...még akkor is ha most éppen erősen olvad.
Szenteste ellenben végig hideg, fagyos időt hozott, és a 7-8 cm hótakaró tetején az eső egy kb fél-egy centiméteres jégpáncélt alkotott. Így hangos robajjal közlekedett odakint mindenki. Most az olvadásnak köszönhetően ködben úszik a kert vége. A fenti kép még reggel készült, demonstrálandó a hóborítást.
Ugyan az ősszel egyszer már volt kisebb havazás, de mégiscsak a mostani hóesést tekinthetjük az elsőnek...
Hosszú ideje nem jelentkeztünk friss bejegyzéssel. Szeretném majd ezeket utólag bepótolni, befejezni a félkész de nem publikált szövegeket, képeket. Túl sok minden másra kellett az energia az ősszel, de most jönnek a hidegebb, téli rövid nappalos, szobábaszorulós napok, amelyek előnyösebbek a blogíráshoz.
Szóval megjött a tél — bár még azért ki-ki látszanak a levelek a fehér lepel alól, de egész nap változó intenzitással esik. Tettünk is egy rövidebb sétát a környéken...
Régóta kedvenceim között van ez a gyönyörű növény. A természetben élő példányai már a már nagyon megritkultak, így szigorú védettséget élvez a Kockás liliom (Fritillaria Meleagris).
A közelünkben van — azaz most már gyakorlatilag csak volt, hiszejn az év végével ez az áruházlánc kivonul Magyarországról — egy BricoStore üzlet. Itt is sokféle növényt lehetett beszerezni, általában igyekeztük is elkerülni ezeket a polcokat, mert elég veszélyesek a pénztárcára nézve. A bezárás előtt azért még benéztünk, és ennek a tasak Kockás liliomnak nem tudtunk ellenállni.
A növény egyébkén mocsaras, patakpartos környékeken él eredetiben, erdők lombjának árnyékában leginkább tőzeges talajokon. A nedves környezetet leszámítva a környékünkön lehet neki megfelelő helyet találni, különösképpen hogy állítólag sokfelé megél az átlagos kiskerti körülmények között is. Így a tervünk az lett, hogy a majdani tómeder közelében, esetleg a vízpartra ültetjük majd őket. Tekintettel arra, hogy a tó még nincs teljesen kialakítva, így a széleinél komolyabb munkálatokkal is bolygatjuk a talajt. Ezért a hagymák egy nagyobb ládába lettek beültetve.
Hullámpapírból csináltam egy U-alakú "kiemelővályút", hogy a növényeket csoportokban egyben tudjam majd kiemelni, különösebb gyökérbolygatás nélkül. Abban reménykedem titkon, hogy jövőre már rendeződik a kiszemelt élőhelyük, és áttelepíthetem őket.
Ugyan november eleje van, de a sziklakert változatlanul gyönyörű. Az alábbiakban pár képes beszámoló következik, némi szöveges kommentárral kiegészítve.
Korábban említettem már, hogy a kőtörőfüvek párnája középen "kilyukadt". Nos, a párnák ismét teljesek, csak sokkal nagyobbak lettek, ugyanis sikeresen befoltozta magát mindegyik növény! A kiültetéskor ez a párna fele ekkora átmérőjű volt, és kiterpeszkedett ekkorára mint a képen, majd befoltozta a közepét. Persze mindig kérdéses, hogy ez terjedési stratégia részükről, vagy csak a száraz nyár volt az oka, és most az őszi esők téritették magához őket? Nem tudom, de örülök.
Érdemes megfigyelni a második képen (nagyítható képek!), ahogy a kis levélnyúlványokon megülnek a vízcseppek, és onnan legurulva bevezeti a hajtás tövéhez. Szenzációs találmány ez a vízgyűjtő-rendszer!
A novemberre fittyet hányva a ternyék mindegyike ismét virágba borult. Így a rózsaszín, a fehér és a sötétrózsaszín változat is kitűnően érzi magát. Az egyik fehérek korábban valami megrágta — talán földibolha — de a csapadékos idő beköszöntével gyorsan kijavította a lombját, és jól érzi magát.
Tavaly kiégett egy tő Havasi gyopár. Idén is ültettünk egyet még tvasszal, de augusztusra ez a tő is elszáradt teljesen. Aztán a nyáron jött még két tő, ebből az egyik szintén elszáradt, de a harmadik úgy néz ki hogy még most ősszel is üde zöld levelekkel várja a telet.
Az okokat nagyon nem tudom itt sem. Az első példány sok napot kapott ugyan, de a gyökereit nagyméretű kövek hűtötték. A második több árnyékot kapott, közepes kövek közé ültetve, a harmadik előtt déli irányban egy lapos kő adott valamennyi árnyékot a tövének. Talán ez volt a kulcs?
Az abszolute sikersztori ellenben a Bakopa volt. Ugyan nem télálló, de a 10–15 cm hosszú lelógó virágokkal teli kezdőállapotából kiindulva feltettem a sziklák tetejére hogy majd onnan jól lelóg. Hát meg is tette: most már méteres szárai vannak, és november ide vagy oda tele van virággal. Talán szeptember felé volt egy kb. egy hetes szünet amikor nem volt rajta csak néhány virág. Azt hiszem jövőre feltétlenül lesz ilyen a kertben!
Ugyan már október van, de a Kék hajnalka még mindig sok szép virággal vidítja a szemet a kertben.
Augusztus második fele óta tart a virágzása, és valami csodálatos ez a szín, egyszerűen nem lehet betelni vele. Különösen az esti, laposan sütő fényekben csodás, ahogy a kék tölcséreket átvilágítja a nap.
Ma este is ilyen volt, és feltűnt a porzók árnyéka a sziromleveleken, mint egy kicsi kis balerina a virágörvény alján. Hát nem gyönyörű?
A gyűszűvirágok (Digitalis grandiflora) is elszórták a magjaikat...
A hosszú, méteres szárakon ülnek ezek a 7–8 mm méretű kis tokok amikben számos mákszemnél is kisebb mag lapul. Ezek felnyílnak és szanaszét szóródnak.
A Kék hajnalka nagy kedvencünk már évek óta. Virágozni azonban még nem nagyon akart errefelé, de idén szerencsénk volt.
Annakidején még előző lakhelyünkön a hajnalka az alattunk lakótól futott fel a korlátra, és borította el kék virágaival az ajtó előtti részt. Mindig csodáltam a hihetetlen érzékeny, sérülékeny szirmait ahogy az áteső napfényben kristályosan tündökölnek.
Fényigényes növény, és a mély talajt is szereti, nálunk ugye mindkettő erősen korlátozott. A majdani kerti pavilon helye mellé, és a sziklakert széléhez ültettük. Itt viszonylag sok a napfény, és az alapozások miatt kitermelt földből feltöltésre került egy nagyobb terület, így a talaj is vastagabb mint másfelé. Ki akartuk próbálni, hogy megél-e errefelé, mert a pavilonra felfuttatva bizonyára jól nézne majd ki.
Csak olyan másfél méteres karóm volt, ennek egy része uyge ment a földbe, így a hajnalka hamar elérte a tetejét, oda-vissza végigfutotta párszor a távot. Úgy néz ki a kísérlet sikerrel járt, és jövőre is ültetünk majd belőle ide. Reméljük akkor már lesz pavilon is amire felfuthasson, bár erre jelenleg elég kicsinek tűnik az esély...
Úgy látszik a kisebb-nagyobb témacsoportok feldolgozása mániámmá vált. Ismét három kép lesz, ezúttal magokról, termésekről.
Még tavasszal találtam egy kis holdviola csemetét az út szélén. Félig ki volt fordulva, gyakorlatilag nem is a földben volt a gyökere hanem a félig elkorhadt avarszőnyegben. Betelepítettem hát a kertbe.
Igazából rossz helyre került a hirtelen jött telepítés miatt, mert eredeti élőhelyén árnyékos helyeket kedvel, én meg viszonylag napos helyre tettem. Szerencsére nem lett semmi baja, mert mostanra szépen megértek a magjai.
A magja azért is érdekes, mert elég szokatlan kinézetű. Ennek kapcsán júdás-pénze néven gyerekkoromban is ismertem, azonban két éve mégis kergettem ezt a növénykét itt a blogon, hogy kiféle-miféle. Ugyanis a szép virágai annakidején nem tűntek fel nekem, csak a száraz júdáspénzek, így a növény két alakja nem kapcsolódott össze bennem.
Azért ősszel valószínűleg érdemes lenne áttelepíteni.
Nagyon kedves ajánlatot kaptam Katától. Születésnapom apropóján felajánlotta, hogy küld nekem Erdei cikámen magokat, telepítési leírással együtt. Nagy örömömre a magok szerencsésen megérkeztek. A leírás alapján nem lesz könnyű dolgom, de remélem megbírkózok vele. Tekintettel arra, hogy pár nap múlva több napig távol leszünk nem láttunk neki a magvetésnek — a magvak átmenetileg hűtőbe költöztek. :). A fejleményekről majd feltétlenül beszámolok.
Ez itt csak látszatra zöldborsó. :) Ez egy trombitafolyondár termése, amivel már régóta terveztem befuttatni egy térelválasztó részt. Mindenesetre úgy olvastam, hogy a magról való trombitafolyondár szaporítás nem a keghatékonyabb módszer, inkább bújtatással, gyökereztetéssel vagy a nagy növény alatti sarjakat áttelepítve van értelme szaporítani. A hírek szerint elég agresszív növény, nő mint a veszedelem. Én is éppen arra szeretném bevetni, hogy a kert legvégében egy kicsit rumlis területet elfedjen, és lehetőleg ne 10 év múlva, és még dekoratív is a nagy virágaival. Ott a kert túlsó végében csak megfér majd valahogy...
Azért kíváncsiságból lehet felboncolom majd ezt a termést. A magok most nem kitapinthatóak benne, egy homogén tömör tömb az egész. Az is lehetséges, hogy még nem érett be teljesen?
Pár apróságról számolnék be, mindegyikük más miatt apró. Lesz kéremszépen itt szó a nanokertészet újabb remekeiről, meg famagonc küléönlegességekről is.
Az egyik természetesen a nanokertészethez köthető. A már Piszke blogján is emlegetett nullástökünkhöz képest végülis gigászinak mondható a mellékelt (fürj)tojásgyümölcs. Már majdnem akkora mint egy nanokertészeti alapmértékegység, azaz alulról közelíti a standard gyufásdoboz méretét. Kettő is van belőle, így a jóllakás garantált, igaz kertitörpénk — hála az égnek — nincsen! :)
Még valamikor tavasszal hirdettük meg a famagonc mentőakciónkat, viszonylag mérsékelt eredménynel, hiszen még egyetlen fácska sorsáról sem tudok pontosabbat, de majd még nyaggatom az új nevelőszülőket... :)
Az utolsó magoncszállítás aug. 1-én hajnalban volt, ekkor Editnek ment 2-2 gyertyán és tölgy. Előző este kinéztem két 30-40 cm magas tölgyet és elkezdtem kiszedni. Hát nem volt egyszerű, jó fél méter mélyen belepréselte már magát a sziklába a két fácska! Szó szerint csákánnyal, foggal-körömmel lett kiszedve, majd egy órás kínlódással. A két gyertyánt meg simán ki lehetett húzni, ha bírja az ember hátsója a hirtelen leülést.
