Szezonnyitó bográcsolás

Ugyan átmenetileg lehülés érkezett hozzánk is, de mégiscsak megnyitottuk a 2014-es évi bográcsszezont a kertben. Így hát az alábbiakban egy kis receptrovat következik...

Rozmaringbokor, célszerűen a bográcsolóhely mellé

Kezdésnek ültessünk a bográcsolóhely közelébe egy rozmaring bokrot, tekintve hogy ez a növény egyszer sem telelt át mifelénk.

Mindjárt az elején szeretném figyelmeztetni a kedves vegetáriánus Olvasókat, hogy ez a recept nem az ő ízlésviláguknak való. Tehát ha a húsevés szokásával bármilyen problémája van valakinek inkább ne olvassa tovább, fő a nyugalom, illetve a rozmaringos, zöldséges sertéstokány.

Felszabadultunk

Tegnap este tettem egy gyors kört a kertben, mert végre nem a fehér szín dominál — nagyrészt elolvadt a hótakaró ugyanis.

A kertbe betelepült hóvirág még a márciusi tél előtt hozott két virágot. Örömmel láttam, hogy most a — talán immár végleges — hóolvadás után is jól van, és jelenleg három virága van. Láthatóan jól érzi magát, talán még terjedni is fog ha nem háborgatjuk nagyon!

A nap sajnos nem sütött, így nem voltak igazán szép esti fények, de mégis körbejártam picit a kertet egy kis fotózás erejéig. Ebből adok most közre néhányat a teljesség igénye nélkül!

Az elsők között szeretném megmutatni, hogy mi is van a híres neves első kankalinnal jelenleg. Emese kereste meg, és jelezte, hogy már nem sok lehet a virágzásáig. Ez nem meglepő, ugyanis tavaly ilyenkor már virágzott. Most még ugyan nem tart itt, de a bimbói már elkezdtek kiemelkedni a levélkoszorújából. Jó kérdés, hogy idén is ez a példány fog-e elsőzni, ugyanis hasonló fejlettségű példányok szerencsére sokfelé vannak a kertben. Idén azt hiszem nem maradunk híjján ennek a növénynek.

Igazából éppen azon töprengtem, hogy miért is nem kankalinos logót használok a kertblogban, hiszen kökörcsin az speciel nincs a kertben. Vagyis jó kérdés hogy van-e, vagy sem? Még 2009 tavaszán a szentendrei piacon vettünk egy bácsitől 2 tő kökörcsint (termeszett állományból). 2010-ben éppen ilyenkor hajtottak ki. Minden évben április végén, május elején virágzott, de tavaly nem találtuk meg. Persze simán előfordulahat, hogy elbújt, mert direkt olyan helyre raktuk ahol nincs szem előtt. De a tavalyi tél nagyon extrém volt, lehet nem élte túl, amúgy is eléggé tengődve élt. Legalábbis a testvérkéihez képet, akik Kispesten szüleim kertjében már terjedelmes csokorrá fejlődtek. A sziklás talaj nem hinném hogy gond lenne mert természetes élőhelyükön is sokszor sziklarepedésekben élnek, a vulkáni kőzet sem hinném, hiszen láttam már meszes és vulkánikus környezetben egyaránt kökörcsint. Az az egy tippem lehet, hogy ez a tenyésztett változat nem olyan strapabíró, mint a vadon élők, jobban szereti a laza könnyű földet. Reménykedek mindenesetre, hogy előkerülnek...

Érintés

Régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek rá, hogy szinte sportot űztem egy időben a hajtatott nárciszok kiszabadításából. :) Jöttek nőnapi ajándékként, meg lévén annyira olcsón adják, és vidítja az embert a tél végén (l. az oldalsó képet ugyebár), hát vettünk is néha ilyeneket. Idén sincs ez másként, két cserépben várják a nárciszok a gyökér-bogozást, és átültetést. Az előző években mentett adag szépen megmaradt, de a tó körüli munkálatok miatt tavaly ősszel áttelepítettem őket egy saját ágyásba. Most látom csak, hogy egy részük bentmaradt a majdani tóparton mert rengeteg hajtás jelent meg a régi helyen. Ősszel is gyanakodtam erre, mert keveseltem a megtalált hagymákat — így lesz még áttelepítési akció. Az ősszel költözöttek mindenesetre szépen kidugták az orrukat a föld alól a fenti kép tanúsága szerint.

Az idén egy új hagymás is bekéredzkedett az ablakba. A gyöngyike kedves vadvirág, nagyon szerettem mindig is. Most egy lapraszerelt kerti változatát hozta Emese, ez már termetre is emberesebb változat. Egy nagyobbacska cserépben jó tucatnyi virág szorong, sok kisebb sarjhagymával együtt, így szép kihívás lesz majd őket szétbogozni, remélem legalább akkora siker lesz belőle mint a nárciszok esetében.

Apropó ablak! A rossz idő miatt még mindig a szobában lakó kőtöröfüvek kivirágoztak az elmúlt napokban, és alig férnek a cserepükbe. Olyan nagyok, hogy gondolkozom azon hogy rögvest kétfelé ültessem szét. No de kanyarodjunk vissza a kertbe!

Az első vadvirágok között szokott lenni a tüdőfű és a salátaboglárka. Úgy tűnik ezek a növénykék köszönik jól vannak, leszámítva azt a kb. 2 hetes lemaradást amit a nem várt hótakaró okozott.

 Tavaly ültettem csomó krókuszt. Szerettem volna szép virágszőnyeget belőlük, és volt egy ágyás amire épp kellett volna földet tölteni, így gyorsültetés lett a megoldás. Benyomkodtam a föllazított földbe a hagymákat, és ráhordtam a megfelelő vastagságban a földet. A hagy havazás előtt már volt néhány virágzó krókusz, de aztán fél hónapra eltűnt az egész a hó alatt. Most előbukkant a terület, és telis-tele van sok apró krókuszlevéllel. Lehet a virágszőnyegből is lesz valami? :)

Végezetül pár sziklakert körüli részlet. Ott is vannak krókuszok szép számmal. Némelyik szikla felületét megkezdte a fagy, de ettől talán csak természetesebb lesz az összhatása, így különösebben nem zavaró. A törpe madárbirs bokrocska is nagyon szép, dekoratív a sok piros bogyója. Mivel ezt a tó tereprendezésekor majd át kell mozgassam függőlegesen. Eleve egy nagyobb dombba ültettem, hogy könnyen lehessen majd átemelni. Addig lenne jó ezt meglépni amíg még kicsi a gyökérzete.

Mindeközben az erdőben lebeg a pára, és ideiglenes patakok formájában zúg lefelé a hólé a Bükkös patak irányába, a kökénybokrokon harsány színű zuzmók vetélkednek a kipattanás közeli rügyek aranybarnájával...

Ébredező kert

Ugyan napok óta eltűnt a hótakaró az ország nagy részén, azonban mifelénk még mindig majdnem a kert felét hó borítja. Ennek ellenére egy gyors esti kerti sétát tettem, hogy felmérjem a tavaszi állapotokat...

A sziklakert még részlegesen hó latt van. Az egyik nagyobb szikla felülete erősen mállani kezdett, de gondolom azért még kitart egy ideig. Mindenesetre az eddig előbukkant növények látszatra jó egészségnek örvendenek. A phloxok szép harsány zöldek, a kakukkfű amit alaposan megnyírtunk még ősszel szép sűrű, és a kövirózsák is szépen átteleltek.

A sziklakert három részlete: az egyik phlox, a kövirózsák, és a kakukkfű...

Több helyen bukkantak már elő a krókuszok és más hagymás növények is. A kis zöld lándzsák már átdöfték a tölgyfalevelek borítását. A tűzrakóhely körüli magasított ágyásban valóságos virágszőnyegnek kellene majd kibújni a levelek alól, mert sok krókusz és egyéb hagymások kerültek ide elültetésre. Ugyanis az ágyás magasításakor gyorsított hagymaültetést végeztünk: a sok hagymát letettük a földre majd rájuk hordtuk a megfelelő mennyiségű földet. Így egyszerre emeltük meg a terepszintet (erre a későbbi járdakészítés miatt amúgy is szükség volt) meg ültettünk el egy csomó növényt is.

Tavaly tavasszal ültettünk el egy kicsi madárbirs bokrot is. Szépen virágzott is őszre aprócska piros bogyókat termelt. Most előbukkant a hó alól, és láthatóan egészséges. A bogyók ellenben 6–8 mm nagyra duzzadtak, és szép gömbölyűek lettek. A sötétvörös színűk is elpirosodott — nagyon mutatós látványt így a tél végi kopárságban. Méretre nem sokat nőtt, de két szára feltűnűen meghosszabbodott, tehát csak-csak fejlődik, még ha lassan is. :)

Egy kedves barátunktól, Nórától kaptunk ajándékba egy tő meténget, és egy kis páfrányt. A meténg még el van bújva a levelek alatt — majd a hétvégén kiszabadítjuk. Azért megnéztem, sok friss hajtás is van rajta, és a tavalyi lombja sem fagyott el. A párfány azonban már előbukkant a hótakaró, no és a levelek alól is. Úgy tűnik él és virul.

Blogunk régi olvasói bizonyára tudját, hogy az egyik mániám a tavaszi kankalinok sorsa. Nos több tő kankalin kandikál már ki a levelek alól, amire ilyen korán még nem volt példa. Mindenesetre a látható példányok frissek és üdék, életteliek. A mellékelt képen ez ugyan nem jön ki annyira, mert már egészen sötétben készült, így erősen fel kellett világosítani hogy látszódjon rajta valami.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy volt egy úm. normális telünk. Ugyan voltak hideg napok is, de akkor mindig vastag hótakaró védte a földet. Csapadék is tisztességes mennyiségben volt, volt amikor 40cm körüli hóborítás alatt szunnyadt a kert. Bizakodunk hát egy szép, vadvirágois tavaszban. A rigók mindenesetre már élénk hangon koncerteznek esténként, és a cinkekórus is rákezdte a hajnali nyitnikékezést. Nem lesz hát idén sem néma tavasz...

Sziklakerti állapotok

Blogunk címéből is kiderül, nem vagyok kertész. Ebből kifolyólag a sziklakertünk is amolyan kísérleti telep, így mondhatni "kísérlet járja be a sziklakertet"...

Majdnem két hónapja volt, hogy a piacon jártunk. Akkor emlegettem a sziklakerti szerzeményeinket is, most picit visszatérnék ezekre. Egyrészt talán érdemes összefoglalni az elmúlt két hónapot, másrészt meg vannak érdekességek, és számomra kérdéses dolgok. Bevallom titkon abban is reménykedek, hogy a hozzáértőek majd segítenek a dolgok helyretételében. :)

Elsőként említsük meg az egyik kedvencemet, a rószaszínű virágú és a piros virágú kőtörőfüveket. Ezeket Kata Saxifraga x arendsii hibridekként jelölte meg. Namost álljon itt jobbra ismétlésképpen az egyik áprilisi fotó róla. Ezen is látszik, hogy gyönyörű növény, nagy hosszú virágszárakkal, amin érdekes módon sötétebb és világosabb rózsaszínű virágok keverednek. Egy-egy száron több is volt belőle. Kicsit tartottam tőle, hogy megtépi az erős szél, de a mögötte levő nagyobbacska szikla úgy tűnik megóvta.

Viszonylag gyorsan, azaz két hét alatt elvirágzott, és a hosszú virágszárak elszáradtak. Persze nem tudom mikor indult a virágzása, így lehet azért ennél hosszabb ideig vidámítja a szemet. Az elszáradt virágok helyén még magot is hozott. Ez homokfinomságú, azaz nagyon aprószemű, fekete színű.

Néhány napja megjelent a levélpárna felett egy helyes bimbó. Gondoltam na talált még egy lustább virágot, de nem. Mára ugyanis kb. 10 virága van kinyílva. Mindegyik alacsony száron, és mindegyik világos rózsaszínű. A levélpárnája is növekedett, de nem annyira feltűnően mint a fehér virágúak.

A Saxifraga x arendsii másodvirágzása. :)

A fehér virágúak később kezdtek el virágzani, ellenben másfél hónapig ontották a virágokat. Ezek, mint Katától tudom a Saxifraga trifurcata képviselői. Aztán volt kisebb szünet, a heves esőzések leverték a szirmokat, de most legtöbbjük újra kezd bimbózni. Ezek is fognak vajon másodjára is virágozni?

Ezek picike cserépben jöttek. A párnájuk azóta nagyon megnőtt, most már jó 20x20 centis területet elfoglalnak! Azonban előjött az a jelenség, amit Kata is írt, de az előbb emlegetett kőtörőfüvek kapcsán: középen kibarnult, kiszáradt, és gyűrű szerűen növekszik tovább. A virágzási hullám is bentről kifelé terjedt egyébként a növényen. Namármost ez akár természetes jelenség is lehet, hogy az új részek folyamatosan legyökeresednek, és a középsők közben folyamatosan elhalnak. Ebben az esetben lehet szét lehetne szedni, és átültetni, hogy újra kezdhesse a körkörös növekedést? De persze az is benne van a pakliban, hogy nem jó a helyük, vagy én pátyolgatom őket rosszul...

