Piacon jártunk

Szombat délelőtt a szentendrei piacon jártunk. Amint az várható is volt, nem jöttünk üres kézzel haza... :)

Három okból mentünk piacolni: egyrészt úgy döntöttünk, hogy a múltkori kudarc után mégis megnézzük mit szól a paradicsom a kertünk mostoha fényviszonyaihoz, másrészt szerettünk volna a fűszerkertet rehabilitálni az őszi fatámadás után, harmadrészt ha vannak, néhány sziklakerti növényt is hozni.

A fűszernövények, és a sziklakert új lakói

Phlox vagy nem phlox?
Ez itt a kérdés...

Mint az a fenti képeken is látszik voltak sziklakertiek is, igazából az önuralmamra komoly szükség volt a vásárláskor. Így is kicsit korainak érzem a növénytelepítést, de hát lehet ezeknek ellenállni?

Nézzük elsőként a sziklakerti szerzeményeket. Ezt a növényt Phloxnak mondta az eladó, én picit kételkedtem benne, most már kevésbé. Emlékeimben ui. ennek a virágnak sokkal mélyebben bevágottak a szirmai, de aztán a neten rákeresve a képekre a Phloxok olyan változatosak, hogy ez a különbség végeredményben simán belefér. Csak most veszem észre a bejegyzés írása közben, hogy ha jól látom a kép közepe felé az egyik virágán csak négy sziromlevele van.

Sikerült többféle kőtörőfüvet is találnom, szerintem egész szépeket. Az egyik hosszú szár végén hozza a csodás, különféle tónusú rózsaszín virágait, a másik a levélpárnával egy szinten növeszti a mélyvöröseket. Ezek is igencsak változatos növények.

A hosszú szárút kiültettem egy sziklanyiladékba, mögötte nagyobb kövek alkotnak falat. Így talán a szél sem tesz olyan könnyen kárt benne. Már most úgy érzem, hogy beleszerettem ezekbe a virágokba!

Időközben az áruházi leértékelt, és ugyancsak meggyötört állapotú kőtörőfüvek is felfrissültek, és kivirágzottak. Azok megint teljesen más kinézetűek, de a háromágú villás levélkéik elárulják a rokonságot. Jó lenne kiderítani, hogy melyik milyen fajta pontosabban. Ugyan az új növényekről szól elsősorban ez a bejegyzés, de mégis talán megbocsájtható egy kis kitérő az áruházi eredetű kőtörőfüvek virágzásáról.

A mi sziklakertünk nem egy gigantikus méretű, így vélhetően a Madárbirs idétlenül nagy termetű növény lenne a kövek között. De úgy gondoltam jól mutatna a sziklakert peremvidékén, mintegy átkötésként a kerítés mellett álldogáló gyertyánok felé. Ráadásként ősszel is élénk vöröses színeket tud produkálni — így végül hoztam ebből a növényből is egyet. Ha jól látom nemsokára virágzani is fog, mindenesetre kis bimbókkal van telehintve minden ága.

Még nem került kiültetésre, mert a tervezett élőhelyén még túrom a földet a filagóriához, de szerintem bírja még a cserépben pár napig. Ha mégsem, akkor legfeljebb átteszem majd egy nagyobb edénybe.

Végül egy kövirózsa is bekerült a kosárba, és felköltözött a hegyre. A korábbi szüleimtől hozott kövirózsákat akartam vele pótolni, de örömmel vettem észre, hogy a már elfagyottnak hitt növények megéledtek. Teljesen lila színük volt eddig, de most már csak a levélcsúcsuk hegye olyan, szépen visszazöldültek. Mindenesetre az új adag is kényelmesen elfér, így végülis nem bántam meg.

A fűszerkert újraalapozása céljából a tűzrakóhely közelébe telepítettünk rozmaringot, levendulát, és mentát. Nagyon kellemes illat töltötte be tőlük a levegőt, már csak ezért is megérte a beszerzésük....

Átültetések

Szeptemberben több növényt is át kellett telepítsek a kerten belül. Részben praktikus okokból, részben pedig kárelhárítási célból.

