Mikroklíma

Figyelem egy ideje az időjárást, és egyre jobban kiviláglik, hogy nálunk fent a hegyen mennyire más is az időjárás. Nem csak nagy léptékben van észrevehető különbség, hanem egész kicsiben is...

Kertünk fent van a hegy tetején, közvetlenül az erdő szélén. Ez nagyban meghatározza a hely mikroklímáját. A Duna völgye a Dunakanyar térségében 180 m tengerszint feletti magasság körül van. Ehhez képest már az év minden szakában érezhető a különbség. Ha téli időben pár fokkal fagypont felett van a hőmérséklet és esik az eső, az 300 m felett már meg is maradó hóesésként jelentkezik. A nyári hőségek idején a szentendreihez képest akár 5-6 fokkal is hűvösebb van, ami persze nem csak a magasságkülönbségnek köszönhető, hanem az erdőségnek is.

A falu legalsó részei 360 m körül vannak, de mi fent a dombtetőn már 430-440 méteren vagyunk, ami D-DK felől kisebb fennsíkként folytatja, mielőtt leszakad a patakvölgy felé. Ez a közel száz méteres differencia éppen az ilyen őszi időszakban látványos. Az elmúlt napokban lent a völgyben hajnalra már harmatpont alá hűlt az idő, így vastagon megült a köd. Ezt csak a napsütés kezdi el feloszlatni, amikor besüt a völgy aljára. Nagyon szép látvány ahogy elkezdi megmozgatni a hősugárzás a köd tetejét, felszakít belőle darabokat, és a köd elillan ahogy az aranyló napfény beömlik a völgybe. A mellékelt kis kép ugyan nem sikerült jól idő hiányában (buszhoz szaladtam, nem tudtam jobb kilátást adó helyre menni), de mutatja a lenti ködösséget.

Eleve a nap is később süt le oda reggelente, este is hamarabb bújik el a hegyek mögé a jó öreg tarhonyaszárító csillag — így napközben is hűvösebb a klíma. Ez különösen a téli időszakokban komoly hatású: a sűrű hideg levegő megül lent a faluban és csak erős szél tudja átkeverni. Ezzel ellentétben a dombtetőn picit több napot és meleget kapunk, és a levegő is jobban cserélődik.

Szépen sárgállik a som levele, és a termése is fogyasztásra kész az utcában, ami alapján nem lehet már olyan messze az igazi őszi színorgia időszaka.

Ahogy a nap az ősz során egyre alacsonyabban jár, egyre nagyobb terület hűl le az éjjel harmatpont alá — így ez a reggeli ködhatár is egyre feljebb emelkedik. Nemrég, 23-án hajnalban a Nap átlépte az égi egyenlítőt, és beköszöntött a csillagászati ősz...

Őszi özönvíz után

Az elmúlt héten ismét rengeteg eső volt, de szombaton már kibújt kicsit a nap, keddre pedig egy átmeneti borulás után ismét ragyogó idő van.

Ilyen randa időjárásban az ember kicsit hajlamos belefeledkezni a technikába, így blogunk is bővült, webkettesedett egy kicsit. Mostantól lehet a bejegyzéseket megosztatni, szeretgetni meg ilyenek.

A fűszerkert is készülődik a téli időre. A levendulák elvirágoztak, a rozmaringok egészen felkopaszodtak, szinte már csak a száraik csúcsán van pár levél, az is kicsit sárgul. Egész év folyamán többször sárgulgatott, valamiért nem érzi jól magát nálunk. A többi fűszernek tetszett a terep, szépen gyarapodtak.

Sövényhiradó V.

A turkesztáni szil messze nem lett méteres, a fél métert is alig éri el. Ugyan a nyár közepén erőteljesen megindult, de utána megint jött az özönvíz, és megtorpant a fejlődésben. Augusztusban picit meg lett nyesve, hogy dúsuljon. Úgy néz ki ez be is jött, mert számtalan új oldalága, friss zöld levele lett a metszések nyomán — persze erre megint jött a rossz idő. Reméljük azért megerősödik mire eljön az őszi lombhullás. Addigra talán ezek az új oldalágak is megerősödnek, és lehet még egyszer nyírni az idén.

