A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kökény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kökény. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. április 5., péntek

Felszabadultunk

2 megjegyzés:

Tegnap este tettem egy gyors kört a kertben, mert végre nem a fehér szín dominál — nagyrészt elolvadt a hótakaró ugyanis.

A kertbe betelepült hóvirág még a márciusi tél előtt hozott két virágot. Örömmel láttam, hogy most a — talán immár végleges — hóolvadás után is jól van, és jelenleg három virága van. Láthatóan jól érzi magát, talán még terjedni is fog ha nem háborgatjuk nagyon!

A nap sajnos nem sütött, így nem voltak igazán szép esti fények, de mégis körbejártam picit a kertet egy kis fotózás erejéig. Ebből adok most közre néhányat a teljesség igénye nélkül!

Az elsők között szeretném megmutatni, hogy mi is van a híres neves első kankalinnal jelenleg. Emese kereste meg, és jelezte, hogy már nem sok lehet a virágzásáig. Ez nem meglepő, ugyanis tavaly ilyenkor már virágzott. Most még ugyan nem tart itt, de a bimbói már elkezdtek kiemelkedni a levélkoszorújából. Jó kérdés, hogy idén is ez a példány fog-e elsőzni, ugyanis hasonló fejlettségű példányok szerencsére sokfelé vannak a kertben. Idén azt hiszem nem maradunk híjján ennek a növénynek.

Igazából éppen azon töprengtem, hogy miért is nem kankalinos logót használok a kertblogban, hiszen kökörcsin az speciel nincs a kertben. Vagyis jó kérdés hogy van-e, vagy sem? Még 2009 tavaszán a szentendrei piacon vettünk egy bácsitől 2 tő kökörcsint (termeszett állományból). 2010-ben éppen ilyenkor hajtottak ki. Minden évben április végén, május elején virágzott, de tavaly nem találtuk meg. Persze simán előfordulahat, hogy elbújt, mert direkt olyan helyre raktuk ahol nincs szem előtt. De a tavalyi tél nagyon extrém volt, lehet nem élte túl, amúgy is eléggé tengődve élt. Legalábbis a testvérkéihez képet, akik Kispesten szüleim kertjében már terjedelmes csokorrá fejlődtek. A sziklás talaj nem hinném hogy gond lenne mert természetes élőhelyükön is sokszor sziklarepedésekben élnek, a vulkáni kőzet sem hinném, hiszen láttam már meszes és vulkánikus környezetben egyaránt kökörcsint. Az az egy tippem lehet, hogy ez a tenyésztett változat nem olyan strapabíró, mint a vadon élők, jobban szereti a laza könnyű földet. Reménykedek mindenesetre, hogy előkerülnek...


Érintés

Régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek rá, hogy szinte sportot űztem egy időben a hajtatott nárciszok kiszabadításából. :) Jöttek nőnapi ajándékként, meg lévén annyira olcsón adják, és vidítja az embert a tél végén (l. az oldalsó képet ugyebár), hát vettünk is néha ilyeneket. Idén sincs ez másként, két cserépben várják a nárciszok a gyökér-bogozást, és átültetést. Az előző években mentett adag szépen megmaradt, de a tó körüli munkálatok miatt tavaly ősszel áttelepítettem őket egy saját ágyásba. Most látom csak, hogy egy részük bentmaradt a majdani tóparton mert rengeteg hajtás jelent meg a régi helyen. Ősszel is gyanakodtam erre, mert keveseltem a megtalált hagymákat — így lesz még áttelepítési akció. Az ősszel költözöttek mindenesetre szépen kidugták az orrukat a föld alól a fenti kép tanúsága szerint.

Az idén egy új hagymás is bekéredzkedett az ablakba. A gyöngyike kedves vadvirág, nagyon szerettem mindig is. Most egy lapraszerelt kerti változatát hozta Emese, ez már termetre is emberesebb változat. Egy nagyobbacska cserépben jó tucatnyi virág szorong, sok kisebb sarjhagymával együtt, így szép kihívás lesz majd őket szétbogozni, remélem legalább akkora siker lesz belőle mint a nárciszok esetében.


Apropó ablak! A rossz idő miatt még mindig a szobában lakó kőtöröfüvek kivirágoztak az elmúlt napokban, és alig férnek a cserepükbe. Olyan nagyok, hogy gondolkozom azon hogy rögvest kétfelé ültessem szét. No de kanyarodjunk vissza a kertbe!

Az első vadvirágok között szokott lenni a tüdőfű és a salátaboglárka. Úgy tűnik ezek a növénykék köszönik jól vannak, leszámítva azt a kb. 2 hetes lemaradást amit a nem várt hótakaró okozott.

