Madáretető tollas barátainknak

2016 végén szerkezetkész állapotba hoztam az új madáretetőt. Ez már több hete húzódott, de most legalább odáig eljutottam, hogy a múltkor talált és háromba fűrészelt polcdeszka, valamint a négy rusztikus, kéregtelenített gyertyáncsonk felkerülhetett az északi ablak elé egy fa oszlop tetejére.

Még az ádventi időszakban kezdtem neki, amikor először két mandarinos faládát akartam átalakítani, de aztán megtaláltam egy már igencsak festékfoltos, munkákra használt méteres polcdeszkát, és végül az lett a madáretető szerkezetének egyik fő alkotóeleme.

Az alap — szigorúan a számmisztika jegyében — egy 42x30 cm-es lap, a tető két nagyjából 30x38 cm méretűből készült. Igazából az volt a méretezés alapja, hogy a két egyforma nagyra vágott tetőelem összeállítás után elfedje a maradékként visszamaradó harmadikat — már csak a hulladékmentes vágás miatt. A tetőhajlásszöget is ilyen tudományos alapokon határoztam meg, AS szabvány (Ahogy Sikerül) szerint. Ennyi volt a geometrikus része a dolognak, mert azért kockaság ide vagy kockaság oda szeretem a nem túl sarkos dolgokat.

Ezért aztán kerestem a nyári gyertyánritkításkor vágott ágrengetegben néhány kb. 3 cm vastag, nagyjából 42 cm hosszú darabot, ezekből készültek a tartóoszlopok. Az egyik villás elágazású volt, de gondoltam ettől csak még mókásabb lesz az eredmény, így ugyan kereshettem volna másikat, de mégis bizalmat szavaztam ennek az ágdarabnak. Az ágakat szemre ferdére is vágtam, de még nem a végleges méretre, aztán lekopasztottam. A gyertyán kérge vékony, és kis száradás után relatív könnyen lehúzható, így ez nem volt gond.

Az alaplapra átrajzoltam az ágak körvonalát, a villás ág rögvest két lábbal kerül az alapra. Ennek a helyét rögvest ki is bányásztam, ami nem volt triviális. Nem is sikerült túl szépen, de a rusztikus dezájn nem elhanyagolható előnye, hogy ápol és eltakar. A két tetőelemet is egymáshoz szögeltem, aztán sajnos itt félre is kellett tennem a munkát egy ideig.

A folytatás Karácsonykor következett be. Kaptam ugyanis egy kis égetőpákát, amit természetesen tesztelni is kellett valamin. Így elvan a gyerek ha játszik alapon elkezdtem kidíszíteni az oszlopokat beégetett mintákkal. Szilveszter napján pedig kimentem és a dekopírral kivágtam az alapba a maradék három láb helyét is. Még két darab hulladék deszka került az alap aljára, így az áglábak lyukjai zsákfuratokká alakultak. Beállítottam és odaszegeltem, csavarozgattam az ágakat. Természetesen a csak úgy szemre leferdített ágvégekre nem feküdt fel a tető — igaz erre nem is számítottam. Csináltam egy lécsablont a megfelelő hajlásszögre, majd Emese mint satu segítségével láncfűrésszel sikerült pontosabban levágni, így a tető is Felkerült az ágcsonkokra. Az egész pedig egy lyukas deszkadarab közvetítésével egy 5cm-es kerti oszlop tetejére került az ablak elé.

A végső simításokat majd január elején fogjuk elkövetni. Mire a madáretető szerkezetileg elkészült, be is sötétedett, és a hagyományokhoz híven idén is szép színes égboltban gyönyörködhettünk az év utolsó alkonyata alatt. Az északi előkertben, és a déli hátsó kertben így búcsúzott a világosság a 2016-os esztendőtől:

Az első kerti tó

Kerti tó teleregényünk sok év után a megvalósulás rögös útjára lépett. Igaz a kezdeti tervekből nem sok maradt, illetve nem pontosan úgy alakult mint ahogy elterveztük. Az alábbi történet két évvel ezelőttről indul, és az elmúlt két hét zanzásított összefoglalójával végződik.