A pázsitszegfű nem másodvirágzott, de hetekig tele volt sok-sok apró virággal. Egyenlőre nem látszik, hogy bármi baja lenne, szép egészséges zöld. Időközben érkezett egy rokona is, aminek hosszú virágszárai vannak, leginkább a Tengerparti pázsitszegfűhöz hasonlít. Ez hozott 3 virágot, majd szünetet tartott, és most ismét van rajta egy új virág. Picit szürkés-vajszínű virágai vannak.

Szegény árnyékliliommal is bajban vagyok. Biztos korai volt neki a kiültetés picit, de erős növénynek tűnt. A tavaszi váratlan fagyok sem voltak jók neki bizonyára. Volt egy nagyon viharos nap még lombfakadás előtt, olyankor a szél elég erősen fúj nálunk a hegytetőn. Öt nagy levele volt a hostának, ezek kettő kivételével eltörtek. Ezt a kettőt finoman kikötöztem, tettem fel egy szélfogót, de a következő szélvihar ezeket is eltörte. Maradt egy pici zöld hajtás a közepén, amiből szép lassan előbújt egy levélke, de az is pici, nincs hosszú szára, és gyakorlatilag több hete ennyi az állás és nem több. Sem több hajtás nem látszik, sem ez a levél nem növekszik rendesen.

Eleve hatalmas gyökérrel adták a növénykét, lehet a levél-gyökér egyensúly a ludas? Azaz nem tud elég energiát felvenni ekkora levéllel? Vizet kap rendszeresen, szárazság nem lehet az oka. Vagy a nagy gyökér még tovább nőtt, és nem bír az alsóbb részeken a kövekkel? Lehet a hétvégén kiásom, és átültetem, talán még valahogy megmenthető...

Új jövevények

Sajnos nem minden új növény nevét ismerjük, így inkább képes beszámoló lesz a következő. Azért a klasszikus szépségekkel ismét megpróbálkoztunk, így sikerült ismét beszerezni Havasi gyopárt is. Most Kata tanácsainak megfelelően nagyobb, a gyökereit hűsítő kövek közé telepítettük. Gyönyörűen virágozik most is, reméljük megmarad.

Ezt a növényt nem ismerjük, de nagyon látványos. Egy magasabban levő sziklaközbe került, onnan omlanak alá az ágai amin másfél hónapja folyamatosan hozza a virágait. Úgy tűnik szépen megkapaszkodott és kitöltötte a kövek közötti függőleges réseket.

Ezt a növényt is név nélkül találta Emese a piacon. Még bimbósan ültettem ki, de amint rásütött a nap kibontotta ezeket a szép lila virágokat. A cserépben ketté volt szakadva, de mindkettő darabnak volt gyökere, így kétfelé ültettem. Mind a kettő köszöni jól van.

Két porcsinrózsa is beköltözött a kertbe. Szépen néznek ki, a sárga tövön például van furcsa módon egy fehér virág is.

Száraz tónak nedves partján...

...barna béka kuruttyol. Ma újabb növények költöztek a sziklakertbe, és az ültetés közben az egyik mohapárna alatt lapuló kő megmozdult.

A száraz tómeder mellett közvetlenül egy mohapárna széle alatt volt a gyanús mocorgás. Gyorsan riasztottam a családot, hogy látnivaló van, így a moha alatt lapuló Barna varangy (Bufo bufo) nemsokára három kíváncsi humanoid és egy fényképezőgép társaságában találta magát.

A varanggyal szúnyog és egyéb kártevőfogyasztási egyezményt kötöttünk. A félreértések elkerülése végett a varangy vállalta az ízeltlábúak ízlelését, mi pedig felajánlottuk a számára, hogy ha majd egyszer valamikor víz is lesz a tóban, akkor beköltözhet oda. Csókot egyik hölgytől sem kapott.

Azért a félbemaradt növényültetést befejeztem, álljon is még pár kép itt a frissen betelepített flóráról is.

Ugye, kedves Olvasók ezek a részletek már kezdenek hasonlítani egy sziklakertre? :)