 Tavaly ültettem csomó krókuszt. Szerettem volna szép virágszőnyeget belőlük, és volt egy ágyás amire épp kellett volna földet tölteni, így gyorsültetés lett a megoldás. Benyomkodtam a föllazított földbe a hagymákat, és ráhordtam a megfelelő vastagságban a földet. A hagy havazás előtt már volt néhány virágzó krókusz, de aztán fél hónapra eltűnt az egész a hó alatt. Most előbukkant a terület, és telis-tele van sok apró krókuszlevéllel. Lehet a virágszőnyegből is lesz valami? :)

Végezetül pár sziklakert körüli részlet. Ott is vannak krókuszok szép számmal. Némelyik szikla felületét megkezdte a fagy, de ettől talán csak természetesebb lesz az összhatása, így különösebben nem zavaró. A törpe madárbirs bokrocska is nagyon szép, dekoratív a sok piros bogyója. Mivel ezt a tó tereprendezésekor majd át kell mozgassam függőlegesen. Eleve egy nagyobb dombba ültettem, hogy könnyen lehessen majd átemelni. Addig lenne jó ezt meglépni amíg még kicsi a gyökérzete.

Mindeközben az erdőben lebeg a pára, és ideiglenes patakok formájában zúg lefelé a hólé a Bükkös patak irányába, a kökénybokrokon harsány színű zuzmók vetélkednek a kipattanás közeli rügyek aranybarnájával...

2012. április 6., péntek

Az első kankalin

3 megjegyzés:

Végre szépen kezdenek előbújni a Tavaszi kankalinok (Primula Veris) is. Azt hiszem ez a hír mindenképpen megér egy képes gyorsjelentést.

Az elmúlt években nagyon megkedveltem ezeket a szemvidítóan sárga, kora tavaszi virágokat. Általában március végén már számos virágos példány van a kertben, idén csak tegnap nyílt ki teljesen az első.

Megjött egy kiadós esőzés is, alaposan átáztatta a szomjazó földet. A kisebb lehűlés katalizátor hatása beindította a kökényvirágzást, így legalább van mit ennie az eddig tétován keringő korai rovaroknak, pl. a pöszörlegyeknek.

Érdekes amúgy, hogy minden évben ez a tő hoz először virágot, majdnem egy héttel megelőzve a többit. Talán ennyire egyedi neki ott a klíma az egyik tölgy tövében? Vagy csak valami érdekes memóriaeffektus lehet a virágokban?

Akármelyik verzió is igaz, nagyon megörültünk az első igazi vadvirágnak. Ugyan a húsvéti napokra hűvös időt mondanak, de azért ez már mégiscsak igazi tavaszi hangulatot ad a kertnek!

2011. március 18., péntek

Tavasz gőzerővel

3 megjegyzés:

Március 15-én esőzést jósoltak. Ugyan többször is vésztjóslóan befelhősödött, de végül mégis mindig elvonultak a felhők, és összességében egy szép, tavaszi napnak örvendhettünk.

Mielőtt kis képes beszámolóval mutatnánk meg mi újság volt a kertben a márciusi Kertblogolók Virágnapján, említsük még meg, hogy átforgattam a komposztláda tartalmát. Az új helye a keretnek gyakorlatilag a régi mellett van, de mégis kicsit rejtetebb helyen mint eddig. A korábbi hely alján több talicskányi már használható földhalom maradt. Nagyon sok lombunk van, így lehet tényleg érdemes lenne még egy keretet üzembe helyezni.

Kertblogolók Virágnapja

Örömmel vettük észre, hogy mindenfelé kibújtak a Tavaszi kankalinok (Primula veris) és a Salátaboglárka (Ranunculus ficaria) levelei. Tavaly is éppen ilyenkor jelentek meg ezek a virágok. Odalent Szentendrén a Bükkös-patak partján már szép számban virágzik is a salátaboglárka.

A Turkesztáni szil is nagyon sok milliméter közeli rügyet hajtott. Ha mindből levélke lesz akkor nagyon gyorsan fog bezöldülni. A sövényt tavaly ültettük el, így ez az első áttelelése, és utána következő kizöldülése, tehát érdemes lesz figyelni a fejleményeket.

A mogyoróbokrok már jó egy hónapja virágzanak. Most feltűntek a lassan már kiporzott hímivarú barkák mellett a kicsinyke nőivarú virágai is. Remélem növénytanilag így korrekt, mindenesetre álljon most itt róla némi képanyag csak mert egyszerűen szép. Az aprócska élénk rózsaszín virágocskák már ránézésre is igen hatékonynak tűnnek a virágpor befogására.

