Nyilván nem lesz az alábbi megfigyelés túl tudományos alapú, és az is lehet nem minden évben igaz.
Idén a nyár közepén lekaszáltam a kert végéig egy kis utat a tavaszi esőktől magasra nőt növényzetben. Van abban mindenféle bő, magasra nőtt vadvirág. Összehúztam a nyesedéket egy nagyobb kupacba, majd egy nagy virágföldes zsák oldalát felvágtam, kifordítottam. Ezek ugye belülről feketék, és szellőznek is valamelyest. Ezzel letakartam a kupacot, majd bemenekültem az aktuális vihar elől.
Egy héttel később gondoltam elviszem a komposztdombra. Átpakkoltam a talicskába, kilakoltatva az időközben a mini kazalba költözött erdei sikló családot. Került mellé némi gyertyán-nyesedék is, majd végül a komposztkeret mellett lett kiöntve az egész, az egyik tölgyfa árnyékos tövében. Jó embermagas halom volt, keveredett bele mindenféle falevél és felszecskázott vékonyabb ágacska is.
Nézem most hétvégén, hogy a kupac erősen összement: már csak alig térdig ér. Közelebbről megnézve teljesen beérett, finom humusz lett belőle, csak pár vastagabb ág maradványa tartotta benne magát. Ez az erdei fű és vadvirág keverék kevesebb mint fél év alatt alakult így át. Igaz az idén szokatlanul sok volt az eső, így a körülmények ideálisak voltak, de akkor is meglepő...
Ha a biomassza ennyire gyors körforgásban van, nem meglepő, ha ennyire dús, és fajtagazdag tud lenni egy erdei rét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése