2011. március 31., csütörtök

Vadvirágos március

Nincsenek megjegyzések:

Annyi sok minden nő már a kertben, hogy igazából bnem győzöm a képeket feltenni, annak ellenére, hogy gyakorlatilag még csak vadvirágok laknak nálunk. Így kis képes visszatekintésbe kezdek, az első részben a márciusi vadvirágokat vesszük — górcső hiányában — objektív elé.

Idén március közepén mozdultak meg a kankalinok és a salátaboglárkák. Utóbbiak a nálunk alacsonyabban fekvő helyeken virágoztak is már ekkortájt. E sorok írásakor már sokféle növény volt látható: ekkor már a Vérehulló fecskefű és a Nehézszagú golyaorr is kizöldült. A szomszéd füves területeken látható volt pár Veronikaféle és Százszorszép virága is. A veronika volt nekem igazi meglepetés — mert az inkább áprilisi növényként élt bennem.

A közelben március 24-én még tömegesen virágzott a hóvirág, de ekkor már sokfelé tüdőfű és kankalin virágok is feltűntek a tél utáni kopárságot színesítve.

A hónap végén a Martilapu kedves sárga napkorongjai nagy csoportokban nőttek az árokparton. A kertet és az erdő alját mindenhol az egyre többféle ibolya lila foltjai színesítették meg.

Gondolatok a mikroklímánkról

Nincsenek megjegyzések:

Munkám miatt rendszeresen járok le a hegyről, így erősen elgondolkoztatott a kertünk erőteljes mikroklímája. Az egész onnan indult, hogy tegnap reggel többen emlegették falubeliek a buszon, hogy az autójuk deres volt reggel, és jéghártyásodtak a pocsolyák is. Meglepett, mert nálunk éppen +6 °C volt a hőmérséklet aznap reggel.

Mi a falu szélén lakunk fent a déli domboldal tetején. Domborzatilag ez azt jelenti, hogy majdnem 80m szintkülönbség van a házunk és a völgy alsó részei között. Odalennt van olyan utca, ahol csak mostanában kezd el tartósan besütni a Nap, annyira rátakarnak a hirtelen meginduló hegyoldalak a déli oldalon. Nekünk innen már nincs ilyen takarás, és így amint kisüt a Nap a téli napforduló időszakában is a lehető legtöbb napsütést kapjuk. Ebben az időszakban a fák is lombtalanok, így akadálytalan a fény útja.

Nyáron a rengeteg fa és a tengerszint feletti magassági hatás megakadályozza, hogy erősen felmelegedjen a környék, hiába süt magasról a Nap, kellemesen hűvös az idő. Szentendrén ilyenkor 5-6 °C-al is melegebb szokott lenni, arról nem is beszélve, hogy mennyivel tisztább, oxigéndúsabb a levegő. A budapesti "katlant" ne is említsük ugyebár. Egy-egy kánikulai napon szabályos megváltás hazaérni, és beszippantani a friss hegyi levegőt.

Szeretnék majd beüzemelni egy időjárás állomást odahaza, és csatlakozni az Időkép portál automata megfigyelőhálózatához. Ennek kapcsán szoktam észleléseket felküldeni ide mostanában, és persze figyelem hogy alakulnak a környékbeli hőmérsékleti viszonyok. A portál közössége sok mérőpontot működtet, így megerősíthettem a saját tapasztalataimat, megérzéseimet a helyi klimatikus viszonyainkról.

Csináltam egy érdekes összevetést a Dunakanyar völgyében levő néhány mérőpont, és két magasabban fekvő automata adatai között. A 24 órás mérési adatsorokat átlagolva kaptam a mellékelt diagrammot. A sárga vonal három Duna melléki adat (Szigetmonostor, Visegrád, Vác) átlaga, a zöld két magasan fekvőé (Dobogókő 700 m magasan, illetve Nagy Hideg hegy 864 m-re a tengerszint felett).