Ribizlibokor októberben

Elsőként a gyümölcsbokrainkat költöztettem, még a kellemes nyárias időben. Ennek a költözésnek volt az oka, hogy igen lassan növekedtek, és láthatóan csak tengődtek a kerítés mellett. Gyanítom túl sok volt nekik az árnyék. Ezt onnan is gondolom, hogy egy ribizlit 2 évvel később ültettünk el, de naposabb részre, és bizony látványosan szebben fejlődött. Így az egész társaságot kiültettem őket egy relatíve napos területre. Egész könnyen ki tudtam ásni a ribizli és egres bokrokat, tekintve hogy az ültetéskor már kőmentesítve lett a régi élőhelyük. Az új is könnyen csákányozható volt, "hála" a szárazságnak. Még 40-50cm mélyen is csak nagyon finom por volt, azaz teljesen kiszáradt a föld. Ültetés előtt jól belocsoltam a gödröket, de meglepő módon alig nyelte a vizet, szinte gurultak a cseppek a por felületén!

A fűszerkertet is akartuk hosszabb távon költözttetni, mert a mosatni helyén más terveink vannak, kicsit elhamarkodottan kerültek beültetésre. Ez még nem volt ugyan esedékes, de amikor egyik nap hazaértünk, a fűszerkert és a díszcsorbák helyén 40 mázsa fa alkotott csinos kupacot. Ugyan nem voltunk otthon, de lerakodták a tüzelőt — jó közel a házhoz, ami persze egyrészt előny, valamint másrészt. Így "kisebb" talicskázás után napvilágra került két bokor meggyötört levendula, amelyek rögvest költöztek is új helyükre. A lestyán tőből leszakadt, talán újrahajt majd, mindenesetre nem bolygatjuk egyenlőre. Amit ez már túlélt ahoz képest ez a kis fatámadás pihe dolog. :) A curry, rozmaring, citromfű jó eséllyel túlélte, de még a régi helyükön vannak. Ki kell még találni hogy is lesz ez a fűszerkert, és akkor ezek is mehetnek.

A díszcsorbákat kicsit később mentettük meg, azok jórészt túlélték a farakást. Egyrészt mert a fűszerkert szélén sorakoztak, így általában a fát is átdobálták felettük, másrészt meg már elvirágoztak. Amikor elültettük picike, centiméteres hagymái voltak, most magam is meglepődtem mennyire megnőttek. Legalább kétszer akkorák lettek, de több példány háromszoros méretű volt, és kicsi sarjhagymákat is felfedezni véltem. Eddig szép sorban voltak ültetve, most a sziklakert mellett kerültek elhelyezésre, kisebb csoportokba szervezve — valószínűleg a hosszú, nyúlánk növények így mutatósabbak lesznek. Nem találtam meg mindet, talán majd tavasszal...

Kibújtak a krókuszok!

Nyilván a szokottnál jóval enyhébb időjárás az oka, de a kert már kezdene kizöldelni. Első hírnökként a krókuszok kis zöld lándzsái törtek át az avartakarón. Eddig még soha nem bújtak ki a krókuszok január közepén. Minden fa és bokor kipattanás közeli rügyeket mutat, zeng a cinkék nyitnikékjétől az erdő, és bágyadtan bár, de néha egész hosszan kisütött a nap is.

A hó már szinte teljesen elolvadt, csak a lapátoláskor feltornyozott kupacokból maradt vissza valamennyi. Kora reggel szép vörös volt az ég a hegyek felett, így a délelőtt nagy részét, és a délutánt is a szabadban töltöttük. Emma természetesen boldogan rohangált sárból sárba, onnan meg a pocsolyákba, maradék hófoltokba — én meg kicsit fotózgattam, felmértem az állapotokat.