A majd két éve erősen aszályos időre ezek szerint a tölgy így reagáll: a mélyen (már nem) levő víztartalékokra alapoz. A gyertyánok ellenben a föld felett kb. ugyanakkorák voltak, de csak a felső 15 cm-es talajrétegben voltak gyökerei, nagy területet behálózva. Így a legkisebb friss nedvességet is ki tudják használni — cserébe nincsenek komolyabb tartalékaik.
Nagyon köszönjük a cserébe felajánlott lopótök-magokat és a két kis korondi csészécskét! Egyrészt a tökmag is apró, másrészt a két kis cserépkupica is az, így végülis beleférnek ebbe a cseppségekről szóló bejegyzésbe.
A hétvégén elkezdtem a tüzelőt felrakodni, és egy nagyobb területen eltakarítottam az összegyűlt lombokat. A félig elkorhadt lombrétegben számos éppen csak kicsírázott tölgyet találtam. Közülük egyet érdekessége miatt bemutatok itt is. Ennek az a különlegessége, hogy két makkból nő ki egyzsere. A képen nem látszik annyira, de az egyik makk egyik sziklevele becsatlakozik egy másikba egy kis gyökérdarabbal összekötve, a másik sziklevele a másikéval összenőve meg indítja a szárat. Mondhatnánk úgy is, hogy a kis növény párhuzamos kapcsolással két elemre is rá van kötve. :) Mindenesetre érdekes, még nem láttam ilyet.
Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt próbáltuk ki először a barack csatnit, és nagyon ízlett, hetek alatt elfogyott majdnem az egész. Egy üveg valahogy megbújt a lekvárok között, így nem ettük meg, még most is jól néz ki. Tavaly valahogy kimaradt a csatni, de idén dupla adagot csináltunk, biztos ami biztos alapon.
Egyre többen csinálnak már csatnit, de sokan még nagy szemeket meresztenek, amikor elhagzik ez a kifejezés. Így hát elsőként definiáljuk, hogy mi is az a csatni tulajdonképpen. A terebess.hu szerint a csatni (chutney):
Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni! A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket.
Az alap receptet Kaldeneker György oldalán találtam, de azért kicsit módosítottam rajta. Na jó, lehet, nem kicsit, de nekünk így ízlik.
Az eredeti receptben volt még chili paprika (lányunk miatt hagytuk ki), mazsola (múltkor tettünk bele, most nem volt itthon, ráadásul én nem igazán szeretem), fokhagyma, mustármag. És jóval kevesebb hagyma, de mi nagyon szeretjük a hagymát...
A kockára vágott hagymát és a rövid csíkokra vágott paprikát
megpirítottuk az olajon. Ezt most bográcsban csináltuk, mintha lecsót
készítenénk. Az elmúlt időszak viharai úgyis sok ágat tördeltek le, így
a fa is kéznél volt.
Időkozben a konyhában felkockáztuk a barackokat és az almát, nagyon kevés vizet tettünk alá, beledobtuk a fűszereket, a cukrot és felfőztük. Ezalatt a kertben megpirult a hagyma és a paprika.
Hozzáadtuk a gyümölcsöket, felforraltuk, ezt követően hozzáadtuk az ecetet és azzal is forrt egy ideig. Nem volt türelmünk sokáig forralni, ezért tettem bele 2 zacskó 3:1 dzsem fixet is. Ezzel került bele valamennyi tartósító szer is, de szerintem enélkül sem romlik meg. A fent leírt mennyiségből kb 10 liternyi csatni készült.
A kimosott üvegekbe még forrón betöltöttük, ráraktuk a tetőket, 5 percre megfordítottuk, hogy a tetők is sterilizálódjanak. Ezután már csak a halk kattogásokat hallgattuk, ahogy a tetők szép sorban behorpadtak.
"Sajnos" az egyik üveg csavaros teteje nem záródott rendesen (be lehetett nyomni a kupak közepét), így feláldoztuk magunkat és megettük. Finom volt...
Korábban említettem, hogy a tél végén vett árnyékliliomunk (Hosta Sieboldiana) betegeskedik...
