A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 26., vasárnap

Hajnalka, hajnalka te csodás!

1 megjegyzés:

A Kék hajnalka nagy kedvencünk már évek óta. Virágozni azonban még nem nagyon akart errefelé, de idén szerencsénk volt.

Annakidején még előző lakhelyünkön a hajnalka az alattunk lakótól futott fel a korlátra, és borította el kék virágaival az ajtó előtti részt. Mindig csodáltam a hihetetlen érzékeny, sérülékeny szirmait ahogy az áteső napfényben kristályosan tündökölnek.




Kattints a nagyobb képekért! :)

Fényigényes növény, és a mély talajt is szereti, nálunk ugye mindkettő erősen korlátozott. A majdani kerti pavilon helye mellé, és a sziklakert széléhez ültettük. Itt viszonylag sok a napfény, és az alapozások miatt kitermelt földből feltöltésre került egy nagyobb terület, így a talaj is vastagabb mint másfelé. Ki akartuk próbálni, hogy megél-e errefelé, mert a pavilonra felfuttatva bizonyára jól nézne majd ki.

Csak olyan másfél méteres karóm volt, ennek egy része uyge ment a földbe, így a hajnalka hamar elérte a tetejét, oda-vissza végigfutotta párszor a távot. Úgy néz ki a kísérlet sikerrel járt, és jövőre is ültetünk majd belőle ide. Reméljük akkor már lesz pavilon is amire felfuthasson, bár erre jelenleg elég kicsinek tűnik az esély...

2012. augusztus 11., szombat

Magvak

Nincsenek megjegyzések:

Úgy látszik a kisebb-nagyobb témacsoportok feldolgozása mániámmá vált. Ismét három kép lesz, ezúttal magokról, termésekről.

Még tavasszal találtam egy kis holdviola csemetét az út szélén. Félig ki volt fordulva, gyakorlatilag nem is a földben volt a gyökere hanem a félig elkorhadt avarszőnyegben. Betelepítettem hát a kertbe.


Beérett Holdviola magok

Igazából rossz helyre került a hirtelen jött telepítés miatt, mert eredeti élőhelyén árnyékos helyeket kedvel, én meg viszonylag napos helyre tettem. Szerencsére nem lett semmi baja, mert mostanra szépen megértek a magjai.
A magja azért is érdekes, mert elég szokatlan kinézetű. Ennek kapcsán júdás-pénze néven gyerekkoromban is ismertem, azonban két éve mégis kergettem ezt a növénykét itt a blogon, hogy kiféle-miféle. Ugyanis a szép virágai annakidején nem tűntek fel nekem, csak a száraz júdáspénzek, így a növény két alakja nem kapcsolódott össze bennem.

Azért ősszel valószínűleg érdemes lenne áttelepíteni.


Ajándék magok: erdei ciklámen

Nagyon kedves ajánlatot kaptam Katától. Születésnapom apropóján felajánlotta, hogy küld nekem Erdei cikámen magokat, telepítési leírással együtt. Nagy örömömre a magok szerencsésen megérkeztek. A leírás alapján nem lesz könnyű dolgom, de remélem megbírkózok vele. Tekintettel arra, hogy pár nap múlva több napig távol leszünk nem láttunk neki a magvetésnek — a magvak átmenetileg hűtőbe költöztek. :). A fejleményekről majd feltétlenül beszámolok.



Egy trombitafolyondár termése

Ez itt csak látszatra zöldborsó. :) Ez egy trombitafolyondár termése, amivel már régóta terveztem befuttatni egy térelválasztó részt. Mindenesetre úgy olvastam, hogy a magról való trombitafolyondár szaporítás nem a keghatékonyabb módszer, inkább bújtatással, gyökereztetéssel vagy a nagy növény alatti sarjakat áttelepítve van értelme szaporítani. A hírek szerint elég agresszív növény, nő mint a veszedelem. Én is éppen arra szeretném bevetni, hogy a kert legvégében egy kicsit rumlis területet elfedjen, és lehetőleg ne 10 év múlva, és még dekoratív is a nagy virágaival. Ott a kert túlsó végében csak megfér majd valahogy...
Azért kíváncsiságból lehet felboncolom majd ezt a termést. A magok most nem kitapinthatóak benne, egy homogén tömör tömb az egész. Az is lehetséges, hogy még nem érett be teljesen?

