Bolond egy időjárás van mostanában. Ha egy átlagos évünk lett volna, akkor talán jobban összevethetőek lettek volna a csodasövényel szerzett első tapaszataltaink másokéval...
Így azonban erre sok esélyünk nem volt. Először a kitartó, és többször is visszatérő tél nehezítette a sövény dolgát. Ugyan a megérkezése után egy ideig halogattuk a kiültetését a váratlan erős fagyok miatt, de aztán csak-csak kikerültek a szabad ég alá — hogy aztután rögvest jöjjön egy újabb havazás, fagyos idő.
Tavasszal nagyon kevés napos időszak volt, eső ellenben jóval több a szokottnál. Eddig a nyár sem az igazi: vagy perzselő hőség, vagy özönvíz, néha egy napon belül mindkettő.
A sok nedvességtől erősen "gyomosodik" a kert — ami persze tényleg erőteljesen idézőjelben értendő. Sok a vadvirág, és ma amikor kipucoltam a sövény környezetét több makkról kelt tölgyfát, gyertyánt húztam ki onnan. Ez gondolom a tavaszi fagyvédelem céljából az ágyásra húzott tölgyfalomb mulcsnak köszönhető. Az öreg tölgyeink több zsáknyi csíraképes makkot termelnek évente, van a kertnek olyan része ahol teljes talajtakarást alkot a 10cm-es magasságú tölgyfaerdő.
A turkesztáni szilek mindenesetre átlagban térd feletti méretűek voltak, így kicsit megnyesegettem a hosszúra nyúlt szálait, remélve, hogy ettől kicsit bokrosodik. Az őszi metszésig még sok ideje van erősödni, sűrűsödni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése