2011. május 30., hétfő

Egy rejtélyes virág

3 megjegyzés:

Közel három éve minden tavasszal feltűnik egy szép, lila virágű a növényből néhány példány az erdő szélén...

Van egy igen érdekes — és számomra rejtélyes — növény is a közelünkben. Az erdőszélen a bogláros szellőrózsákkal és a tavaszi kankalinokkal egy helyen él, cca. 40 cm magas, szépen erezett lila virága van 4 szirommal. Minden évben akkor kezd el virágozni, amikor a Bogláros szellőrózsák már eltűnőben vannak, (tehát április első felében) és még májusban is nyílik, jóval túlélve a kankalinszezont. A virága képek alapján hasonlít a fogasír virágára.


Klikk a képekre a nagyobb változatért!

Annak is vannak ugyan lila színváltozatai, de a bajom a dologgal az, hogy a levele ellenben nagyon nem stimmel. Széles nagy szív alakú levelei vannak fűrészfogas széllel, ezek nyéllel csatlakoznak a szárához. A szár és a levélnyelek is szőrősek. A virágok különálló bogokban nőnek, a bogokat tartó nyél tövénél mindig van egy tőlevél. Ezek ugyanolyanok mint a nyeles levelek, de közvetlen csatlakoznak a növény szárához. Mellékelek pár képet, háthat tudja valaki, hogy mi lehet ez?


Klikk a képekre a nagyobb változatért!

Csillagfürt kárjelentés

1 megjegyzés:

Tavaly októberben nagyon megörültünk egy új betelepülőnek: a csillagfürtnek. Egészen kicsike volt, alig pár levél, és a rossz időjárás is nagyon hamar következett be az ősszel.


Május 24-én még megvolt a bimbó...

Amint kizöldült figyelgettem nap mint nap a fejlődését, reménykedve, hogy májusban virágozni is fog. Sajnos nem így történt.

Idén erőteljesen növekedett, szép magas virágszárat, majd bimbót is hozott... Aztán mielőtt kinyílt volna, katasztrófális állapotban találtam az egyik este. A virág bimbója letörve, a szárai között is sok megtörve hevert mellette. Védett helyen van, az erős szél nem tehette ezt vele — a szomszédban nyílt terepen van, és már szépen virágzik. Tény, hogy nagyon légiesek, törékenyek a hajtásai, akár egy rajta keresztülgyalogló macska is elintézhette. A növény ugyan túlélte, de kérdéses, hogy regenerálódik-e, és virágzik-e még majd az idén?

Úgy tűnik, hogy rossz sorsa van idén a virágainknak... :(

2011. május 27., péntek

Rovarok a kertben

6 megjegyzés:

A kerthez szervesen kapcsolódnak a benne élő bogarak, lepkék, pókok is. Az elmúlt napokban nagyon megelevenedett a rovarvilág.

Sok rovar van amit a konyhakertész nem szeret, mert a hívatlan hatlábú vendégek egy része helyette eszi meg a fáradtságosan megtermelt növényi kincseket. Nélkülük ugyanakkor halott lenne a virágoskert, hiszen szorgosan porozzák be a virágokat, dolgozzák fel a kerti talajt, némelyik eszi a hernyókat, stb. Önmagában majdnem mindegyiknek van valami haszna, szépek is, változatosak is.

Erdő szélén lakva sok különleges bogár is van felénk. Nagy élmény pl. amikor mély zúgással, komótosan elhúz a ház mellett az alkonyatban egy szarvasbogár, amikor mindenféle cincérek és futrinkák rohangálnak az avarban... Igen, kullancsok és szúnyogok is vannak. Ezek képviselik a haszontalan és nemszeretem kategóriát. :)

Régen nem foglalkoztam rovarokkal, bár gyerekkoromban nagyon szerettem volna egy fotós rovargyűjteményt összehozni, ami az akkori technika mellett mondjuk ki lehetetlen vállalkozás volt. Pedig lelkesen barkácsoltam a Certo KN 35 elé az Astro cabinet távcsőépítő készlet műanyag lencséiből mindenféle előtétlencsét. Itt most az ezen eszközöket ismerők gondolom egy "Jááájjj, nee!" felkiáltással a fejükhöz kaptak. Ez persze csak egy adott távolságból adott képnek nevezhető valamit, és lévén ez a fényképezőgép nem tükörreflexes, így csak sejteni lehetett mikor volt éles a kép — így itt ki is múlt a lelkesedés. A gombostűk és a tartósítószerek világa meg elég távol áll tőlem, így rovargyűjteményem azóta sincsen.

A most következő jószágokat se minden esetben határoztam meg, majd utólag frissítem, pontosítom a bejegyzést. Ennyi bevezető után álljanak itt a képek a rovarmániások örömére!