A fűszerkertben a levendula és a curry szépen megmaradt, és a bazsalikomon is maradt pár zöld levél a hó oltalmában. A lestyánnak egyenlőre nyoma sem volt, de az szinte mindent kibírt eddig. Nagyon sok ág tört le a nagy szélviharos időben, ezeket is összehúztam egy jókora kupacba. Ha megszáradnak hasznosak lesznek, lévén mifelénk a fa az elsődleges fűtőanyag. No és persze bográcsolni, szalonnát sütni sem utolsó dolog.

majd nekiestem az északi részen egy kicsi rendet tenni. Ez abban nyilvánult meg, hogy a mindenfelé 2-3 újnyi vastagságú gyertyán és tölgy ifjoncokat próbáltam kivagdalni. Szinte teljesen áthatolhatatlanná tették a kert egyes részeit és amúgy se sok élettér jut nekik a nagy öreg fák alatt.

A turkesztáni szil is rengeteg aprócska rügykezdeményt mutat, így ha csak rajta múlna, akkor a hét végére már levelet is bontana. Sajnos épp péntektől mondanak kemény, (akár -10 °C alatti) mínuszokat, reméljük azért nem lesznek komolyabb károk...

A sok hó olvadása után persze minden vizes, így többféle gomba is megtelepedik a fákon, a sokfelé heverő leesett faágakon.

Egy kb.1cm-es gombácska, a turkesztáni szil rügyei, és egy gyertyán-rügy...

Őszi özönvíz után

Az elmúlt héten ismét rengeteg eső volt, de szombaton már kibújt kicsit a nap, keddre pedig egy átmeneti borulás után ismét ragyogó idő van.

Ilyen randa időjárásban az ember kicsit hajlamos belefeledkezni a technikába, így blogunk is bővült, webkettesedett egy kicsit. Mostantól lehet a bejegyzéseket megosztatni, szeretgetni meg ilyenek.

A fűszerkert is készülődik a téli időre. A levendulák elvirágoztak, a rozmaringok egészen felkopaszodtak, szinte már csak a száraik csúcsán van pár levél, az is kicsit sárgul. Egész év folyamán többször sárgulgatott, valamiért nem érzi jól magát nálunk. A többi fűszernek tetszett a terep, szépen gyarapodtak.

Sövényhiradó V.

A turkesztáni szil messze nem lett méteres, a fél métert is alig éri el. Ugyan a nyár közepén erőteljesen megindult, de utána megint jött az özönvíz, és megtorpant a fejlődésben. Augusztusban picit meg lett nyesve, hogy dúsuljon. Úgy néz ki ez be is jött, mert számtalan új oldalága, friss zöld levele lett a metszések nyomán — persze erre megint jött a rossz idő. Reméljük azért megerősödik mire eljön az őszi lombhullás. Addigra talán ezek az új oldalágak is megerősödnek, és lehet még egyszer nyírni az idén.

Növekszik a turkesztáni szil, a tölgyfák pedig kezdenek sárgulni

Be' jó is lenne, ha nem csak ez a mostani pár nap képviselné az idén a vénasszonyok nyarát...

Gyors összefoglaló az elmúlt időszakról

Hosszabb ideje nem írtunk ide semmit, de azért esemény az volt bőven. Ezeket majd bővebben is kifejtjük, de először álljon itt egy kis emlékeztető!

A rengeteg eső miatt csinálni sok mindent nem lehetett a kertben, növekedni ellenben minden nő mint a bolondgomba. Magas, illatos vadvirágos rétünk van mostanság, folyamatosan változó növényvilággal. Igazából követhetetlen a sokféle növény, párat azért megemlítek közülük egy külön postban.

Ehető kert

Kialakítottunk egy mini konyhakertet is. Igaz túl sok minden nincs benne egyenlőre, csupán hat tő paradicsom (többféle fajta, a szentendrei piacról hozott palántákból) és a kerti boltívre futtatott három szál bab képezi jelenleg a konyhakertet. Mostanra szépen, folyamatosan virágzik a paradicsom, a bab meg megy felfelé, ahogy az illik.

A paradicsom még zöld, a ribizli már pirosodik...

