Citromfűszörp

TücsökBogárnál láttam először, a két tő citromfüvünk pedig biztosította az alapanyagot.

Hozzávalók:
1 nagy csokor citromfű
1 kg cukor
1 l víz
2 citrom

A citromfüvet megmostam, apróra vágtam, felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a cukrot, a 2 citrom reszelt héját és levét, majd az egészet felfőztem. Állni hagytam 2 órát, leszűrtem, újraforraltam és forrástól számítva még két percig főztem. Az elkészült szörpöt beletöltöttem az üvegekbe, amelyiket nem celofánnal kötöttem le, azt öt percre lefektettem.

Ezt a szörpöt kb. egy hónappal ezelőtt készítettem. A celofánnal lekötött üvegek egy része megpenészedett. Számomra tanulság: ha nem akarok tartósítószert használni, akkor vagy csatos, vagy csavaros üveget kell használjak.

Citromfüves mentaszörp

A citromfűszörp készítése után megmaradt citromfűhöz szedtünk még egy csokor mentát és citromfüves mentaszörpöt készítettünk belőlük.

Ezt a receptet is TücsökBogárnál láttam először.

Hozzávalók:
1 nagy csokor citromfű és menta
1 kg cukor
1 l víz
2 citrom

A cukrot enyhén karamelizáltam, hogy kicsit sötétebb színe legyen a szörpnek. A citromfüvet és mentát megmostam, apróra vágtam, felöntöttem a vízzel, hozzáadtam a 2 citrom reszelt héját és levét, majd az egészet felfőztem. Kicsit hagytam állni, leszűrtem, újraforraltam és forrástól számítva még öt percig főztem, végül az elkészült szörpöt beletöltöttem az üvegekbe.

Gyömbérszörp

Eredetileg csatnihoz vettem, de végül úgy döntöttünk, hogy szörp lesz belőle. A hűtőben fagyoskodó nagyobb méretű gyömbér gyökérről van szó...

Hozzávalók:
1 nagy gyömbérgyökér
1 kg cukor
1 l víz
15g citromsav

A gyömbérgyökeret megpucoltam, lereszelem (elég felszeletelni is), a cukrot kicsit karamelizáltam, felöntöttem a vízzel, beletettem a gyömbért és addig forraltam, amíg a cukor teljesen fel nem olvadt. Hozzáadtam a citromsavat, elkevertem benne, és kész is. Végül a még forró szörpöt beleszűrtem a csavaros üvegekbe, öt percre fejre állítottam őket és már mehettek is fotózkodni.

Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett szörpfőzés volt, legközelebb citromsav helyett két citromot fogok beletenni, belereszelve a héjukat is. Szokás szerint most sem volt szörpös üvegem, de szerintem ebből is el fog fogyni. A nagyobbik üveg nem zár légmentesen, saaaaajnos azt még a mai nap meg kell bontani.

Hírek a Turkesztáni szilről

Hosszabb ideje nem írtam a Turkesztáni szil sövényről. Térjünk ki erre a növényre egy kicsit.

Sövényhiradó VII.

A sövényt tavaly márciusban ültettük el. Nem indult könnyen a sorsa, hiszen még szinte a fagyos talajba került ki. A tavalyi évben sem volt az a tipikus: hűvös esős nyár volt, pár napig tartó forró időszakokkal megtűzdelve, az ősz egy pillanat alatt erős hideget hozott.

A sövény legnagyobb mérete tavaly kb. fél méteres lehetett. Kétszer is megmetszettem, így szépen sűrűsödött is. Idén aztán kíváncsian figyeltem mi lesz vele.

Az első metszést két hete csináltam meg (tavasszal picit még megcsipkedtem, de nem alaposan). Metszés előtt 70-80 cm magasan járt. Ez persze picit elmarad a hirdetett növekedéstől, de ezt írjuk az extrém időjárás számlájára. Mivel elég dús lombja van már, és kezd átláthatatlanná válni kicsit merészebben, 50cm-ig visszametszettem a felső ágait, és a nagyon hosszúra nyúlt oldalsókat is megkurtítottam.

Idén ma esett először hosszú hetek óta, komolyan kezdett akkut szárazság lenni. Olyannyira hogy a gyertyánok már sárgultak, és rengeteg száűraz levelet hullajtottak. A sövény jól bírta ha kimaradt egy-egy öntözés, de azért 1-2 naponta mindig kapott friss vizet. Mivel igen dekoratív levelei, szárai vannak készítettem pár hangulat-fotót, amelyek kattintásra nagyobb méretben is megtekinthetőek.

Balra: a friss hajtások élénk, barnás-vöröses színűek; középen: az öregebb hajtások szépen kérgesednek, világosabb színűek; jobbra: az új levelek élénkebb színűek, kezdetben enyhe vöröses tónussal


Balra: friss hajtások, szép formájú levelek. Jobbra: a két sorban, cikkcakkban ültetett sövény már jól takar

A növények amúgy jól láthatóan megerősödtek. A kezdeti 1-2 mm átmérőjű vékony szálacskákból már cm közeli vaskos törzsek lettek. Ezek szép erezett mintát mutatnak, és rengeteg helyen elágaznak. A frisebb hajtások élénk színűek, vöröses-barnásak, a régiek kérgesednek, és eközben kifakulnak kicsit. Levelei szép friss tavaszi zöld színűek, tapintásra érdes felületűek. Az öregebb levelek mélyebb színt kapnak.

Újabb képek a díszcsorbákról

Újabb képek a készültek a díszcsorbákról, fogadjátok szeretettel!

A buzogányos verzió
július 18-án

A múltkor már külön bejegyzésben is fejtegetett kétféle virágzatú díszcsorbák közül a buzogányos változat gyakorlatilag azóta is változatlan képet mutat: a tömött bimbók kicsit lilás erezete sejteti, hogy ezek is szép lilák lesznek. A kérdés csak ott van, hogy mikor?

A másik változat képviselői ellenben szépen, napról-napra virágba borultak, a várakozásnak megfelelően "születésnap-indikátori" minőségében köszöntve az immár három éves Emma lányunkat. :)

Nem túl hízelgő konyhai hasonlattal élve kicsit olyan mint egy üvegmosó kefe. Azért tény, hogy sokkal mutatósabb, és több örömet okoz. :)

Mindig a növény csúcsán nyílik ki az első virág, majd innen lefelé haladva folyamatosan lesz egyre dúsabb a lila sziromtömeg. Az első példányon ez szépen végigkövettük — álljon itt 4 felvétel a dokumentációból.

Egy díszcsorba négy napja: július 13-án, 15-én, 16-án és 18-án.

Jelenleg 2 szál virágzik, de több bimbó is van még, így szerintem a virágzás elhúzódik augusztusban is. Érdekes, hogy ezek az előzőekben emlegetett két markáns forma kombinációinak tűnnek. Így elképzelhetőnek tartom, hogy egyszerűen ez egy ilyen változatos formavilágú növény.

Balra egy új jelölt: buzogányos is, meg nem is. Középen a hétvégén kinyílt virág, jobbra a kettő együtt.

Díszcsorba

Vagy én vagyok kicsit túl idétlen, vagy direkt botlok bele mindig különc növényekbe. Most éppen a Díszcsorba (Liatris Spicata) kapcsán osztanék meg a nagyérdeművel pár kételyt.

Mint azt JuhMeli blogján is kitárgyaltuk, annó mindketten az egyik élelmiszer áruházlánc virágkínálatában vettünk ebből a növényből. A tapasztalatok szerint jól jártunk, mert mindkettőnknél mindegyik elültetett növény kikelt. Meliéknél már virágzik, de az, hogy nálunk késik az nem lep meg, ez ugyanis jellemző tulajdonsága a helyi mikroklímánknak.

Mi tavaly nyár elején ültettük, az útmutató szerint ilyenkor csak a következő évben fog virágozni. Így is lett, tavaly szép zöld volt, idén ismét kibújtak a növények, sőt jópáron virágszárak is kialakultak.

A díszcsorbáink két arca...

Amíg csak levelek voltak, mindegyik dsíszcsorba teljesen egyforma volt. A virágzat azonban már meglepő módon kétféle. Az egyik variáns virágzata alulról felfelé buzogányszerűen szélesedik, és tömött bimbókat mutat. Ezzel ellentétesen a másik változata lent szélesebb és csúcs felé keskenyedik, és a bimbók laza fürtben helyezkednek el rajta...

