2017. május 8., hétfő

Rhododendronok és ázáleák

Nincsenek megjegyzések:

Eddig csak érkezésükkor virágoztak a kert legfőbb ékességei, talán ez idén már kicsit sikerbe hajlik majd. Mondom ezt annak ellenére, hogy a két még élő ázálea egyike, és a két rhododendron egyike sem virágzik jelenleg. Egyenlőre.

A 2015-ben tavasszal vett három ázálea közül az egyik meg sem érte az őszi kiültetést, de cserépben is fantasztikus virágözön volt mindhármon. Kettő élte át az ültetést, egy Azalea Japonica 'Anne Frank' és egy Azalea Japonica 'Hotshot Variegata'. 2015 tavaszán azonban nem volt egy viráguk sem, viszont ránézésre egészségesek voltak. Ebben az évben ősszel kaptak jó kis rhododendronföldet is: éppen ideális savanyúságú királytói tőzeg és egy még erősebben savanyú tőzeges trágya keverékét. Így utólag belegondolva gyanítom keveset.

A Rhododendron 'Marcel Menard' is 2015 őszén lett kiültetve. Előtte a cserepében az is csodálatos virágokat mutatott június felé, azaz mintha kicsit késői virágzású lenne. Rendben áttelelt, majd egy átmeneti lombhullást követően erőre kapott, és friss hajtásai is voltak. Virágot azonban tavaly ez sem hozott. Ez bőségesen kapott savanyú tőzeget, így a kemény 2016/17-es tél után jelenleg kíváncsian lesem a fejleményeket. A tél végén sok levele barnás-foltos volt, nem tudtam hogy csak a fagytól, vagy valami gombás fertőzéstől, így ezeket inkább leszedtem róla.

Ezek az örökzöldek tehát már virágzásképes állapotban kerültek a kertbe, de az első évben semmi nem volt rajtuk. Feltételezem a boltokban erősen feltápolva, felpörgetve árulják őket — így a hirtelen jött tápanyagszegényebb környezet miatt tartottak egy kis pihenőt.


Az egy szem Azalea Anne Frank bimbó, és a virágzó Azalea Hotshot Variegata bokor, és egy közelkép az egyik nehezen fotózhatóan egyenvörös virágról.

Rhododendron Marcel Menard

Idén a vörös virágú ázáleán (Hotshot Variegata) legalább tucatnyi virág nyílt ki április–május fordulóján. A rózsaszínűn (Anne Frank) egyetlen egy, már színes bimbó van csak jelenleg. Reménykedem benne, hogy még lesz rajta csak megtorpant a lendülete, amikor ellepte az áprilisban hirtelen leesett fél méteres hótakaró. A Marcel Menard viszont igen ígéretes, óriási rügyeket növeszt most, azonban tapasztalatok hiányában nem tudom még, hogy ebből virág lesz-e vagy hajtásrügy? A virágbimbók kicsit zömökebbek kellene hogy legyenek, így inkább tűnik nekem hajtásnak. Mindenesetre ha a virágzási ideje későbbi akkor még akár lehet is belőle valami.

A társaság legfiatalabb tagja egy lombhullató, ámde illatos virágú Rhododendron Luteum. Ez tavaly érkezett hozzánk a Jeli Arborétumból. Feltételezem ennek a növénynek is van egy pár éves virágzás előtti növekedési fázisa, de hogy ebben ez a tő hol tart azt értelemszerűen nem tudom. Mindenesetre szépen kihajtott, dús lombozata is van, de még elég kicsi. Jeliben ilyenkor már virágban szoktak ezek lenni, így gyanítom ez idén biztosan nem hoz majd virágokat. Igaz ezt nem is vártam el tőle.


A Rhododendron Luteum 2017 április elején, közepén és május első napjaiban.

2017. március 5., vasárnap

KertTV 01 – Eranthis cilicica

4 megjegyzés:

A KertTV első epizódjában pár fotót és timelapse videót mutatunk be az idei tavasz első virágairól, a téltemetőkről (Eranthis cilicica).

2017. március 2., csütörtök

Frontjelentés: Téltemető hadművelet

5 megjegyzés:

Gyors helyzetjelentés a tavaly ősszel új fordulatot vett téltemető hadművelet állásáról: a tél vesztésre áll, csapataink harcban állnak.