2012. július 26., csütörtök

Árnyékliliom — újratöltve

5 megjegyzés:

Korábban említettem, hogy a tél végén vett árnyékliliomunk (Hosta Sieboldiana) betegeskedik...

Pár mondatban összefoglalom az eddig történteket. A konzervből először egy nagy tejfölösvödörbe került február 20-án, ahol aztán irdatlan tempóval megeredt. Március 28-án már 30-40cm magas levelei voltak, összesen 6 darab.

Innentől kezdődött a növényke kálváriája. Egyrészt a március végi kiültetés korainak bizonyult. Nem sokkal a terepre kerülés után ugyanis jött egy erős lehűlés, ami viharos széllel párosult. A szélvihar sok levelét megtörte, a hajnali fagyközeli hőmérséklet sem segített neki, így rohamosan leépült. Az ezt követő erősebb tavaszi fagyhullám időszakára már csak két levele maradt, és ugyan kapott takarást, de mégis elhagyott még egy levélkét. Így júniusban már csak egyetlen apró levele maradt, és komolyan gondoltam arra, hogy kiásom, hátha esetleg valami rágja, vagy ilyenek. Erre végül nem került sor, de a földjét fellazítottam, alaposan belocsoltam, mert száraznak találtam.

Úgy egy hete aztán megjelent egy friss hajtás, amit újabb kettő követett, így tegnap már 3 friss levelet fotózhattam rajta. Úgy néz ki talán nem elkiabálás, de a kis hosta újraéledt. Remélem, hogy megerősödik annyira a tél beállta előtt, hogy kényelmesen áttelel, és a korai kiültetéssel elkövetett hibám nem lesz számára végzetes...

2012. június 21., csütörtök

Sziklakerti állapotok

12 megjegyzés:

Blogunk címéből is kiderül, nem vagyok kertész. Ebből kifolyólag a sziklakertünk is amolyan kísérleti telep, így mondhatni "kísérlet járja be a sziklakertet"...

Majdnem két hónapja volt, hogy a piacon jártunk. Akkor emlegettem a sziklakerti szerzeményeinket is, most picit visszatérnék ezekre. Egyrészt talán érdemes összefoglalni az elmúlt két hónapot, másrészt meg vannak érdekességek, és számomra kérdéses dolgok. Bevallom titkon abban is reménykedek, hogy a hozzáértőek majd segítenek a dolgok helyretételében. :)

Elsőként említsük meg az egyik kedvencemet, a rószaszínű virágú és a piros virágú kőtörőfüveket. Ezeket Kata Saxifraga x arendsii hibridekként jelölte meg. Namost álljon itt jobbra ismétlésképpen az egyik áprilisi fotó róla. Ezen is látszik, hogy gyönyörű növény, nagy hosszú virágszárakkal, amin érdekes módon sötétebb és világosabb rózsaszínű virágok keverednek. Egy-egy száron több is volt belőle. Kicsit tartottam tőle, hogy megtépi az erős szél, de a mögötte levő nagyobbacska szikla úgy tűnik megóvta.

Viszonylag gyorsan, azaz két hét alatt elvirágzott, és a hosszú virágszárak elszáradtak. Persze nem tudom mikor indult a virágzása, így lehet azért ennél hosszabb ideig vidámítja a szemet. Az elszáradt virágok helyén még magot is hozott. Ez homokfinomságú, azaz nagyon aprószemű, fekete színű.