Pár mondatban összefoglalom az eddig történteket. A konzervből először egy nagy tejfölösvödörbe került február 20-án, ahol aztán irdatlan tempóval megeredt. Március 28-án már 30-40cm magas levelei voltak, összesen 6 darab.
Innentől kezdődött a növényke kálváriája. Egyrészt a március végi kiültetés korainak bizonyult. Nem sokkal a terepre kerülés után ugyanis jött egy erős lehűlés, ami viharos széllel párosult. A szélvihar sok levelét megtörte, a hajnali fagyközeli hőmérséklet sem segített neki, így rohamosan leépült. Az ezt követő erősebb tavaszi fagyhullám időszakára már csak két levele maradt, és ugyan kapott takarást, de mégis elhagyott még egy levélkét. Így júniusban már csak egyetlen apró levele maradt, és komolyan gondoltam arra, hogy kiásom, hátha esetleg valami rágja, vagy ilyenek. Erre végül nem került sor, de a földjét fellazítottam, alaposan belocsoltam, mert száraznak találtam.
Úgy egy hete aztán megjelent egy friss hajtás, amit újabb kettő követett, így tegnap már 3 friss levelet fotózhattam rajta. Úgy néz ki talán nem elkiabálás, de a kis hosta újraéledt. Remélem, hogy megerősödik annyira a tél beállta előtt, hogy kényelmesen áttelel, és a korai kiültetéssel elkövetett hibám nem lesz számára végzetes...
Két éve egyszer már megpróbálkoztunk a paradicsom termeléssel, de azon az özönvizes nyáron valamiért nem ért be szeptemberre sem, amikor végleg elvitte egy nagy vihar. Ennek ellenére idén is ültettünk pár tő paradicsomot — talán most már érdemes lesz összefoglalni a tapasztaltakat.
A paradicsom palántáink május első hetében kerültek kiültetésre, a nagy sziklakerti növénybetelepítéskor hoztuk őket haza, és egy-két napon belül elültettük.
A "készletben" K3-as (elég idétlen név, tiszta ipari hangulata van) volt két tő, kettő koktélparadicsom, meg még egy tő, amiről nem tudjuk kiféle-miféle. A K3-on elég értetlenül nézhettem a nénire aki árulta, mert annyit még elárult, hogy a helyes megfejtés kecskeméti 3-as, és nem a Himalája egy eddig ismeretlen csúcsa, és nem is a néhai dokumentumfilm harmadik része.
Eleinte sárgultak az alsó leveik, azokat lecsipkedtem, aztán pöttyösödtek is, de az idővel elmúlt. Május végére a paradicsomtövek bőszen virágoztak, az egyik K3-on egy termés is gömbölyödésnek indult. A két K3 közül az egyiknek az első néhány virágát lecsipkedtük, hogy erősödjön a nálunk okosabbak szerint. Tesztként a másik tövön nem tettük ezt meg. Utóbbi jelenleg is kicsike, és eddig nem is hozott termést, a csipkedett példányon ellenben elsőként érett be egy termés. Nyilván 1-1 példány nem tudományos igényű összevetés, de mégis úgy gondolom lehet valami ebben a csipkedős praktikában.
És végül június 28-án eljött a nagy nap, és megettük az első paradicsomot. :) Egészen zamatos íze, és finom erős illata volt.
Pár nappal ezelőtt beérett a második K3-as bogyó is, és az első koktélparadicsom. Ez jóval nagyobb volt az elsőnél, szintén határozottabb ízzel mint a boltinak. A koktélparadicsom azonban még ezen is túltett, annyira átható fűszeres illata volt és telt íze, hogy még most íráskor is összecsordul a nyál a számban. :) Azóta újabb virágok tűntek fel a paradicsomtöveken, és legalább tucatnyi különféle zöld paradicsom csüng a levelek között, így a történetünk valószínűleg folytatódik.
