KertTV 01 – Eranthis cilicica

A KertTV első epizódjában pár fotót és timelapse videót mutatunk be az idei tavasz első virágairól, a téltemetőkről (Eranthis cilicica).

Frontjelentés: Téltemető hadművelet

Gyors helyzetjelentés a tavaly ősszel új fordulatot vett téltemető hadművelet állásáról: a tél vesztésre áll, csapataink harcban állnak.

Régi olvasóink biztosan várták már az idei kesergős téltemetős postot. Most azonban úgy tűnik nincs okunk keseregni, részeredmények viszont vannak: hosszú évek kínlódása után úgy néz ki, kicsiny sárga virágok egynél nagyobb számban jelentek meg a kertben...

Egy évvel ezelőtt írt Kata egy érdekes, angol szaklapban megjelent cikkről miszerint sokfelé azért nem hajt ki, vagy hajt csak levélkét a téltemető, mert kiszárad a gumója. A cikk javaslata szerint ültetés előtt a gumókat be kell áztatni egy napon át, és akkor jobbak az esélyek. Mi is megkíséreltük hát négy hónappal ezelőtt ezt a technikát.

Akkor 50 db Eranthis Cilicica hagymát ültettünk ki. Bevallom picit aggódtam, mert elég minimális földtakarást tettem rá, és kemény hideg volt az elmúlt télen, néha -20–25 °C is volt. Ebből február legvégén 5-6 darab téltemető bújt elő, számuk a mai napra 9-re növekedett. Van amelyik egyszerre két virágszárat is hozott.

Balra több téltemető és egy hóvirág csoportja, jobbra pedig egy éppen előbújó téltemető
alig 5 mm magas bimbója február 28-án.

Elvileg ugye csúcsával felfelé illik ültetni a hagymásokat, hogy ne kelljen nekik forgolódni a földben. Tekintve hogy ezek a jószágok igencsak amorf alakúak, biztosan összevissza kerültek a földbe, nem egyforma erőnlétnek örvendenek, ezért vagyunk jelenleg csak kb 20%-os előbújási aránynál. Gyanítom ezzel még nincsen vége, és szunnyad még a földben olyan téltemető, ami még nem bújt elő. Így remélem ez csak az első post volt ebben a témában itt a blogon.

Fajdbogyó

Egy év elejei, nem tervezett beszerzés volt a Fajdbogyó. Úgy tűnik virágot már hozott.

Ez most csak amolyan gyorshír, mert éppen egy nagyobb, összefoglaló bejegyzésen dolgozom egy termetes gödör kapcsán.

Nagyon érdekes növény, szépek ezek a parányi, forrt szirmú virágai. Ami igazán érdekes az a sokszínű levele. Nem tudom ez normális-e ennél a növénynél, vagy valami hiányra utal, de mindenesetre igen látványos. A virágzása előtti hónapokban kapott egy kisebb adag Királytói tőzeget ez a növény is, hiszen a savanyú talajt kedveli.

Rhododendron és ázáleák a kertben

Régóta vesszőparipám, hogy a kertünk adottságai éppen megfelelőek — no nem a hangyák holdraszállásához, hanem a Rhododendronok és az Ázáleák tartásához. A tavalyi év során ez a terv úgy néz ki elkezdődött, még ha jelentős mennyiségű spontán elemmel is.

Sokáig tartózkodtam a nagyobb, komolyabb növények ültetésétől. Részben a még mindig épitkezős terep miatt, részben meg a kevés tapasztalatom nem akartam telepíteni komolyabb növényeket. Figyelem! Hosszú, sok képpel "terhelt" oldal következik...

Hunyorvirágzás

Végre eljöttek a várt napok, amikor a kertben hunyor sütkérezik a napfényben.

Sokat most nem írnék erről, inkább legyen itt három fotó. Ez a hunyor a Charlotte fantázianevű változat. Meglehetősen kalandos úton sikerült beszerezni még tavaly novemberben. Akkor került ki a kertbe, így ez az idei az első virágzása nálunk. A szépsége miatt az kell mondjam nagyon megérte, gyönyörűséges növény.

Sárga tavaszhírnök (Eranthis hyemalis)

Sejtelmeskedtem itt a múltkori nagy lila porolásban, hogy sárga folt így, meg úgy. Valamint amúgy. Persze régi olvasóink rögvest rájöttek, hogy temetni jöttünk a telet. Így hát következzen az idei, ezúttal színesebb téltemető bejegyzés.

A történet sok évvel ezelőttre vezethető vissza, amikoris egy természetfotós tanfolyamon alaposabban is megismerhettem a Téltemetőt, mint a tél végi első virágok egyikét. Mondhatni szerelem volt első látásra, így amikor kiköltöztünk az egyik első növény volt ami kiültetésre került. Nagy reményeim voltak, mert az élőhelye eléggé hasonlít a mi erdőszéli tereünkre. Aki már unja a visszaemlékezést kérem kattintson, és ugorjon a lényegre, de a friss olvasók kedvéért azért mégiscsak kutakodok egyet az elmúlt évek történései között, főleg mert a linkelt beszámolókban csak akadnak szép virágok is.

Lila február

Hosszabb szünet után színpompás blogleporolást adhatok közre Nektek! Mindezt persze nem magamnak, hanem ennek a ritka szép februári tavasznak köszönhetjük. Csapjunk hát bele!

Sok esős nap után végre volt egy kis napsütés a hétvégén is, meg a mai napon is. A hétvégén túl sokat nem tudtam a kertben lenni, ma azonban kivételesen csak délután mentem be Pestre. Kora délelőtt élveztem a kávésbögrém társaságában a finom tavaszi napsugarakat, amíg a telefonszerelőt vártam. Feltűnt, hogy a kert egy része lila színben pompázik. Nosza rajta ragadjunk fényképezőgépet, hátha lesz mivel blogot porolni... :)

Sziklakerti ősz

Ugyan november eleje van, de a sziklakert változatlanul gyönyörű. Az alábbiakban pár képes beszámoló következik, némi szöveges kommentárral kiegészítve.

Korábban említettem már, hogy a kőtörőfüvek párnája középen "kilyukadt". Nos, a párnák ismét teljesek, csak sokkal nagyobbak lettek, ugyanis sikeresen befoltozta magát mindegyik növény! A kiültetéskor ez a párna fele ekkora átmérőjű volt, és kiterpeszkedett ekkorára mint a képen, majd befoltozta a közepét. Persze mindig kérdéses, hogy ez terjedési stratégia részükről, vagy csak a száraz nyár volt az oka, és most az őszi esők téritették magához őket? Nem tudom, de örülök.
Érdemes megfigyelni a második képen (nagyítható képek!), ahogy a kis levélnyúlványokon megülnek a vízcseppek, és onnan legurulva bevezeti a hajtás tövéhez. Szenzációs találmány ez a vízgyűjtő-rendszer!

A novemberre fittyet hányva a ternyék mindegyike ismét virágba borult. Így a rózsaszín, a fehér és a sötétrózsaszín változat is kitűnően érzi magát. Az egyik fehérek korábban valami megrágta — talán földibolha — de a csapadékos idő beköszöntével gyorsan kijavította a lombját, és jól érzi magát.

Tavaly kiégett egy tő Havasi gyopár. Idén is ültettünk egyet még tvasszal, de augusztusra ez a tő is elszáradt teljesen. Aztán a nyáron jött még két tő, ebből az egyik szintén elszáradt, de a harmadik úgy néz ki hogy még most ősszel is üde zöld levelekkel várja a telet.

Az okokat nagyon nem tudom itt sem. Az első példány sok napot kapott ugyan, de a gyökereit nagyméretű kövek hűtötték. A második több árnyékot kapott, közepes kövek közé ültetve, a harmadik előtt déli irányban egy lapos kő adott valamennyi árnyékot a tövének. Talán ez volt a kulcs?

Az abszolute sikersztori ellenben a Bakopa volt. Ugyan nem télálló, de a 10–15 cm hosszú lelógó virágokkal teli kezdőállapotából kiindulva feltettem a sziklák tetejére hogy majd onnan jól lelóg. Hát meg is tette: most már méteres szárai vannak, és november ide vagy oda tele van virággal. Talán szeptember felé volt egy kb. egy hetes szünet amikor nem volt rajta csak néhány virág. Azt hiszem jövőre feltétlenül lesz ilyen a kertben!

Még mindig hajnalka

Ugyan már október van, de a Kék hajnalka még mindig sok szép virággal vidítja a szemet a kertben.

Augusztus második fele óta tart a virágzása, és valami csodálatos ez a szín, egyszerűen nem lehet betelni vele. Különösen az esti, laposan sütő fényekben csodás, ahogy a kék tölcséreket átvilágítja a nap.

