2016. november 19., szombat

Az első fagyok

Nincsenek megjegyzések:

November második hetében beköszöntöttek az első fagyos napok. Igaz azóta ismét lanygos tavaszillatú időjárás van, de azért talán érdemes közreadni pár képet erről az időszakról is.

November 11-én még éppen csak fagyott, ekkor a hideg éjszaka után hajnalban egy kintfelejtett csészében érdekes jéghidakat vert a természet. A rezzenéstelen víztükörben csodálatosan tükröződött a hajnalpír, a kicsit fátyolos időben egészen fesői színeket produkált az ég. Lent a völgy mélyén ködbe burkolódzott a falu.



A 11-i hajnal Nyözö fotóin...

A Rhododendron lutheum ekkorra már egészen vörös színekben pompázott, levelei a hidegben ernyedten lógtak.

Ezt követően jött egy nagyjából egy hetes időszak, amikor egyre hidegebb volt hajnalonta, de napközben azért kellemes hőmérséklet uralkodott. Nem kellett sok idő, hogy a kerti tavon is megjelenjen az első jégréteg. November 17-re már erősen jégkásás, helyenként összefagyott vízfelületet talált fotózás közben Emese. A vízi jácintok is befagytak a jégbe, a kagylótutajok viszont behúzódtak a víz alá. Odakint szép lassan elcsendesedett a vízi világ.



Emese fotói november 17-én a kerti tó már kásásodó felszínéről.

2016. november 2., szerda

Október-november fordulóján

Nincsenek megjegyzések:

Gyönyörű napfényes időjárás volt a hónapfordulón, csak az erős, csípős szél zavart néha.

Csodaszépek a napfényes reggelek. Amikor először az őszi színekben pompázó tölgyek tetején jelenik meg az aranyló napfény, majd gyorsan lekúszik a napfény.


Az előkert október 31-én reggel. A keleti horizont hegyei miatt az aljnövényzet nem kap kora reggeli napot.

Nemrég Kata blogjában olvastam érdekes dolgokat az őszi lombszíneződés kapcsán — érdemes elolvasni, és nem utolsósorban megnézni a szokás szerint gyönyörű fotókat. Néztem a Rhododendron lutheum gyönyörű lombszínét, és máris azon töprengtem, hogy vajon miért is ilyen érdekesen színeződik ez a kis bokor. Először ugyanis kívül zöld maradt, de a belső levelei szép aranysárgák lettek, aztán a külső zöld levelek fokozatosan narancsos-pirosas színt öltöttek. A Kata által írottakat összekapcsolva a növény árnyékkedvelő voltával azt hiszem lehet erre is logikus magyarázatot találni:
a belső levelek eleve kevesebb fényt kapnak, és eleve öregebbek is — így nem túl hatékonyak már ilyenkor. Valószínűleg ezekben kezd el először lebomlani a klorofill, így előtűnik a levelek sárga alapszíne. Közben azonban a hűvös idővel a rhododendronok feletti fák is intenzíven kezdik hullajtani a leveleiket, így több napfény jut le a cserjeszintre. Ezért a külső, fiatalabb levelek elkezdik a védő vörös szín felvételét — hiszen az eleve árnyékhoz szokott növények a fényre talán érzékenyebbek az átlagnál.


Labdarózsa felülnézetben...

...és egy őszi rügy a labrarózsán.

Az ellenben érdekes kérdés miért kezd az egyre hűvösebb időjárás ellenére intenzív rügyezésbe mindkét rhododendron és a labdarózsák is? A lombhullató esetleg az ősszel elkezdődő cukorraktározás miatt előlló többletenergiát használhatja fel ilyenkor, de vajon stratégiailag mit nyer ezzel a szűk hónapok előtt egy örökzöld változat?

