Tegnap este tettem egy gyors kört a kertben, mert végre nem a fehér szín dominál — nagyrészt elolvadt a hótakaró ugyanis.
A kertbe betelepült hóvirág még a márciusi tél előtt hozott két virágot. Örömmel láttam, hogy most a — talán immár végleges — hóolvadás után is jól van, és jelenleg három virága van. Láthatóan jól érzi magát, talán még terjedni is fog ha nem háborgatjuk nagyon!
A nap sajnos nem sütött, így nem voltak igazán szép esti fények, de mégis körbejártam picit a kertet egy kis fotózás erejéig. Ebből adok most közre néhányat a teljesség igénye nélkül!
Az elsők között szeretném megmutatni, hogy mi is van a híres neves első kankalinnal jelenleg. Emese kereste meg, és jelezte, hogy már nem sok lehet a virágzásáig. Ez nem meglepő, ugyanis tavaly ilyenkor már virágzott. Most még ugyan nem tart itt, de a bimbói már elkezdtek kiemelkedni a levélkoszorújából. Jó kérdés, hogy idén is ez a példány fog-e elsőzni, ugyanis hasonló fejlettségű példányok szerencsére sokfelé vannak a kertben. Idén azt hiszem nem maradunk híjján ennek a növénynek.
Igazából éppen azon töprengtem, hogy miért is nem kankalinos logót használok a kertblogban, hiszen kökörcsin az speciel nincs a kertben. Vagyis jó kérdés hogy van-e, vagy sem? Még 2009 tavaszán a szentendrei piacon vettünk egy bácsitől 2 tő kökörcsint (termeszett állományból). 2010-ben éppen ilyenkor hajtottak ki. Minden évben április végén, május elején virágzott, de tavaly nem találtuk meg. Persze simán előfordulahat, hogy elbújt, mert direkt olyan helyre raktuk ahol nincs szem előtt. De a tavalyi tél nagyon extrém volt, lehet nem élte túl, amúgy is eléggé tengődve élt. Legalábbis a testvérkéihez képet, akik Kispesten szüleim kertjében már terjedelmes csokorrá fejlődtek. A sziklás talaj nem hinném hogy gond lenne mert természetes élőhelyükön is sokszor sziklarepedésekben élnek, a vulkáni kőzet sem hinném, hiszen láttam már meszes és vulkánikus környezetben egyaránt kökörcsint. Az az egy tippem lehet, hogy ez a tenyésztett változat nem olyan strapabíró, mint a vadon élők, jobban szereti a laza könnyű földet. Reménykedek mindenesetre, hogy előkerülnek...
Érintés
Régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek rá, hogy szinte sportot űztem egy időben a hajtatott nárciszok kiszabadításából. :) Jöttek nőnapi ajándékként, meg lévén annyira olcsón adják, és vidítja az embert a tél végén (l. az oldalsó képet ugyebár), hát vettünk is néha ilyeneket. Idén sincs ez másként, két cserépben várják a nárciszok a gyökér-bogozást, és átültetést. Az előző években mentett adag szépen megmaradt, de a tó körüli munkálatok miatt tavaly ősszel áttelepítettem őket egy saját ágyásba. Most látom csak, hogy egy részük bentmaradt a majdani tóparton mert rengeteg hajtás jelent meg a régi helyen. Ősszel is gyanakodtam erre, mert keveseltem a megtalált hagymákat — így lesz még áttelepítési akció. Az ősszel költözöttek mindenesetre szépen kidugták az orrukat a föld alól a fenti kép tanúsága szerint.
Az idén egy új hagymás is bekéredzkedett az ablakba. A gyöngyike kedves vadvirág, nagyon szerettem mindig is. Most egy lapraszerelt kerti változatát hozta Emese, ez már termetre is emberesebb változat. Egy nagyobbacska cserépben jó tucatnyi virág szorong, sok kisebb sarjhagymával együtt, így szép kihívás lesz majd őket szétbogozni, remélem legalább akkora siker lesz belőle mint a nárciszok esetében.
Apropó ablak! A rossz idő miatt még mindig a szobában lakó kőtöröfüvek kivirágoztak az elmúlt napokban, és alig férnek a cserepükbe. Olyan nagyok, hogy gondolkozom azon hogy rögvest kétfelé ültessem szét. No de kanyarodjunk vissza a kertbe!
Az első vadvirágok között szokott lenni a tüdőfű és a salátaboglárka. Úgy tűnik ezek a növénykék köszönik jól vannak, leszámítva azt a kb. 2 hetes lemaradást amit a nem várt hótakaró okozott.
Tavaly ültettem csomó krókuszt. Szerettem volna szép virágszőnyeget belőlük, és volt egy ágyás amire épp kellett volna földet tölteni, így gyorsültetés lett a megoldás. Benyomkodtam a föllazított földbe a hagymákat, és ráhordtam a megfelelő vastagságban a földet. A hagy havazás előtt már volt néhány virágzó krókusz, de aztán fél hónapra eltűnt az egész a hó alatt. Most előbukkant a terület, és telis-tele van sok apró krókuszlevéllel. Lehet a virágszőnyegből is lesz valami? :)
Végezetül pár sziklakert körüli részlet. Ott is vannak krókuszok szép számmal. Némelyik szikla felületét megkezdte a fagy, de ettől talán csak természetesebb lesz az összhatása, így különösebben nem zavaró. A törpe madárbirs bokrocska is nagyon szép, dekoratív a sok piros bogyója. Mivel ezt a tó tereprendezésekor majd át kell mozgassam függőlegesen. Eleve egy nagyobb dombba ültettem, hogy könnyen lehessen majd átemelni. Addig lenne jó ezt meglépni amíg még kicsi a gyökérzete.
Mindeközben az erdőben lebeg a pára, és ideiglenes patakok formájában zúg lefelé a hólé a Bükkös patak irányába, a kökénybokrokon harsány színű zuzmók vetélkednek a kipattanás közeli rügyek aranybarnájával...