A folyamatos változások persze sok okra vezethetőek vissza, ezeket talán nem érdemes részletezni. Elég talán annyi, hogy a kezdeti ötletekhez képest a nagy tó a tervek alapján még nagyobb lesz (majd egyszer valamikor), a kisebbik pedig arányosan szintén megnőtt. Ez továbbra is csak amolyan tisztító tó lesz (igen, igen: adná magát a tisztí-tó mint kínos poén, de talán mégse süllyedjünk ide). Viszont nem elhanyagolható tény, hogy ez már víz alatt van...

Nagyjából 2 évvel ezelőtt töprengve szemléltem ezt a kisebbik tómedret. Ekkor ez olyan 1m átmérőjű kis mini gödörként nézett ki, és tele volt levéllel, meg mindenféle gazzal. Kipucoltam hát és gondoltam picit megemelem a vízszintet, és építek köré egy kis nyúlgát féleséget kövekből, és jól kitapasztom sárral. Miközben ezt csináltam, a meder peremén minduntalan kövek fordultak ki, így hamar elkezdett növekedni a területe is. Végül olyan 2–2,5 méter hosszú, bab alakú lett, és a közepén kb 60 cm mély.

Kerti pad terv

Sokszor nézegettünk kerti padokat áruházban, de kétféle ilyen szerkezet van. Az egyik ugyan megfizethető, de nincs benne anyag, a másik elég erős és stabil, de egy vagyonba kerül. Így hát gondoltam egyet, és terveztem egy kerti padot. :)

Kerti pad látványterve

Helyben bányászott terméskőből raknám a lábaihoz a zsaluzatot, belül kiöntve betonnal. Két lába lesz, és közében még egy merevítő, ami nem ér ki az elejéig. Erre lehet nem lesz szükség, de beterveztem, tekintve azt, hogy az ülőfelület 2 méter hosszú. Cél volt ugyanis, hogy kényelmes legyen heverőnek is, meg hogy akár több embernek is kényelmes legyen. A termésköves betonlábakba be lenne ágyazva, teljesen elrejtve az ülő- és hátlapot tartó szögvas keret. Az ülőlap enyhén lejt befelé, hogy ne álljon meg rajta a víz. A hátfal és az ülőlap közötti keskeny résen tud elfolyni a víz.

Az ülő- és hátlap gerendákból lesz "tömbösítve", majd síkba gyalulva, felcsiszolva, és persze vízhatlanítva. Gyanítom szép gesztenyebarna színt fogok adni a fának, a kő meg a helyi szürkés, zöldes, vöröses. A tartólábakat szintén ilyen fából készített karfa fogja zárni...

A legjelentősebb költséget a faanyag és a festékek adják, ha esetleg elkészül, és van rá érdeklődésetek, akkor teszek fel építési képeket és költségvetést. Szerintem ár-érték arányban jobb leszek mint az áruházak...

Kerti tó fejlemények

Öregecskén, lassacskán ugyan, de mélyül a tómeder. Terv részleteiben nincs róla, úgy alakul ahogy éppen a csákány viszi a földet. Mivel lassan eljön az ásás vége megpróbálom összefoglalni mi a helyzet most.

A kerti tavacskánk medrét tovább mélyítettem. Régóta tervezzük, hogy a költözésünk utáni ősszel összedőlt filagória helyett egy újat építsünk, mert jó dolog lenne ott üldögélni és fogyasztani a bográcsban főtt finomságokat. Ez a tó közelében kap majd helyet, már részben árnyékban. Így a víz élménye is sokat hozzáad majd a hangulatához. Az alapozási munkálatok megkezdődtek, így a sziklakert és környezete jelenleg meglehetősen csatatér jellegű: mindenhol földkupacoktól, kőhalmoktól és kitűzésektől eklektikus a terep. Ki is tehetnék egy Mertó4 táblát szerintem. :)

A munka közben persze bőségesen termelődik friss föld, és kövekből, sziklákból is jókora adag összegyűlt. Ez az alapanyag aztán nem vándorol túl messze, így a sziklakert folyamatos átalakulás közben van. Még szerencse, hogy eddig csak krókuszok voltak beültetve. Ellenben a partok szélén már részben ott állnak a majdani sziklák, így jó lenne ha mielőbb véglegesen is kialakításra kerülne a tómeder, hogy a sziklák és a növények is a helyükre kerülhessenek.