Újdonságként: klikk a kicsi képekre! :)

Estefelé pedig egy igazán furcsa, ilyen állat nincs is kategóriájú jószággal futottunk össze, egy Szőlőszender személyében. Ezeket majd egy külön postban adjuk közre, mert túl sok a kép, le kell őket válogatni. :)

2011. május 26., csütörtök

Orgonaszörp vagy orgonalekvár

11 megjegyzés:

Orgonaszörp vagy orgonalekvár? Igazából mindkettő hasonlóan készül, a különbség csupán az, hogy teszek-e bele zselésítő anyagot vagy nem.

Az első lépés a legnehezebb, a tiszta környékről gyűjtött orgona virágait egyenként le kell szedni a fürtről. Érdemes erre legalább 1-2 órát számolni, mert Nyözö szerint Sziszifusz sírva könyörögne a receptért. A kőgörgetésnél valóban könnyebb, de hasonló a feladat. Ha ez kész, akkor a többi már gyerekjáték. 3-4 marék orgonavirágot 1 kg cukorral és 1 liter vízzel feltettem főni. Pár perc forrás után botmixerrel pépesítetem, hagytam állni egy fél órát, leszűrtem, újaforraltam. (Lekvár esetén itt kell beletenni a zselésítő anyagot és a tasakján leírtak alapján eljárni.) Mi idén orgonaszörpöt csináltunk.

Épp nem találtam megfelelő üvegeket, így a lekvároknál használt csavaros üvegekbe töltöttem még forrón, majd pár percre fejreállítottam őket és kész is.

Nagyon érdekes volt, hogy bár a szűrés után visszamaradt anyag zöld volt és teljesen eltűnt az orgona virágának lila színe, magának a szörpnek kellemesen meleg, sárga színe lett. Ezt még mélyíteni lehetett volna azzal, ha a cukor egy részét karmelizáltam volna.

Kandírozott orgona vagy orgona illatú cukor is keszíthető belőle, de ez nekünk már csak a jövő évi tervekbe fer bele...

2011. május 18., szerda

Egy kosbor szomorú története

2 megjegyzés:

Május első hetében tűnt fel egy gyönyörű kosbor a kertben. Próbáltuk meghatározni kiféle-miféle is a jövevény, de az egyértelmű volt, hogy védett, hiszen sajnos Magyarországon ma már minden kosbor védelemre szorul.

Agárkosbor (Orchis morio)

Szerettünk volna róla több fotót csinálni, de a felfedezésekor erre nem volt mód — már szürkületben vettük észre. A követklező napokban csúnya esős idő volt, így persze fény se nagyon akadt. A következő hétvégén azonban már nem sikerült a fotózás — a növényke ugyanis alig egy hétig élt.

A száránál tőből elrágva találtuk meg. A környező növényeken is volt csiganyom, meg rágásnyom is bőséggel, így valószínű egy nagy meztelencsiga végzett a virággal. Elés sok eső volt mostanában, és ilyenkor hatalmas nagy csigák lepik el a kertet.

Böngésztünk sok határozót, abból úgy tűnt, hogy egy Ujjas kosbor nyílt ki nálunk. Több ponton bizonytalan volt a határozás, ezért megkérdeztem kertblogos ismerősünket Katát is. Ő szintén azt mondta, hogy jó eséllyel valamelyik ujjas kosborról lehet szó, de ez még pontosításra szorul.

Miközben ezt a bejegyzést írom, Katától megjött a pontosított információ. Úgy néz ki kosborunk nem ujjaskosbor, hanem egy Agárkosbor (Orchis morio) volt. Köszönjük szépen a segítséget!

Reméljük a lelegelés ellenére jövőre ismét kihajt, és akkor jobban tudunk figyelni arra, hogy ne legyen a csigák áldozata.

Az Agárkosborról részletesebben »

2011. május 11., szerda

Pitypanglekvár

2 megjegyzés:

Korábban már felhasználtuk a pitypang levelét salátába, most valami egészen mást próbáltunki ki, mégpedig a pitypang virágából készített lekvárt.

Amikor először kóstoltam a pitypanglekvárt, még évekkel ezelőtt, akkor először azt hittem, hogy mézet eszem. Ideje volt hát a gyakorlatban is kipróbálni, hogy is készül ez a finomság.

Emma pitypang-gyűjtés közben
Emma pitypang-gyűjtés közben

Az első lépés a legnehezebb, hiszen egy kosárnyi virágot kell szedni, lehetőleg szár nélkül és persze minnél tisztább környékről. Nagy segítséget jelenthetnek ebben a műveletben a majdnem három éves apró kezek. :)

Ha megvan a virág, megmossuk, és egy nagy edényben annyi vízzel, hogy bőven ellepje, felforraljuk és 5 percig forrni hagyjuk. Ezután pár óráig ülepednie kell, majd leszűrhetjük. Ennek eredményeképpen sárga, áttetsző folyadékot kaptunk. Ehhez tettünk literenként nagyjából fél kilogramm cukrot, majd lassú tüzön addig főzzük, míg besűrüsödik.

