Barackos csatni

Ha jól emlékszem, két évvel ezelőtt próbáltuk ki először a barack csatnit, és nagyon ízlett, hetek alatt elfogyott majdnem az egész. Egy üveg valahogy megbújt a lekvárok között, így nem ettük meg, még most is jól néz ki. Tavaly valahogy kimaradt a csatni, de idén dupla adagot csináltunk, biztos ami biztos alapon.

Egyre többen csinálnak már csatnit, de sokan még nagy szemeket meresztenek, amikor elhagzik ez a kifejezés. Így hát elsőként definiáljuk, hogy mi is az a csatni tulajdonképpen. A terebess.hu szerint a csatni (chutney):

Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni! A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket.

Hozzávalók egy naaagy adaghoz:

• 3 kg őszibarack
• 3 kg kajszi barack
• 2 kg (piros) kápia paprika
• 1 kg alma
• 2 kg vöröshagyma
• 60 dkg barnacukor
• 2 dl almaecet
• olaj

És a fűszerek:

• fahéj (2-3 rudacska)
• szegfűszeg (15-20 szem)
• szegfűbors (5-6 szem)
• csillagánizs (3db) — az eredetiben nem volt, de mi szeretjük
• fűszerpaprika
• só

Ez a mennyiség kb. megtöltötte a 10 literes bográcsot.

Az alap receptet Kaldeneker György oldalán találtam, de azért kicsit módosítottam rajta. Na jó, lehet, nem kicsit, de nekünk így ízlik.

Az eredeti receptben volt még chili paprika (lányunk miatt hagytuk ki), mazsola (múltkor tettünk bele, most nem volt itthon, ráadásul én nem igazán szeretem), fokhagyma, mustármag. És jóval kevesebb hagyma, de mi nagyon szeretjük a hagymát...

Elkészítés

A kockára vágott hagymát és a rövid csíkokra vágott paprikát megpirítottuk az olajon. Ezt most bográcsban csináltuk, mintha lecsót készítenénk. Az elmúlt időszak viharai úgyis sok ágat tördeltek le, így a fa is kéznél volt.
Időkozben a konyhában felkockáztuk a barackokat és az almát, nagyon kevés vizet tettünk alá, beledobtuk a fűszereket, a cukrot és felfőztük. Ezalatt a kertben megpirult a hagyma és a paprika.

Hozzáadtuk a gyümölcsöket, felforraltuk, ezt követően hozzáadtuk az ecetet és azzal is forrt egy ideig. Nem volt türelmünk sokáig forralni, ezért tettem bele 2 zacskó 3:1 dzsem fixet is. Ezzel került bele valamennyi tartósító szer is, de szerintem enélkül sem romlik meg. A fent leírt mennyiségből kb 10 liternyi csatni készült.

A kimosott üvegekbe még forrón betöltöttük, ráraktuk a tetőket, 5 percre megfordítottuk, hogy a tetők is sterilizálódjanak. Ezután már csak a halk kattogásokat hallgattuk, ahogy a tetők szép sorban behorpadtak.

"Sajnos" az egyik üveg csavaros teteje nem záródott rendesen (be lehetett nyomni a kupak közepét), így feláldoztuk magunkat és megettük. Finom volt...

Árnyékliliom — újratöltve

Korábban említettem, hogy a tél végén vett árnyékliliomunk (Hosta Sieboldiana) betegeskedik...

Pár mondatban összefoglalom az eddig történteket. A konzervből először egy nagy tejfölösvödörbe került február 20-án, ahol aztán irdatlan tempóval megeredt. Március 28-án már 30-40cm magas levelei voltak, összesen 6 darab.

Innentől kezdődött a növényke kálváriája. Egyrészt a március végi kiültetés korainak bizonyult. Nem sokkal a terepre kerülés után ugyanis jött egy erős lehűlés, ami viharos széllel párosult. A szélvihar sok levelét megtörte, a hajnali fagyközeli hőmérséklet sem segített neki, így rohamosan leépült. Az ezt követő erősebb tavaszi fagyhullám időszakára már csak két levele maradt, és ugyan kapott takarást, de mégis elhagyott még egy levélkét. Így júniusban már csak egyetlen apró levele maradt, és komolyan gondoltam arra, hogy kiásom, hátha esetleg valami rágja, vagy ilyenek. Erre végül nem került sor, de a földjét fellazítottam, alaposan belocsoltam, mert száraznak találtam.

Úgy egy hete aztán megjelent egy friss hajtás, amit újabb kettő követett, így tegnap már 3 friss levelet fotózhattam rajta. Úgy néz ki talán nem elkiabálás, de a kis hosta újraéledt. Remélem, hogy megerősödik annyira a tél beállta előtt, hogy kényelmesen áttelel, és a korai kiültetéssel elkövetett hibám nem lesz számára végzetes...

Paradicsom projekt

Két éve egyszer már megpróbálkoztunk a paradicsom termeléssel, de azon az özönvizes nyáron valamiért nem ért be szeptemberre sem, amikor végleg elvitte egy nagy vihar. Ennek ellenére idén is ültettünk pár tő paradicsomot — talán most már érdemes lesz összefoglalni a tapasztaltakat.

A paradicsom palántáink május első hetében kerültek kiültetésre, a nagy sziklakerti növénybetelepítéskor hoztuk őket haza, és egy-két napon belül elültettük.

A "készletben" K3-as (elég idétlen név, tiszta ipari hangulata van) volt két tő, kettő koktélparadicsom, meg még egy tő, amiről nem tudjuk kiféle-miféle. A K3-on elég értetlenül nézhettem a nénire aki árulta, mert annyit még elárult, hogy a helyes megfejtés kecskeméti 3-as, és nem a Himalája egy eddig ismeretlen csúcsa, és nem is a néhai dokumentumfilm harmadik része.

Eleinte sárgultak az alsó leveik, azokat lecsipkedtem, aztán pöttyösödtek is, de az idővel elmúlt. Május végére a paradicsomtövek bőszen virágoztak, az egyik K3-on egy termés is gömbölyödésnek indult. A két K3 közül az egyiknek az első néhány virágát lecsipkedtük, hogy erősödjön a nálunk okosabbak szerint. Tesztként a másik tövön nem tettük ezt meg. Utóbbi jelenleg is kicsike, és eddig nem is hozott termést, a csipkedett példányon ellenben elsőként érett be egy termés. Nyilván 1-1 példány nem tudományos igényű összevetés, de mégis úgy gondolom lehet valami ebben a csipkedős praktikában.

És végül június 28-án eljött a nagy nap, és megettük az első paradicsomot. :) Egészen zamatos íze, és finom erős illata volt.

Pár nappal ezelőtt beérett a második K3-as bogyó is, és az első koktélparadicsom. Ez jóval nagyobb volt az elsőnél, szintén határozottabb ízzel mint a boltinak. A koktélparadicsom azonban még ezen is túltett, annyira átható fűszeres illata volt és telt íze, hogy még most íráskor is összecsordul a nyál a számban. :) Azóta újabb virágok tűntek fel a paradicsomtöveken, és legalább tucatnyi különféle zöld paradicsom csüng a levelek között, így a történetünk valószínűleg folytatódik.

Különösen kíváncsi leszek a harmadik fajtára. Ennek torz, összevissza alakja van, és még mindig teljesen zöld, és kemény.

Diólikőr házilag

Én Piszkénél láttam, aki Reninél látta aki az olasz receptmánián látta, és itt azt mondtam, hogy ennyi elég :), térjünk át a gyakorlatra...

Az első feladat az volt, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű zöld diót szedjünk. Meglátogattam az utca végében található diófát. Diólikőrnek akkor jó a dió, ha a csonthéjuk már elkezdett kialakulni, de még nem kemény. Minőségellenőrzés céljából begyűjtöttem két példányt, felvágtam őket, úgy tűnt, megfelelőek.
Így megkértem Nyözöt, hogy akkor még 10 ilyet szeretnék. Csak kicsit nézett rám furán, de már megszokta — szóval ment, szedte, hozta. Természetesen Emmával figyeltük, hogy szorgoskodik a fa körül.

Diólikőr hozzávalók (kb. 1 literhez)
12 zöld dió,
3 dl alkohol,
20 dkg cukor,
5 szem szegfűszeg,
2 szem szegfűbors,
2 csillagánizs
...és jó nagy adag türelem.

A zöld diókat megmostam, felnégyeltem — mindenki figyelmeztetett, hogy nem árt a gumikesztyű, de ilyen kis mennyiségnél nem használtam, semmi bajom nem lett. Beraktam a diókat egy üvegbe, tettem rá 20 dkg cukrot és állni hagytam egy napot. Másnapra szépen levet eresztett.

A második felvonás alatt felöntöttem 3 dl 90%-os alkohollal, tettem bele 5 szem szegfűszeget, 2 szem szegfűborsot és két csillagánizst. Ez volt múlt hétvégén — azóta az üveget már teljesen megtöltötte a leve, miközben szép sötétbarnára színeződött.
Most jön a neheze: 6–8 héten keresztül néha meg kell rázogatni, és várni, várni várni...

Pár hónap múlva majd beszámolunk az eredményről...

Sziklakerti állapotok

Blogunk címéből is kiderül, nem vagyok kertész. Ebből kifolyólag a sziklakertünk is amolyan kísérleti telep, így mondhatni "kísérlet járja be a sziklakertet"...

Majdnem két hónapja volt, hogy a piacon jártunk. Akkor emlegettem a sziklakerti szerzeményeinket is, most picit visszatérnék ezekre. Egyrészt talán érdemes összefoglalni az elmúlt két hónapot, másrészt meg vannak érdekességek, és számomra kérdéses dolgok. Bevallom titkon abban is reménykedek, hogy a hozzáértőek majd segítenek a dolgok helyretételében. :)

Elsőként említsük meg az egyik kedvencemet, a rószaszínű virágú és a piros virágú kőtörőfüveket. Ezeket Kata Saxifraga x arendsii hibridekként jelölte meg. Namost álljon itt jobbra ismétlésképpen az egyik áprilisi fotó róla. Ezen is látszik, hogy gyönyörű növény, nagy hosszú virágszárakkal, amin érdekes módon sötétebb és világosabb rózsaszínű virágok keverednek. Egy-egy száron több is volt belőle. Kicsit tartottam tőle, hogy megtépi az erős szél, de a mögötte levő nagyobbacska szikla úgy tűnik megóvta.

Viszonylag gyorsan, azaz két hét alatt elvirágzott, és a hosszú virágszárak elszáradtak. Persze nem tudom mikor indult a virágzása, így lehet azért ennél hosszabb ideig vidámítja a szemet. Az elszáradt virágok helyén még magot is hozott. Ez homokfinomságú, azaz nagyon aprószemű, fekete színű.

Néhány napja megjelent a levélpárna felett egy helyes bimbó. Gondoltam na talált még egy lustább virágot, de nem. Mára ugyanis kb. 10 virága van kinyílva. Mindegyik alacsony száron, és mindegyik világos rózsaszínű. A levélpárnája is növekedett, de nem annyira feltűnően mint a fehér virágúak.

A Saxifraga x arendsii másodvirágzása. :)

A fehér virágúak később kezdtek el virágzani, ellenben másfél hónapig ontották a virágokat. Ezek, mint Katától tudom a Saxifraga trifurcata képviselői. Aztán volt kisebb szünet, a heves esőzések leverték a szirmokat, de most legtöbbjük újra kezd bimbózni. Ezek is fognak vajon másodjára is virágozni?

Ezek picike cserépben jöttek. A párnájuk azóta nagyon megnőtt, most már jó 20x20 centis területet elfoglalnak! Azonban előjött az a jelenség, amit Kata is írt, de az előbb emlegetett kőtörőfüvek kapcsán: középen kibarnult, kiszáradt, és gyűrű szerűen növekszik tovább. A virágzási hullám is bentről kifelé terjedt egyébként a növényen. Namármost ez akár természetes jelenség is lehet, hogy az új részek folyamatosan legyökeresednek, és a középsők közben folyamatosan elhalnak. Ebben az esetben lehet szét lehetne szedni, és átültetni, hogy újra kezdhesse a körkörös növekedést? De persze az is benne van a pakliban, hogy nem jó a helyük, vagy én pátyolgatom őket rosszul...

A pázsitszegfű nem másodvirágzott, de hetekig tele volt sok-sok apró virággal. Egyenlőre nem látszik, hogy bármi baja lenne, szép egészséges zöld. Időközben érkezett egy rokona is, aminek hosszú virágszárai vannak, leginkább a Tengerparti pázsitszegfűhöz hasonlít. Ez hozott 3 virágot, majd szünetet tartott, és most ismét van rajta egy új virág. Picit szürkés-vajszínű virágai vannak.

Szegény árnyékliliommal is bajban vagyok. Biztos korai volt neki a kiültetés picit, de erős növénynek tűnt. A tavaszi váratlan fagyok sem voltak jók neki bizonyára. Volt egy nagyon viharos nap még lombfakadás előtt, olyankor a szél elég erősen fúj nálunk a hegytetőn. Öt nagy levele volt a hostának, ezek kettő kivételével eltörtek. Ezt a kettőt finoman kikötöztem, tettem fel egy szélfogót, de a következő szélvihar ezeket is eltörte. Maradt egy pici zöld hajtás a közepén, amiből szép lassan előbújt egy levélke, de az is pici, nincs hosszú szára, és gyakorlatilag több hete ennyi az állás és nem több. Sem több hajtás nem látszik, sem ez a levél nem növekszik rendesen.

Eleve hatalmas gyökérrel adták a növénykét, lehet a levél-gyökér egyensúly a ludas? Azaz nem tud elég energiát felvenni ekkora levéllel? Vizet kap rendszeresen, szárazság nem lehet az oka. Vagy a nagy gyökér még tovább nőtt, és nem bír az alsóbb részeken a kövekkel? Lehet a hétvégén kiásom, és átültetem, talán még valahogy megmenthető...

Új jövevények

Sajnos nem minden új növény nevét ismerjük, így inkább képes beszámoló lesz a következő. Azért a klasszikus szépségekkel ismét megpróbálkoztunk, így sikerült ismét beszerezni Havasi gyopárt is. Most Kata tanácsainak megfelelően nagyobb, a gyökereit hűsítő kövek közé telepítettük. Gyönyörűen virágozik most is, reméljük megmarad.

Ezt a növényt nem ismerjük, de nagyon látványos. Egy magasabban levő sziklaközbe került, onnan omlanak alá az ágai amin másfél hónapja folyamatosan hozza a virágait. Úgy tűnik szépen megkapaszkodott és kitöltötte a kövek közötti függőleges réseket.

Ezt a növényt is név nélkül találta Emese a piacon. Még bimbósan ültettem ki, de amint rásütött a nap kibontotta ezeket a szép lila virágokat. A cserépben ketté volt szakadva, de mindkettő darabnak volt gyökere, így kétfelé ültettem. Mind a kettő köszöni jól van.

Két porcsinrózsa is beköltözött a kertbe. Szépen néznek ki, a sárga tövön például van furcsa módon egy fehér virág is.

Eperszörp, eper öntet és eperlekvár

Nem is tudom, az eper nem a kertben termett, ez nem egy gasztroblog, azért belefér? Múlt héten 2 alkalommal is vettünk epret, összesen kb 6-8kg-t, ebből készítettünk eperszörpöt és lekvárt.

Eléggé savanyú volt, így ehhez a mennyiséghez csaknem 3kg cukor kellett. A megmosott epreket nagyobb edénybe raktam, lecukroztam, felöntöttem 1dl vízzel (hogy ne égjen oda), felfőztem ás állni hagytam pár órát. Ezalatt sok levet eresztett. Leszűrtem, a levet újra felforraltam és már ment is az üvegbe — ezzel el is készült a szörp. A megmaradt epret botmixerrel pépesítettem. Egy részét gyorsan üvegbe tettem, ez lesz az eperöntet, csokis-vaníliás fagyikhoz például tökéletes. Végül a lekvárnak szánt eperhez zselésítő anyagot tettem, azzal felforraltam, es azt is üvegbe tettem. Utána már csak a mosogatás maradt.