A kerti tavunk medrének körvonala. A mélyebb részek sötétebbel vannak jelölve.
Középen a nagy szikla képez szigetet.

Egy tóban nem árt, főleg a miénkhez hasonló kisebb méretűekben, ha a vizet tudjuk keringetni és szűrni. A miénk valószínűleg túl kicsi, és sekély lesz ahoz, hogy önmagától beálljon a biológiai egyensúly, így erre mindenképp gondolni kell.

Mivel a terep erősen lejt, ezért adta magát az ötlet, hogy a nagy tófelület mellett legyen egy kisebb medence is, ami szintben valamivel feljebb van. A vizet a szivattyú a nagy tóból szívja, felnyomja a kis medencébe, amiből egy kb. 20 cm magas mini vízesés formájában zúdul vissza a szűrőkön már átment víztömeg. Ez a zúgó közben oxigénnel is dúsítja majd a vizet, meg nem utolsósorban jól is néz ki. A mellékelt medervázlaton ez a kisebb tó még nem szerepel, de az ÉK-i partvonalnál tervezzük a mini vízesést.

Értelemszerűen a nagy tó egy távolabbi pontján kellene szívni a vizet, egy sekélyvizes növényekkel beültetett részen. Így azok gyökerei is egyfajta szűrőként működhetnének. Ezzel átellenben lenne a zúgó ahol a víz visszajut a tóba, a hatékony vízforgatás végett. A nagy tó legmélyebb pontja a zúgó alatt lesz. Ez jelenleg (április elején) olyan 40—50 cm mély csupán, így még van mit ásni.

Kezdetben nagy dilemmám volt, hogy a medret hogy lehetne kialakítani úgy, hogy a nagy kerti szikla a közepén szigetet képezzen. Az időközben elfogyasztott nagyobb adag bablevesnek köszönhetően megpróbáltam a követ megemelni. Elvinni nyilván önerőből nem tudom még most sem, de azt hiszem a geotextil és a tófólia is különösebb kínlódás nélkül aláhúzható, így végül a fóliázott medret választottam.

A télállóság is errefelé mutatott. A betonmedrek esetében macerás lett volna megoldani a téli leengedés nélküli medencét, másrészt a megfelelő vastagság elérése érdekében sokkal mélyebbre kellene ásni, ami ezen a terepen nem egy könnyű sétagalopp. Ez utóbbi volt az agyagos tapasztású mederrel szemben is a legfőbb ellenérvem.

Kreatív palántázás

A napokban találtam egy érdekes palánta nevelési ötletet, így gondoltam kipróbáljuk mi is.

Az ötlet eredetije itt van a Skruben blogon. A lényege röviden az lenne, hogy egy palack aljában levő víz a felette levő másik palackfélbe rögzített fonalon keresztül felszívódik a földbe, pont a megfelelő nedvességet biztosítva a palántáknak. Elméletileg.

Ezt mindenképp ki szerettem volna próbálni, így szombaton nekiláttunk. Már szépen kikelt a spárgatök, kinőtte tojástartó házát, ideje volt nagyobba ültetni. Ki még nem mertük, mert még nincs elég meleg, ez talán működőképes. Természetesen ha már megcsináljuk, akkor fotózni is kell. A jelszó: munkamegosztás! Én pedig megpróbáltam összeállítni ezt a hihetetlenül bonyolult szerkezetet. Nyözö felrakta a fényképezőgépet a fotóállványra és beállította a képkivágást.

Emma megkapta a tavirányítót, majd amikor szóltunk, akkor megnyomta a gombot, és elkészült egy kép. Meg még egy. Meg még egy. Meg még egy. Végre meggyőzzük, hogy ennyi már elég lesz...

Szükség volt két palackra, fonalra, fúróra, metszőollóra, kanálra, földre és vízre és persze tökpalántára. No meg egy virágos kavicsra — csak úgy.

A palackot ketté vágtam: a teteje fejjel lefelé fordítva a cserép lett, az alsó pedig a víztartály. Ezután a kupakot vékony fúróval kifúrtam (nem folyt vér), hogy azon át lehessen befűzni a vízellátást biztosító fonalat.

A fonalat méretre vágtam (sajnos nem találtam kéket, pedig az sokkal jobban mutatott volna a kékes színű palackban), majd villámgyorsan csomót kötöttem rájuk és befűztem a kilyukasztott kupakba. Egy kanállal kiműtöttem a tojástartóba már teljesen belegyökeresedett tökpalántákat, amíg Nyözö megtöltötte a flakont földdel — nehogy már összepiszkoljam a kezemet. :)

Beültettem a palántákat, alaposan meglocsoltuk a földet, különben nem működik a vízfelszívás (Emma is segített), a palackok alját pedig megtöltöttem vízzel és beleállítottam a tetejüket. Kész is!

Ekkor jött az ötlet, hogy szegény saláta palántákat is szét kellene ültetni. Üres palackunk meg volt, így ezt is megcsináltam. Levágtam a palack tetejét, vágtam rá pár lyukat (egész pontosan tizenkettőt, de ki számolja), Nyözö pedig megtöltötte földdel. Így utólag belegondolva, nem is kellett volna levágni, sokkal jobb móka lett volna az apró nyíláson át megtölteni földdel a palackot. Főleg, hogy nem én csináltam. Pedig jó edzés lett volna Nyözönek, mivel lassan nyílik majd az orgona... Na, majd legközelebb :) Végül egy horgolótű segítségével beraktam a salátapalántákat a lyukakba. A horgolótű tökéletes kerti szerszámnak bizonyult. Kiváncsi vagyok, lesz-e belőle valami...

Gyors összefoglaló az elmúlt időszakról

Hosszabb ideje nem írtunk ide semmit, de azért esemény az volt bőven. Ezeket majd bővebben is kifejtjük, de először álljon itt egy kis emlékeztető!

A rengeteg eső miatt csinálni sok mindent nem lehetett a kertben, növekedni ellenben minden nő mint a bolondgomba. Magas, illatos vadvirágos rétünk van mostanság, folyamatosan változó növényvilággal. Igazából követhetetlen a sokféle növény, párat azért megemlítek közülük egy külön postban.

Ehető kert

Kialakítottunk egy mini konyhakertet is. Igaz túl sok minden nincs benne egyenlőre, csupán hat tő paradicsom (többféle fajta, a szentendrei piacról hozott palántákból) és a kerti boltívre futtatott három szál bab képezi jelenleg a konyhakertet. Mostanra szépen, folyamatosan virágzik a paradicsom, a bab meg megy felfelé, ahogy az illik.

A paradicsom még zöld, a ribizli már pirosodik...

Gyümölcsbokrok terén idén is lesz minimális termés a ribizliken. A köszmétéken virág biztosan volt, de még nem kutattuk át alaposabban a bokrocskákat. Ezekkel amúgy is kellene kezdeni valamit, mert a sok eső miatt olyan őrült buja a növényzet körülöttük, hogy megtalálni is alig lehet a sok zöldben. Nyilván ez a növekedésüket is visszafogja.

Egy fűszerkert kezdi elfoglalni a sövény melletti területet a ház északi oldalánál. Az északi fekvés ellenére paradox módon ez a kert egyik legnaposabb része — leszámítva a téli időszakot. Van benne sok minden: a ház tövénél menta, de került ide citromfű, bazsalikom, oregano, rozmaring, levendula, lestány, kakukkfű, curry is. Elsőre kicsit kakukktojásként hat ebben az ágyásban a bársonyvirág (alias "büdöske"), de tudomásom szerint eleink sárfány-hamisításhoz használták.

Részletek a fűszerkertből: curry, bazsalikom, levendula, bársonyvirág

A fűszerkert szegélyeként egy tasaknyi Füzéres díszcsorba (Liatris Spicata) gumó került elültetésre. Tempósan nő, és csakorlatilag a csomagban levő mind a 46 gumó kikelt, így kicsit ritkítható is lesz.