Még forrón töltsük tiszta csavaros üvegekbe, zárjuk le a tetejüket légmentesen, és fordítsuk fejre öt percig, majd állítsuk vissza a talpára. Az így eltett pitypanglekvárba nem kell tartósítószer, hűvös helyen sokáig eláll. Ez azért van mert így a még tűzforró lekvár fertőtleníti a fedő környékét is, légmentes zárás esetén pedig újabb kórokozók nem tudnak az üvegbe keveredni. Ez az eljárás természetesen más lekvároknál is műkőképes. Jól záró csatos üvegek is használhatóak a célra.

Ahogy a lekvár kihűl, a kupak szépen ráhomorodik az üvegre, és nem lehet benyomni többet. Ha esetleg mégis benyomható egy-egy tető, akkor az sajnos fals levegőt kapott — így romlandónak tekinthető. Ha ilyet találunk — vagy egy amúgy jól záró üveget felbontottunk — utána azért már tartsuk hűtőben. Vagy vessük rá magunkat és fogyasszuk el gyorsan! :)

Nyözö tippje: tegyünk egy kiskanálnyi pitypanglekvárt a kávénkba!

2011. május 8., vasárnap

Ibolya minden mennyiségben

10 megjegyzés:

Kertünkben és az utcánkban is jókora ibolyafoltok vannak, így "csak" le kellett hajolni és összegyűjteni őket. Több napon keresztül gyűjtöttük, és dolgoztuk fel a virágokat — vigyázva, hogy minden tövön maradjon azért jópár szál. Az alábbiakban pár ibolya alapú receptet adunk közre az Ehető kert rovatunk keretében.

Ibolyaillatú cukor

A frissen szedett ibolya virágait leszedtem a szárukról, lemostam, megszárítottam. Egy pohár ibolyát kb. 2 pohár kristálycukorral kevertem össze és csatos üvegben állni hagytam. Ezek az ibolyák nem voltak különösebben illatosak, de ennek ellenére amikor pár nap elteltével kinyitottam az üveget meglepően illatos volt.


Szárított ibolya teába

Ha megszárítjuk a virágokat, teába is keverhetjük őket. A szárításhoz egyszerűen ki kell teríteni a virágokat egy papírra, és száraz, pormentes helyen tárolni őket 2-3 napig. Nem tesz jót nekik a közvetlen napfény mert megfakulnak, és érdemes időnként átforgatni a virágokat hogy gyorsabban, egyenletesen száradjanak.


Balra a már megszáradt ibolyák, jobbra a frissen szedett

Ibolyazselé

Két pohár virágra öntsünk kb. 4 pohár vizet és forraljuk fel (1 pohár = 2 dl). Csavarjuk bele két citrom levét és oldjunk fel benne 1 kg cukrot és egy tasak 3:1-es Dzsemfixet. Merülőmixerrel pépesítsük a virágokat. Ezután érdemes leszűrni az egészet, hogy ne legyenek benne virágdarabok. Én ezt elfelejtettem, cserébe a végén tettem még bele pár egész virágot dekorációnak. Még egyszer felforraljuk és tegyük tiszta befőttesüvegbe. A már felbontott zselét tartsuk hűtőben és néhány héten belül használjuk fel.


Ibolyaszörp

Ugyancsak két pohár virágra öntsünk nagyjából 4 pohár vizet és forraljuk fel. Csavarjuk bele két citrom levét és oldjunk fel benne 1 kg cukrot. Merülőmixerrel pépesítsük a virágokat majd szűrjük le. Még egyszer felforraljuk, főzzük addig, amíg besűrűsödik és tegyük tiszta üvegekbe.


Ekkor értünk az idei ibolyaszezon végére. Pedig még van sok kipróbálatlan receptünk, pl. ibolyalekvár, ibolyakrém... Na nem baj, majd jövőre folytatjuk. :)

2011. május 2., hétfő

Tavaszi virágsaláta

1 megjegyzés:

Tavaly már kipróbáltuk a salátaboglárkából készült salátát, így idén is terítékre került ez a finomság.

Ezúttal azonban már bátrabbak voltunk, és körülnéztünk, milyen más ehető virág akad a kertben. Végül 2 marék salátaboglárka levelet, egy marék zsenge pitypang levelet, fél marék ibolyát (csak a virágokat, szár nélkül), pár levél citromfüvet szedtünk. Alaposan megmostuk őket, és összekevertük a (sajnos piacról vett) apróra vágott almával és paradicsomszeletekkel. Reszeltünk rá kis sajtot, öntetként pedig a jól bevált balzsamecet-olívaolaj keveréket használtunk. Nagyon finom, illatos saláta lett belőle, friss kenyérrel tökéletes tízórai volt.