KertTV 01 – Eranthis cilicica

A KertTV első epizódjában pár fotót és timelapse videót mutatunk be az idei tavasz első virágairól, a téltemetőkről (Eranthis cilicica).

Frontjelentés: Téltemető hadművelet

Gyors helyzetjelentés a tavaly ősszel új fordulatot vett téltemető hadművelet állásáról: a tél vesztésre áll, csapataink harcban állnak.

Régi olvasóink biztosan várták már az idei kesergős téltemetős postot. Most azonban úgy tűnik nincs okunk keseregni, részeredmények viszont vannak: hosszú évek kínlódása után úgy néz ki, kicsiny sárga virágok egynél nagyobb számban jelentek meg a kertben...

Egy évvel ezelőtt írt Kata egy érdekes, angol szaklapban megjelent cikkről miszerint sokfelé azért nem hajt ki, vagy hajt csak levélkét a téltemető, mert kiszárad a gumója. A cikk javaslata szerint ültetés előtt a gumókat be kell áztatni egy napon át, és akkor jobbak az esélyek. Mi is megkíséreltük hát négy hónappal ezelőtt ezt a technikát.

Akkor 50 db Eranthis Cilicica hagymát ültettünk ki. Bevallom picit aggódtam, mert elég minimális földtakarást tettem rá, és kemény hideg volt az elmúlt télen, néha -20–25 °C is volt. Ebből február legvégén 5-6 darab téltemető bújt elő, számuk a mai napra 9-re növekedett. Van amelyik egyszerre két virágszárat is hozott.

Balra több téltemető és egy hóvirág csoportja, jobbra pedig egy éppen előbújó téltemető
alig 5 mm magas bimbója február 28-án.

Elvileg ugye csúcsával felfelé illik ültetni a hagymásokat, hogy ne kelljen nekik forgolódni a földben. Tekintve hogy ezek a jószágok igencsak amorf alakúak, biztosan összevissza kerültek a földbe, nem egyforma erőnlétnek örvendenek, ezért vagyunk jelenleg csak kb 20%-os előbújási aránynál. Gyanítom ezzel még nincsen vége, és szunnyad még a földben olyan téltemető, ami még nem bújt elő. Így remélem ez csak az első post volt ebben a témában itt a blogon.

Éledő kert

Bimbós a hóvirág...

Úgy tűnik az idén hamarabb van itt a tavasz. Kis képes kerti sétára invitálom hát a nagyérdeműt...

Az elmúlt évben igencsak hanyagoltam a blogírást. Túl sok esemény nem történt, bár vannak új kedvencek a kertben. Ezekről majd külön postban emlékeznék meg, de a szemfülesebb Olvasók itt is kiszúrhatják a képek között az újdonságokat...

Mínuszos hír

Ma reggel Emma felkelt, kinézett az ablakon, majd felháborodottan konstatálta: Ez röhejes!

Ma reggel diplomáciai tárgyalásokat kezdett a Húsvéti Nyúl(101) a Mikulással (242). A megbeszélések tárgya a közelgő ünnepekre vonatkozó csomag-kézbesítési feladatok egyeztetése volt. Mivel a Mikulás éppen szabadságon van a Déli sarkon, ezért munkára em volt hajlandó.

A One Day Workers Club áthidaló javaslata azért reményt ad, hogy a Húsvét az idén se maradjon el. Javaslatuk alapján a Mikulás szükség esetén jutányos áron kölcsönzi a szánját az ajándékok kihordásához a Nyúlnak.

Azt hiszem igazat kell adjak neki, mert azért április elején fehér hótakaróra ébredni nem túl vicces dolog. Feltételezem a növények is egy véleményen lehettek Emmával, és persze a köztelgő ünnepek kapcsán a Húsvéthy Nyúl környezetében is összehívtak egy gyors válságstábot. Jöjjön pár fotó, és ha már tréfa legyen kövér alapon egy kis mókás rövidhír, sajtónyelven bajuszos hír, vagy másképp — jelen esetben jobban ideillő nevén — mínuszos hír.

Természetesen délutánra a hó el is olvadt, tehát nincs okunk pánikra, a tavasz a lehető legnagyobb rendben csúszik ki a kezeink közül!

Az első kankalin, a törpe nárciszok, na és persze a hunyor is hó alatt van...

Hunyorvirágzás

Végre eljöttek a várt napok, amikor a kertben hunyor sütkérezik a napfényben.

Sokat most nem írnék erről, inkább legyen itt három fotó. Ez a hunyor a Charlotte fantázianevű változat. Meglehetősen kalandos úton sikerült beszerezni még tavaly novemberben. Akkor került ki a kertbe, így ez az idei az első virágzása nálunk. A szépsége miatt az kell mondjam nagyon megérte, gyönyörűséges növény.