Ma este is ilyen volt, és feltűnt a porzók árnyéka a sziromleveleken, mint egy kicsi kis balerina a virágörvény alján. Hát nem gyönyörű?

Hajnalka, hajnalka te csodás!

A Kék hajnalka nagy kedvencünk már évek óta. Virágozni azonban még nem nagyon akart errefelé, de idén szerencsénk volt.

Annakidején még előző lakhelyünkön a hajnalka az alattunk lakótól futott fel a korlátra, és borította el kék virágaival az ajtó előtti részt. Mindig csodáltam a hihetetlen érzékeny, sérülékeny szirmait ahogy az áteső napfényben kristályosan tündökölnek.

Kattints a nagyobb képekért! :)

Fényigényes növény, és a mély talajt is szereti, nálunk ugye mindkettő erősen korlátozott. A majdani kerti pavilon helye mellé, és a sziklakert széléhez ültettük. Itt viszonylag sok a napfény, és az alapozások miatt kitermelt földből feltöltésre került egy nagyobb terület, így a talaj is vastagabb mint másfelé. Ki akartuk próbálni, hogy megél-e errefelé, mert a pavilonra felfuttatva bizonyára jól nézne majd ki.

Csak olyan másfél méteres karóm volt, ennek egy része uyge ment a földbe, így a hajnalka hamar elérte a tetejét, oda-vissza végigfutotta párszor a távot. Úgy néz ki a kísérlet sikerrel járt, és jövőre is ültetünk majd belőle ide. Reméljük akkor már lesz pavilon is amire felfuthasson, bár erre jelenleg elég kicsinek tűnik az esély...

Sziklakerti állapotok

Blogunk címéből is kiderül, nem vagyok kertész. Ebből kifolyólag a sziklakertünk is amolyan kísérleti telep, így mondhatni "kísérlet járja be a sziklakertet"...

Majdnem két hónapja volt, hogy a piacon jártunk. Akkor emlegettem a sziklakerti szerzeményeinket is, most picit visszatérnék ezekre. Egyrészt talán érdemes összefoglalni az elmúlt két hónapot, másrészt meg vannak érdekességek, és számomra kérdéses dolgok. Bevallom titkon abban is reménykedek, hogy a hozzáértőek majd segítenek a dolgok helyretételében. :)

Elsőként említsük meg az egyik kedvencemet, a rószaszínű virágú és a piros virágú kőtörőfüveket. Ezeket Kata Saxifraga x arendsii hibridekként jelölte meg. Namost álljon itt jobbra ismétlésképpen az egyik áprilisi fotó róla. Ezen is látszik, hogy gyönyörű növény, nagy hosszú virágszárakkal, amin érdekes módon sötétebb és világosabb rózsaszínű virágok keverednek. Egy-egy száron több is volt belőle. Kicsit tartottam tőle, hogy megtépi az erős szél, de a mögötte levő nagyobbacska szikla úgy tűnik megóvta.

Viszonylag gyorsan, azaz két hét alatt elvirágzott, és a hosszú virágszárak elszáradtak. Persze nem tudom mikor indult a virágzása, így lehet azért ennél hosszabb ideig vidámítja a szemet. Az elszáradt virágok helyén még magot is hozott. Ez homokfinomságú, azaz nagyon aprószemű, fekete színű.

Néhány napja megjelent a levélpárna felett egy helyes bimbó. Gondoltam na talált még egy lustább virágot, de nem. Mára ugyanis kb. 10 virága van kinyílva. Mindegyik alacsony száron, és mindegyik világos rózsaszínű. A levélpárnája is növekedett, de nem annyira feltűnően mint a fehér virágúak.

A Saxifraga x arendsii másodvirágzása. :)

A fehér virágúak később kezdtek el virágzani, ellenben másfél hónapig ontották a virágokat. Ezek, mint Katától tudom a Saxifraga trifurcata képviselői. Aztán volt kisebb szünet, a heves esőzések leverték a szirmokat, de most legtöbbjük újra kezd bimbózni. Ezek is fognak vajon másodjára is virágozni?