Vagy a tasakba keveredett többféle belőle, vagy simán ennyire változatos ez a növény? Ez itt a kérdés, válasszatok!

Csillagfürt újratöltve

Több alkalommal írtam már a kertbe áttelepedett Csillagfürt sorsáról. Legutóbb rossz, most azonban jó hírekkel szolgálhatok.

A kinyílása előtt lerágott/letört virága mellett ugyanis a növény kihajtott egy újabb bimbót, ami jelenleg is éppen élénk színfoltja a kertnek. Szép élénk rózsaszínű példány látogatott meg minket.

A mellékelt képen is látszik a lerágott korábbi szár csonkja, és az új hajtás a virággal.

Erdei szamócalekvár

Több blog szerzője készített mostanság szamócalekvárt. Az alábbiakban mi is közreadjuk a saját receptünket, rögvest kétféle megközelítésben. Az egyiket nem feltétlenül kell komolyan venni. Vajon melyiket? Szavazzatok! :)

Erdei szamócalekvár Emese módra

Hozzávalók

• 68 szem szamóca
• 2 kavéskanál cukor
• negyed kávéskanál befőzőcukor
• 2 kiskanál víz

Elkészítés

A szamócamszemeket a cukorral, vízzel és a befőzőcukorral betesszük a konyhában található legkisebb méretű edénybe és felforraljuk. Pár perc után betesszük a konyhában található legkisebb befőttesüvegbe, amit előtte alaposan kimostunk.

Erdei szamócalekvár Nyözö módra

Hozzávalók

• 68 szem szamóca (lehet 42 is)
• 2 kavéskanál cukor
• negyed kávéskanál befőzőcukor
• 2 kiskanál víz
• négyjegyű függvénytáblázat, fizika képletgyűjtemény
• szamócahatározó, GPS a növény felleléséhez
• turistatérkép, barométer, esetleg GPS a magasságméréshez

Anyaggyűjtés

Spórolósabbaknak ajánlott magasabb tengerszint feletti magasságban készíteni a lekvárt (az okokat l. később a tűzgyújtásról szóló fejezetben), de a gyűjtés optimalizálásnál figyelembe kell venni, hogy a szamócák nem teremnek a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Különben is macerás szkafanderben hajolgatni értük, igaz cserébe könnyebb cipelni a szamócával teli kosarakat. Ha valaki mégis az ISS-en szeretne szamócát szedni spóroljon pár millió dollárt, addig is sóvárogva tanulmányozhatja az Űrállomás átvonulásáit a Föld felett.

Különféle szamócahatározók, esetleg titkos GPS-koordináták használata javallott. Mi ezeknek a hiányában a kertben szedtük a szamócákat — a kert hátsó részében pár gomba mellett találtuk meg őket.

Elkészítés

A szamócaszemeket a cukor, a víz és a befőzőcukor társaságában betesszük a hátizsákban található legkisebb méretű edénybe. A gyümölcsöket össze kell nyomnunk, ehez először végezzünk Vickers-keménység méréseket néhány szemen, hogy a megfelelő nyomóerőt meghatározhassuk. A szükséges 136deg;-os gyémántgúlát a családi ékszerdobozból ne felejtsük el magunkkal vinni, és a legkisebb mérőmikroszkópot se hagyjuk otthon! Terepen is keresgélhetünk gyémántgúlák után, de ezek előfordulási gyakorisága meglehetősen kicsi mdash; igaz a szamócadús terepeken eleve jobb esélyünk lehet elhagyott gyémántgúlák fellelésére is más, figyelmetlen lekvárfőzők jóvoltából. Ez jelentősen növeli a házi szamócalekvár készítésének gazdaságosságát. A kapott Hv érték figyelembevételével nyomkodjuk alaposan össze a szemeket.

A következő lépés, hogy felforraljuk a cukros szamócapépet. Ehhez szükségünk lesz egy légköri nyomásmérőre és egy turistatérképre. hogy kiszámítsuk a tengerszint feletti magasságunkat, hiszen ettől függ majd a víz forráspontja. Ne felejtsük el az edény és a talaj közötti távolságot sem hozzáadni a magasságértékhez. A forralási hőmérséklet pontos kiszámításához négyjegyű függvénytáblázat és fizika képletgyűjtemények ízlés szerint felhasználhatók. Lényeges figyelembe venni az aktuális időjárási körülményeket is.