A labdarózsa (Viburnum opulus 'Roseum') bokraink ellenben még inkább zöldek mintsem sárgák — holott ez a növény nekem az egészen élénkpiros őszi leveleiről volt eddig ismert. Mindenesetre ha lesz viráguk tavasszal, akkor már így is megérte ezeket beültetni az idén nyáron — bár szerintem még ezek a bokrok kicsik ehhez. Sokkal valószínűbb azonban, hogy ez a növény több naphoz szokott, így a félárnyékos fekvésben nem kell neki a vörös védőszín. Ezekről a növényekről még nem beszéltem részletesebben, álljon hát itt végül pár mondat róluk is.

Még a nyár folyamán kerültek be a kertbe, ismételten Nóra szponzorálásával. Nála ugyanis szép nagy labdarózsa bokrok vannak a kerítésnél, és többször is megcsodáltam az őszi színpompáját. Idény nyáron Nóra hozott nekünk két kis fattyat, amit sikerült kiásni az ő bokrai tövéből. Ezek kerültek aztán a Rhododendron Lutheum közelében kipucolt területre, egy a hátsó kert felé induló kerti utacska két oldalára. Ha megnőnek, akkor egyfajta kaput képeznek majd a kert tavakon túli zónájába.


Ősz a kert déli részén...

2016. október 24., hétfő

Őszi színek

Nincsenek megjegyzések:

Lassan sárgásba, vörösesbe öltözik az erdő. Szombaton szép napos idő volt, így kisebb kerti sétát tettem...

Ilyenkor már 8 óra körül ér csak a Nap a környező hegyek fölé, és akkor pillanatok alatt szétárad a fény a fák között — gyönyörű, pillanatról-pillanatra változó fény-árnyék játékkal kápráztatva el aki kimerészkedik a kertbe.

Az elmúlt napokban csapadék is volt bőséggel, így azért a zöld sem maradt el. A mohák friss üde zöld foltjai is sokfelé vidítják a szemet, és persze vízcseppek csillogó gyöngyeit hordozzák a növények. Csak el ne rothadjanak a téltemetők, amiket nemrégiben ültettünk nagy tételben.


A színes fák nézegetik magukat a kerti tó víztükrében. A legerősebben sárgák természetesen a juharfélék, a som vörösesbarnás levelei napfényben izzanak, árnyékban inkább fakóvörösek, a tölgyek a zöldtől sárgán és barnán át sokféle színben pompáznak. A gyertyánok jellemzően világos sárgásak, bár idén rengeteg a barna termése is. Az igazi lombhullás még nem indult el, csak a szomszédban egy hársfa kopaszodott le jelentősen.

A cserjeszinten a labdarózsák még zöldek, bár híresen szép piros lombjuk van ősszel. Az illatos, de lombhullató Rhododendron lutheum viszont érdekesen színeződik: a belső, öregebb levelei már egészen citromsárgák, a külsők még inkább zöldek, igaz kicsit már itt is bronzosodik. Igazán gyönyörű, impozáns növény! A fajdbogyó is kimondottan tarkabarka leveleket mutat, holott elvileg örökzöld.

A tarka levelű árnyékliliom (Hosta sieboldiana) is gyönyörű aranysága lett, az amúgy világos levélperem viszont szürkésre fakult. Hasonló sárga színe van egyénként a gyönygvirágok levelének is, de azok 2 nap alatt hártyavékonyra bomlottak (csak az erezet maradt meg szinte belőle), és vasárnap délutánra már át lehetett látni rajta, és a léggömbvirág is élénksárga színű.

A sziklakertben a bakopa még mindig rendületlenül virágzik. Szeptemberben volt egy kis időszak amikor leállt, de aztán nekibuzdult, és még mindig gyönyörű. A verbéna nagyrészt elvirágzott, de mégis impozáns látvány az esti ellenfényben. (Az itt mellékelt képen a bakopa fehér virágai törik meg a sötétséget)


Ősz a kerti tóban

A békalencse is erősen megritkult a vízben, úgy tűnik a hidegre reagálva ez a növény egyre mélyebbre húzódik a felszín alá. A gyékények között is jelennek meg színes levelek, de még jellemzően zöldek, viszont az esti/reggeli fényben hihetetlen élénk színfoltot adnak. Ha kicsit jobban elsárgul, valószínűleg érdemes lesz "learatni" és felhasználni valamire.

