Végre eljöttek a várt napok, amikor a kertben hunyor sütkérezik a napfényben.
Sokat most nem írnék erről, inkább legyen itt három fotó. Ez a hunyor a Charlotte fantázianevű változat. Meglehetősen kalandos úton sikerült beszerezni még tavaly novemberben. Akkor került ki a kertbe, így ez az idei az első virágzása nálunk. A szépsége miatt az kell mondjam nagyon megérte, gyönyörűséges növény.
Sejtelmeskedtem itt a múltkori nagy lila porolásban, hogy sárga folt így, meg úgy. Valamint amúgy. Persze régi olvasóink rögvest rájöttek, hogy temetni jöttünk a telet. Így hát következzen az idei, ezúttal színesebb téltemető bejegyzés.
A történet sok évvel ezelőttre vezethető vissza, amikoris egy természetfotós tanfolyamon alaposabban is megismerhettem a Téltemetőt, mint a tél végi első virágok egyikét. Mondhatni szerelem volt első látásra, így amikor kiköltöztünk az egyik első növény volt ami kiültetésre került. Nagy reményeim voltak, mert az élőhelye eléggé hasonlít a mi erdőszéli tereünkre. Aki már unja a visszaemlékezést kérem kattintson, és ugorjon a lényegre, de a friss olvasók kedvéért azért mégiscsak kutakodok egyet az elmúlt évek történései között, főleg mert a linkelt beszámolókban csak akadnak szép virágok is.
Hosszabb szünet után színpompás blogleporolást adhatok közre Nektek! Mindezt persze nem magamnak, hanem ennek a ritka szép februári tavasznak köszönhetjük. Csapjunk hát bele!
Sok esős nap után végre volt egy kis napsütés a hétvégén is, meg a mai napon is. A hétvégén túl sokat nem tudtam a kertben lenni, ma azonban kivételesen csak délután mentem be Pestre. Kora délelőtt élveztem a kávésbögrém társaságában a finom tavaszi napsugarakat, amíg a telefonszerelőt vártam. Feltűnt, hogy a kert egy része lila színben pompázik. Nosza rajta ragadjunk fényképezőgépet, hátha lesz mivel blogot porolni... :)