Gyümölcsbokrok terén idén is lesz minimális termés a ribizliken. A köszmétéken virág biztosan volt, de még nem kutattuk át alaposabban a bokrocskákat. Ezekkel amúgy is kellene kezdeni valamit, mert a sok eső miatt olyan őrült buja a növényzet körülöttük, hogy megtalálni is alig lehet a sok zöldben. Nyilván ez a növekedésüket is visszafogja.

Egy fűszerkert kezdi elfoglalni a sövény melletti területet a ház északi oldalánál. Az északi fekvés ellenére paradox módon ez a kert egyik legnaposabb része — leszámítva a téli időszakot. Van benne sok minden: a ház tövénél menta, de került ide citromfű, bazsalikom, oregano, rozmaring, levendula, lestány, kakukkfű, curry is. Elsőre kicsit kakukktojásként hat ebben az ágyásban a bársonyvirág (alias "büdöske"), de tudomásom szerint eleink sárfány-hamisításhoz használták.

Részletek a fűszerkertből: curry, bazsalikom, levendula, bársonyvirág

A fűszerkert szegélyeként egy tasaknyi Füzéres díszcsorba (Liatris Spicata) gumó került elültetésre. Tempósan nő, és csakorlatilag a csomagban levő mind a 46 gumó kikelt, így kicsit ritkítható is lesz.

Turkesztáni szil június közepén

Sövényhiradó

A Turkesztáni szil sövény minden szála zöldül és levelei vannak, de átlagban még mindig csak 20 cm körüli magasságú — igaz van már 40 cm körüli is közöttük. Nyilván nem egy tipikus időjárás van mostanában, de azért nőhetne kicsit gyorsabban is — ha már csodasövény.

Kerttervezés

Elég sokat gondolkoztunk azon, hogy mi hogyan legyen a kertben, így kezdenek letisztulni a kisebb részletek is. Így pl. a pihenő és játszó részek, a terasz kialakítása is lassan elkezdődik.

Elsőként egy kicsit megritkítottuk a mindenfelé hatalmas ágakkal árnyékoló gyertyánokat. Így kicsit több a napfény, szellősebb a tér. Így már nem kell ágak alatt bújkálni a kert egyes részein.

Volt egy girbegurba lucfenyőnk. Múlt időben mert szegényt eltávolítottuk a kertből. A kivágása után tűnt fel igazán, hogy mekkora helyet foglalt. A tövénél valamiért vízszintesbe fordult, majd jó másfél méter után még felkanyarodott jó két méternyit. A téli hó alatt ez a része is általában hevert. Volt aki szerint beteg lehetett a fa, de szerintem csak fényhiányban szenvedett, és megkereste az utat a fák között.

A régi, elve ideiglenesnek szánt bográcsoló helyet megszüntettük. Ez csak egy pár centis gödör volt, az oldala kirakva néhány nagyobb kővel. Kicsivel odébb, ahol már nyílt tér van felfelé csináltunk egy alapot, ahol a végleges tűzrakóhely áll majd.

Barkács

Állt a kerítés mellett, egy szocreál hintaágy. Kisebb renoválás, átalakítás után már egészen pofásan néz ki.

A télen teljesen összedőlt a hatszögletű kerti pavilon. A faanyaga sem volt már túlzottan egészséges, az alapzata is megsüllyedt. Ezen a területen homokozót alakítottunk ki.

Komolyabb földmunkák is voltak a kertben. Kihasználva a még nem kőkeményre száradt földet, kiástuk a majdani teraszunk helyét. Terasz ugyan még jó ideig nem lesz belőle, de legalább gödör van — az is valami. A kitermelt földet a homokozó körüli tereprendezésnél használtuk fel.

Végül egy apró technikai megjegyzés: az egyes eseményekről készült postokat általában visszadátumozzuk az esemény napjára. Ennek pusztán praktikus okai vannak, hiszen így könnyebben van lehetőség arra, hogy utólag visszakeressük, időrendbe szedve láthassuk mi is virágzott pl. május elején a kertben, mikor mit ültettünk, stb...