A kagylótutajok és vízi jácintok még látszólag jól vannak, bár nem fagytűrőek. Úgy olvastam, a hidegben felhajtják a leveleiket, de még szépen kiterülve tűrik a vízfelszínen a viszontagságokat.

Tavirózsánk már eleve ősszel érkezett hozzánk, így nem sokat tudunk mit mondani róla. A levelei a víz felett erősen eltűnnek a többi növény mellett. Gondolom majd tavasszal foglal magának egy jelentősebb területet ez a növény is a vízfelszínből.

Úgy néz ki, hogy Csirió az erdei béka beköltözött a vízbe. Az elmúlt napokban többször is láttuk — igaz fényképezni nem mindig hagyta magát. Ennivalóban még nincs hiánya, számos kisebb-nagyobb roval még mindig járőrözik a víz felett.

Mivel ez a tó relatíve kis mélységű, a két aranyhalat Arankát és Aladárt a hónap elején beköltöztettük a házba. Több tavi növény társaságában zajlott le a legális migrációjuk, hiszen a kagylótutajokról, és a vízi jácintokról is úgy tudjuk nem viselnék el a téli időjárást. Halaink tehát úm. felköltöztek télire vidékről a városi panelba, ami nem maradt nyom nélkül az életükben. Komoly esélye van ugyanis, hogy nem ketten fognak visszaköltözni tavasszal a vízbe — de erről majd valamikor később mesélek...

2016. október 3., hétfő

Téltemető hadművelet

4 megjegyzés:

Eranthis Cilicica hagymák tasakja

Régi olvasóink bizonyára fogják a fejüket: jajj már megint? Mivel nem vagyunk feladós fajták, így a válasz: igen, ismét. Történt ugyanis, hogy tavaly tél vége felé téltemető szakértőnk, Kata friss hírekkel szolgált azzal kapcsolatban, hogy miért lehetett az, hogy nálunk csak pár kósza levelet és eddig egy virágot hozott a téltemető. Úgy gondoltuk, hogy az őszi ültetési idényben adunk még egy esélyt a téltemetőknek és a kertünknek is — ha addig el nem felejtjük...

Még valamikor augusztus végén eszembe is jutott, hogy kellene egy adag téltemetőt szerezni. Mivel az Eranthis Hyemalis a védett változat, nem lepett meg, hogy most csak az Eranthis Cilicica beszerzése sikerült. Rögtön 5 tasakkal vettem, így összesen 50 darab gumónak kellett helyet találni — mondván ne aprózzuk el a dolgokat.

A kiszemelt hely a tisztító tó nyugati partjának rézsüjén van. Itt egy enyhe rézsű kapaszkodik fel a víz széléig, mivel feltöltöttem a tavat határoló kis nyúlgát oldalát. A felső részén kövek zárják, néhány szikla a meredekebb részeken elszórva is belekerült a földbe, hogy ne mossa le az eső a földet. Ebbe a részbe Kis meténg (Vinca minor) került, remélem majd szépen befutja a partfalat. Saját szaporulatból van áttelepítve, ha minden igaz a kék alapváltozat mellett a sötétlila verzióból is került ide.


A téltemetős ágyás. Felül jobboldalt a tópart rézsűje.

Maradt viszont még egy 1,7 méteres, kb. négyzetes terület, ami már egész lankás. Itt most csak pár kósza, bevadult hóvirág rejtőzik. A téltemetők szeretnek a hóvirágokkal vegyes telepet alkotni, legalábbis többfelé látni ilyet. Szemfülesek a hagymák csomagolásának sarkában is kiszúrhatják a befigyelő hóvirágokat. A hátoldalán azonban ennek ellenére nem volt feltüntetve, hogy "a tasak nyomokban hóvirágot is tartalmazhat" — de ha mégis akkor szívesen látjuk azokat is.

