Vadvirágos április I.

Nemrégiben összefoglaltam, hogy márciusban milyen virágokat láttunk a kertben és környékén. Most megkísérlem leírni az áprilisi növényeket. Mivel ennek a hónapnap már nagyon gazdag a növényvilága, és sok kép készült több részletben publikálom majd.

Erősen elfogult vagyok a Tavaszi kankalinal (Primula veris), hiszen ez az egyik kedvencem. Szerencsére elég komoly mennyiségben él nálunk, és mintha gyarapodna is az állománya. Szinte sárgába borítja a kert egyes részeit amikor a legtöbb virágzik belőle. Idén március közepén már kibújtak a levelei, és április elején már egyre több és több virágzott a kertben. A hónap végére kezd csak fogyatkozni a számuk, de még májusban is van néhány.

Ibolyából többféle faj is képviselteti magát, áprilisban már mindegyikük virágzik általában — idén sem volt ez másképp. Van illatos, erdei, nagyvirágú és posványibolya is. Íme róluk is néhány fotó:

A különféle tüdőfüvek virágzása is átnyúlt áprilisra, kihasználva a repülő rovarok nektáréhségét. Áprilisban már többféle rovar szorgoskodik, komoly munkát végezve a tüdőfüvek körül röpködve.

A Bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) viszonylag rövid ideig nyílik csak, ez idén április első felében következett be. Ez a növény még a lombosodás előtt virágzik az erdőkben, így elég napfényt kap, aztán elbújik egy évre. Idén a kertben is láttunk belőle néhányat, de az erdőben nagy számban virított.

Április közepe felé többször is volt erős lehűlés, erős szél. Éppen egy ilyen hideghatásnak köszönhető, hogy a kökény is virágba borult 10-e felé. A hónap második felére szépen kizöldültek a gyertyánok, és a tölgyfák is, ami miatt szép lassan átvette a hatalmat a kertben az árnyék.

Az Olocsán csillaghúr (Stellaria holostea) rengeteg virága a hónap második hetétől fehérbe borította a kankalinok közötti területeket, az utca szélét, és minden szabad életteret. Ez a növény hihetetlenül sok virágot hoz légiesen vékony, kecses szárain. Megél a tűző napon is, de elviseli a mély árnyékos területeket is.

Vadvirágos április II.

Húsvéti üdvözlőkártya a kertből...

Útólag vettem észre, hogy ezt elfelejtettem időben kipublikálni. :(

Minek nevezzelek?

Találtam némi kis névanomáliát, vagy nem is tudom mit a minap emlegetett Csillagos dorottyavirág kapcsán. Gondoltam ha már április 1-e van, hát megénekelem itt is. Annak ellenére, hogy a történet valós, de mégis rendesen bele lehet bolondulni!

Mint látható a mellékelt képen azt állítja a tasak, hogy ez egy egynyári virág, latin neve Mesembryanthemum crystallinum. Nosza, keressünk rá a Google-ben a latin nevére, hátha lesznek találatok képek, stb. és többet tudok meg róla mint azt hogy egynyári, kb 10 cm magas, aki nem szereti a napos helyet, óvatosan öntözendő.

Ebből jön a meglepetés. Több magyar oldal is visszajön a keresésben, és ezekből megtudhatom, hogy ez a növény Jeges kristályvirág névre hallgat édes anyanyelvünkön. Nomármost láttam már ilyet, hogy egy virágnak többféle neve van, de beleolvasva kiderül, hogy a szegfűvirágúak rendjébe tartozó kétszikű félcserje lenne. Egy hosszabb leírást is találtam róla, ez a tasak ültetési és méret információival nagyrészt egyezik:

Virágágyi és sziklakertekbe is ültethető növény, talajtakaró; magassága: max. 10 cm; virága: fehér, világossárga, lazacszínű, rózsaszínű, kárminvörös, többszínű; (júliustól szeptemberig); igénytelen; magvetés: májustól szabadba.
Kristályvirágfélék (Aizoaceae)
Az alacsony termetű kristályvirág levelei kissé húsosak. A pozsgás növény jól illik sziklakerti beültetésekbe, és jól mutat nagyon száraz, meleg helyeken is.
Forrás: faiskola.hu

