2016. december 31., szombat

Madáretető tollas barátainknak

2 megjegyzés:

2016 végén szerkezetkész állapotba hoztam az új madáretetőt. Ez már több hete húzódott, de most legalább odáig eljutottam, hogy a múltkor talált és háromba fűrészelt polcdeszka, valamint a négy rusztikus, kéregtelenített gyertyáncsonk felkerülhetett az északi ablak elé egy fa oszlop tetejére.

Még az ádventi időszakban kezdtem neki, amikor először két mandarinos faládát akartam átalakítani, de aztán megtaláltam egy már igencsak festékfoltos, munkákra használt méteres polcdeszkát, és végül az lett a madáretető szerkezetének egyik fő alkotóeleme.

Az alap — szigorúan a számmisztika jegyében — egy 42x30 cm-es lap, a tető két nagyjából 30x38 cm méretűből készült. Igazából az volt a méretezés alapja, hogy a két egyforma nagyra vágott tetőelem összeállítás után elfedje a maradékként visszamaradó harmadikat — már csak a hulladékmentes vágás miatt. A tetőhajlásszöget is ilyen tudományos alapokon határoztam meg, AS szabvány (Ahogy Sikerül) szerint. Ennyi volt a geometrikus része a dolognak, mert azért kockaság ide vagy kockaság oda szeretem a nem túl sarkos dolgokat.

Ezért aztán kerestem a nyári gyertyánritkításkor vágott ágrengetegben néhány kb. 3 cm vastag, nagyjából 42 cm hosszú darabot, ezekből készültek a tartóoszlopok. Az egyik villás elágazású volt, de gondoltam ettől csak még mókásabb lesz az eredmény, így ugyan kereshettem volna másikat, de mégis bizalmat szavaztam ennek az ágdarabnak. Az ágakat szemre ferdére is vágtam, de még nem a végleges méretre, aztán lekopasztottam. A gyertyán kérge vékony, és kis száradás után relatív könnyen lehúzható, így ez nem volt gond.

Az alaplapra átrajzoltam az ágak körvonalát, a villás ág rögvest két lábbal kerül az alapra. Ennek a helyét rögvest ki is bányásztam, ami nem volt triviális. Nem is sikerült túl szépen, de a rusztikus dezájn nem elhanyagolható előnye, hogy ápol és eltakar. A két tetőelemet is egymáshoz szögeltem, aztán sajnos itt félre is kellett tennem a munkát egy ideig.

A folytatás Karácsonykor következett be. Kaptam ugyanis egy kis égetőpákát, amit természetesen tesztelni is kellett valamin. Így elvan a gyerek ha játszik alapon elkezdtem kidíszíteni az oszlopokat beégetett mintákkal. Szilveszter napján pedig kimentem és a dekopírral kivágtam az alapba a maradék három láb helyét is. Még két darab hulladék deszka került az alap aljára, így az áglábak lyukjai zsákfuratokká alakultak. Beállítottam és odaszegeltem, csavarozgattam az ágakat. Természetesen a csak úgy szemre leferdített ágvégekre nem feküdt fel a tető — igaz erre nem is számítottam. Csináltam egy lécsablont a megfelelő hajlásszögre, majd Emese mint satu segítségével láncfűrésszel sikerült pontosabban levágni, így a tető is Felkerült az ágcsonkokra. Az egész pedig egy lyukas deszkadarab közvetítésével egy 5cm-es kerti oszlop tetejére került az ablak elé.



A végső simításokat majd január elején fogjuk elkövetni. Mire a madáretető szerkezetileg elkészült, be is sötétedett, és a hagyományokhoz híven idén is szép színes égboltban gyönyörködhettünk az év utolsó alkonyata alatt. Az északi előkertben, és a déli hátsó kertben így búcsúzott a világosság a 2016-os esztendőtől:

2016. december 24., szombat

Áldott, békés Karácsonyt!

4 megjegyzés:

Ugyan hó nem esett, de mégis fehér Karácsonyunk lesz. Ugyan ködös, ugyan hideg — de a zúzmara nem csak fehér, de igen szép látványt is nyújt...

Hamarosan téli képekkel és még számos nyárvégi-őszi beszámolóval jelentkezünk, ha az ünnepek alatti bejglikóma megengedi. :)

2016. december 1., csütörtök

Az első hó

Nincsenek megjegyzések:

December elsejével leesett az első hó. Gyors képriport.

Alig esett egy centiméternyi, így ez igazából max. hólepel — a hótakaró sajnos még nem érkezett meg.