Erősen száraz volt itt a föld, de picit sikerült felkapirgálni. Kapott még rá egy nagyon finom lombkomposzttal feldúsított friss földet. Ez a majdani nagy tómederből lett kitermelve, a komposzt pedig az esővíztároló szűrőjének tisztításakor (erről majd még írok bővebben) került elő. Érdekes volt mennyire koromfekete volt a komposzt a földhöz képest. A terület közepét kihagytam, mert ide majd tavasszal egy nagyobb termetű bokros növényt szeretnénk ültetni. (Erre a legesélyesebb jelölt egy Redőslevelű bangita jelen állás szerint.)

Kata angol szaklapokban úgy olvasta, hogy alapvetően a kiszáradt gumók tudnak problémát okozni a téltemetők esetében. Ezért most nem csak eldugdostuk a hagymácskákat, hanem előtte beáztattuk őket közel egy napon át. Erről persze a tasak hátoldala mit sem ír, csak a szeptember-november közötti ültetési időpont van a javaslatok között.


Egy kis méretarány a még fürdőzés előtti gumókról, és az 50 kis gumó az áztatás kezdetén...

A hagymákat nagyjából elosztottuk Emmával a középpontot jelölő cserép körül, néhányat a tóparti rézsüre is bedugdostunk. Pár óra múlva jött egy kis eső is, így a talaj nem volt teljesen száraz, hogy elszívja a hagymákból ma víztartalékot. Persze ha megint jön néhány özönvizes nap, akkor meg túl sok is lehet a jóból, de ezzel már végképp nem tudunk mit kezdeni. Most már nem csak a mi kezünkben van a virágok sorsa, mi megtettük ami tőlünk telt, most már csak ki kell várni a még el sem jött tél végét. Lássuk Uram, mire megyünk együtt!

2016. szeptember 26., hétfő

Invázív szépség — a vízi jácint

2 megjegyzés:

Úgy néz ki valamiért gyakran keverednek a látóterembe invázívnak ítélt, ámde csábítóan gyönyörű növények. Ez a szokás a vízinövények világában sem hagyott alább. :)

Ami eddig vizitök volt, az úgy tűnik egy nem kispályás trópusi növény. Olyannyira nem, hogy Amerika melegebb éghajlatú részein szigorúan üldözik ezt a növényt, mert hihetetlenül szapora, akár egy töredés darabból is új növény születhet. Leplezzük hát le ezt a gazfickót: az eddig vizitöknek titulált jószág becsületes nevén Vízi jácint (Eichhornia crassipes).

Szinte elpusztíthatatlan növény, a legkisebb levél- vagy szártöredékből is képes magát reprodukálni. Hazánkban csak azért nem áraszt el mindent, mert a téli hideget nem bírja — így végülis körültekintéssel bár, de kordában tartható. Az Édenkert weboldal telepítési útmutatója ennek tükrében inkább mondható amolyan "hogyan írtsuk ki a felesleget bármi áron" kalauznak.

Az ellenséget sosem árt alaposan megismerni, ezért egy példányt felboncoltunk a tudomány oltárán. A virágos állapotát nem ismerjük még, de talán jövőre ahoz is lesz szerencsénk, de íme egy boncolási jegyzőkönyv arról, hogy mi is rejlik ezeknek a növényeknek a belsejében.


Puha, nagyon könnyen vágható a kis tökforma. Tekintve hogy a vízen úszik, ez azért nem meglepő. :)


Az egész ilyen sejtes szerkezetű belülről. A műtét után visszadobtuk a tóba, hiszen nem fog megszökni onnan. Így legalább megnézzük, hogy mi lesz a darabjaival, tényleg olyan invázív-e mint a híre.

Tény, hogy a növény kimondottan impozáns megjelenésű, de hát azért közmondásos, hogy a jóból is megárt a sok. Az bíztatóan hangzik, hogy 8 óra napsütés kell neki, mert olyan mifelénk biztos hogy nem lesz. Úgy döntöttünk hát, hogy egy példányt átteleltetünk, a többieket hagyjuk belefagyni a vízbe, vagy megsütjük, vagy egyéb inkvizíciós eszközzel ártalmatlanítjuk.

