2016. október 24., hétfő

Őszi színek

Nincsenek megjegyzések:

Lassan sárgásba, vörösesbe öltözik az erdő. Szombaton szép napos idő volt, így kisebb kerti sétát tettem...

Ilyenkor már 8 óra körül ér csak a Nap a környező hegyek fölé, és akkor pillanatok alatt szétárad a fény a fák között — gyönyörű, pillanatról-pillanatra változó fény-árnyék játékkal kápráztatva el aki kimerészkedik a kertbe.

Az elmúlt napokban csapadék is volt bőséggel, így azért a zöld sem maradt el. A mohák friss üde zöld foltjai is sokfelé vidítják a szemet, és persze vízcseppek csillogó gyöngyeit hordozzák a növények. Csak el ne rothadjanak a téltemetők, amiket nemrégiben ültettünk nagy tételben.


A színes fák nézegetik magukat a kerti tó víztükrében. A legerősebben sárgák természetesen a juharfélék, a som vörösesbarnás levelei napfényben izzanak, árnyékban inkább fakóvörösek, a tölgyek a zöldtől sárgán és barnán át sokféle színben pompáznak. A gyertyánok jellemzően világos sárgásak, bár idén rengeteg a barna termése is. Az igazi lombhullás még nem indult el, csak a szomszédban egy hársfa kopaszodott le jelentősen.

A cserjeszinten a labdarózsák még zöldek, bár híresen szép piros lombjuk van ősszel. Az illatos, de lombhullató Rhododendron lutheum viszont érdekesen színeződik: a belső, öregebb levelei már egészen citromsárgák, a külsők még inkább zöldek, igaz kicsit már itt is bronzosodik. Igazán gyönyörű, impozáns növény! A fajdbogyó is kimondottan tarkabarka leveleket mutat, holott elvileg örökzöld.

A tarka levelű árnyékliliom (Hosta sieboldiana) is gyönyörű aranysága lett, az amúgy világos levélperem viszont szürkésre fakult. Hasonló sárga színe van egyénként a gyönygvirágok levelének is, de azok 2 nap alatt hártyavékonyra bomlottak (csak az erezet maradt meg szinte belőle), és vasárnap délutánra már át lehetett látni rajta, és a léggömbvirág is élénksárga színű.

A sziklakertben a bakopa még mindig rendületlenül virágzik. Szeptemberben volt egy kis időszak amikor leállt, de aztán nekibuzdult, és még mindig gyönyörű. A verbéna nagyrészt elvirágzott, de mégis impozáns látvány az esti ellenfényben. (Az itt mellékelt képen a bakopa fehér virágai törik meg a sötétséget)


Ősz a kerti tóban

A békalencse is erősen megritkult a vízben, úgy tűnik a hidegre reagálva ez a növény egyre mélyebbre húzódik a felszín alá. A gyékények között is jelennek meg színes levelek, de még jellemzően zöldek, viszont az esti/reggeli fényben hihetetlen élénk színfoltot adnak. Ha kicsit jobban elsárgul, valószínűleg érdemes lesz "learatni" és felhasználni valamire.

A kagylótutajok és vízi jácintok még látszólag jól vannak, bár nem fagytűrőek. Úgy olvastam, a hidegben felhajtják a leveleiket, de még szépen kiterülve tűrik a vízfelszínen a viszontagságokat.

Tavirózsánk már eleve ősszel érkezett hozzánk, így nem sokat tudunk mit mondani róla. A levelei a víz felett erősen eltűnnek a többi növény mellett. Gondolom majd tavasszal foglal magának egy jelentősebb területet ez a növény is a vízfelszínből.

Úgy néz ki, hogy Csirió az erdei béka beköltözött a vízbe. Az elmúlt napokban többször is láttuk — igaz fényképezni nem mindig hagyta magát. Ennivalóban még nincs hiánya, számos kisebb-nagyobb roval még mindig járőrözik a víz felett.

Mivel ez a tó relatíve kis mélységű, a két aranyhalat Arankát és Aladárt a hónap elején beköltöztettük a házba. Több tavi növény társaságában zajlott le a legális migrációjuk, hiszen a kagylótutajokról, és a vízi jácintokról is úgy tudjuk nem viselnék el a téli időjárást. Halaink tehát úm. felköltöztek télire vidékről a városi panelba, ami nem maradt nyom nélkül az életükben. Komoly esélye van ugyanis, hogy nem ketten fognak visszaköltözni tavasszal a vízbe — de erről majd valamikor később mesélek...