Már többször készítettem tartósítószer nélkül szörpöt és lekvárt, a módszerem csupán annyi, hogy csak csavaros üvegeket használok és még forrón pár percre fejre állítom őket. Utána mehetnek is a polcra, nem szükséges dunsztolni őket.

Fent és balra a szörpök, alul a lekvárok... :)

Az eperlekvárt lehet ízesíteni is, mondjuk gyömbérrel vagy bazsalikommal. Két éve csináltam mindkettőt, nagyon finomak. A gyömbért reszelve, a bazsalikomot is aprítva kell belekeverni és együtt felfőzni. Gyömbér esetén arra kell figyelni, hogy a szálas fás része ne kerüljön bele. Ha még sikerül szép epret venni, a következő adag gyömbéres lesz.

Ments meg Te is egy juharfát!

A múlt hétvégén tereprendezéssel foglalaltoskodtam a kertben, ami abban nyilvánult meg, hogy mindenféle kerti építmények leendő helyét tisztítottam meg, ástam (azaz csákányoztam) ki.

Lévén a majdani kemence környezete a szomszédból átnyúló juharfa alatt van, számos juharcsemete is útban volt. Picit sajnáltam őket csak úgy a komposztra vetni, én nem tudom hova átültetni őket. Ha a helyükön maradnának akkor sohasem nőnének nagyra a többi öreg fa alatt, így szegények sorsa mindenképpen sanyarúnak ígérkezett.

Gondoltam hát egyet, így első körben nem kerültek a komposztra, hanem ide a blogra — abban a reményben, hogy hátha akad a kedves Olvasók között olyan aki szeretne örökbefogadni juharfát. :) A juharokból most éppen 3 van átmentve műanyag edénykékbe. Ezek még igencsak kicsinykék, alig 30–40 cm magasak a gyökereikkel együtt. :) Van egy pár centis apróság is, ami éppen csak kilátszik a földből.

Korlátlan mennyiségben tudok ajándékozni gyertyán és tölgy ifjoncokat is, akár olyan picikét is aminek még ott van a fenekén a makk. Ezekből termetesebb példányok is vannak feleslegben. Van ugyanis ahol talajtakaróként üzemelnek, és előbb utóbb szeretnénk azt a területet is belakni. A gyertyán sövénynek sem rossz, és valami brutálisan tűri a zaklatást, mindig kihajt amíg egy picike darab is marad belőle.

Mivel nálunk majdhogynem gyomként nőnek ezek az apróságok, másoknak meg ez nem adatik meg, ne legyetek szégyenlősek: kérjétek és vigyétek! Cserébe csak annyit kérek, hogy időnként jelezzétek egy-egy bejegyzésben mi van a tőlünk származó fácskával. :)

Klikk a képekre a nagyobb változatért...

Habszegfű

Az előző kesergős hangulatú bejegyzésben is említettem egy eddig itt elhanyagolt habszegfű-fajt. Mivel Eszter külön is rákérdezett, idén nem felejtettem el, így készült róla pár kép is.

A Habszegfűk egy tölgy
tövében nőttek

Ha pedig képek is vannak, akkor talán érdemes párat kitenni ide is, hogy más is megismerhesse ezt a valóban dekoratív növényt.
Élőhelyét tekintve az északi kertszakaszban van, és májusban, azaz már lombfakadás után virágzik. Így inkább a fák alatti árnyékos élőhelyen érzi jól magát. Már korán megjelennek a levelei, március végére már biztos előbújt. Kell is az idő neki, hiszen termetes növény: derékig ér virágzáskor. Ezekből idén úgy tűnik több van, tavaly 2–3 tő volt, idén legalább 10-ig jutottam a számolásban, és területre is egészen az út széléig előretört. De ma láttam az erdőszélen az utában is egyet, holott korábban egyáltalán nem volt csak az a pár szál a komposzt mellett.

Ránézésre leginkább a fehér színű Mécsvirágokkal (Melandrium) lehet összekeverni őket. Ez annyira azért nem meglepő, hiszen a habszegfűk is a Szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának tagjai, de önálló nemzetséget alkotnak. Szintén ennek a családnak a tagja a Szurokszegfűk (Viscaria) nemzetsége is, az élénk színektől eltekintve ezeknek a virágai is nagyon hasonló felépítésűek.