A kökény is erőteljesen rügyezik, lassan kezd éledezni a hosszú téli álmából — így érdekes lesz megfigyelni napról-napra, ahogy terjed a virágzása a hegy lábától felfelé. Tavaly ez különösen látványos jelenség volt. A kökény belső ágain előszeretettel lakik többféle zuzmó is, ezekről is készítettem pár felvételt.

Az orgonabokrok is hamarosan kizöldülnek, mindenesetre hatalmas rügyeket lehet megfigyelni rajtuk, és a barka is gyönyörűen néz már ki.

Természetesen sok áttelelt száraz virágmaradvány is látható mindenfelé. A Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) is maradó szárakat szokott hagyni maga után, de ez a növény már zöldül is, így most a már szép élénkzöld töveket elszáradt tavalyi szárak ölelik körbe. Áprilisban már virágozni szokott, és egészen őszig látni tetszetős virágait.

2010. szeptember 2., csütörtök

Itt van az ősz...

4 megjegyzés:

Itt van az ősz, itt van újra. Augusztus végével — szó szerint és átvitt értelemben is — villámcsapás szerűen véget ért a nyár...

Ha morbid lennék, azt mondanám, hogy tiszta májusi időjárásunk van mostanában. Sajnos az elmúlt napok viharos széljárása kidöntötte a babunkat a futtatásra használt boltívvel együtt — pedig már szépen virágzott és kezdett termőre fordulni. A paradicsom túlélte, de kérdés, hogy ilyen szibériai körülmények között be fog-e érni még az a néhány zöld bogyó vagy csak savanyúságnak lesz jó. Gyerekkoromban ui. az ősszel zölden ill. félig éretten maradt paradicsomokból fenséges savanyúságot tettünk el nagymamámmal.

Augusztus végétől szeptember elejéig mifelénk a szeder a slágernövény. Nagyon finom, leves, vitamindús gyümölcs, egyes vélekedések szerint azon kevés gyümölcsök egyike amelyikben sok vas található. Szerencsére az utcában rengeteg szederbokor van, így gyakorlatilag bő egy hónapon át folyamatosan lehet szedni és persze közben rögtön enni is, hiszen ellenállhatatlan. Emma lányunk különösen szereti, napközben többször is ki kell menni vele "legelni" a bokrokhoz.


A szedertorta — amíg még megvolt...

Süteménybe is nagyon finom, Emese sütött is belőle hamarjában egy finom minitortát. Túl sokáig nem maradt meg, azon melegében el is fogyott. Így éppen csak sikerült csinálni róla egy képet. Vannak terveink még ezzel a gyümölccsel. Egy közel százéves szakácskönyv jóvoltából ui. finom gyümölcslikőr-recepteket találtunk.

Szépen pirosodik már a csipkebogyó is. Ez már csak azért is ide kívánkozik, mert az előbb említett könyvben van egy recept amely csipkebogyó bor készítéséről szól. Ehhez a leírás szerint a termést még a fagyás előtt kell leszedni, így lassan aktuális lesz a gyűjtése. A kökénybokrokon is kéklik már a termés, minden bizonnyal abból is megpróbálunk majd valami finomságot készíteni.


Kezd érni a csipkebogyó és a kökény

2010. április 21., szerda

Virágzik a kökény!

2 megjegyzés:

Ebben a hírben sok újdonságot nem találhat az aki a bokros növényeket figyelte az elmúlt napokban, hiszen a kökény úton-útfélen sokfelé látható.

Mivel naponta kell beutaznom Budapestre, és mivel az út egy jókora szakaszán kökénybokrok szegélyezik az utat, figyeltem a bokrok virágzását. Szentendrén, a hegyek lábánál már 2-3 héttel ezelőtt virágoztak a kökénybokrok. A múlt hét elején indult a virágzás felfelé. Akkor kb. 300-350 m magasságban volt a virágzási határ, és végül a múlt hét végén elérte a mi utcánkat is, ami 420 m körül van.

Most gyönyörű, hófehér virágfal szegélyezi az utcát, amitől rögvest kedvet kaptunk, hogy a kertbe is telepítsünk néhányat. Túl azon hogy szép a virága, szeretik a madarak is: jó búvóhely számukra a tüskés ágrengeteg, és a termése is csalogatja őket. Szép kékes-lilás bogyói még télen is megmaradnak a madarak legnagyobb örömére.

A csonthéjas termések kékes színűek hamvasak. Húsa zöldes, és az első fagyok után fogyasztható csak. Magas a C-vitamin tartalma. Kiváló befőttnek, lekvárnak is, de pálinka is készíthető belőle. Eleink ágaiból pálcát készítettek, de leveleit, de még a gyökereit is felhasználták — ezek ugyanis cserzéshez használható anyagokat tartalmaznak.



Kökénysövény az utcánk végén. Sajnos nem túl jók a fényviszonyok este.