Nocsak. Félcserje és pozsgás? Keressünk csak rá a másik irányból is, kiféle lenne akkor a Csillagos dorottyavirág? Nem lettem sokkal okosabb. A gazlap.hu oldalon 2009-es fórumbejegyzéseknél valóban szerepel egy kép olyan virágokkal amik a tasakon vannak, de ott az illető lekristályvirágozza. A bejegyzésre jött válasz azonban megint elbizonytalanító: sajnos el kell, hogy keserítselek. Ez a dorottyavirág, vagyis az egynyári "kristályvirág"! Ezek szerint a kristályvirág nem egyezik a dorottyavirággal, illetve annak egy egynyári változata?

Makacs fajta vagyok, nem adom fel egykönnyen. A tasakon nevezik szlovákul is, Kosmatec néven. Gyí Google, gyíí! Kilyukadok az about-garden.com lapon. No a képek passzolnak, klikk az egyikre. Újabb infórmációk... Méretek stimmelnek, szárazságszerető stimmel, ellenben tedd teljes napra. Na jó félrefordították a tasakon a napigényt, a piktogramm is teljes napot mond rá. Angol neve Hardy ice plant, Trailing ice plant. Na tessék visszatértünk a jéghez...

Az újdonsült latin névvel magyarra fordulva pedig eljutunk a tuja.hu lapon a Bíborvörös délvirághoz. Na ez nem jeges, sőt! A mérete, leírása stb. stimmel — csak éppen egynyáriból évelő lett időközben...

Találok egy csillagos dorottyavirág vetőmag hirdetést is, illusztrációként egy gyanúsan lopott képpel, amin van latin név. Nem, véletlen sem az eddig már talált nevek egyike, hanem a Mesembryanthemum crinifolum, ami ugye csak részben ismerős. Innen kiindulva végül elkeveredtem egy japán oldalra, ahol a krikszkakszok között virít egy szép kép a növényről (kép alapján helyben vagyunk) alatta egy táblázat két(!) latin névvel. Az egyik a már ismert Mesembryanthemum crinifolum — ezért találhattam meg a Google-vel —, a másik pedig Dorotheanthus bellidiformis. Még egy latin töredék olvasható európai szemmel, mégpedig a Aizoaceae ami ugyebár a kristályvirágfélékre utal.

Na ez a második latin név, miszerint "Dorotheanthus bellidiformis" erősen gyanús, gondolom érthető miért. Kicsit félve de azért rákerestem erre is. :)

Egy angol oldalon találtam egy már már 42-es érdemrendet érő információt, hiszen ez majdnem mindent tisztáz. Mondom majdnem mindent, mert akkor példának okáért mi a fene is az a bizonyos Delosperma cooperi? Foglaljuk csak össze, hol is tartunk jelenleg:

• Mesembryanthemum crystallinum » Jeges kristályvirág
• Kosmatec » Delosperma cooperi » Hardy ice plant, Trailing ice plant
• Delosperma cooperi » Bíborvörös délvirág
• Csillagos dorottyavirág » Mesembryanthemum crinifolum » Livingstone daisies
• Mesembryanthemum crinifolum » Dorotheanthus bellidiformis, Ice Plant

Azt hiszem itt veszítettem el végképp Ariadné fonalát...

Vadvirágos március

Annyi sok minden nő már a kertben, hogy igazából bnem győzöm a képeket feltenni, annak ellenére, hogy gyakorlatilag még csak vadvirágok laknak nálunk. Így kis képes visszatekintésbe kezdek, az első részben a márciusi vadvirágokat vesszük — górcső hiányában — objektív elé.

Idén március közepén mozdultak meg a kankalinok és a salátaboglárkák. Utóbbiak a nálunk alacsonyabban fekvő helyeken virágoztak is már ekkortájt. E sorok írásakor már sokféle növény volt látható: ekkor már a Vérehulló fecskefű és a Nehézszagú golyaorr is kizöldült. A szomszéd füves területeken látható volt pár Veronikaféle és Százszorszép virága is. A veronika volt nekem igazi meglepetés — mert az inkább áprilisi növényként élt bennem.

A közelben március 24-én még tömegesen virágzott a hóvirág, de ekkor már sokfelé tüdőfű és kankalin virágok is feltűntek a tél utáni kopárságot színesítve.

A hónap végén a Martilapu kedves sárga napkorongjai nagy csoportokban nőttek az árokparton. A kertet és az erdő alját mindenhol az egyre többféle ibolya lila foltjai színesítették meg.

Gondolatok a mikroklímánkról

Munkám miatt rendszeresen járok le a hegyről, így erősen elgondolkoztatott a kertünk erőteljes mikroklímája. Az egész onnan indult, hogy tegnap reggel többen emlegették falubeliek a buszon, hogy az autójuk deres volt reggel, és jéghártyásodtak a pocsolyák is. Meglepett, mert nálunk éppen +6 °C volt a hőmérséklet aznap reggel.

Mi a falu szélén lakunk fent a déli domboldal tetején. Domborzatilag ez azt jelenti, hogy majdnem 80m szintkülönbség van a házunk és a völgy alsó részei között. Odalennt van olyan utca, ahol csak mostanában kezd el tartósan besütni a Nap, annyira rátakarnak a hirtelen meginduló hegyoldalak a déli oldalon. Nekünk innen már nincs ilyen takarás, és így amint kisüt a Nap a téli napforduló időszakában is a lehető legtöbb napsütést kapjuk. Ebben az időszakban a fák is lombtalanok, így akadálytalan a fény útja.

Nyáron a rengeteg fa és a tengerszint feletti magassági hatás megakadályozza, hogy erősen felmelegedjen a környék, hiába süt magasról a Nap, kellemesen hűvös az idő. Szentendrén ilyenkor 5-6 °C-al is melegebb szokott lenni, arról nem is beszélve, hogy mennyivel tisztább, oxigéndúsabb a levegő. A budapesti "katlant" ne is említsük ugyebár. Egy-egy kánikulai napon szabályos megváltás hazaérni, és beszippantani a friss hegyi levegőt.

Szeretnék majd beüzemelni egy időjárás állomást odahaza, és csatlakozni az Időkép portál automata megfigyelőhálózatához. Ennek kapcsán szoktam észleléseket felküldeni ide mostanában, és persze figyelem hogy alakulnak a környékbeli hőmérsékleti viszonyok. A portál közössége sok mérőpontot működtet, így megerősíthettem a saját tapasztalataimat, megérzéseimet a helyi klimatikus viszonyainkról.

Csináltam egy érdekes összevetést a Dunakanyar völgyében levő néhány mérőpont, és két magasabban fekvő automata adatai között. A 24 órás mérési adatsorokat átlagolva kaptam a mellékelt diagrammot. A sárga vonal három Duna melléki adat (Szigetmonostor, Visegrád, Vác) átlaga, a zöld két magasan fekvőé (Dobogókő 700 m magasan, illetve Nagy Hideg hegy 864 m-re a tengerszint felett).

Megfigyeltem, hogy a mi kertünkben mért adatok napközben általában a dobogókői és a szigetmonostori, pomázi értékek közé szokott esni kb. félúton. Így nappal valahol a zöld és a sárga görbe között lehet a miénk, azzal a kitétellel, hogy éjszaka nem hűlünk le sokkal jobban mint Dobogókő környéke, csak minimálisan. Legfeltűnőbb talán a hőingás különbsége: ebben az időszakban sokkal kiegyenlítettebb felénk a hőmérséklet, míg a napi középhőmérsékletben kisebb az eltérés mint nyáron. Napi átlagban nézve hűvösebb van nálunk mint 200-250m-el lejjebb, de ez legfeltűnőbb a nyári időszakban.

Nyilván a kertészeti szempontok ezt még jobban árnyalják. A nappali erősebb felmelegedést a talaj tárolja, így az alacsonyan fekvő területeken hamarabb melegszik át a csírázó növényeknek megfelelő hőmérsékletre a föld. Nálunk ehhez észrevehetően hosszabb idő kell, tavasszal jó 2-3 héttel később indulnak ugyanazok a növények. A téli csapadék is tartósabb a hegyen. Nagyon sokszor van az átmeneti évszakok idején, hogy lent eső esik, fent meg már megmaradó hótakaró lesz belőle.

