Hosszú ideje halogatom már az áprilisi vadvirágos bejegyzés folytatását. Végre elkészültek a képek, és akkor már "csak" a májusiakkal leszek adós. alán kicsit kevesebb kép is elég lenne, de nehéz a virágoknak ellenállni. :)
Továbbra is áll az új módi, hogy a kis képeke kattintva azok nagyobban is megtekinthetőek. A sok szöveg helyett beszéljenek inkább a képek!
A füves részeken a Kerek repkény (Glechoma hederacea) lila virágai bukkantak fel már a hónap elején is. Kicsit később már a Pongyola pitypang (Taraxacum officinale) is virágzott. Ez a két virág komoly harcban állt a füves területek meghódításáért. Besegítettünk a repkénynek, mert a pitypangok jó része a konyhában végezte.
Közutálatnak örvend a turisták körében a Piros árvacsalán (Laminum purpureum). A csípős természetű növény virágai azonban be kell látni, hogy nem is olyan csúnyácskák. A csalánteát is sokan fogyasztják, bár valami azt súgja nekem nem az ízéért isszák.
A hónap második felében megjelent a Fekete nadálytő (Symphytum officinale) nagyméretű levele. Nálunk eddig csak a sárga virágú változata nyílik, finoman vörössel erezve a szirom tölcsérét. Az Indás ínfű (Ajuga reptans) jellegzetes "tornyaiból" idén nagyon sok volt, valósággal ellepték a talajt. Mivel sokfelé együtt volt látható ez a két növény, így inkább közös képblokkba tettem őket.
A Pöszörlégy márciusban még a tüdőfüveket látogatja, április derekán már az ínfüvek körül szorgoskodik. A poszméhek ellenben a nadálytöveket részesítik előnyben, hiszen az ínfű hosszúkás, pár milliméteres virágaihoz nem tudnak hozzáférni. A pöszörlégy hosszú szívókája ellenben mintha csak az ilyen apró ajakos virágokra lenne kitalálva.
A hónap második felében jelent meg először a Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) szépen felcsavart levélcsövecskéje, és a Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) is. A hónap legvégén sikerült lencsevégre kapni egy sietős gyöngyvirágot. Ezek kivétel nélkül a kert északi lejtős részén, a tölgyfák aljnövényzeteként nőnek, miniatűr gyöngyvirágos-tölgyes élőhelyet alkotva.
A hónap utolsó harmadában bontott virágot a kertben a vásárolt Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). A vadon élő változatok ekkor már régen magszárba mentek, úgy látszik ez a késői virágzás a termesztett állományra jellemző lustaság, elkényelmesedés lehet. Szerintem a mi kertünk nem nagy kedvence a kökörcsinnek, nem nagyon dúsul. Szüleim városi kertjébe ugyanakkor kikerült kökörcsin idén már dús, 7-8 virágot adó csokor lett, nálunk a 3 tőből egy kínlódott ki egy virágot. Gyanítom túl sok a számára a konkurencia ebben a buja vadvirágos kertben, a talaj se meszes...
A hónap végén figyeltem fel arra, hogy a viszonylag sok napot kapó területen egy nagy foltban érdekes, apró termetű növény alkot szőnyeget. Az ínfűhüz hasonló kis tornyokat alkot, de élénkzöld, és az egyes szinteken négy keresztirányban elhelyezkedő levele van. Közelről megnézve minden levélszintet egy pici, szintén kereszt alakú sárgás virágokból álló koszorúcska övez. Az már meg se lepett ezután, hogy négy porzója van. Kis határozóböngészés után kiderült, hogy a Mezei keresztfű (Cruciata laevipes) névre hallgat. Nagyon szeretik az aprócska, pár miliméteres legyek, bogarak.
