Annyi sok minden nő már a kertben, hogy igazából bnem győzöm a képeket feltenni, annak ellenére, hogy gyakorlatilag még csak vadvirágok laknak nálunk. Így kis képes visszatekintésbe kezdek, az első részben a márciusi vadvirágokat vesszük — górcső hiányában — objektív elé.
Idén március közepén mozdultak meg a kankalinok és a salátaboglárkák. Utóbbiak a nálunk alacsonyabban fekvő helyeken virágoztak is már ekkortájt. E sorok írásakor már sokféle növény volt látható: ekkor már a Vérehulló fecskefű és a Nehézszagú golyaorr is kizöldült. A szomszéd füves területeken látható volt pár Veronikaféle és Százszorszép virága is. A veronika volt nekem igazi meglepetés — mert az inkább áprilisi növényként élt bennem.
A közelben március 24-én még tömegesen virágzott a hóvirág, de ekkor már sokfelé tüdőfű és kankalin virágok is feltűntek a tél utáni kopárságot színesítve.
A hónap végén a Martilapu kedves sárga napkorongjai nagy csoportokban nőttek az árokparton. A kertet és az erdő alját mindenhol az egyre többféle ibolya lila foltjai színesítették meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése