A Kék hajnalka nagy kedvencünk már évek óta. Virágozni azonban még nem nagyon akart errefelé, de idén szerencsénk volt.
Annakidején még előző lakhelyünkön a hajnalka az alattunk lakótól futott fel a korlátra, és borította el kék virágaival az ajtó előtti részt. Mindig csodáltam a hihetetlen érzékeny, sérülékeny szirmait ahogy az áteső napfényben kristályosan tündökölnek.
Fényigényes növény, és a mély talajt is szereti, nálunk ugye mindkettő erősen korlátozott. A majdani kerti pavilon helye mellé, és a sziklakert széléhez ültettük. Itt viszonylag sok a napfény, és az alapozások miatt kitermelt földből feltöltésre került egy nagyobb terület, így a talaj is vastagabb mint másfelé. Ki akartuk próbálni, hogy megél-e errefelé, mert a pavilonra felfuttatva bizonyára jól nézne majd ki.
Csak olyan másfél méteres karóm volt, ennek egy része uyge ment a földbe, így a hajnalka hamar elérte a tetejét, oda-vissza végigfutotta párszor a távot. Úgy néz ki a kísérlet sikerrel járt, és jövőre is ültetünk majd belőle ide. Reméljük akkor már lesz pavilon is amire felfuthasson, bár erre jelenleg elég kicsinek tűnik az esély...
Idén én is vetettem, de nagyon rövid ideje volt szépnek lenni, mert csak októberben kezdett virágozni.
VálaszTörlés