Madarak a kertben

A meggyvágó visszanéz

Még hó alatt pihen a kert, és úgy tűnik a tavasz még igencsak odébb van. A környék madarai igencsak nehezen találnak élelmet, így az év végén gyártott új madáretető forgalma csúcsra van pörgetve: számos madárfaj látogatja az etetőt.

Alapvetően cinegefélék vannak, amik kisebb-nagyobb csapatokba verődve járnak az etetőre. A Széncinke és a Kék cinke nagy csapatokban érkezik, de sok a Barátcinege is. Elvétve jönnek Őszapók is, de ezek az aprócska madarak nagyon félénkek. Könnyen megismerhető a kis fehéres fejtetőjéről, és a többiekhez képest arányában hosszú farktollairól. A cinegék általában egy két magot helyben elfogyasztanak, aztán félrevonulnak egy kis maggal a környező ágakra. Néha nagy veszekedéssel tülekednek, a kis kékek meglepően aggresszíven hadakoznak. Általában mindig beszállóágakon keresztül érkeznek, így folyamatos a nyüzsgés a fák, bokrok ágain.

Szilveszteri ragadozó

Ma délután napnyugta előtt nem sokkal egy nagy barna madárra — egy karvalyra — lettünk figyelmesek. A nappali ablakából nézve jól látszott, ahogy az egyik öreg tölgy vízszintes ágán lakmározik...

Izgatottan előkerestük a fényképezőgépet, és elkezdtük fotózni. Szerencsére a madár elég nyugodt volt, ami nem meglepő mivel éppen uzsonnáját fogyasztotta egy néhai kék cinke kárára. A hideg idő miatt a kismadarak legyengülnek, és ilyenkor farkaséhesen a szokottnál óvatlanabbak. Így a cinke könnyű zsákmánya volt az ágon ülő karvaly számára.

A fényképezőgépen még csak alapobjektív volt, de mivel karvalyunk komótosan lakmározott, volt időnk először teleobjektívre cserélni, majd később az állvány és egy kisebb távcső is előkerült. A végére a nappali teljesen átalakult lessátorrá, mindenfelé fotós cuccok, félretolt bútorok hevertek. Emma lányunk kacagva nézte szüleinek gyermeki lelkesedését.

A fényviszonyok meglehetősen gyatrák voltak, így a képek nem lettek túl jó minőségűek, de így blogméretben még talán mutatnak valamit.

Karvaly cinkeevés közben, avagy éhes karvaly cinkével álmodik...