2010. szeptember 2., csütörtök

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van újra. Augusztus végével — szó szerint és átvitt értelemben is — villámcsapás szerűen véget ért a nyár...

Ha morbid lennék, azt mondanám, hogy tiszta májusi időjárásunk van mostanában. Sajnos az elmúlt napok viharos széljárása kidöntötte a babunkat a futtatásra használt boltívvel együtt — pedig már szépen virágzott és kezdett termőre fordulni. A paradicsom túlélte, de kérdés, hogy ilyen szibériai körülmények között be fog-e érni még az a néhány zöld bogyó vagy csak savanyúságnak lesz jó. Gyerekkoromban ui. az ősszel zölden ill. félig éretten maradt paradicsomokból fenséges savanyúságot tettünk el nagymamámmal.

Augusztus végétől szeptember elejéig mifelénk a szeder a slágernövény. Nagyon finom, leves, vitamindús gyümölcs, egyes vélekedések szerint azon kevés gyümölcsök egyike amelyikben sok vas található. Szerencsére az utcában rengeteg szederbokor van, így gyakorlatilag bő egy hónapon át folyamatosan lehet szedni és persze közben rögtön enni is, hiszen ellenállhatatlan. Emma lányunk különösen szereti, napközben többször is ki kell menni vele "legelni" a bokrokhoz.


A szedertorta — amíg még megvolt...

Süteménybe is nagyon finom, Emese sütött is belőle hamarjában egy finom minitortát. Túl sokáig nem maradt meg, azon melegében el is fogyott. Így éppen csak sikerült csinálni róla egy képet. Vannak terveink még ezzel a gyümölccsel. Egy közel százéves szakácskönyv jóvoltából ui. finom gyümölcslikőr-recepteket találtunk.

Szépen pirosodik már a csipkebogyó is. Ez már csak azért is ide kívánkozik, mert az előbb említett könyvben van egy recept amely csipkebogyó bor készítéséről szól. Ehhez a leírás szerint a termést még a fagyás előtt kell leszedni, így lassan aktuális lesz a gyűjtése. A kökénybokrokon is kéklik már a termés, minden bizonnyal abból is megpróbálunk majd valami finomságot készíteni.


Kezd érni a csipkebogyó és a kökény

4 megjegyzés:

  1. Jaj, a szederért irigyellek egy kicsit. Néha mi is fel szoktunk menni a Pilisbe, tudunk egy helyet, ahol nagyon sok van, és szerintem az egyik legfinomabb gyümölcs. Az idén még nem voltunk, úgyhogy jó is, hogy említetted.
    Kata

    VálaszTörlés
  2. Hú, ez a sok finomság milyen jól hangzik! Valamennyit gyűjtjük mi is kellemes kirándulásokkal egybekötve. Lekvárt (esetleg szirupot) szoktam készíteni belőlük. A kökény sajnos éretlen vagy megrothad a sok csapadéktól, így igazán zamatos halmot még sosem sikerült szedni. A galagonya viszont népszerű - sok cukorral készül belőle a szörp, mert önmagában nem igazán édes.

    VálaszTörlés
  3. Kata: Igen nagyon szeretjük mi is. Szerintem most lehetett a legjobbakat szedni, nem árt neki egy kis hideg, még ha nem is a fagy kell... Ma hajnalban voltam kint egy kis szüretre, sok szem olyan omlós, hogy szétmállott a kezemben

    Eszter: a kökénylekvárhoz mikor szoktad szedni a kökényt? Azért kérdem, mert régi receptes könyvünk pl. a csipkebogyó feldolgozására is a fagyok előtti, de már érett állapotot javasolja, és csak a nyers fogyasztáshoz javasolja, hogy várd meg a klasszikus "megcsípte a dér" állapotot. :) Tekintve hogy mifelénk mostanság hajnalban 7-8 fok van már csak ehhez sem kell már sokat várni...

    VálaszTörlés
  4. Kedves Nyöző, akkor szedtük a kökényt, amikor már kék és puha volt, de még nem csípte meg a dér. Nagyon fanyar lekvár lett belőle - nem egyszerűen savanyú. Sajnos amikorra az első fagyok megcirógatnák, már szinte meg is rothadtak a szemek a bokron a hideg őszi csapadéktól. Nyitott, napos területen érdemes gyűjteni, amikor már a csipke is jó lehet.

    Eredményes gyűjtögetést! Eszter

    VálaszTörlés