Fülledt meleg nyári nap volt, éppen Emma lányunk első születésnapi buliját tartottuk. Délutánra szokatlanul sötét felhők kezdtek gyűlni a hegyek felett...
...és egyik pillanatról a másikra hatalmas vihar tört ki. Zúgtak az öreg tölgyfák a kertben, zengett az ég, egyre jobban összemosódtak, folyamatossá válltak a villanások és a hatalmas égzengések. Egyszer csak az egész ház és a hegytető is beleremegett egy hatalmas dörgésbe, miközben dél felöl átcikázott egy villám a ház felett.
Villámcsapás nyoma
Elsötétült a ház, nyilván leverte a villanyhálózatban indukálódott feszültség a biztosítékot, így kiszaladtam visszakapcsolni, amikor csendesedni látszott az égiháború. Akkor vettem észre, hogy hatalmas kéregdarabok hevernek a kerti úton mindenfelé. Megfordultam, és megdöbbenve láttam, hogy az egyik öreg tölgyfa kérge félig leszakadt, rojtokban lóg a törzsén, meg szanaszét az egész előkertben. Egészen a csúcsától jött le a villám, és dobta le a fáról a kérget, mély árkokat vájva a törzsbe. A fa tövében álló LED-es kerti lámpa millió darabban.
Szóval itt csapott le a villám a kertben, alig 15-20 méterre a házunktól. A fának azok az ágai ahol leszaladt a villám elszáradtak, és a tüzifát hozó erdész szerint az öreg tölgynek itt végetért az élete, ki kell majd vágni. Egyenlőre stabilan áll, így megvárjuk vele a következő tavaszt, hátha mégis összeszedi magát.