Néhány napja megjelent a levélpárna felett egy helyes bimbó. Gondoltam na talált még egy lustább virágot, de nem. Mára ugyanis kb. 10 virága van kinyílva. Mindegyik alacsony száron, és mindegyik világos rózsaszínű. A levélpárnája is növekedett, de nem annyira feltűnően mint a fehér virágúak.


A Saxifraga x arendsii másodvirágzása. :)

A fehér virágúak később kezdtek el virágzani, ellenben másfél hónapig ontották a virágokat. Ezek, mint Katától tudom a Saxifraga trifurcata képviselői. Aztán volt kisebb szünet, a heves esőzések leverték a szirmokat, de most legtöbbjük újra kezd bimbózni. Ezek is fognak vajon másodjára is virágozni?


Ezek picike cserépben jöttek. A párnájuk azóta nagyon megnőtt, most már jó 20x20 centis területet elfoglalnak! Azonban előjött az a jelenség, amit Kata is írt, de az előbb emlegetett kőtörőfüvek kapcsán: középen kibarnult, kiszáradt, és gyűrű szerűen növekszik tovább. A virágzási hullám is bentről kifelé terjedt egyébként a növényen. Namármost ez akár természetes jelenség is lehet, hogy az új részek folyamatosan legyökeresednek, és a középsők közben folyamatosan elhalnak. Ebben az esetben lehet szét lehetne szedni, és átültetni, hogy újra kezdhesse a körkörös növekedést? De persze az is benne van a pakliban, hogy nem jó a helyük, vagy én pátyolgatom őket rosszul...

A pázsitszegfű nem másodvirágzott, de hetekig tele volt sok-sok apró virággal. Egyenlőre nem látszik, hogy bármi baja lenne, szép egészséges zöld. Időközben érkezett egy rokona is, aminek hosszú virágszárai vannak, leginkább a Tengerparti pázsitszegfűhöz hasonlít. Ez hozott 3 virágot, majd szünetet tartott, és most ismét van rajta egy új virág. Picit szürkés-vajszínű virágai vannak.

Szegény árnyékliliommal is bajban vagyok. Biztos korai volt neki a kiültetés picit, de erős növénynek tűnt. A tavaszi váratlan fagyok sem voltak jók neki bizonyára. Volt egy nagyon viharos nap még lombfakadás előtt, olyankor a szél elég erősen fúj nálunk a hegytetőn. Öt nagy levele volt a hostának, ezek kettő kivételével eltörtek. Ezt a kettőt finoman kikötöztem, tettem fel egy szélfogót, de a következő szélvihar ezeket is eltörte. Maradt egy pici zöld hajtás a közepén, amiből szép lassan előbújt egy levélke, de az is pici, nincs hosszú szára, és gyakorlatilag több hete ennyi az állás és nem több. Sem több hajtás nem látszik, sem ez a levél nem növekszik rendesen.

Eleve hatalmas gyökérrel adták a növénykét, lehet a levél-gyökér egyensúly a ludas? Azaz nem tud elég energiát felvenni ekkora levéllel? Vizet kap rendszeresen, szárazság nem lehet az oka. Vagy a nagy gyökér még tovább nőtt, és nem bír az alsóbb részeken a kövekkel? Lehet a hétvégén kiásom, és átültetem, talán még valahogy megmenthető...

Új jövevények

Sajnos nem minden új növény nevét ismerjük, így inkább képes beszámoló lesz a következő. Azért a klasszikus szépségekkel ismét megpróbálkoztunk, így sikerült ismét beszerezni Havasi gyopárt is. Most Kata tanácsainak megfelelően nagyobb, a gyökereit hűsítő kövek közé telepítettük. Gyönyörűen virágozik most is, reméljük megmarad.


Ezt a növényt nem ismerjük, de nagyon látványos. Egy magasabban levő sziklaközbe került, onnan omlanak alá az ágai amin másfél hónapja folyamatosan hozza a virágait. Úgy tűnik szépen megkapaszkodott és kitöltötte a kövek közötti függőleges réseket.