Növekszik a turkesztáni szil, a tölgyfák pedig kezdenek sárgulni

Be' jó is lenne, ha nem csak ez a mostani pár nap képviselné az idén a vénasszonyok nyarát...

Az ősz első színei

Úgy tűnik az idén hamarabb élvezhetjük az őszi színpompát. Általában a Pilisben október közepén, második felében a legszebbek az erdők, de idén mintha hamarabb indulna a színesedés.

Így lehetséges, hogy jó egy hónappal korábban, már szeptember második felében besárgul a környék. Az alábbi képmozaik ma készült, egy tipikusan őszi ködös reggeli hangulatban, amikor mindenen víz csöpögött...

Hajnali szedervadászat

Mint előző postunkban is írtam érik a szeder. Ha pedig érik akkor szedni kell — így most egy könnyed hangvételű kora reggeli szedervadászat képes beszámolója következik.

Kora reggel szépen sütött a nap, így gondoltam az idő éppen megfelelő arra, hogy a Nyözö a szederre szálljon. Nem borzasztott el a hőmérő szerinti 8,1 °C látványa sem. Az elhatározást reggeli kávézás, majd a tettek követték: előkotortam egy valamikor talán fagylaltos műanyag dobozkát, természetesen a fényképezőgépet, vekkerórát és uzsgyi kifelé.

Az utóbbi kellék talán kicsi magyarázatra szorul. Mivel hétköznap lévén az embernek munkába is kell menni, nem árt ha nem feledkezik bele a gyümölcsszedésbe. Időben vissza kell érni, hogy az ember lecuccolhasson, átöltözhessen és szedervadászból F.G. superman-é változhasson vissza. :)

Az időben történő visszaindulás különösen fontos annak fényében, hogy a szeder ugyancsak vendégmarasztaló növény. Ennek csupán egyik oka az, hogy az ember szedés közben fürtről fürtre kalandozva hajlamos komoly távolságokra jutni úgy, hogy észre sem veszi. Pillanatokon beül előáll a helyzet, hogy egy hatalmas tüskés szederketrecben találja magát a vadász, csak a zenitből jön némi fény. Körben mindenfelé csábító fekete gyümölcsök, de ekkor már a legkisebb mozdulatra is belemar az áldozatba a sok tüske. De persze az elszánt vadászt ennyi nem riasztja el, szedi a termést, és magában mondogatja, hogy
— Ellenállok, ellenállok! Csak azért sem eszem meg ezt a szemet, mert így sosem lesz tele a navalyás doboz! Hmmmm-nymmm. Nyammm... — hallatszik egy bokor mélyéről.

Ráadásként a szeder véd és dac szövetségben él mindenféle rózsatövekkel. Így aztán a gyümölcstől már hipnotizált áldozat végleg csapdába kerül. Miért is jó ez a szedernek?

Még van hely bőven... Ott, ott bent azok finomak!
...és elérte a doboz szélét! :)

Ha az áldozata ott pusztul, a szerves trágya helybe jött, amit kevés növény mondhat el magáról. Másrészt vergődése közben a legérettebb gyümölcsök szanaszét repülnek, lehullanak mindenfelé, elősegítve, hogy a következő évben még sűrűbb legyen a vegetáció. Ez a rövid távú szaporodási mechanizmusa. Ezt segítik a félig érett, de már fekete egyedek is. Kicsit erősen meghúzva a gyümölcsöt a már érettek tucatszám hullanak alá a bokorról.