Megfigyeltem, hogy a mi kertünkben mért adatok napközben általában a dobogókői és a szigetmonostori, pomázi értékek közé szokott esni kb. félúton. Így nappal valahol a zöld és a sárga görbe között lehet a miénk, azzal a kitétellel, hogy éjszaka nem hűlünk le sokkal jobban mint Dobogókő környéke, csak minimálisan. Legfeltűnőbb talán a hőingás különbsége: ebben az időszakban sokkal kiegyenlítettebb felénk a hőmérséklet, míg a napi középhőmérsékletben kisebb az eltérés mint nyáron. Napi átlagban nézve hűvösebb van nálunk mint 200-250m-el lejjebb, de ez legfeltűnőbb a nyári időszakban.

Nyilván a kertészeti szempontok ezt még jobban árnyalják. A nappali erősebb felmelegedést a talaj tárolja, így az alacsonyan fekvő területeken hamarabb melegszik át a csírázó növényeknek megfelelő hőmérsékletre a föld. Nálunk ehhez észrevehetően hosszabb idő kell, tavasszal jó 2-3 héttel később indulnak ugyanazok a növények. A téli csapadék is tartósabb a hegyen. Nagyon sokszor van az átmeneti évszakok idején, hogy lent eső esik, fent meg már megmaradó hótakaró lesz belőle.

Azt hiszem mindenképp érdekes lesz konkrét adatsorok birtokában elemezgetni a helyi adottságainkat, összevetve a környéken mért értékekkel.

2011. március 30., szerda

Rövidhírek I.

3 megjegyzés:

Ma délután csodás idő volt, így kicsit kapirgáltam a tavalyi konyhakert helyén, és megszemléltem hogy vannak a sövények.

Nem történt túl sok munka, csupán egy kis retket ültettem addigis amíg a paradicsompalánták még nem kerülnek ki a szabadba. Már ugye ha lesznek paradicsompalántáink egyáltalán. Tavaly nem volt túl eredményes a paradicsom termesztése, gyakorlatilag alig ért be néhány szem. Igaz ritka csúnya nyarunk volt, rengeteg esővel, nagy viharokkal. Azt hiszem ezen a téren is fő a mértékletesség, így a konyhakert projekt is lassan fog megvalósulni...

Találtam még a zöldséges magok között pár tasak tavaly decemberben lejárt egynyári virág magot is, így lehet ezekből is vetünk majd valahová. Fülesternye és Csillagos dorottyavirág magokról van szó. Holnap majd alaposabban utánanézek milyen virágok is ezek tulajdonképpen.

Időközben utánanéztem, na de lehet mégsem kellett volna... Most már tényleg nem tudom mit is találtam. :)

Még egy rövid jó hír: úgy néz ki bejön a jóslatom, és a hét végére kizöldül a turkesztáni szil is. Már most vannak rajta nagyon apró, félig kibomlott rügyecskék, irdatlan sűrűségben. A mellékelt képen a szár kb. 1-2 miliméter vastagságú lehet csupán!

2011. március 29., kedd

Nárciszmentő akció

5 megjegyzés:

Emese kapott nőnapi cégajándékként hajtatott nárciszt. Szépek voltak és mivel amúgy is az egyik kedvenc virága, gondoltam megpróbálom áttelepíteni őket a kertbe.

Ha már egyszer szétbontottam a virágokat, rögvest dokumentáltam is, hogy mit találtam a cserépben. Az alábbiakban ezt a fotósorozatot láthatjátok majd.

Március 12-én reggel szép reggel volt. A három tő nárcisz mit sem sejtve napfürdőzött a napfényben, vetette az árnyékot. Egyetlen kerek 9 cm-es cserépbe voltak bezsúfolva, innen lettek kiszedve és átültetve.