Március elejei körkép

Március. Szeretem ezt a hónapot, mert azért eddigre mindig elkezd kicsit újraéledni a természet.

Nem lebecsülendő előny, hogy az ember eddigre már világosban indul és világosban érkezik haza, így van lehetőség akár hétköznapokon is egy kis kertszemlére. Most is ezt tettem, és ha már sétáltam fotóztam is bár képet. Nem a legszebbek, de dokumentációs jelleggel azért jók lesznek.

Tavaly volt a második évünk, hogy a lila krókuszok szőnyeget alkotva bújtak elő a kertben, egy 2012 őszi nagyobb arányú telepítés eredményeképppen. Idén elég hasonlóan alakul a tavasz — eddig legalábbis — mint tavaly. Pár nap eltéréssel ugyanott tartanak a növények is, mint 2014 tavaszán. Ma reggel nem volt még napfény, így igazán szép képekkel nem szolgálhatok, de néhányat azért bemutatnék.

Krókuszokból idén is a lila változat az első, de már a világossárga-cirmos verzió is előbújt.
 

Virágos Húsvét

Tavaly azon viccelődtünk, hogy fehér Húsvétunk nemigen volt még. Idén ennek az ellenkezője az igaz, gyakorlatilag a napokban már nyílik az orgona, kora májusi virágok nyílnak együtt az áprilisiakkal. De most mégsem ezekről lesz szó, hanem az újjászületés kapcsán egy kis fácskáról.

Történetünk tavaly őszre vezethető vissza. Emmával ovódába menet egy szakaszon egy olyan utcában megyünk általában amit Csörgőfák (Koelreuteria paniculata) szegélyeznek. Értelemszerűen feltűnt neki is a jópofa zacskóba csomagolt termése, így muszáj volt szedni egy jókora adagot. A kis kemény magok jópofa játékok is, bár figyelni kell, mert nem ehető, így nem minden gyereknek adható oda.

Egy érdekes vadvirág: Kónya sárma

Kónya sárma
(Ornithogalum boucheanum)

Múlt hétvégén is a Szentendrei szigeten jártunk. Útközben tűnt fel egy érdekes virág, amiről persze képeket is készítettem. Gondoltam megosztom Veletek itt is, bár nem kerti növény, és nem is a direkt közelünkben nyílik.

Éppen a nemzeti parki terület szélén nőttek, egy útmenti, déli kitettségű füves rézsűn. Csak egyetlen, olyan 10m-es foltban láttam őket, máshol sehol a közelben. Közelükben Fürtös gyöngyikék, a kerek repkény és néhol egy-egy pitypang virágoztak még. Mellékesen gyöngyikéből idén feltűnően sokat láttam mindenfelé...

Lila február

Hosszabb szünet után színpompás blogleporolást adhatok közre Nektek! Mindezt persze nem magamnak, hanem ennek a ritka szép februári tavasznak köszönhetjük. Csapjunk hát bele!

Sok esős nap után végre volt egy kis napsütés a hétvégén is, meg a mai napon is. A hétvégén túl sokat nem tudtam a kertben lenni, ma azonban kivételesen csak délután mentem be Pestre. Kora délelőtt élveztem a kávésbögrém társaságában a finom tavaszi napsugarakat, amíg a telefonszerelőt vártam. Feltűnt, hogy a kert egy része lila színben pompázik. Nosza rajta ragadjunk fényképezőgépet, hátha lesz mivel blogot porolni... :)

Lila agár a kertben

Két éve tűnt fel a kertben, akkor letámadták a csigák. Idén ismét bemerészkedett a territóriumunkba. Hogy mi? Hát egy lila agár személyesen!

Mielőtt nagyon gombatartalmú kávé fogyasztásával gyanúsítanátok meg, álljon itt róla egy kép, csak úgy a dokumentáció kedvéért. Nem az igazi, kellett volna még rá szép fény, jobb háttérelmosás stb. De erre talán még ad alkalmat. :) És mielőtt elfelejteném bemutatni: ez egy Agárkosbor (Orchis morio).

Tavaszi ültetések, és túlélők

Nem volt túl szép időjárás hétvégén, a Nap csak pár percre sütött ki. De azért vasárnap délután kimenekítettünk pár növényt a szobából.

A mellékelt képen látható brutális méretű gyöngyike-lakótelep lakói szépen kezdtek kivirágozni, és azóta a kertben is nagyszerűen érzik magukat. Szerencsére Emma is segítségemre volt a brutális méretű gyöngyike-gyökérzet kigombolyításában, és elültetésében.