2016. október 3., hétfő

Téltemető hadművelet

4 megjegyzés:

Eranthis Cilicica hagymák tasakja

Régi olvasóink bizonyára fogják a fejüket: jajj már megint? Mivel nem vagyunk feladós fajták, így a válasz: igen, ismét. Történt ugyanis, hogy tavaly tél vége felé téltemető szakértőnk, Kata friss hírekkel szolgált azzal kapcsolatban, hogy miért lehetett az, hogy nálunk csak pár kósza levelet és eddig egy virágot hozott a téltemető. Úgy gondoltuk, hogy az őszi ültetési idényben adunk még egy esélyt a téltemetőknek és a kertünknek is — ha addig el nem felejtjük...

Még valamikor augusztus végén eszembe is jutott, hogy kellene egy adag téltemetőt szerezni. Mivel az Eranthis Hyemalis a védett változat, nem lepett meg, hogy most csak az Eranthis Cilicica beszerzése sikerült. Rögtön 5 tasakkal vettem, így összesen 50 darab gumónak kellett helyet találni — mondván ne aprózzuk el a dolgokat.

A kiszemelt hely a tisztító tó nyugati partjának rézsüjén van. Itt egy enyhe rézsű kapaszkodik fel a víz széléig, mivel feltöltöttem a tavat határoló kis nyúlgát oldalát. A felső részén kövek zárják, néhány szikla a meredekebb részeken elszórva is belekerült a földbe, hogy ne mossa le az eső a földet. Ebbe a részbe Kis meténg (Vinca minor) került, remélem majd szépen befutja a partfalat. Saját szaporulatból van áttelepítve, ha minden igaz a kék alapváltozat mellett a sötétlila verzióból is került ide.


A téltemetős ágyás. Felül jobboldalt a tópart rézsűje.

Maradt viszont még egy 1,7 méteres, kb. négyzetes terület, ami már egész lankás. Itt most csak pár kósza, bevadult hóvirág rejtőzik. A téltemetők szeretnek a hóvirágokkal vegyes telepet alkotni, legalábbis többfelé látni ilyet. Szemfülesek a hagymák csomagolásának sarkában is kiszúrhatják a befigyelő hóvirágokat. A hátoldalán azonban ennek ellenére nem volt feltüntetve, hogy "a tasak nyomokban hóvirágot is tartalmazhat" — de ha mégis akkor szívesen látjuk azokat is.

Erősen száraz volt itt a föld, de picit sikerült felkapirgálni. Kapott még rá egy nagyon finom lombkomposzttal feldúsított friss földet. Ez a majdani nagy tómederből lett kitermelve, a komposzt pedig az esővíztároló szűrőjének tisztításakor (erről majd még írok bővebben) került elő. Érdekes volt mennyire koromfekete volt a komposzt a földhöz képest. A terület közepét kihagytam, mert ide majd tavasszal egy nagyobb termetű bokros növényt szeretnénk ültetni. (Erre a legesélyesebb jelölt egy Redőslevelű bangita jelen állás szerint.)

Kata angol szaklapokban úgy olvasta, hogy alapvetően a kiszáradt gumók tudnak problémát okozni a téltemetők esetében. Ezért most nem csak eldugdostuk a hagymácskákat, hanem előtte beáztattuk őket közel egy napon át. Erről persze a tasak hátoldala mit sem ír, csak a szeptember-november közötti ültetési időpont van a javaslatok között.


Egy kis méretarány a még fürdőzés előtti gumókról, és az 50 kis gumó az áztatás kezdetén...

A hagymákat nagyjából elosztottuk Emmával a középpontot jelölő cserép körül, néhányat a tóparti rézsüre is bedugdostunk. Pár óra múlva jött egy kis eső is, így a talaj nem volt teljesen száraz, hogy elszívja a hagymákból ma víztartalékot. Persze ha megint jön néhány özönvizes nap, akkor meg túl sok is lehet a jóból, de ezzel már végképp nem tudunk mit kezdeni. Most már nem csak a mi kezünkben van a virágok sorsa, mi megtettük ami tőlünk telt, most már csak ki kell várni a még el sem jött tél végét. Lássuk Uram, mire megyünk együtt!