Az áttelepítés sikere sokban azon múlik, hogy mennyire fejlettek a gyökerek. Enyhén megnedvesítettem a földjüket, majd szerencsére elég volt a műanyag edényt finoman meglapogatni, és a virágok kicsusszantak belőle. Gyakorlatilag mint a mellékelt képen is látható gyökérből nem volt hiány, sőt! Szinte teljesen kitöltötték már a rendelkezésre álló helyüket.

Ezután óvatosan szétválasztottam a három növénykét — így két nagyjából egyforma, és egy kisebb tövet kaptam. A gyökerek nagyon érzékenyek voltak, de sikerült úgy "kicsomózni" a gombolyagot, hogy csak minimális mennyiségű tört le belőle.

Mivel még fagyokat mondtak március első felében ezért első körben a három hagymát külön-külön nagyobb cserépbe költöztettem. Egy vakondtúrás földjével Emma lányom hathatós segítségével feltöltöttem 3db négyzetes 9cm-es cserepet. Ez a föld elég nedves volt, így Emmácska is kellően sáros lett, és a növényeknek is megfelelő nedvességet biztosított, tehát teljes volt a boldogság. A tetejére rászórtam még az előző cserépből a gyökerek közül kipergett eredeti talajt, majd egy jó napos helyre kerültek melegedni.

A legkisebb nárcisz kezdett lekókadni, de délutánra már teljesen összeszedte magát. Este visszaköltöztek a házba, a déli konyhaablakba. Itt elég fényt is kapnak, és a hőmérséklet is kiegyenlített. Mind a három láthatóan jól érzi magát, időközben szépen elvirágoztak.

Ha az időjárás is úgy akarja, hétvégén kitelepítem majd őket a kertbe — a gyökerük ismételt megbolygatása nélkül — a szabad ég alatt lakó társaikhoz. Utóbbiak még nem virágzoztak az idén, eddig csak a leveleik növekedtek rendületlenül...

2011. március 28., hétfő

Téltemető újratöltve

5 megjegyzés:

Tavaly írtunk utoljára a Téltemetőről (Eranthis hyemalis), erről a kedves kis sárga tavaszhírnökről. Most ismét szezonja volt, lestük is rendületlenül, hogy a múlt évben megjelent levélke helyén az idén lesz-e virág vagy sem.

Téltemető

Emlékeztetőül: hosszabb ideig nem találtuk a nyomát sem a kicsit késve elültetett téltemetőknek, de tavaly mégis megjelent egyetlen egy zöld levélke. Akkor kisebb eszmecsere bontakozott ki arról, hogy mi is történhetett. Ennek kapcsán bloggertársunk Kata részletesen leírta a téltemető életfolyamatait — feltétlen érdemes elolvasni, nagyon hasznos, hiánypótló leírás!

Tavaly kb. másfél hét után a kis zöld levélke se szó, se beszéd eltűnt. Hogy visszahúzódott, vagy csak egy meztelencsiga legelte le, ezt már nem fogjuk megtudni. Idén így kiemelt figyelemmel lestem a helyét, hogy lesz-e virágzás. A végeredmény felemás lett.

Virágot sajnos idén sem láttunk, de a tavalyi helyétől 10-15 centiméterre idén is kibújt egy kicsike téltemető-levél. Nagyon apró, alig 3 cm magas. Természetesen vigyázunk rá, nehogy baja essen, de úgy néz ki téltemető virágot idén sem fogunk látni...

Ráncfelvarrás

3 megjegyzés:

Félig offtopic, mondjuk úgy, hogy szolgálati közlemény a gépházból...

Nagyon nem tetszett ennek a blognak az új "ruhája", így kisebb ráncfelvarrást eszközöltem rajta. Piicit még kell majd rajta optimalizálni, de azt hiszem ez most hosszabb ideig így marad majd. Már "csak" arra kell figyelni, hogy kellően kreatív fejlécképeket készítsek az oldalhoz.

2011. március 18., péntek

Tavasz gőzerővel

3 megjegyzés:

Március 15-én esőzést jósoltak. Ugyan többször is vésztjóslóan befelhősödött, de végül mégis mindig elvonultak a felhők, és összességében egy szép, tavaszi napnak örvendhettünk.