Sajnos a szokásos hajtatott nárcisz akciónkkal kicsit megkéstünk, mert a szobában már teljesen elnyílt a két cserépnyi nárcisz, miközben a már kint telelők (a korábbi évek mentett növényei) még csak most kezdenek virágszárat növeszteni. Így ezekkel ugyan elkéstünk, de mégis kimentettem a cserépből őket és átültettük a gyöngyikék közelébe, gondolva hogy majd jól fognak mutatni jövőre a kék-sárga virágkombinációk. Azért talán idén is lesz ebben részünk, feltéve ha a gyöngyikék bevárják a régi nárciszokat. Ugyanis a kiültetésük óta szépen elkezdték nyitni a virágaikat.

Időközben újabb növények is érkeztek, két tő nefelejcs és egy kökörcsin személyében, valamint egy tizes csomag százszorszép is. Ezekből a kökörcsint és a nefelejcseket még vasárnap elültettük. Most nem akartuk úgy eldugni a kökörcsint mint a múltkor, és valószínűleg majd kicsit meszes környezetet is kellene találni neki. Felvetődött a tojáshéjjal történő elmeszesítés is. Úgy gondoltuk, hogy a jelenleg csak a kerti út nyugati felére korlátozódó szikás kertes részt kiterjesztjük apránként a keleti felére is. Ide került első mohikánként a kökörcsin.

A százszorszépek elültetése hétfőre maradt, de nem is baj, mert aznap szép napsütéses este volt. Került a tűzrakóhey köré is az ívelt ágyásba, de néhányat a sziklák közé is elrejtettünk.

A túlélők...

Ha már szép fények voltak, akkor az ültetés után kicsit még körbenéztem a fényképezőgéppel is felszerelkezve, hogy mi maradt a tél után a kertben. Vannak jó és rossz híreim is. Nézzük először a sziklakertes dolgokat: a három tő Havasi gyopárból egyetlen egy mutat életjeleket, az amelyik Emma kicsi sziklakertjében lakik. Több friss hajtása is van, szerintem ez magához tér majd. A másik kettő nagyon jó kérdés, semmi életjel nincs róluk. Egyenlőre azért hagyom még egy pár napot, hátha lesz belőlük valami. A kőtörőfüvek közül a kedvencem a szép rózsaszínű változat volt. Ez áttelelt, de erősen lecsappant a mérete, remélem azért regenerálódik. A fehér verzió ellenben kitöltötte a teljes rendelkezésre álló helyet, igaz még kicsit fakó, meg nyúzott, de hát most jött ki a hó alól végülis. A kövirózsa is teljesen kinőtte a kőfülkéjét, lehet már osztani is lehetne.

Az alábbi csík első képén látható Phloxra rá se lehet ismerni. Egy barkácsbolt polcán senyvedő, színtelen kis gubancként érkezett a sziklakertbe, most ellenben ereje teljében van, szép friss, ruganyos ágai stb. vannak. Szerintem nemsokára a is kiderül milyen virágai lesznek. Az amelyik tavaly virágzott is nálunk, szintén megvan, de nem túl életteli. Vannak zöld hajtásai, de minimális mennyiségben. A medvehagymák is előbújtak, de azért nincs az a nagy burjánzás belőlük, elég satnyácskák... A téltemető ellenben megint megviccelt minket. Több helyen is megpróbáltuk a telepítését, két helyen is előbukkant — de nem a várva várt virága hanem ismét a levele. :) Tuti valamimilyen gondja lehet, de jó lenne rájönni, hogy mégis micsoda?

A krókuszok nagyon sok példányban és fajtagazdaságban nyílnak mindenfelé. A hótakaró miatt úgy tűnik összecsúsztak kicsit a virágzásaik, így egyszerre nagy számban lepték el a kertet... :) Legyen itt zárásképp két kép róluk, de biztos készül majd még számos másik is.

Ébredező kert

Ugyan napok óta eltűnt a hótakaró az ország nagy részén, azonban mifelénk még mindig majdnem a kert felét hó borítja. Ennek ellenére egy gyors esti kerti sétát tettem, hogy felmérjem a tavaszi állapotokat...

A sziklakert még részlegesen hó latt van. Az egyik nagyobb szikla felülete erősen mállani kezdett, de gondolom azért még kitart egy ideig. Mindenesetre az eddig előbukkant növények látszatra jó egészségnek örvendenek. A phloxok szép harsány zöldek, a kakukkfű amit alaposan megnyírtunk még ősszel szép sűrű, és a kövirózsák is szépen átteleltek.

A sziklakert három részlete: az egyik phlox, a kövirózsák, és a kakukkfű...

