérő árva kis téletemető levélke. Virág persze ismét nem volt, de ezen már meg sem lepődök.

Kicsit már kezd olyan lenni ez a bejegyzés mint a rétestészta. Ha még van egyáltalán aki elolvassa a végéig, annak jutalmul még két képpel kedveskedhetünk. :) Éppen egy hónapja vettük, majd egy nagyobb vödörbe került átmenetileg a Hosta Sieboldiana Funkie. Időnként írtam, hogy nő mint a veszedelem. Annyira kellemes napok voltak már, és féltettem is a födém épségét, hogy úgy gondoltam itt az ideje, hogy a növényke megérezze a szabadság ízét.

Nálunk ugye nagyon sok az árnyék. Kicsit bővebben: lombfakadás után. Így picit vakaródtam, hogy ugyan hova tegyem szegány árnyékliliomot, ahol árnyék is van, és nem is lesz útban. Végül találtam egy helyet ahol mostanában is csak félárnyék van, és nekiláttam. A nagy gyökerére tekintettel fellazítottam a földet a csákánnyal jó mélyen, majd még rátöltöttem egy jó 20 cm magasan. Ez utóbbit körberaktam szép nagy terméskövekkel — jó részben azokkal amit a lazításkor szedtem ki alóla.

Balra az önkéntes kertészsegéderő és a "kis" hosta. Jobbra a végleges, ültetés utáni állapot.

No és honnan volt földem a részleges terepemeléshez, és a kövek helyét kipótolni? Természetesen a leendó tómeder továbbcsákányozásából...

Cuppogó sár

Szélviharos, de meleg napunk volt. Odakint még alszik a kert, idebent erőteljesen növekednek az új jövevények.

Kint erős szélvihar, és +7 °C volt, ragyogó napsütéssel. A talaj cuppog a sártól, a felső pár centi alatt ui. még kőkeményen fagyott a föld. Hogy mi lehet odalent a téltemetők és a krókuszok hagymáival csak találgatni lehet. A felszínen a tavaly szüleimtől áttelepített kövirózsa(?) és egy a kertben talált húsos levelű növényke az egyetlen zöld, leszámítva a mohákat és zuzmókat. Ha netán valaki felismeri őket ennyiből szívesen venném ha beírna kommentbe, hogy ezek pontosan kifélék. :)

Idebent már zajlik az élet. Még nincs egy hete, hogy a hosta és a jácint átkerült egy nagyobb cserépbe, de brutális fejlődést mutatnak. A jácint már majdnem kinyílt, a hosta pedig megduplázta a méretét, e sorok írásakor már arasznyi magas és 3 levele is van. A kis oldalhajtása is 3cm nagy lett, pedig ültetéskor ellepte a föld!

A jácint és a Hosta Sieboldiana Funkie még 23-án.

Hajtatott jácint és Hosta Sieboldiana gyökérzete

Az előző bejegyzésben emlegettem két új növényt, amely egyenlőre cserepekbe került, hogy kivárjam az ültetéssel az igazi tavaszt.

Ha már egyszer szétszedtem a növénykéket dokumentáltam is a gyökérzetüket. Elsőként a hajtatott jácintot lapogattam ki a kis rózsaszín műanyagból. Nagyon szépen fejlett gyökerei voltak, teljesen kitöltötte az edényt. Nem sokkal nagyobb az új helye: most egy 9cm-es kerek műanyag cserépbe került. Szerintem tavaszig mindenképp elég lesz neki a hely, utána pedig megy a kertbe. Nemsokára virágozni is fog, már látni a levelek között megbújó bimbókat.

A Hosta érdekesebb volt, hiszen eleve szokatlan módon volt becsomagolva. Egy alul lyukacsos, átlátszó műanyag dobozban volt egy fóliába tekert növény. Hatalmas gyökere volt és két zöld hajtása. A gyökeret feltekerve csomagolták össze pár marék alig nedves kávébarna tőzegszerű anyaggal. A gyökerek kiegyenesítve 15–20 cm hosszúak is lehetnek, sajnos nem jutott eszembe lemérni. Mindenesetre bíztatóan néz ki, inkább attól tartok, hogy ha már eleve ilyen nagy, akkor mit fog szólni a szűk edényhez, és később hogy bírja majd a kertben az erősen köves, kötött talajt?

Hosta Sieboldiana Funkie

Új jövevények

Gyönyörű, tél végi hangulatú hétvége van ma. Az egész kert úszik a napfényben, a hó szikrázik, az ég kék, az eresz csepereg. A környék hóemberépítő gyerekek nevetésétől hangos...

Készítettem pár képet a kertben is, meg a közvetlen környékünkön is. Délelőtt voltunk egy nagyobb dömörkapui szánkótúrán is Emmával, ezekről majd egy-két képet egy külön bejegyzésben még közreadok itt — most azonban koncentráljunk kertünk két újdonsült lakójára.

Még tegnap találkoztunk két növénykével egy bevásárlás során, és nem volt szívünk ötthagyni őket. Az egyik egy olcsókategóriás hajtatott jácint, valószínűleg rózsaszínű. A másik egy hosta, egyészen pontosan Hosta Sieboldiana Funkie lenne. Előbbi egy icipici cserépben nyomorog, utóbbi pedig dobozos kivitelű.

Úgy gondolnám, hogy hó alá kiültetni nem feltétlen lenne szerencsés az új jövevényeket. Már csak azért sem, mert a föld bizonyára még csontkemény, hiába olvad rajta a hó. Ugyanis két hétig gyakorlatilag hótakaró nélkül volt hajnalonta akár –18°C is. Utána száraz porhó esett, olyan 20 cm vastagon, de a hideg maradt. Volt olyan nap amikor napközben se jött –12°C fölé a hőmérséklet! Aztán tegnap jött még újabb 10 centi friss hó, de ez már tapadós, nedves volt — délután pedig elértük a fagypontot. Most szombat déltájban +4°C meleg, finom télvégi idő van.

Sokfelé olvastam már a hostákról, hogy mennyire jól érzik magukat az árnyékos kertekben is, ezért régen terveztem, hogy betelepítek párat. Most hogy így megláttuk a polcon, úgy gondoltuk Emesével, hogy tegyünk egy próbát. Sajnos csak később kezdtünk el gondolkozni azon, hogy lehet nem ez az időszak a leginkább alkalmas a növényeknek a kitelepedésre. A hosta leírása nagyon szűkszavú, azt emelik csak ki erőteljesen, hogy miután megvettük mielőbb ültessük át. Ezért sem akarnám dobozban hagyni, bár az jó kérdés honnan tudja a növény, hogy már hazavittük? :)

Így úgy gondoltam, hogy első körben átköltöztetem a növénykéket nagyobb műanyag edénybe. Ezt követően egyenlőre a ház hűvös, de nem fagyos részein fognak lakni. Ha kienged a talaj, akkor földlabdástul, azaz a gyökereik ismételt bolygatása nélkül költöznek majd ki a kertbe.