Próbáltam a nemzetségen belül is meghatározni a kertben talált habszegfűket. A legtöbb fajtajegy alapján Hólyagos habszegfű (Silene vulgaris) virágzik a kertünkben és a környéken.

Érdekes, de nem olvastam sehol sem az egyik legfeltűnőbb jellegzetességről, miszerint a virágból hosszan kilógó porzók és bibék végei néhol lilás-kékes színűek. Érdemes a képeket nagyobban is megnézni, mert a kinyíltságtól állapotától függően egész változatos kinézetű a virág.

A növény levelei is szépek. Körbeölelik a szárat egymással átellenben, majd a következő levélszint az előzőre merőlegesen nyílik, hasonlóan mint a keresztfűnél. Szép fényes, ép szélű levelei vannak, és itt van egy kis dilemmám azért.

A levelei is szépek

Többfelé ismertették úgy a hólyagos habszegfűt, hogy hullámos a levélszéle. Be kell valjam ezt nem látom a növényen, nagy jóindulattal is csak talán. Úgy is inkább gyűrött, azaz a levél sikjára merőlegesen hullámos — a kisimított levélszél éle egy ívvel írható le. A Kónya habszegfű (Silene nutans) levelei ép szélűek (infó), ámde annak a virágai szár végi fürtös elrendezésűek, valamint a csészelevelek összeforrtak, piros vagy barnás színűek, míg a hólyagos habszegfűé feltűnő, hólyagszerű, fehér, zöld vagy zöldessárga színű, hálózatosan recés. A csészelevelek alapján egy hólyagos, a szárlevelek alapján kónya?

Tovább fokozza a helyzetet, hogy az irodalom szerint a hólyagos május és október között virágzik. Valamiért úgy emlékeztem, hogy ez egy olyan kora nyári virág, és ősszel sohasem tűnt fel. A Kónya habszegfű április - júniusi virágzású, ami jobban illik az emlékeimhez. Viszont a fent linkelt oldalakon talált képek alapján a virág nagyon nem olyan mint a kónya, és a hólyagos esetében közölt képekre is részben hasonlít! Egyiknél sincs emlegetve a lilás színű porzók léte, az a közölt képeken sem látható.
Kíváncsi leszek a termésére is. Ugyanis a hólyagosnak elvileg a termése fényes, halvány sárgásbarna tok, sok apró fekete maggal, míg a kónyának pedig fogakkal nyíló, fényes világosbarna, gömbölyded tok. Kérdés persze, hogy a hólyagosnak hogy nyílik, hiszen azt nem határozza meg konkrétan a szöveg. Lehet ugyanígy? Végülis egy nemzetség tagjairól beszélünk...
Azt hiszem picit még kutakodok a neten, mert az a gyanúm, hogy van még pár habszegfű faj. Pl. már pár perc után megtaláltam egy Silene acaulis nevű növényt ami a leírása szerint mohaszerű párnás jószág, alig 1–3 cm magas... Na most legyek okos! :)

Virágtalan tavasz...

Gondolkoztam egy ideje, hogy belefogjak-e egy ilyesfajta kesergős bejegyzésbe, de azért talán érdemes. Egyrészt ugye dokumentáció, tapasztalat-gyűjtés, másrészt meg tényléeg kíváncsi lennék, kinek mi tűnt fel a kertjében ami szokatlan.

Nögvenyelősen indult ez a tavasz, pedig nagyon vártuk már. Főleg a februári kemény fagyok után, amikor még hótakaró sem védte a talajt. Normálisan mifelénk márciusban olvad a minimum 30cm-es hótakaró, jó tempósan pár nap alatt. Aztán felrobban a kert és pár nap alatt ellepi az élet.