Több helyen bukkantak már elő a krókuszok és más hagymás növények is. A kis zöld lándzsák már átdöfték a tölgyfalevelek borítását. A tűzrakóhely körüli magasított ágyásban valóságos virágszőnyegnek kellene majd kibújni a levelek alól, mert sok krókusz és egyéb hagymások kerültek ide elültetésre. Ugyanis az ágyás magasításakor gyorsított hagymaültetést végeztünk: a sok hagymát letettük a földre majd rájuk hordtuk a megfelelő mennyiségű földet. Így egyszerre emeltük meg a terepszintet (erre a későbbi járdakészítés miatt amúgy is szükség volt) meg ültettünk el egy csomó növényt is.

Tavaly tavasszal ültettünk el egy kicsi madárbirs bokrot is. Szépen virágzott is őszre aprócska piros bogyókat termelt. Most előbukkant a hó alól, és láthatóan egészséges. A bogyók ellenben 6–8 mm nagyra duzzadtak, és szép gömbölyűek lettek. A sötétvörös színűk is elpirosodott — nagyon mutatós látványt így a tél végi kopárságban. Méretre nem sokat nőtt, de két szára feltűnűen meghosszabbodott, tehát csak-csak fejlődik, még ha lassan is. :)

Egy kedves barátunktól, Nórától kaptunk ajándékba egy tő meténget, és egy kis páfrányt. A meténg még el van bújva a levelek alatt — majd a hétvégén kiszabadítjuk. Azért megnéztem, sok friss hajtás is van rajta, és a tavalyi lombja sem fagyott el. A párfány azonban már előbukkant a hótakaró, no és a levelek alól is. Úgy tűnik él és virul.

Blogunk régi olvasói bizonyára tudját, hogy az egyik mániám a tavaszi kankalinok sorsa. Nos több tő kankalin kandikál már ki a levelek alól, amire ilyen korán még nem volt példa. Mindenesetre a látható példányok frissek és üdék, életteliek. A mellékelt képen ez ugyan nem jön ki annyira, mert már egészen sötétben készült, így erősen fel kellett világosítani hogy látszódjon rajta valami.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy volt egy úm. normális telünk. Ugyan voltak hideg napok is, de akkor mindig vastag hótakaró védte a földet. Csapadék is tisztességes mennyiségben volt, volt amikor 40cm körüli hóborítás alatt szunnyadt a kert. Bizakodunk hát egy szép, vadvirágois tavaszban. A rigók mindenesetre már élénk hangon koncerteznek esténként, és a cinkekórus is rákezdte a hajnali nyitnikékezést. Nem lesz hát idén sem néma tavasz...

Ments meg Te is egy juharfát!

A múlt hétvégén tereprendezéssel foglalaltoskodtam a kertben, ami abban nyilvánult meg, hogy mindenféle kerti építmények leendő helyét tisztítottam meg, ástam (azaz csákányoztam) ki.

Lévén a majdani kemence környezete a szomszédból átnyúló juharfa alatt van, számos juharcsemete is útban volt. Picit sajnáltam őket csak úgy a komposztra vetni, én nem tudom hova átültetni őket. Ha a helyükön maradnának akkor sohasem nőnének nagyra a többi öreg fa alatt, így szegények sorsa mindenképpen sanyarúnak ígérkezett.

Gondoltam hát egyet, így első körben nem kerültek a komposztra, hanem ide a blogra — abban a reményben, hogy hátha akad a kedves Olvasók között olyan aki szeretne örökbefogadni juharfát. :) A juharokból most éppen 3 van átmentve műanyag edénykékbe. Ezek még igencsak kicsinykék, alig 30–40 cm magasak a gyökereikkel együtt. :) Van egy pár centis apróság is, ami éppen csak kilátszik a földből.

Korlátlan mennyiségben tudok ajándékozni gyertyán és tölgy ifjoncokat is, akár olyan picikét is aminek még ott van a fenekén a makk. Ezekből termetesebb példányok is vannak feleslegben. Van ugyanis ahol talajtakaróként üzemelnek, és előbb utóbb szeretnénk azt a területet is belakni. A gyertyán sövénynek sem rossz, és valami brutálisan tűri a zaklatást, mindig kihajt amíg egy picike darab is marad belőle.

Mivel nálunk majdhogynem gyomként nőnek ezek az apróságok, másoknak meg ez nem adatik meg, ne legyetek szégyenlősek: kérjétek és vigyétek! Cserébe csak annyit kérek, hogy időnként jelezzétek egy-egy bejegyzésben mi van a tőlünk származó fácskával. :)

Klikk a képekre a nagyobb változatért...