Ezt a növényt is név nélkül találta Emese a piacon. Még bimbósan ültettem ki, de amint rásütött a nap kibontotta ezeket a szép lila virágokat. A cserépben ketté volt szakadva, de mindkettő darabnak volt gyökere, így kétfelé ültettem. Mind a kettő köszöni jól van.

Két porcsinrózsa is beköltözött a kertbe. Szépen néznek ki, a sárga tövön például van furcsa módon egy fehér virág is.


2011. július 18., hétfő

Újabb képek a díszcsorbákról

4 megjegyzés:

Újabb képek a készültek a díszcsorbákról, fogadjátok szeretettel!


A buzogányos verzió
július 18-án

A múltkor már külön bejegyzésben is fejtegetett kétféle virágzatú díszcsorbák közül a buzogányos változat gyakorlatilag azóta is változatlan képet mutat: a tömött bimbók kicsit lilás erezete sejteti, hogy ezek is szép lilák lesznek. A kérdés csak ott van, hogy mikor?

A másik változat képviselői ellenben szépen, napról-napra virágba borultak, a várakozásnak megfelelően "születésnap-indikátori" minőségében köszöntve az immár három éves Emma lányunkat. :)

Nem túl hízelgő konyhai hasonlattal élve kicsit olyan mint egy üvegmosó kefe. Azért tény, hogy sokkal mutatósabb, és több örömet okoz. :)

Mindig a növény csúcsán nyílik ki az első virág, majd innen lefelé haladva folyamatosan lesz egyre dúsabb a lila sziromtömeg. Az első példányon ez szépen végigkövettük — álljon itt 4 felvétel a dokumentációból.



Egy díszcsorba négy napja: július 13-án, 15-én, 16-án és 18-án.

Jelenleg 2 szál virágzik, de több bimbó is van még, így szerintem a virágzás elhúzódik augusztusban is. Érdekes, hogy ezek az előzőekben emlegetett két markáns forma kombinációinak tűnnek. Így elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen ez egy ilyen változatos formavilágú növény.


Balra egy új jelölt: buzogányos is, meg nem is. Középen a hétvégén kinyílt virág, jobbra a kettő együtt.

2011. július 11., hétfő

Díszcsorba

8 megjegyzés:

Vagy én vagyok kicsit túl idétlen, vagy direkt botlok bele mindig különc növényekbe. Most éppen a Díszcsorba (Liatris Spicata) kapcsán osztanék meg a nagyérdeművel pár kételyt.

Mint azt JuhMeli blogján is kitárgyaltuk, annó mindketten az egyik élelmiszer áruházlánc virágkínálatában vettünk ebből a növényből. A tapasztalatok szerint jól jártunk, mert mindkettőnknél mindegyik elültetett növény kikelt. Meliéknél már virágzik, de az, hogy nálunk késik az nem lep meg, ez ugyanis jellemző tulajdonsága a helyi mikroklímánknak.

Mi tavaly nyár elején ültettük, az útmutató szerint ilyenkor csak a következő évben fog virágozni. Így is lett, tavaly szép zöld volt, idén ismét kibújtak a növények, sőt jópáron virágszárak is kialakultak.


A díszcsorbáink két arca...

Amíg csak levelek voltak, mindegyik dsíszcsorba teljesen egyforma volt. A virágzat azonban már meglepő módon kétféle. Az egyik variáns virágzata alulról felfelé buzogányszerűen szélesedik, és tömött bimbókat mutat. Ezzel ellentétesen a másik változata lent szélesebb és csúcs felé keskenyedik, és a bimbók laza fürtben helyezkednek el rajta...

Vagy a tasakba keveredett többféle belőle, vagy simán ennyire változatos ez a növény? Ez itt a kérdés, válasszatok!

2011. július 5., kedd

Csillagfürt újratöltve

Nincsenek megjegyzések:

Több alkalommal írtam már a kertbe áttelepedett Csillagfürt sorsáról. Legutóbb rossz, most azonban jó hírekkel szolgálhatok.