Különösen kíváncsi leszek a harmadik fajtára. Ennek torz, összevissza alakja van, és még mindig teljesen zöld, és kemény.
Én Piszkénél láttam, aki Reninél látta aki az olasz receptmánián látta, és itt azt mondtam, hogy ennyi elég :), térjünk át a gyakorlatra...
Az első feladat az volt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű zöld diót szedjünk. Meglátogattam az utca végében található diófát. Diólikőrnek akkor jó a dió, ha a csonthéjuk már elkezdett kialakulni, de még nem kemény. Minőségellenőrzés céljából begyűjtöttem két példányt, felvágtam őket, úgy tűnt, megfelelőek.
Így megkértem Nyözöt, hogy akkor még 10 ilyet szeretnék. Csak kicsit nézett rám furán, de már megszokta — szóval ment, szedte, hozta. Természetesen Emmával figyeltük, hogy szorgoskodik a fa körül.
A zöld diókat megmostam, felnégyeltem — mindenki figyelmeztetett, hogy nem árt a gumikesztyű, de ilyen kis mennyiségnél nem használtam, semmi bajom nem lett. Beraktam a diókat egy üvegbe, tettem rá 20 dkg cukrot és állni hagytam egy napot. Másnapra szépen levet eresztett.
A második felvonás alatt felöntöttem 3 dl 90%-os alkohollal, tettem bele 5 szem szegfűszeget, 2 szem szegfűborsot és két csillagánizst. Ez volt múlt hétvégén — azóta az üveget már teljesen megtöltötte a leve, miközben szép sötétbarnára színeződött.
Most jön a neheze: 6–8 héten keresztül néha meg kell rázogatni, és várni, várni várni...
Pár hónap múlva majd beszámolunk az eredményről...
Blogunk címéből is kiderül, nem vagyok kertész. Ebből kifolyólag a sziklakertünk is amolyan kísérleti telep, így mondhatni "kísérlet járja be a sziklakertet"...
Majdnem két hónapja volt, hogy a piacon jártunk. Akkor emlegettem a sziklakerti szerzeményeinket is, most picit visszatérnék ezekre. Egyrészt talán érdemes összefoglalni az elmúlt két hónapot, másrészt meg vannak érdekességek, és számomra kérdéses dolgok. Bevallom titkon abban is reménykedek, hogy a hozzáértőek majd segítenek a dolgok helyretételében. :)
Elsőként említsük meg az egyik kedvencemet, a rószaszínű virágú és a piros virágú kőtörőfüveket. Ezeket Kata Saxifraga x arendsii hibridekként jelölte meg. Namost álljon itt jobbra ismétlésképpen az egyik áprilisi fotó róla. Ezen is látszik, hogy gyönyörű növény, nagy hosszú virágszárakkal, amin érdekes módon sötétebb és világosabb rózsaszínű virágok keverednek. Egy-egy száron több is volt belőle. Kicsit tartottam tőle, hogy megtépi az erős szél, de a mögötte levő nagyobbacska szikla úgy tűnik megóvta.
Viszonylag gyorsan, azaz két hét alatt elvirágzott, és a hosszú virágszárak elszáradtak. Persze nem tudom mikor indult a virágzása, így lehet azért ennél hosszabb ideig vidámítja a szemet. Az elszáradt virágok helyén még magot is hozott. Ez homokfinomságú, azaz nagyon aprószemű, fekete színű.
Néhány napja megjelent a levélpárna felett egy helyes bimbó. Gondoltam na talált még egy lustább virágot, de nem. Mára ugyanis kb. 10 virága van kinyílva. Mindegyik alacsony száron, és mindegyik világos rózsaszínű. A levélpárnája is növekedett, de nem annyira feltűnően mint a fehér virágúak.
