Figyelem egy ideje az időjárást, és egyre jobban kiviláglik, hogy nálunk fent a hegyen mennyire más is az időjárás. Nem csak nagy léptékben van észrevehető különbség, hanem egész kicsiben is...
Kertünk fent van a hegy tetején, közvetlenül az erdő szélén. Ez nagyban meghatározza a hely mikroklímáját. A Duna völgye a Dunakanyar térségében 180 m tengerszint feletti magasság körül van. Ehhez képest már az év minden szakában érezhető a különbség. Ha téli időben pár fokkal fagypont felett van a hőmérséklet és esik az eső, az 300 m felett már meg is maradó hóesésként jelentkezik. A nyári hőségek idején a szentendreihez képest akár 5-6 fokkal is hűvösebb van, ami persze nem csak a magasságkülönbségnek köszönhető, hanem az erdőségnek is.
A falu legalsó részei 360 m körül vannak, de mi fent a dombtetőn már 430-440 méteren vagyunk, ami D-DK felől kisebb fennsíkként folytatja, mielőtt leszakad a patakvölgy felé. Ez a közel száz méteres differencia éppen az ilyen őszi időszakban látványos. Az elmúlt napokban lent a völgyben hajnalra már harmatpont alá hűlt az idő, így vastagon megült a köd. Ezt csak a napsütés kezdi el feloszlatni, amikor besüt a völgy aljára. Nagyon szép látvány ahogy elkezdi megmozgatni a hősugárzás a köd tetejét, felszakít belőle darabokat, és a köd elillan ahogy az aranyló napfény beömlik a völgybe. A mellékelt kis kép ugyan nem sikerült jól idő hiányában (buszhoz szaladtam, nem tudtam jobb kilátást adó helyre menni), de mutatja a lenti ködösséget.
Eleve a nap is később süt le oda reggelente, este is hamarabb bújik el a hegyek mögé a jó öreg tarhonyaszárító csillag — így napközben is hűvösebb a klíma. Ez különösen a téli időszakokban komoly hatású: a sűrű hideg levegő megül lent a faluban és csak erős szél tudja átkeverni. Ezzel ellentétben a dombtetőn picit több napot és meleget kapunk, és a levegő is jobban cserélődik.
Szépen sárgállik a som levele, és a termése is fogyasztásra kész az utcában, ami alapján nem lehet már olyan messze az igazi őszi színorgia időszaka.
Ahogy a nap az ősz során egyre alacsonyabban jár, egyre nagyobb terület hűl le az éjjel harmatpont alá — így ez a reggeli ködhatár is egyre feljebb emelkedik. Nemrég, 23-án hajnalban a Nap átlépte az égi egyenlítőt, és beköszöntött a csillagászati ősz...
Micsoda panoráma!
VálaszTörlésEngem a hegyek látványa feltölt energiával, és közben megnyugtat.
VálaszTörlésNem is értem, hogy hogyan lehet buszhoz szaladni, egy ilyen szép helyen. Szerencsés vagy!
Természetesen a hegyek megnyugtatnak, de néha sajnos muszáj szaladni, pl. azért mert munkába kell menni, mert valamiből ugye meg is kell élni. Sajnos nekem nem csak akkor van munkanap amikor éppen kedvem szottyan rá. :( A busz meg óránként jár -- nem BKV járat --, tehát vagy szaladsz, vagy nagyot fogsz késni...
VálaszTörlésPersze érthető, de valahogy úgy gondolja az ember, hogy aki ilyen helyen lakik, az biztosan nyugodt és lassú életet él. A valóság biztosan más, de néha jól esik ilyen gondolatokkal bombázni magunkat.
VálaszTörlésÓh, nem annyira a nyugodtság hiányzik, az meg is lenne. Ha belefeledkezek a fotózásba simán lekéstem volna még két másik járatot is! :) Ilyen ködöt sajnos csak abban a kb. 10 percben lehet szépen lekapni amikor a nap már éppen lesüt a völgybe, de ennek hamar vége van. Namármost ehhez képest a busz mindig adott időben indul, jelenleg éppen a fotózásra alkalmas időpont kellős közepén... :) Talán a hétvégén lesz rá alkalmam, és persze napsütés is.
VálaszTörlésSzép látvány lehet! A völgyből furcsán donghatnak föl a hangok, amikor hó borít mindent.
VálaszTörlésÉrdekes, hogy jellemzően a völgyekben alakultak ki a településeink, pedig a domboldal az, ahol nem reked meg a hideg.
Bizony, a tél nagyon érdekes. Ahogy anhó mindent ellep, és puha, mély csend üli meg a tájat... az varázslatos.
VálaszTörlésEleinket azért megértem, mert a legmacerásabb dolgok egyike a víz, az meg szeret a völgyekben folyni. :) Másrészt arrafelé volt könnyebb utat is csinálni, meg közlekedni is. A korai időkben a tél inkább a begubódzásról és a felhalmozott tartalékok feléléséből állt, így nagyon nem zavarta őket az elfagyó termény. Főleg hogy sokfelé azért a lakóház és a háztáji, a fönti kert nem egy helyen volt.
Pl. a Bükkben máig is van olyan településünk, ahol a falu összeszülő völgy alján van összeérő házakkal, és jóval felettük a fennsíkon van a jószág és a kert is. Hirtelen meg nem mondom a helyszínt, pedig benne volt annó a Másfélmillió lépés Magyarországon sorozatban is.... :)
Az én szüleim is a Bükkben laknak, ott is ilyen a "módi". A településközpont azonban nem minden esetben van a völgyben, sőt - jellemzően Nyugat-Európában.
VálaszTörlés