Csillagfürt

A kinyílása előtt lerágott/letört virága mellett ugyanis a növény kihajtott egy újabb bimbót, ami jelenleg is éppen élénk színfoltja a kertnek. Szép élénk rózsaszínű példány látogatott meg minket.

A mellékelt képen is látszik a lerágott korábbi szár csonkja, és az új hajtás a virággal.

2011. július 4., hétfő

Erdei szamócalekvár

2 megjegyzés:

Több blog szerzője készített mostanság szamócalekvárt. Az alábbiakban mi is közreadjuk a saját receptünket, rögvest kétféle megközelítésben. Az egyiket nem feltétlenül kell komolyan venni. Vajon melyiket? Szavazzatok! :)

Erdei szamócalekvár Emese módra

Hozzávalók

  • 68 szem szamóca
  • 2 kavéskanál cukor
  • negyed kávéskanál befőzőcukor
  • 2 kiskanál víz

Elkészítés

A szamócamszemeket a cukorral, vízzel és a befőzőcukorral betesszük a konyhában található legkisebb méretű edénybe és felforraljuk. Pár perc után betesszük a konyhában található legkisebb befőttesüvegbe, amit előtte alaposan kimostunk.





Erdei szamócalekvár Nyözö módra

Hozzávalók

  • 68 szem szamóca (lehet 42 is)
  • 2 kavéskanál cukor
  • negyed kávéskanál befőzőcukor
  • 2 kiskanál víz
  • négyjegyű függvénytáblázat, fizika képletgyűjtemény
  • szamócahatározó, GPS a növény felleléséhez
  • turistatérkép, barométer, esetleg GPS a magasságméréshez

Anyaggyűjtés

Spórolósabbaknak ajánlott magasabb tengerszint feletti magasságban készíteni a lekvárt (az okokat l. később a tűzgyújtásról szóló fejezetben), de a gyűjtés optimalizálásnál figyelembe kell venni, hogy a szamócák nem teremnek a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Különben is macerás szkafanderben hajolgatni értük, igaz cserébe könnyebb cipelni a szamócával teli kosarakat. Ha valaki mégis az ISS-en szeretne szamócát szedni spóroljon pár millió dollárt, addig is sóvárogva tanulmányozhatja az Űrállomás átvonulásáit a Föld felett.

Különféle szamócahatározók, esetleg titkos GPS-koordináták használata javallott. Mi ezeknek a hiányában a kertben szedtük a szamócákat — a kert hátsó részében pár gomba mellett találtuk meg őket.

Elkészítés

A szamócaszemeket a cukor, a víz és a befőzőcukor társaságában betesszük a hátizsákban található legkisebb méretű edénybe. A gyümölcsöket össze kell nyomnunk, ehez először végezzünk Vickers-keménység méréseket néhány szemen, hogy a megfelelő nyomóerőt meghatározhassuk. A szükséges 136deg;-os gyémántgúlát a családi ékszerdobozból ne felejtsük el magunkkal vinni, és a legkisebb mérőmikroszkópot se hagyjuk otthon! Terepen is keresgélhetünk gyémántgúlák után, de ezek előfordulási gyakorisága meglehetősen kicsi mdash; igaz a szamócadús terepeken eleve jobb esélyünk lehet elhagyott gyémántgúlák fellelésére is más, figyelmetlen lekvárfőzők jóvoltából. Ez jelentősen növeli a házi szamócalekvár készítésének gazdaságosságát. A kapott Hv érték figyelembevételével nyomkodjuk alaposan össze a szemeket.

A következő lépés, hogy felforraljuk a cukros szamócapépet. Ehhez szükségünk lesz egy légköri nyomásmérőre és egy turistatérképre. hogy kiszámítsuk a tengerszint feletti magasságunkat, hiszen ettől függ majd a víz forráspontja. Ne felejtsük el az edény és a talaj közötti távolságot sem hozzáadni a magasságértékhez. A forralási hőmérséklet pontos kiszámításához négyjegyű függvénytáblázat és fizika képletgyűjtemények ízlés szerint felhasználhatók. Lényeges figyelembe venni az aktuális időjárási körülményeket is.

A környéken élő fák fűtőértéke alapján kiszámítható mennyi fára lesz szükségünk a forraláshoz. Óvjuk, védjük a természetet: ne szedjünk feleslegesen fát! Nem árt gondolni arra is, hogy a lehető legkisebbet használjunk el hazánk CO2 kvótájából, hiszen ez értékesítve javíthatja a költségvetési egyensúlyt is.

A tűz meggyújtása

A tűz gyújtása felelősségteljes munka, bízzuk azt megfelelő emberre! Ehez keressünk két kovakövet, vagy esetleg száraz ágakat és csiholjunk tüzet. Ennek hiányában fényképezőgép objektívvel, szemüveggel (figyelem, csak a pozitív dioptriájú látásjavító készülékek megfelelőek a célra!), vagy végszükség esetén akár gyufával, öngyújtóval (az öngyújtó neve félrevezető: véletlenül se magunkat gyújtsuk meg, az ugyanis vérciki, mondhatni égő dolog lenne!) is belobbanthatjuk a lángokat. Figyeljünk arra, hogy nincs-e tűzgyűjtási tilalom a környéken — az okozott erdőtüzekért blogunk felelősséget nem tud vállalni!

Tálalás, fogyasztás

Pár percnyi, a kiszámított hőmérsékleten történő forralás után betesszük a hátizsákunkban található legkisebb befőttesüvegbe. Ezt természetesen előtte alaposan kiforráztuk, hogy ezáltal a legkisebb kórokozók is az örök fertőzőmezőre kerüljenek.

Felbontás után a család legkisebb tagjával célszerű megetetni. Egyrészt mert már az alapanyagot is meg akarta enni, másrészt meg mert az ő fél fogára talán elég lesz a minilekvár.

2010. október 4., hétfő

Mitől is buja az erdei rét?

Nincsenek megjegyzések:

Nyilván nem lesz az alábbi megfigyelés túl tudományos alapú, és az is lehet nem minden évben igaz.

Idén a nyár közepén lekaszáltam a kert végéig egy kis utat a tavaszi esőktől magasra nőt növényzetben. Van abban mindenféle bő, magasra nőtt vadvirág. Összehúztam a nyesedéket egy nagyobb kupacba, majd egy nagy virágföldes zsák oldalát felvágtam, kifordítottam. Ezek ugye belülről feketék, és szellőznek is valamelyest. Ezzel letakartam a kupacot, majd bemenekültem az aktuális vihar elől.

Egy héttel később gondoltam elviszem a komposztdombra. Átpakkoltam a talicskába, kilakoltatva az időközben a mini kazalba költözött erdei sikló családot. Került mellé némi gyertyán-nyesedék is, majd végül a komposztkeret mellett lett kiöntve az egész, az egyik tölgyfa árnyékos tövében. Jó embermagas halom volt, keveredett bele mindenféle falevél és felszecskázott vékonyabb ágacska is.

Nézem most hétvégén, hogy a kupac erősen összement: már csak alig térdig ér. Közelebbről megnézve teljesen beérett, finom humusz lett belőle, csak pár vastagabb ág maradványa tartotta benne magát. Ez az erdei fű és vadvirág keverék kevesebb mint fél év alatt alakult így át. Igaz az idén szokatlanul sok volt az eső, így a körülmények ideálisak voltak, de akkor is meglepő...

Ha a biomassza ennyire gyors körforgásban van, nem meglepő, ha ennyire dús, és fajtagazdag tud lenni egy erdei rét!

2010. augusztus 14., szombat

Sövényhiradó IV.