Turkesztáni szil június közepén

Sövényhiradó

A Turkesztáni szil sövény minden szála zöldül és levelei vannak, de átlagban még mindig csak 20 cm körüli magasságú — igaz van már 40 cm körüli is közöttük. Nyilván nem egy tipikus időjárás van mostanában, de azért nőhetne kicsit gyorsabban is — ha már csodasövény.

Kerttervezés

Elég sokat gondolkoztunk azon, hogy mi hogyan legyen a kertben, így kezdenek letisztulni a kisebb részletek is. Így pl. a pihenő és játszó részek, a terasz kialakítása is lassan elkezdődik.

Elsőként egy kicsit megritkítottuk a mindenfelé hatalmas ágakkal árnyékoló gyertyánokat. Így kicsit több a napfény, szellősebb a tér. Így már nem kell ágak alatt bújkálni a kert egyes részein.

Volt egy girbegurba lucfenyőnk. Múlt időben mert szegényt eltávolítottuk a kertből. A kivágása után tűnt fel igazán, hogy mekkora helyet foglalt. A tövénél valamiért vízszintesbe fordult, majd jó másfél méter után még felkanyarodott jó két méternyit. A téli hó alatt ez a része is általában hevert. Volt aki szerint beteg lehetett a fa, de szerintem csak fényhiányban szenvedett, és megkereste az utat a fák között.

A régi, elve ideiglenesnek szánt bográcsoló helyet megszüntettük. Ez csak egy pár centis gödör volt, az oldala kirakva néhány nagyobb kővel. Kicsivel odébb, ahol már nyílt tér van felfelé csináltunk egy alapot, ahol a végleges tűzrakóhely áll majd.

Barkács

Állt a kerítés mellett, egy szocreál hintaágy. Kisebb renoválás, átalakítás után már egészen pofásan néz ki.

A télen teljesen összedőlt a hatszögletű kerti pavilon. A faanyaga sem volt már túlzottan egészséges, az alapzata is megsüllyedt. Ezen a területen homokozót alakítottunk ki.

Komolyabb földmunkák is voltak a kertben. Kihasználva a még nem kőkeményre száradt földet, kiástuk a majdani teraszunk helyét. Terasz ugyan még jó ideig nem lesz belőle, de legalább gödör van — az is valami. A kitermelt földet a homokozó körüli tereprendezésnél használtuk fel.

Végül egy apró technikai megjegyzés: az egyes eseményekről készült postokat általában visszadátumozzuk az esemény napjára. Ennek pusztán praktikus okai vannak, hiszen így könnyebben van lehetőség arra, hogy utólag visszakeressük, időrendbe szedve láthassuk mi is virágzott pl. május elején a kertben, mikor mit ültettünk, stb...

Rózsafuttató boltív

Pénteken bevásárlás közben találtunk egy egyszerű rózsafuttató boltívet. Vasárnap sikeresen össze is szereltük a szerkezetet...

Rózsafuttató boltív vázlata (saját dobozáról)

Nem túl bonyolult jószág, néhány vékony fémcső, és egy marék csavar az egész. Természetesen ez is kínai, olyan is, nem kell extra minőséget várni tőle. Bejárata 133 cm, és 240 cm magas, a létrája kb. 38 cm széles. Ugyan a kertben idén még nem tervezünk rózsákat telepíteni, majd csak amikor végleg kiköltözünk, akkor szeretnénk belefolyni a rózsanevelésbe. Azért úgy gondoltuk érdemes kipróbálni.

Idén a boltív még nem a végleges helyére kerül, és rózsa helyett egyenlőre "csak" Kék hajnalka lesz felfuttava rá. Az összeállítása gyorsan ment, és végül a kerítés mellé szúrtuk le a földbe. A hajnalkák meg még balkonládában várják, hogy kitelepíthető méretűre cseperedjenek.

Ezen túl a ház keleti oldalán, a kerítés melletti nagyobbacska ágyást jelöltük ki, és kerítettük el fa ágyásszegéllyel. Így a második ágyásnak is kialakult a helyét.

A balkonládában kezd kibújni a nemrég magról vetett levendula, és a csomagolásban kicsírázott hagymás növények nagy része is kezd kibújni a földből — hamarosan tehát újabb növényekkel gazdagodik majd kiskertünk.