Régi olvasóink biztosan várták már az idei kesergős téltemetős postot. Most azonban úgy tűnik nincs okunk keseregni, részeredmények viszont vannak: hosszú évek kínlódása után úgy néz ki, kicsiny sárga virágok egynél nagyobb számban jelentek meg a kertben...

Egy évvel ezelőtt írt Kata egy érdekes, angol szaklapban megjelent cikkről miszerint sokfelé azért nem hajt ki, vagy hajt csak levélkét a téltemető, mert kiszárad a gumója. A cikk javaslata szerint ültetés előtt a gumókat be kell áztatni egy napon át, és akkor jobbak az esélyek. Mi is megkíséreltük hát négy hónappal ezelőtt ezt a technikát.

Akkor 50 db Eranthis Cilicica hagymát ültettünk ki. Bevallom picit aggódtam, mert elég minimális földtakarást tettem rá, és kemény hideg volt az elmúlt télen, néha -20–25 °C is volt. Ebből február legvégén 5-6 darab téltemető bújt elő, számuk a mai napra 9-re növekedett. Van amelyik egyszerre két virágszárat is hozott.


Balra több téltemető és egy hóvirág csoportja, jobbra pedig egy éppen előbújó téltemető
alig 5 mm magas bimbója február 28-án.

Elvileg ugye csúcsával felfelé illik ültetni a hagymásokat, hogy ne kelljen nekik forgolódni a földben. Tekintve hogy ezek a jószágok igencsak amorf alakúak, biztosan összevissza kerültek a földbe, nem egyforma erőnlétnek örvendenek, ezért vagyunk jelenleg csak kb 20%-os előbújási aránynál. Gyanítom ezzel még nincsen vége, és szunnyad még a földben olyan téltemető, ami még nem bújt elő. Így remélem ez csak az első post volt ebben a témában itt a blogon.

2017. február 13., hétfő

Madarak a kertben

4 megjegyzés:

A meggyvágó visszanéz

Még hó alatt pihen a kert, és úgy tűnik a tavasz még igencsak odébb van. A környék madarai igencsak nehezen találnak élelmet, így az év végén gyártott új madáretető forgalma csúcsra van pörgetve: számos madárfaj látogatja az etetőt.

Alapvetően cinegefélék vannak, amik kisebb-nagyobb csapatokba verődve járnak az etetőre. A Széncinke és a Kék cinke nagy csapatokban érkezik, de sok a Barátcinege is. Elvétve jönnek Őszapók is, de ezek az aprócska madarak nagyon félénkek. Könnyen megismerhető a kis fehéres fejtetőjéről, és a többiekhez képest arányában hosszú farktollairól. A cinegék általában egy két magot helyben elfogyasztanak, aztán félrevonulnak egy kis maggal a környező ágakra. Néha nagy veszekedéssel tülekednek, a kis kékek meglepően aggresszíven hadakoznak. Általában mindig beszállóágakon keresztül érkeznek, így folyamatos a nyüzsgés a fák, bokrok ágain.

2017. január 1., vasárnap

Újévi séta

2 megjegyzés:

Eltelt hát a 2016-os év is. Az országban sokfelé ködös, nagyon hideg időre virradt az új esztendő, de idefent a hegyen nem túl hideg volt, és szép kék égbolt.

Odakint nyoma sem volt a ködnek, picit kifagyott pára deressége borítja csak a kertet. Amint napsütés éri a deret, pillanatok alatt el is tűnik. Így alaposabb fotózásra sem volt idő, de azért álljon itt pár friss, még fel sem melegedett kép.

A tó jege nagyon vastag már, simán elbírja az ember súlyát. Az aranyhalacskák már a szobában laknak, így ez annyira nem okoz gondot, de kíváncsiságból biztosan megpróbálom megfúrni majd a jeget délután. A gyékények állnak csak ki belőle, és a szélviharok által ráhordott tölgyfalevelek.

A délutáni másik terv a tegnap szerkezetkészre alakított madáretető kistafírozása. Erről újabb postban jelentkezünk majd.