A fehér virágúak később kezdtek el virágzani, ellenben másfél hónapig ontották a virágokat. Ezek, mint Katától tudom a Saxifraga trifurcata képviselői. Aztán volt kisebb szünet, a heves esőzések leverték a szirmokat, de most legtöbbjük újra kezd bimbózni. Ezek is fognak vajon másodjára is virágozni?
Ezek picike cserépben jöttek. A párnájuk azóta nagyon megnőtt, most már jó 20x20 centis területet elfoglalnak! Azonban előjött az a jelenség, amit Kata is írt, de az előbb emlegetett kőtörőfüvek kapcsán: középen kibarnult, kiszáradt, és gyűrű szerűen növekszik tovább. A virágzási hullám is bentről kifelé terjedt egyébként a növényen. Namármost ez akár természetes jelenség is lehet, hogy az új részek folyamatosan legyökeresednek, és a középsők közben folyamatosan elhalnak. Ebben az esetben lehet szét lehetne szedni, és átültetni, hogy újra kezdhesse a körkörös növekedést? De persze az is benne van a pakliban, hogy nem jó a helyük, vagy én pátyolgatom őket rosszul...
A pázsitszegfű nem másodvirágzott, de hetekig tele volt sok-sok apró virággal. Egyenlőre nem látszik, hogy bármi baja lenne, szép egészséges zöld. Időközben érkezett egy rokona is, aminek hosszú virágszárai vannak, leginkább a Tengerparti pázsitszegfűhöz hasonlít. Ez hozott 3 virágot, majd szünetet tartott, és most ismét van rajta egy új virág. Picit szürkés-vajszínű virágai vannak.
Szegény árnyékliliommal is bajban vagyok. Biztos korai volt neki a kiültetés picit, de erős növénynek tűnt. A tavaszi váratlan fagyok sem voltak jók neki bizonyára. Volt egy nagyon viharos nap még lombfakadás előtt, olyankor a szél elég erősen fúj nálunk a hegytetőn. Öt nagy levele volt a hostának, ezek kettő kivételével eltörtek. Ezt a kettőt finoman kikötöztem, tettem fel egy szélfogót, de a következő szélvihar ezeket is eltörte. Maradt egy pici zöld hajtás a közepén, amiből szép lassan előbújt egy levélke, de az is pici, nincs hosszú szára, és gyakorlatilag több hete ennyi az állás és nem több. Sem több hajtás nem látszik, sem ez a levél nem növekszik rendesen.
Eleve hatalmas gyökérrel adták a növénykét, lehet a levél-gyökér egyensúly a ludas? Azaz nem tud elég energiát felvenni ekkora levéllel? Vizet kap rendszeresen, szárazság nem lehet az oka. Vagy a nagy gyökér még tovább nőtt, és nem bír az alsóbb részeken a kövekkel? Lehet a hétvégén kiásom, és átültetem, talán még valahogy megmenthető...
Sajnos nem minden új növény nevét ismerjük, így inkább képes beszámoló lesz a következő. Azért a klasszikus szépségekkel ismét megpróbálkoztunk, így sikerült ismét beszerezni Havasi gyopárt is. Most Kata tanácsainak megfelelően nagyobb, a gyökereit hűsítő kövek közé telepítettük. Gyönyörűen virágozik most is, reméljük megmarad.
Ezt a növényt nem ismerjük, de nagyon látványos. Egy magasabban levő sziklaközbe került, onnan omlanak alá az ágai amin másfél hónapja folyamatosan hozza a virágait. Úgy tűnik szépen megkapaszkodott és kitöltötte a kövek közötti függőleges réseket.
Ezt a növényt is név nélkül találta Emese a piacon. Még bimbósan ültettem ki, de amint rásütött a nap kibontotta ezeket a szép lila virágokat. A cserépben ketté volt szakadva, de mindkettő darabnak volt gyökere, így kétfelé ültettem. Mind a kettő köszöni jól van.
Két porcsinrózsa is beköltözött a kertbe. Szépen néznek ki, a sárga tövön például van furcsa módon egy fehér virág is.