Bízzunk benne, hogy sikerül úrrá lenni ezen az invázión, és legyűrjük a vizijácintokat. Mindenestre vigyázó szemeinket a víztükörre vetjük, az éberség sohasem árthat.

2016. szeptember 17., szombat

Kerti tavunk első hónapja...

2 megjegyzés:

Egy hónapja élvezzük a vízcsobogást a kertben. Gondoltam legyen itt egy kisebb fotós összefoglaló is a kertünk új kedvenc helyéről.


A Kis tó vázlata

A múlt héten Emma hathatós segítségével készítettünk egy térképet a tóról. Két leütött karóhoz képest megmértünk egy nagy csomó pont távolságát, majd ezek alapján háromszögelési technikával felrajzoltunk egy részletesebb térképet a kert egy darabjáról. Ennek csak a tó közvetlen környezetét ábrázoló részét kidolgoztam színes-szagos formában is, ennek a közreadásával kezdem.

A meder kb. 2,7 méter hosszú és a legnagyobb szélessége mindössze 1,2 méter. Mivel a környezete még erősen kialakítás alatt van, így a partvonal még igencsak vázlatos.

2016. augusztus 26., péntek

Az első kerti tó

4 megjegyzés:

Kerti tó teleregényünk sok év után a megvalósulás rögös útjára lépett. Igaz a kezdeti tervekből nem sok maradt, illetve nem pontosan úgy alakult mint ahogy elterveztük. Az alábbi történet két évvel ezelőttről indul, és az elmúlt két hét zanzásított összefoglalójával végződik.

A folyamatos változások persze sok okra vezethetőek vissza, ezeket talán nem érdemes részletezni. Elég talán annyi, hogy a kezdeti ötletekhez képest a nagy tó a tervek alapján még nagyobb lesz (majd egyszer valamikor), a kisebbik pedig arányosan szintén megnőtt. Ez továbbra is csak amolyan tisztító tó lesz (igen, igen: adná magát a tisztí-tó mint kínos poén, de talán mégse süllyedjünk ide). Viszont nem elhanyagolható tény, hogy ez már víz alatt van...

Nagyjából 2 évvel ezelőtt töprengve szemléltem ezt a kisebbik tómedret. Ekkor ez olyan 1m átmérőjű kis mini gödörként nézett ki, és tele volt levéllel, meg mindenféle gazzal. Kipucoltam hát és gondoltam picit megemelem a vízszintet, és építek köré egy kis nyúlgát féleséget kövekből, és jól kitapasztom sárral. Miközben ezt csináltam, a meder peremén minduntalan kövek fordultak ki, így hamar elkezdett növekedni a területe is. Végül olyan 2–2,5 méter hosszú, bab alakú lett, és a közepén kb 60 cm mély.

2016. augusztus 22., hétfő

Fajdbogyó

6 megjegyzés:

Egy év elejei, nem tervezett beszerzés volt a Fajdbogyó. Úgy tűnik virágot már hozott.

Ez most csak amolyan gyorshír, mert éppen egy nagyobb, összefoglaló bejegyzésen dolgozom egy termetes gödör kapcsán.

Nagyon érdekes növény, szépek ezek a parányi, forrt szirmú virágai. Ami igazán érdekes az a sokszínű levele. Nem tudom ez normális-e ennél a növénynél, vagy valami hiányra utal, de mindenesetre igen látványos. A virágzása előtti hónapokban kapott egy kisebb adag Királytói tőzeget ez a növény is, hiszen a savanyú talajt kedveli.

2016. augusztus 15., hétfő

Nyugodjék békében...

4 megjegyzés:

...azt hiszem, mégsem lesz kerti tavunk. Egyúttal bejelentenénk, hogy ezentúl Emmával kettesben fogjuk folytatni a blogot.


Na jó, megkegyelmeztem Nyözönek...