Ezek picike cserépben jöttek. A párnájuk azóta nagyon megnőtt, most már jó 20x20 centis területet elfoglalnak! Azonban előjött az a jelenség, amit Kata is írt, de az előbb emlegetett kőtörőfüvek kapcsán: középen kibarnult, kiszáradt, és gyűrű szerűen növekszik tovább. A virágzási hullám is bentről kifelé terjedt egyébként a növényen. Namármost ez akár természetes jelenség is lehet, hogy az új részek folyamatosan legyökeresednek, és a középsők közben folyamatosan elhalnak. Ebben az esetben lehet szét lehetne szedni, és átültetni, hogy újra kezdhesse a körkörös növekedést? De persze az is benne van a pakliban, hogy nem jó a helyük, vagy én pátyolgatom őket rosszul...

A pázsitszegfű nem másodvirágzott, de hetekig tele volt sok-sok apró virággal. Egyenlőre nem látszik, hogy bármi baja lenne, szép egészséges zöld. Időközben érkezett egy rokona is, aminek hosszú virágszárai vannak, leginkább a Tengerparti pázsitszegfűhöz hasonlít. Ez hozott 3 virágot, majd szünetet tartott, és most ismét van rajta egy új virág. Picit szürkés-vajszínű virágai vannak.

Szegény árnyékliliommal is bajban vagyok. Biztos korai volt neki a kiültetés picit, de erős növénynek tűnt. A tavaszi váratlan fagyok sem voltak jók neki bizonyára. Volt egy nagyon viharos nap még lombfakadás előtt, olyankor a szél elég erősen fúj nálunk a hegytetőn. Öt nagy levele volt a hostának, ezek kettő kivételével eltörtek. Ezt a kettőt finoman kikötöztem, tettem fel egy szélfogót, de a következő szélvihar ezeket is eltörte. Maradt egy pici zöld hajtás a közepén, amiből szép lassan előbújt egy levélke, de az is pici, nincs hosszú szára, és gyakorlatilag több hete ennyi az állás és nem több. Sem több hajtás nem látszik, sem ez a levél nem növekszik rendesen.

Eleve hatalmas gyökérrel adták a növénykét, lehet a levél-gyökér egyensúly a ludas? Azaz nem tud elég energiát felvenni ekkora levéllel? Vizet kap rendszeresen, szárazság nem lehet az oka. Vagy a nagy gyökér még tovább nőtt, és nem bír az alsóbb részeken a kövekkel? Lehet a hétvégén kiásom, és átültetem, talán még valahogy megmenthető...

Új jövevények

Sajnos nem minden új növény nevét ismerjük, így inkább képes beszámoló lesz a következő. Azért a klasszikus szépségekkel ismét megpróbálkoztunk, így sikerült ismét beszerezni Havasi gyopárt is. Most Kata tanácsainak megfelelően nagyobb, a gyökereit hűsítő kövek közé telepítettük. Gyönyörűen virágozik most is, reméljük megmarad.

Ezt a növényt nem ismerjük, de nagyon látványos. Egy magasabban levő sziklaközbe került, onnan omlanak alá az ágai amin másfél hónapja folyamatosan hozza a virágait. Úgy tűnik szépen megkapaszkodott és kitöltötte a kövek közötti függőleges réseket.

Ezt a növényt is név nélkül találta Emese a piacon. Még bimbósan ültettem ki, de amint rásütött a nap kibontotta ezeket a szép lila virágokat. A cserépben ketté volt szakadva, de mindkettő darabnak volt gyökere, így kétfelé ültettem. Mind a kettő köszöni jól van.

Két porcsinrózsa is beköltözött a kertbe. Szépen néznek ki, a sárga tövön például van furcsa módon egy fehér virág is.

Újabb képek a díszcsorbákról

Újabb képek a készültek a díszcsorbákról, fogadjátok szeretettel!

A buzogányos verzió
július 18-án

A múltkor már külön bejegyzésben is fejtegetett kétféle virágzatú díszcsorbák közül a buzogányos változat gyakorlatilag azóta is változatlan képet mutat: a tömött bimbók kicsit lilás erezete sejteti, hogy ezek is szép lilák lesznek. A kérdés csak ott van, hogy mikor?

A másik változat képviselői ellenben szépen, napról-napra virágba borultak, a várakozásnak megfelelően "születésnap-indikátori" minőségében köszöntve az immár három éves Emma lányunkat. :)

Nem túl hízelgő konyhai hasonlattal élve kicsit olyan mint egy üvegmosó kefe. Azért tény, hogy sokkal mutatósabb, és több örömet okoz. :)

Mindig a növény csúcsán nyílik ki az első virág, majd innen lefelé haladva folyamatosan lesz egyre dúsabb a lila sziromtömeg. Az első példányon ez szépen végigkövettük — álljon itt 4 felvétel a dokumentációból.

Egy díszcsorba négy napja: július 13-án, 15-én, 16-án és 18-án.

Jelenleg 2 szál virágzik, de több bimbó is van még, így szerintem a virágzás elhúzódik augusztusban is. Érdekes, hogy ezek az előzőekben emlegetett két markáns forma kombinációinak tűnnek. Így elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen ez egy ilyen változatos formavilágú növény.

Balra egy új jelölt: buzogányos is, meg nem is. Középen a hétvégén kinyílt virág, jobbra a kettő együtt.

Díszcsorba

Vagy én vagyok kicsit túl idétlen, vagy direkt botlok bele mindig különc növényekbe. Most éppen a Díszcsorba (Liatris Spicata) kapcsán osztanék meg a nagyérdeművel pár kételyt.

Mint azt JuhMeli blogján is kitárgyaltuk, annó mindketten az egyik élelmiszer áruházlánc virágkínálatában vettünk ebből a növényből. A tapasztalatok szerint jól jártunk, mert mindkettőnknél mindegyik elültetett növény kikelt. Meliéknél már virágzik, de az, hogy nálunk késik az nem lep meg, ez ugyanis jellemző tulajdonsága a helyi mikroklímánknak.

Mi tavaly nyár elején ültettük, az útmutató szerint ilyenkor csak a következő évben fog virágozni. Így is lett, tavaly szép zöld volt, idén ismét kibújtak a növények, sőt jópáron virágszárak is kialakultak.

A díszcsorbáink két arca...

Amíg csak levelek voltak, mindegyik dsíszcsorba teljesen egyforma volt. A virágzat azonban már meglepő módon kétféle. Az egyik variáns virágzata alulról felfelé buzogányszerűen szélesedik, és tömött bimbókat mutat. Ezzel ellentétesen a másik változata lent szélesebb és csúcs felé keskenyedik, és a bimbók laza fürtben helyezkednek el rajta...

Vagy a tasakba keveredett többféle belőle, vagy simán ennyire változatos ez a növény? Ez itt a kérdés, válasszatok!

Csillagfürt újratöltve

Több alkalommal írtam már a kertbe áttelepedett Csillagfürt sorsáról. Legutóbb rossz, most azonban jó hírekkel szolgálhatok.

A kinyílása előtt lerágott/letört virága mellett ugyanis a növény kihajtott egy újabb bimbót, ami jelenleg is éppen élénk színfoltja a kertnek. Szép élénk rózsaszínű példány látogatott meg minket.

A mellékelt képen is látszik a lerágott korábbi szár csonkja, és az új hajtás a virággal.

Virágzik a kökény!

Ebben a hírben sok újdonságot nem találhat az aki a bokros növényeket figyelte az elmúlt napokban, hiszen a kökény úton-útfélen sokfelé látható.

Mivel naponta kell beutaznom Budapestre, és mivel az út egy jókora szakaszán kökénybokrok szegélyezik az utat, figyeltem a bokrok virágzását. Szentendrén, a hegyek lábánál már 2-3 héttel ezelőtt virágoztak a kökénybokrok. A múlt hét elején indult a virágzás felfelé. Akkor kb. 300-350 m magasságban volt a virágzási határ, és végül a múlt hét végén elérte a mi utcánkat is, ami 420 m körül van.

Most gyönyörű, hófehér virágfal szegélyezi az utcát, amitől rögvest kedvet kaptunk, hogy a kertbe is telepítsünk néhányat. Túl azon hogy szép a virága, szeretik a madarak is: jó búvóhely számukra a tüskés ágrengeteg, és a termése is csalogatja őket. Szép kékes-lilás bogyói még télen is megmaradnak a madarak legnagyobb örömére.

A csonthéjas termések kékes színűek hamvasak. Húsa zöldes, és az első fagyok után fogyasztható csak. Magas a C-vitamin tartalma. Kiváló befőttnek, lekvárnak is, de pálinka is készíthető belőle. Eleink ágaiból pálcát készítettek, de leveleit, de még a gyökereit is felhasználták — ezek ugyanis cserzéshez használható anyagokat tartalmaznak.

Kökénysövény az utcánk végén. Sajnos nem túl jók a fényviszonyok este.