Nincsenek megjegyzések:

Bolond egy időjárás van mostanában. Ha egy átlagos évünk lett volna, akkor talán jobban összevethetőek lettek volna a csodasövényel szerzett első tapaszataltaink másokéval...

Így azonban erre sok esélyünk nem volt. Először a kitartó, és többször is visszatérő tél nehezítette a sövény dolgát. Ugyan a megérkezése után egy ideig halogattuk a kiültetését a váratlan erős fagyok miatt, de aztán csak-csak kikerültek a szabad ég alá — hogy aztután rögvest jöjjön egy újabb havazás, fagyos idő.

Tavasszal nagyon kevés napos időszak volt, eső ellenben jóval több a szokottnál. Eddig a nyár sem az igazi: vagy perzselő hőség, vagy özönvíz, néha egy napon belül mindkettő.

A sok nedvességtől erősen "gyomosodik" a kert — ami persze tényleg erőteljesen idézőjelben értendő. Sok a vadvirág, és ma amikor kipucoltam a sövény környezetét több makkról kelt tölgyfát, gyertyánt húztam ki onnan. Ez gondolom a tavaszi fagyvédelem céljából az ágyásra húzott tölgyfalomb mulcsnak köszönhető. Az öreg tölgyeink több zsáknyi csíraképes makkot termelnek évente, van a kertnek olyan része ahol teljes talajtakarást alkot a 10cm-es magasságú tölgyfaerdő.

A turkesztáni szilek mindenesetre átlagban térd feletti méretűek voltak, így kicsit megnyesegettem a hosszúra nyúlt szálait, remélve, hogy ettől kicsit bokrosodik. Az őszi metszésig még sok ideje van erősödni, sűrűsödni.

2010. augusztus 13., péntek

Paradicsom

Nincsenek megjegyzések:

Hosszú ideje várjuk már az első, a kertben beérett paradicsomot...

Végre úgy néz ki beérik a paradicsom. A sok eső, hűvös nyár miatt csak most jutottunk oda, hogy az első paradicsomokat megkóstolhassuk. Ez ugyan elég rövidke hír, de talán mégis megér egy gyors postot.

2010. augusztus 12., csütörtök

Éjszaka a kertben

Nincsenek megjegyzések:

Minden nyáron augusztus 10-13 közötti éjszakákon számos hullócsillagot figyelhetünk meg. Az idén is így volt ez — gondoltam kitelepszem egy kicsit a kertbe a fényképezőgéppel...

Sajnos hullócsillag nem került a képkockákra, de ez nagyon nem is lepett meg. Ugyanis a kertben annyira sok a fa, hogy az égboltból csak egy keskeny csík látható, így százalékosan eleve kicsi az esély egy meteor megörökítésére. A másik gond ott volt, hogy eleve állandóan vonultak a felhők. Igaz csak vékony, fátyolszerűek, de ez már bőven elég volt, hogy a halványabb hullócsillagokat eltakarja. Ennek ellenére jól esett kicsit kiülni az ég alá, és hallgatni a bogarak és sünök matatását az avarban.

A mellékelt egy szem képkocka csak a hangulata miatt került ide.

2010. június 25., péntek

Vadvirág-kánaán

1 megjegyzés:

A rengeteg eső miatt nő minden mint a bolondgomba. Magas, illatos vadvirágos rétünk van mostanság, folyamatosan változó növényvilággal. Igazából követhetetlen a sokféle növény.

Május

Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)
Nehézszagú gólyaorr
(Geranium robertianum)

Az árnyas, fűmentes területen, kövek között is megtelepedve a Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) is május eleje óta folyamatosan virágzik. Helyes 1-2 cm méretű, sápadtlila-rózsaszín virágai vannak, sugárirányú világosabb sávokkal. Érdekes, hogy a leveleinek a széle sokszor élénkpirosra színeződik. Ha az ember rálép vagy megdörzsöli a leveleit átható szaga van — gondolom innen kapta a nem épp hízelgő nevét is.
Itt-ott feltűnik a kertben is, de az utcában tömeges egy másik gólyaorr fajta is, a Piros gólyaorr (Geranium sanguineum). Nevével ellentétben inkább mély rózsaszín a virága.