A környéken élő fák fűtőértéke alapján kiszámítható mennyi fára lesz szükségünk a forraláshoz. Óvjuk, védjük a természetet: ne szedjünk feleslegesen fát! Nem árt gondolni arra is, hogy a lehető legkisebbet használjunk el hazánk CO₂ kvótájából, hiszen ez értékesítve javíthatja a költségvetési egyensúlyt is.

A tűz meggyújtása

A tűz gyújtása felelősségteljes munka, bízzuk azt megfelelő emberre! Ehez keressünk két kovakövet, vagy esetleg száraz ágakat és csiholjunk tüzet. Ennek hiányában fényképezőgép objektívvel, szemüveggel (figyelem, csak a pozitív dioptriájú látásjavító készülékek megfelelőek a célra!), vagy végszükség esetén akár gyufával, öngyújtóval (az öngyújtó neve félrevezető: véletlenül se magunkat gyújtsuk meg, az ugyanis vérciki, mondhatni égő dolog lenne!) is belobbanthatjuk a lángokat. Figyeljünk arra, hogy nincs-e tűzgyűjtási tilalom a környéken — az okozott erdőtüzekért blogunk felelősséget nem tud vállalni!

Tálalás, fogyasztás

Pár percnyi, a kiszámított hőmérsékleten történő forralás után betesszük a hátizsákunkban található legkisebb befőttesüvegbe. Ezt természetesen előtte alaposan kiforráztuk, hogy ezáltal a legkisebb kórokozók is az örök fertőzőmezőre kerüljenek.

Felbontás után a család legkisebb tagjával célszerű megetetni. Egyrészt mert már az alapanyagot is meg akarta enni, másrészt meg mert az ő fél fogára talán elég lesz a minilekvár.

Vadvirágos április III.

Ezzel a képadaggal fejeződik be a kicsit hosszúra nyúlt áprilisi vadvirág-összefoglaló. Összesen 101 fotót tettem ki ide erről a mozgalmas hónapról. Persze április után hagyományosan a május következik, így amennyiben ezek kedvező fogadtatásra találnak, folytatom ezt a havi képes beszámolót.

A Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) a hónap végén kezdett intenzív virágzásba. Ez az időszak legtipikusabb erdei növénye. Kimondottan az árnyékos, védett zugokat szereti, így nálunk is elsősorban az ésazki tölgyes részen látható, illetve a szomszédos elvadult telkek árnyékos részein.

Rövid ideig volt vendégünk a Hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata), kevés lévén belőle nem kóstoltuk meg, pedig információnk szerint ez remek saláta alapanyag. Jó méter magas növény, a csúcsán aprócska fehér virágokkal. A növény levelei is nagyon érdekesek, szép az erezete, és a széle is nagy karéjokkal csipkézett. A levelek illata egyébként valóban emlékeztet a hagymáéra.

Ha már saláta alapanyag, akkor ne felejtsük el, hogy a Salátaboglárka (Ranunculus ficaria) is még virágzik április elején. Ugyan a virágzás előtti, zsenge levelei sokkal ízletesebbek, de azért ilyenkor is érdemes szedni, és enni.

A hónap utolsó hetében a Farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) tűnt fel a déli füves részen az egyre magasabb fűdzsungel között. A kutyatejeket rendszeresen össze szokták keverni a pitypanggal, ezért is gondolják sokan, hogy a pitypang nem ehető. A kutyatej félék ugyanis valóban nem fogyaszthatóak, de a mellékelt képeken is látható, hogy a két növény köszönőviszonyban sincs egymással.

A hónap végére többféle veronika is virágzott már, bár ezek tipikusan májusi növények. Kezdetben a legtöbb az Ösztörűs veronikaból (Veronica chamaedrys), és Kakukkveronika (Veronica serpyllifolia) volt. Április utolsó napjaiban kezdett el feltűnni a Gamandor veronika (Veronica teucrium) hosszú virágfürtje az utca erősen napos részein.