Finom trükkök tucatjával bír a szeder. Így pl. a legfinomabb gyümölcsök mindig a levelek alatt, jó mélyen a bokor közepén, stb. vannak. Az ám, de ha a humanoid gyanútlanul a levelek alá nyúl rögvest belekapaszkodik tucatnyi apró horgas tüske. Itt ismerszik meg, hogy biza' a majmok a rokonaink, hiszen akárcsak a kis majom a Sivatagi show c. filmben a sót, úgy mi sem eresztjük a szedret, ha a fene fenét eszik akkor sem. Végül a szeder meglesz, a tüskék kicsi kampói a kezünkbe törnek, a gyümölcsöt pedig elvittük jó messzire, hogy aztán a benne rejlő magocskákat jó messze (időközben némi szerves trágyával gondosan burkolva) elpottyantsuk. Ez meg ugye a hosszú távú szaporodási mechanizmus.

A kevésbé kitartó egyedek hamar elmenekülnek, így marad gyümölcs más közvetítőknek is. Így pl. a madaraknak, akiknek a legjobb csemegét tartogatja a növény: mindig a már elérhetetlen magasban csábítanak a legszebb gyümölcsök.

Ha nehezen is, de megtelt a dobozka. Mivel még volt pár perc, körbenéztem a környéken szeptember elejei vadvirágok után kutakodva. Bővebb leírások helyett álljon itt néhány kép ezekről.

Munkába indulás előtt nem árt egy alapos mosdás. Furcsán néznek ugyanis a lilásvörös szájú, foltos ruhájú egyszeri szedervadászra a buszon. Lezárván az írást még egy fontos megállapítás kikívánkozik: a bokor azzal is védekezik, hogy a ujjbegyekbe tört tüskék csökkentik a blogírási kedvet, így a trükkök nem lepleződnek le egykönnyen. Némelyik billentyűleütés élénken felidézi kora reggeli látogatásomat a tüskevárban...

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van újra. Augusztus végével — szó szerint és átvitt értelemben is — villámcsapás szerűen véget ért a nyár...

Ha morbid lennék, azt mondanám, hogy tiszta májusi időjárásunk van mostanában. Sajnos az elmúlt napok viharos széljárása kidöntötte a babunkat a futtatásra használt boltívvel együtt — pedig már szépen virágzott és kezdett termőre fordulni. A paradicsom túlélte, de kérdés, hogy ilyen szibériai körülmények között be fog-e érni még az a néhány zöld bogyó vagy csak savanyúságnak lesz jó. Gyerekkoromban ui. az ősszel zölden ill. félig éretten maradt paradicsomokból fenséges savanyúságot tettünk el nagymamámmal.

Augusztus végétől szeptember elejéig mifelénk a szeder a slágernövény. Nagyon finom, leves, vitamindús gyümölcs, egyes vélekedések szerint azon kevés gyümölcsök egyike amelyikben sok vas található. Szerencsére az utcában rengeteg szederbokor van, így gyakorlatilag bő egy hónapon át folyamatosan lehet szedni és persze közben rögtön enni is, hiszen ellenállhatatlan. Emma lányunk különösen szereti, napközben többször is ki kell menni vele "legelni" a bokrokhoz.

A szedertorta — amíg még megvolt...

Süteménybe is nagyon finom, Emese sütött is belőle hamarjában egy finom minitortát. Túl sokáig nem maradt meg, azon melegében el is fogyott. Így éppen csak sikerült csinálni róla egy képet. Vannak terveink még ezzel a gyümölccsel. Egy közel százéves szakácskönyv jóvoltából ui. finom gyümölcslikőr-recepteket találtunk.

Szépen pirosodik már a csipkebogyó is. Ez már csak azért is ide kívánkozik, mert az előbb említett könyvben van egy recept amely csipkebogyó bor készítéséről szól. Ehhez a leírás szerint a termést még a fagyás előtt kell leszedni, így lassan aktuális lesz a gyűjtése. A kökénybokrokon is kéklik már a termés, minden bizonnyal abból is megpróbálunk majd valami finomságot készíteni.

Kezd érni a csipkebogyó és a kökény