Május legelején a Májusi gyönygvirág (Convallaria majalis) és a Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) elegye lepte el a kert északi, enyhén lejtős részét. Néhol egész salamonpecsét szőnyegek vannak.

Eközben az árnyékos, de lapos részeken Fekete nadálytő (Symphytum officinale) virágzott nagyobb számban. Nem keveredett bele a füves dzsungelbe, inkább a gyertyánok alatti kopár részeken lakik. Érdekes módon nálunk kizárólag a sárga virágú változata fordul elő. Közelebbről megnézve a néhány példányon vöröses erezet, foltos mintázat is látható volt.
A Szentendrei sziget csúcsán tett egyik esti kirándulásunk alkalmával rengeteg lila virágú nadálytövet láttunk. Ezek jóval nagyobbak voltak: míg a mieink alig térdig értek, a szigetlakók meg derékig. Igaz eleve vizesebb, és sokkal naposabb helyen éltek ami a nadálytőnek jobban tetszik. Korábbi években is volt nálunk, de feltűnően kevesebb — talán a csapadékosabb idő miatt több bújt elő.

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
Fekete nadálytő (Symphytum officinale) sárga virágú változata.
Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia)
Baracklevelű harangvirág
(Campanula persicifolia)

Változatos helyeken de sokfelé virágzik az Indás ínfű (Ajuga reptans) is, az ereszcsatorna sarkában egy kis levélkorhadékban meg Kerek repkény (Glechoma hederacea) telepedett meg. Hosszan lelógó szárai vannak, eddig még nem tűnt fel rajta virág.

Május közepe-vége felé jött el a harangvirág-korszak: sok kicsi apró sápadt színű virága van a Raponcaharangvirágnak (Campanula rapunculus), ami jellemzően nagyobb csapatokban látható. A derékig érő hosszú szálakon bólogatnak a szélben a Baracklevelű harangvirágok (Campanula persicifolia). Ezek szeretik az árnyékos helyeket is, a kankalinokkal kb. egy helyen jelennek meg. Érdekes, hogy tavaly szinte csak ilyen harangvirágunk volt. Érdemes lenne egy harangvirág-azonosító akciót is tartani amíg tart a szezonjuk, mert még legalább 3-4 fajta fordul elő csak a kertben!

Június

Június elejétől a mai napig is virágzik a Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora). Néhány szál a kertbe is "betette a gyökerét" a harangvirágok közé — de a naposabb helyeken az utcában láthatóan nagyobb számban nő.

Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)
Sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora)
Üstökös gyöngyike (Muscari comosum)
Üstökös gyöngyike
(Muscari comosum)

Pár napja láttam az utcában egy szál Mezei zsályát (Salvia pratensis) is, tavaly is csak így mutatóban volt belőle. Hazánkban már ritka az Üstökös gyöngyike (Muscari comosum). Tavaly az utcában nyílt 3 szál, de idén a kertben is megjelent, és egy elhagyott telken is szép számban virágzik.

A tölgyes részen valamelyik habszegfű faj is megtelepedett, talán a Hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) lehet az, de ezt ellenőrizni kellene.

Az elmúlt 1-2 héten mindenfelé hatalmas 2 méter feletti bokrokban virágzott a jázmin, kimondottan bódító illattal töltve az esti friss levegőt. Lassan ennek is vége szakad, már csak töredéke látszik a virágtengernek.


Lizinka

Korábban a kerti rét inkább szárazságkedvelő növényeket vonzott. Most találtam a fű között pár Pénzlevelű lizinkát (Lysimachia nummularia), ami ha a könyveknek igaza van kimondottan vízigényes. Egy másik lizinkafaj is feltünő a környéken, még meg kellene nézni, hogy a Pettyegetett lizinka (Lysimachia puctata) vagy a Közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris) az.