Itt van az ősz, itt van újra. Augusztus végével — szó szerint és átvitt értelemben is — villámcsapás szerűen véget ért a nyár...
Ha morbid lennék, azt mondanám, hogy tiszta májusi időjárásunk van mostanában. Sajnos az elmúlt napok viharos széljárása kidöntötte a babunkat a futtatásra használt boltívvel együtt — pedig már szépen virágzott és kezdett termőre fordulni. A paradicsom túlélte, de kérdés, hogy ilyen szibériai körülmények között be fog-e érni még az a néhány zöld bogyó vagy csak savanyúságnak lesz jó. Gyerekkoromban ui. az ősszel zölden ill. félig éretten maradt paradicsomokból fenséges savanyúságot tettünk el nagymamámmal.
Augusztus végétől szeptember elejéig mifelénk a szeder a slágernövény. Nagyon finom, leves, vitamindús gyümölcs, egyes vélekedések szerint azon kevés gyümölcsök egyike amelyikben sok vas található. Szerencsére az utcában rengeteg szederbokor van, így gyakorlatilag bő egy hónapon át folyamatosan lehet szedni és persze közben rögtön enni is, hiszen ellenállhatatlan. Emma lányunk különösen szereti, napközben többször is ki kell menni vele "legelni" a bokrokhoz.
A szedertorta — amíg még megvolt...
Süteménybe is nagyon finom, Emese sütött is belőle hamarjában egy finom minitortát. Túl sokáig nem maradt meg, azon melegében el is fogyott. Így éppen csak sikerült csinálni róla egy képet. Vannak terveink még ezzel a gyümölccsel. Egy közel százéves szakácskönyv jóvoltából ui. finom gyümölcslikőr-recepteket találtunk.
Szépen pirosodik már a csipkebogyó is. Ez már csak azért is ide kívánkozik, mert az előbb említett könyvben van egy recept amely csipkebogyó bor készítéséről szól. Ehhez a leírás szerint a termést még a fagyás előtt kell leszedni, így lassan aktuális lesz a gyűjtése. A kökénybokrokon is kéklik már a termés, minden bizonnyal abból is megpróbálunk majd valami finomságot készíteni.
Kezd érni a csipkebogyó és a kökény