Mielőtt kis képes beszámolóval mutatnánk meg mi újság volt a kertben a márciusi Kertblogolók Virágnapján, említsük még meg, hogy átforgattam a komposztláda tartalmát. Az új helye a keretnek gyakorlatilag a régi mellett van, de mégis kicsit rejtetebb helyen mint eddig. A korábbi hely alján több talicskányi már használható földhalom maradt. Nagyon sok lombunk van, így lehet tényleg érdemes lenne még egy keretet üzembe helyezni.

Kertblogolók Virágnapja

Örömmel vettük észre, hogy mindenfelé kibújtak a Tavaszi kankalinok (Primula veris) és a Salátaboglárka (Ranunculus ficaria) levelei. Tavaly is éppen ilyenkor jelentek meg ezek a virágok. Odalent Szentendrén a Bükkös-patak partján már szép számban virágzik is a salátaboglárka.

A Turkesztáni szil is nagyon sok milliméter közeli rügyet hajtott. Ha mindből levélke lesz akkor nagyon gyorsan fog bezöldülni. A sövényt tavaly ültettük el, így ez az első áttelelése, és utána következő kizöldülése, tehát érdemes lesz figyelni a fejleményeket.

A mogyoróbokrok már jó egy hónapja virágzanak. Most feltűntek a lassan már kiporzott hímivarú barkák mellett a kicsinyke nőivarú virágai is. Remélem növénytanilag így korrekt, mindenesetre álljon most itt róla némi képanyag csak mert egyszerűen szép. Az aprócska élénk rózsaszín virágocskák már ránézésre is igen hatékonynak tűnnek a virágpor befogására.

A kökény is erőteljesen rügyezik, lassan kezd éledezni a hosszú téli álmából — így érdekes lesz megfigyelni napról-napra, ahogy terjed a virágzása a hegy lábától felfelé. Tavaly ez különösen látványos jelenség volt. A kökény belső ágain előszeretettel lakik többféle zuzmó is, ezekről is készítettem pár felvételt.

Az orgonabokrok is hamarosan kizöldülnek, mindenesetre hatalmas rügyeket lehet megfigyelni rajtuk, és a barka is gyönyörűen néz már ki.

Természetesen sok áttelelt száraz virágmaradvány is látható mindenfelé. A Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) is maradó szárakat szokott hagyni maga után, de ez a növény már zöldül is, így most a már szép élénkzöld töveket elszáradt tavalyi szárak ölelik körbe. Áprilisban már virágozni szokott, és egészen őszig látni tetszetős virágait.

2011. március 11., péntek

Tavasz előtti helyzetkép

Nincsenek megjegyzések:
Nárcisz

Ma hajnalban végre nem voltak kemény mínuszok, lassacskán csak-csak elindul az élet a kertben is.

A múlt héten vette észre Emese az első nárciszokat a kertben. Egyenlőre olyan 5-6 tő kezdte el kitolni a leveleit. Tavaly is március 2-i az első híradásunk róluk, így úgy néz ki időben vannak. Március második felében talán már virágozni is fognak.

A krókuszok idén már januárban kezdtek kibújni, aztán sokszor visszafagyott kő keményre a talaj. Ugyan mindig visszatakargattuk őket levelekkel ha megnéztük mi van velük, de azért reméltük, hopgy nem fagytak el teljesen. Néhány zöld levélke még jelzi, hogy köszönik jól vannak, a többségük jó eséllyel még a föld alatt pihen. Tavaly március végén virágoztak leginkább, kicsit beelőzve a kankalinokat. Meglátjuk mi lesz az idén.

A turkesztáni szilen már vannak rügyek, de szerintem még kell neki legalább 2 hét hogy elkezdjen leveleket bontani. A tervek szerint idén is folytatom majd a sövényhiradót.