Kata nagyszerű bejegyzéséből tudom én is, hogy a kankalinoknak téli rügyei vannak. Ezek a növények lisztszerű bevonattal védik az értékes rügyeket a hideg ellen. Gondolom ez jó taktika, ha feltételezzük, hogy a hó alatt van a növény. Ilyenkor a talajközelben a lehullot avar bomlása pici meleget termel, azt a hótakaró megtartja, nedvesíti, stb. tehát van egyfajta természetes fagyvédelem. Mondhatjuk úgy is hogy a vadvirágoknak fűtött jégkunyhójuk van télire. A nyár és ősz alatt megerősödött kankalinféléknek pedig jó taktika, hogy relative korán kezdhessék a következő évet, amikor a még éppen előbújó rovarvilág éhesen keresi a kevéske virágot.

Nos az idei tél kétarcú volt.
Az első felében nagyon enhye, de száraz tél volt. Minimális mennyiségű csapadék esett, az sem képezett csak pár napra hótakarót. Így mondhatni fűtés volt, de jégkunyhó nem. Mindezt súlyosbította, hogy gyakorlatilag a júliusban volt előtte érdemi esőzés, iszonyú száraz volt minden — már az egész komoly gyökérzetű gyertyánok is sárgultak tőle augusztus közepén!
A tél vége azonban kegyetlen hideggel köszöntött be, volt olyan időszak is, amikor napokon át nem jöt –10°C fölé a hőmérséklet. Tette mindezt a második "havazást" követő olvadás után. (Kénytelen voltam idézőjelbe tenni a havazás szót, mert tényleg esett vagy 25cm — ami a sajtóban rekordként lett beharangozva —, de az felénk még átlagosnak sem lenne mondható, és csak pár napra takarta a talajt.) Így persze a föld felső, korábban csontszáraz része sárrá változott. Erre válaszul elkezdődtek a tavaszra készülődni a növények, amikor ez a sáros massza gyakorlatilag csontkeményre fagyott...

Mikor eljött a tavasz, lassan felmelegedett a felső talajréteg, de a száraz altalaj nem tudta felvenni a nedvességet, hiszen a levelek még takarták a talajt, így a gyengécske napfény csak a föld legtetején tudta — több nap után! — megolvasztani a jeget. Így megvolt ugyan a tavaszi cuppogó sár, de csak a felső pár cm-es rétegben, alatta a jéggé fagyott föld nem szívta el a vizet, az lezubogott a patakba, és így elveszett a hegytető vadvirágainak számára. Jellemző, hogy több hét fagypont feletti időjárás után is 10 cm mélyen még faragni lehetett a földet a csákánnyal!

Ennyit az előzményekről, most május vége felé érdemes felmérni a következményeket!
Szokásos tavaszokon márciusban az első virágok a különféle tüdőfüvek. Most csak április elején jöttek elő, és nem voltak a korábiakhoz hasonló nagy tövei, csak egy-egy csenevész példány maradt meg az életerősebbek közül. Érzésre a Pettyegetett tüdőfű szenvedte el a nagyobb károkat. Gondolom a tavalyi magtermés nagy százalékban ki sem hajtott. Ezek ugye évelők, és jó eséllyel a sárba fagyhattak bele. Később hajtottak ki, mert lassabban eresztett fel a föld mint máskor. Legfőbb beporzóik a vicces kinézetű pöszörlegyek márciusban tömegesen jelentek meg a kertben, és tanácstalanul keringtek virágokat keresve.
A Tavaszi kankalinok (Primula veris) nagy kedvenceim. Már aggódni kezdtem, hogy egyet sem látok belőlük március végén, amikor április 6-án kivirágzott az első tő. Ez látszólag menetrend szerinti, azonban ez a példány tapasztalataim szerint mindig koránkelő alkat volt. Ez idén se volt másképp: fajtársai csak hetekkel később kezdtek el virágot bontani. Ha elkezdtek egyáltalán. Az április nekem mindig a kankalinsárga kerttel volt egyenértékű. Idén pár kósza folttal kellett megelégedni. Kisebb felmérést tettem, és kiderült, hogy a tövek ugyan megvannak, de viráguk sehol sincsen. Most május végén a lombjuk szép nagy, de teljesen hiányzik a virágszár. Feltételezem, hogy a téli rügyek fagyhattak el teljesen, és a keringésük is később indult be. Abban bízok csak, hogy jövőre bepótolják mindazt, ami idén elmaradt.
Az ibolyatövek is hasonlóképpen viselkedtek: kizöldültek, de viráguk nem nagyon volt. Most, azaz május felén is túl kezdett el megjelenni az egyik nagyobb termetű változat lila foltjai.

Ha az április kankalinsárga, akkor a május leginkább harangviráglila szokott lenni. Május 20-án láttam meg az utcában az eddig első és egyetlen képviselőjét a harangvirágoknak. Ez ugyan időben jött, ez a fajta máskor is ilyentájt nyílik, de a Baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) eddig egyáltalán nem volt sehol. A korábbi években is hullámzott (leginkább csapadékosabb időben jöttek elő nagy számban), hogy mennyi van belőle, de jelenleg nulla a számuk. Talán a szárazság és a jeges hideg okozhatta?

Gyakorlatilag veszteséglistára írható a Tavaszi kökörcsinünk (Pulsatilla vulgaris) is. Igaz gyanítom eleve nem érezte jól magát, mert az ugyanazon alomból származó, és szüleim kertjében élő példány gyönyörű bokorrá fejlődött már tavaly is. Erre egy okot tudok csak felhozni, hogy a vad természetben elsősorban meszes, dolomitos környékeken élnek a rokonai, itt pedig — túl azon, hogy erős a talajban a konkurencia — nem nagyon van meszes terület. A Visegrádi hg. már vulkanikus eredetű, zömmel gránitok és bazaltfélék vannak a földben.

A kert erdei rétre emlékeztető, déli részén csak pár kósza Veronika-féle van, és az időben jókor érkező Szurokszegfű (Viscaria vulgaris) pompázik élénk színeivel. Tavaly rengeteg volt az Indás ínfűből (Ajuga reptans), és a Olocsán csillaghúrból (Stellaria holostea). Most mindkettőből csak mutatóban lehet találni egy-egy magányos példányt.
Északon a komposzt közelében, ahol máskor a baracklevelű harangvirág magas szálai lengedeznek a szellőben, most csak az a még azonosítatlan habszegfűfaj látható csupán, jó eséllyel a Hólyagos habszegfű (Silene vulgaris). Ez máskor is itt volt, csak valamiért mindig kimaradt a fotózásokból. A veronikafélék kéklenek a talajszinten, de feltűnően kevesebb van belőle. A salamonpecsétek és gyöngyvirágok már menetrend szerint elvirágoztak, előbbiből határozottan kevés volt, utóbbiból néhány megjelent a déli részeken is.

Tavaly tűnt fel először a Mezei keresztfű (Cruciata laevipes). Idén a kertben nem láttam, de az utcában feltűnt. Hosszú éveken át pl. a Kis ezerjófű (Centaurium erythraea) egyáltalán nem volt a környéken, tavaly hirtelen nagy területeken jelent meg. Ezért nem unalmas egy ilyen vadvirágos kert, és talán ez ad mégis egy kis reményt a jövő évre...

Száraz tónak nedves partján...

...barna béka kuruttyol. Ma újabb növények költöztek a sziklakertbe, és az ültetés közben az egyik mohapárna alatt lapuló kő megmozdult.

A száraz tómeder mellett közvetlenül egy mohapárna széle alatt volt a gyanús mocorgás. Gyorsan riasztottam a családot, hogy látnivaló van, így a moha alatt lapuló Barna varangy (Bufo bufo) nemsokára három kíváncsi humanoid és egy fényképezőgép társaságában találta magát.

A varanggyal szúnyog és egyéb kártevőfogyasztási egyezményt kötöttünk. A félreértések elkerülése végett a varangy vállalta az ízeltlábúak ízlelését, mi pedig felajánlottuk a számára, hogy ha majd egyszer valamikor víz is lesz a tóban, akkor beköltözhet oda. Csókot egyik hölgytől sem kapott.

Azért a félbemaradt növényültetést befejeztem, álljon is még pár kép itt a frissen betelepített flóráról is.

Ugye, kedves Olvasók ezek a részletek már kezdenek hasonlítani egy sziklakertre? :)