Egyetlen példányt láttunk idén is a Tavaszi lednekből (Lathyrus Vernus). Ez eddig minden évben kivirágzott, amióta itt lakunk. Évről-évre terebélyesebb, így lehet meghonosodik a kertben. Elsősorban a színe miatt feltűnő, mert lilából fémes-kékbe átmenő virágai messziről szemet szúrnak. Egy termetes tölgy árnyékában virágzik, nadálytövek szomszédságában erősen árnyékos helyen. Rövid ideig virágzik, aztán érdekes toktermést hoz.

« Vadvirágos április II.

Vadvirágos április I. »

Vadvirágos április II.

Hosszú ideje halogatom már az áprilisi vadvirágos bejegyzés folytatását. Végre elkészültek a képek, és akkor már "csak" a májusiakkal leszek adós. alán kicsit kevesebb kép is elég lenne, de nehéz a virágoknak ellenállni. :)

Továbbra is áll az új módi, hogy a kis képeke kattintva azok nagyobban is megtekinthetőek. A sok szöveg helyett beszéljenek inkább a képek!

A füves részeken a Kerek repkény (Glechoma hederacea) lila virágai bukkantak fel már a hónap elején is. Kicsit később már a Pongyola pitypang (Taraxacum officinale) is virágzott. Ez a két virág komoly harcban állt a füves területek meghódításáért. Besegítettünk a repkénynek, mert a pitypangok jó része a konyhában végezte.

Közutálatnak örvend a turisták körében a Piros árvacsalán (Laminum purpureum). A csípős természetű növény virágai azonban be kell látni, hogy nem is olyan csúnyácskák. A csalánteát is sokan fogyasztják, bár valami azt súgja nekem nem az ízéért isszák.

A hónap második felében megjelent a Fekete nadálytő (Symphytum officinale) nagyméretű levele. Nálunk eddig csak a sárga virágú változata nyílik, finoman vörössel erezve a szirom tölcsérét. Az Indás ínfű (Ajuga reptans) jellegzetes "tornyaiból" idén nagyon sok volt, valósággal ellepték a talajt. Mivel sokfelé együtt volt látható ez a két növény, így inkább közös képblokkba tettem őket.

A Pöszörlégy márciusban még a tüdőfüveket látogatja, április derekán már az ínfüvek körül szorgoskodik. A poszméhek ellenben a nadálytöveket részesítik előnyben, hiszen az ínfű hosszúkás, pár milliméteres virágaihoz nem tudnak hozzáférni. A pöszörlégy hosszú szívókája ellenben mintha csak az ilyen apró ajakos virágokra lenne kitalálva.

A hónap második felében jelent meg először a Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) szépen felcsavart levélcsövecskéje, és a Soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum) is. A hónap legvégén sikerült lencsevégre kapni egy sietős gyöngyvirágot. Ezek kivétel nélkül a kert északi lejtős részén, a tölgyfák aljnövényzeteként nőnek, miniatűr gyöngyvirágos-tölgyes élőhelyet alkotva.

A hónap utolsó harmadában bontott virágot a kertben a vásárolt Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis). A vadon élő változatok ekkor már régen magszárba mentek, úgy látszik ez a késői virágzás a termesztett állományra jellemző lustaság, elkényelmesedés lehet. Szerintem a mi kertünk nem nagy kedvence a kökörcsinnek, nem nagyon dúsul. Szüleim városi kertjébe ugyanakkor kikerült kökörcsin idén már dús, 7-8 virágot adó csokor lett, nálunk a 3 tőből egy kínlódott ki egy virágot. Gyanítom túl sok a számára a konkurencia ebben a buja vadvirágos kertben, a talaj se meszes...

A hónap végén figyeltem fel arra, hogy a viszonylag sok napot kapó területen egy nagy foltban érdekes, apró termetű növény alkot szőnyeget. Az ínfűhüz hasonló kis tornyokat alkot, de élénkzöld, és az egyes szinteken négy keresztirányban elhelyezkedő levele van. Közelről megnézve minden levélszintet egy pici, szintén kereszt alakú sárgás virágokból álló koszorúcska övez. Az már meg se lepett ezután, hogy négy porzója van. Kis határozóböngészés után kiderült, hogy a Mezei keresztfű (Cruciata laevipes) névre hallgat. Nagyon szeretik az aprócska, pár miliméteres legyek, bogarak.

Vadvirágos április I.

Vadvirágos április III.