Nézelődtem a minap a régi könyvek között, és kezembe akadt egy 1985-ben kiadott kis könyv Nagy öröm a kiskert címmel. Érdekes volt belelapozni, és megismerni általa, hogy miként vélekedtek a kiskertről 25 évvel ezelőtt...
Dr. Zatykó Lajos és Zatykóné Dr. Draskóczy Erzsébet könyve — minő meglepő — a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten. Lévén 1985-öt írunk a kiadásakor, már van ISBN száma is: 963-232-119-7, de segítve a korabeli könyvtári rendszerezést ETO száma (Egyetemes Tizedes Osztályozás) is van. Összesen 210 számozott oldal, egyszerű kis kartonborítójú, és a szövegközökben Szabó Ildikó tusrajzaival illusztrálva.
Ezt az időszakot én felső tagozatos általános iskolásként éltem meg, így nem ismeretlen az alaphangulat. Mégis, azóta eltelt negyed évszázad, és közben már felnőtt egy teljes nemzedék, akinek ez már csak hírből ismerős, és sosem árt ha ők is átérzik ezeket. Lapozzunk bele kicsit!
Ezt a könyvet azoknak írtuk, akik a kertjüket élvezni és nem szolgálni akarják, tehát a kertélvezőknek és nem a kert rabszolgáinak szánjuk. Az egyik kert a tartós öröm forrása, a harmónikus, kiegyensúlyozott élet záloga, a másik kényúr, gondot, gyötrelmet okoz, testet-lelket ölő munkára kényszerít.
Aki azt akarja, hogy kertjében örömét lelje, annak tudnia kell, hogy a növények életben tartása, termesztése milyen munkával, milyen kiadásokkal jár, annak kicsit értenie kell a biológiához, fiziológiához, tehát az élettanhoz, és tisztában kell lennie azzal, hogy a kerttől milyen pszichológiai, azaz lélektani hatásokat, esztétikai értékeket lehet várni.
Családi ház, házikert után sokan, nagyon sokan vágyódnak. Kevesen vannak azonban tisztában azzal, hogy a telek megvásárlása, a ház felépítése még csak a kezdet kezdete. Telekből, házból csak akkor lehet szerves egység, ha az éghajlathoz, talajhoz, környezethez illő, örömöt jelentő, hasznot hozó növények jól megtervezett együttest alkotnak. A biológiai, gazdasági, esztétikai szempontokat érvényesítő kertkompozíció a család minden tagjának nyújt valamit: a testedzés, a játszva tanulás, az aktív pihenés céljait, a természet utáni vágy kielégítését egyaránt szolgálja. Ma már nem kell különösen bizonygatni, milyen nagy jelentőségű a házikertben megtermett zöldség, gyümölcs a család ellátásában, sőt ezen keresztül a népgazdaság számára is.
Érdkesek az illusztrációk is. Rögvest a A mai ember kertje alcím mellett megjelenik a mai ember, azaz az akkori ember, még pontosabban a szocialista embertípus a korra jellemzően erősen idealizált környezete: nagyvárosi, lakótelepi lakó (Takácsék és Magenheimék szomszédja), és az előtérben az annyira áhított státusz-szimbólum: hétvégi kertes ház. Rögvest az elején kiderül, hogy kik is alkalmasak és honnan is eredeztethető a kertészkedési vágy a házikert fenntartására, nevelésére. Gyanítom egyes szövegrészek nem annyira a szerzők, mintsem inkább a korszellem hevületében dolgozó szerkesztők lendületét tükrözi. Azért valjuk be az elmúlt évek nagy haszna, hogy az alábbi gyöngyszemek már nem kötelező tartozékai egy szakkönyvnek:
A mai életforma hatására önmagától és a természettől elidegenedett ember megcsonkított vagy egyenesen elvesztett személyiségérzését a kertjében végzett alkotásban véli visszanyerni, sajnos gyakran torz formában (a díszítés fentűnést keltő, mesterkélt elemeivel), de ez a kiút még mindig hasznosabb vagy kártalanabb, mint ennek a folyamatnak különösen a nyugati világban emlegetett lázadó formája (rombolás, bűnözés, iszákosság, stb.). Bár a kertben végzett alkotás társadalmi méretekben nem vezethet kiútra az elidegenedés kérdésében, mégis az egyén szempontjából megoldás lehet.
[...]
Módot kell tehát adni a városlakóknak, hogy a családi vagy hétvégi ház kertjében saját elképzelése szerint alkothassa meg szűkebb környezetét. Kollektivista gondolkodást, cselekvést csak attól az embertől várhatunk, akinek módot adunk arra, hogy ennek ellentétpárját, a relatív elhatároltságot élvezhesse, ezen keresztül személyiségérzetét kifejleszthesse.
Ha nem sikerül mindent dekódolni a fenti részletekből akkor sebaj, kisebb szellemi felfrissülésként nézzünk pár rajzot! Lássuk pl., hogy miként is kellene kinéznie az olyan városlakó kertjének, aki azok közé tartozik akiknek nincsen sok szabadideje. Nekik állítólag átriumos, szőnyegtelepítésű házak valók, 100-200 m2 átriumkert, ahol pázsit, néhány törpecserje és évelő, a falra futtatott — az embert kísérő — szőlő, csöppnyi vízfelület alkotja a kertet. Mondjuk ez a "szőnyegtelepítésű ház" érdekesen hangzik, nem nagyon tudom ezt hova tenni. Az még ugye hagyján, hogy a szőlő lévén futónövény, így el tud kísérni minket nagyvárosi sétáink során. De csak szaporán, mert ugye nem érünk rá!
Gyepesített, fákkal, cserjékkel és igénytelen évelő virágokkal berendezett kert részlete
Na és aki ráér? Na igen, neki való a házikert. Itt megtudhatjuk, hogy a ma embere igényt tart bizonyos kulturális színvonalra, értve ezt környezeti körülményeire, de még inkább szellemi nívójára. Sajnos van azonban kisebb gond: a használati tárgyainkban igényesek vagyunk, de a házikert még nem tükrözi ezt az egyetemes fejlődést. Itt be kell valljuk elnézve pl. a Balaton, a Velencei tó körüli házakat, és az azokat övező kerteket amelyeknek zöme a '80-as évek közepe felé épült, bizony van némi igazsága a szerzőknek. Az, hogy ez a kép a közben eltelt 25 év alatt sem sokat változott azt is mutatja, hogy bizony ezen a téren sokat nem javult a helyzet.
A könyv nem mulaszthatja el, a kertművészet szó megemlítését sem. Az ehhez mellékelt képen látható hangulatképet egy kertből pl. simán be lehetne vállalni egy mai modernebb felfogású kertben, nincs is ezzel gond. Érdekes, hogy a korabeli könyvek általában mind ilyenek, az elejükön el kell viselni egy jókora kupac ideológiai maszlagot is, aztán jöhet az érdemi rész.
Többfelé tetten érhető ez a kertkultúrára nevelő, dorgáló hangnem. Persze van valóságalapja, mégis az egésznek olyan diktált hangulata lesz tőle. Szerintem elég lenne a jó példákat felhozni, és ezekkel szemléletet formálni, és nem azt bizonygatni lépten-nyomon, hogy mennyire igénytelen a köz.
Nyilván sok tekintetben már túlhaladott dolgokat is lehet olvasni, nekem leginkább mégiscsak az a szembetűnő, hogy számos olyan tippet-trükköt kihagytak a könyvből amit én nagymamámtól hallottam pl. palántázás kapcsán. Nyilván ezek akkoriban közismert népi kerti praktikák voltak, nagyrészt tapasztalati alapokon. Igaz ezek nem illettek annyira a korszellembe, akkoriban a tudomány legújabb eredményei, a technika vívmányai egyfajta zálogai voltak a fényes jövő építésének. Visszanézni, elődök tapasztalatából meríteni nem volt annyira divatos. Így a trágyázás témaköre a könyvben ugyan említi a szerves istállótrágyákat, de teljesen érintőlegesen, a műtrágyák és szuperfoszfátok ellenben bőségesen ki vannak tárgyalva.
Sok kerttulajdonos nem törődik azzal, hogy a kertet minden körülmények között kifogástalan állapotban kell tartani. Nagyon gyakori látvány, hogy igen ízléses, modern, tiszta lakás körül csapnivaló kert éktelenkedik. Az, hogy a lakás kulturáltsági szintje a tulajdonos ízlésének fokmérője, már régen polgárjogot nyert. Nálunk sajnos még nem mondható el ez a kertről, noha sok országban közszájon forog, hogy a kert a kultúra mércéje.
A kertműveléshez is megvannak azok a technikai lehetőségek (kisgépek, kerti kéziszerszámok, öntözőberendezések, technikai fogások, egyszerűsített termesztési eljárások, különféle vegyi anyagok stb.), amelyeknek tervszerű és rendszeres alkalmazása célszerű és nagy segítséget nyújt a kerti munkák időbeni, jó minőségű elvégzéséhez és a mindenkor kifogástalan kerti kép kialakításához.
A rendezett, ízléses, művészi kert gondozójának hasonló jó tulajdonságaira enged következtetni
A rendezetlen, elhanyagolt vagy ízléstelenül berendezett kert gazdája egyéniségét is tükrözi
...és itt még hosszasan olvashatjuk a hasonlókat. Érdekes javaslat is felbukkan eközben: Általában a nehéz, a jó berendezést és a különös szakismeretet kívánó munkákat érdemes kiadni. Tekintve, hogy ezek az igények általánosak, kívánatos lenne, ha szakosított vállalatok, vagy szövetkezetek alakulnának az ilyen munkák szakszerű és felelősségteljes ellátására..
A kötet utolsó harmadában kapja meg a magáét a kertitörpés, neoncsőkarós kerttulajdonosok hada, különös tekintettel azok aki a neoncsövek végére még pöttyös gombasapkát is húznak és nem általnak tetőcserépből készíteni ágyásszegélyt. Érdekes és mai szemmel nézve mulatságos. Tény hogy borzalmas giccsekre képesek egyes kertekben, de az is tény, hogy amikor esténként sétálni vittek a szüleim mindig meg kellett állni annál a háznál, ahol a kerítésnél volt egy vár és pár kertitörpe ácsorgott körülötte. Kisgyerekként ezek nagyon érdekesek voltak, és mozgatták a fantáziámat.
Az ízléstelen neoncsöveket ezúttal még feltűnőbb
"gomba alakká" alakította át ennek
a kertnek a tulajdonosa
Mintegy 21 oldal bevezetés után azonban sok hasznos, és érdekes információt is kapunk. Lehet ezekből még később mazsolázni fogok itt a blogon is. Úgy tűnik nekem, hogy ez általános jellemzője a korabeli szakkönyveknek más támákban is. Magunk közt szólva az sem nagyon lepne meg, ha a szerzők ezekre a hosszas bevezető dörgedelmekre csak nyomokban ismernének rá mint saját írásukra.
A kötet kezdi a telek kertté alakításával, méretezésével, esztétikai, technikai szempontokkal. Folytatja a kerti eszközök ismertetésével, a jó talajmunkák végzésével, trágyázásról (a korszellemnek megfelelően a hangsúly a műtrágyákon van). Érdekes, hogy még a komposztdomb intenzív műtrágyázását is javasolja a könyv — nekem ez eszembe se jutna.
Ezt követi a palántanevelés témaköre, majd alaposan kielemzi a magvetés lehetőségeket. Olvashatunk a növényápolás témakörében a kapálásról, gyomlálásról, öntözésről, fagyvédelemről, fejtrágyázásról, egyéb kerti munkálatokról.
Részletesebb leírást kapunk a korai termés érdekében végzett fóliázásról, korai hajtatási trükkökről, különféle táblázatokkal segíti a zöldségtermesztés tervezését, ütemezését.
Külön fejezetben foglalkozik a kötet a gyümölcsöskert gondozásával, a metszéstől a koronaalakításon át az intenzív koronaformák kialakításáig. A házi szőlőművelés kapcsán a lugasok kialakítását, gondozását olvashatjuk.
A kártevők elleni harc is külön fejezetet kapott. Természetesen itt is elsősorban a vegyi védekezésre helyezi a hangsúlyt a szerzőpáros, külön-külön kitérve a leggyakrabban termesztett gyümölcsök és zöldségek egyéni betegségeire is.
A kötet végén néhány tartósítási, tárolási eljárás is ismertetésre kerül, többek között a gyümölcsök aszalása is.
A legutolsó 20 oldalra szorult a dísznövényekről szóló rész, külön taglalva a gyep, a fák és cserjék valamint az évelő és egynyári virágok témáját. Érdekesség, hogy a virágneveket csak latin néven említi, és Farkas László nyomán közöl egy rajzot is Egész éven át virágzó évelőágy kiültetési térképe címmel.
Legvégül rendszeres naplóírásra, megfigyelésre, feljegyzések készítésére, pontos pénzügyi könyvelésre buzdítja az olvasót — amivel azt hiszem csak egyetérteni lehet.