Azt hiszem mindenképp érdekes lesz konkrét adatsorok birtokában elemezgetni a helyi adottságainkat, összevetve a környéken mért értékekkel.

Rövidhírek I.

Ma délután csodás idő volt, így kicsit kapirgáltam a tavalyi konyhakert helyén, és megszemléltem hogy vannak a sövények.

Nem történt túl sok munka, csupán egy kis retket ültettem addigis amíg a paradicsompalánták még nem kerülnek ki a szabadba. Már ugye ha lesznek paradicsompalántáink egyáltalán. Tavaly nem volt túl eredményes a paradicsom termesztése, gyakorlatilag alig ért be néhány szem. Igaz ritka csúnya nyarunk volt, rengeteg esővel, nagy viharokkal. Azt hiszem ezen a téren is fő a mértékletesség, így a konyhakert projekt is lassan fog megvalósulni...

Találtam még a zöldséges magok között pár tasak tavaly decemberben lejárt egynyári virág magot is, így lehet ezekből is vetünk majd valahová. Fülesternye és Csillagos dorottyavirág magokról van szó. Holnap majd alaposabban utánanézek milyen virágok is ezek tulajdonképpen.

Időközben utánanéztem, na de lehet mégsem kellett volna... Most már tényleg nem tudom mit is találtam. :)

Még egy rövid jó hír: úgy néz ki bejön a jóslatom, és a hét végére kizöldül a turkesztáni szil is. Már most vannak rajta nagyon apró, félig kibomlott rügyecskék, irdatlan sűrűségben. A mellékelt képen a szár kb. 1-2 miliméter vastagságú lehet csupán!

Nárciszmentő akció

Emese kapott nőnapi cégajándékként hajtatott nárciszt. Szépek voltak és mivel amúgy is az egyik kedvenc virága, gondoltam megpróbálom áttelepíteni őket a kertbe.

Ha már egyszer szétbontottam a virágokat, rögvest dokumentáltam is, hogy mit találtam a cserépben. Az alábbiakban ezt a fotósorozatot láthatjátok majd.

Március 12-én reggel szép reggel volt. A három tő nárcisz mit sem sejtve napfürdőzött a napfényben, vetette az árnyékot. Egyetlen kerek 9 cm-es cserépbe voltak bezsúfolva, innen lettek kiszedve és átültetve.

Az áttelepítés sikere sokban azon múlik, hogy mennyire fejlettek a gyökerek. Enyhén megnedvesítettem a földjüket, majd szerencsére elég volt a műanyag edényt finoman meglapogatni, és a virágok kicsusszantak belőle. Gyakorlatilag mint a mellékelt képen is látható gyökérből nem volt hiány, sőt! Szinte teljesen kitöltötték már a rendelkezésre álló helyüket.

Ezután óvatosan szétválasztottam a három növénykét — így két nagyjából egyforma, és egy kisebb tövet kaptam. A gyökerek nagyon érzékenyek voltak, de sikerült úgy "kicsomózni" a gombolyagot, hogy csak minimális mennyiségű tört le belőle.

Mivel még fagyokat mondtak március első felében ezért első körben a három hagymát külön-külön nagyobb cserépbe költöztettem. Egy vakondtúrás földjével Emma lányom hathatós segítségével feltöltöttem 3db négyzetes 9cm-es cserepet. Ez a föld elég nedves volt, így Emmácska is kellően sáros lett, és a növényeknek is megfelelő nedvességet biztosított, tehát teljes volt a boldogság. A tetejére rászórtam még az előző cserépből a gyökerek közül kipergett eredeti talajt, majd egy jó napos helyre kerültek melegedni.

A legkisebb nárcisz kezdett lekókadni, de délutánra már teljesen összeszedte magát. Este visszaköltöztek a házba, a déli konyhaablakba. Itt elég fényt is kapnak, és a hőmérséklet is kiegyenlített. Mind a három láthatóan jól érzi magát, időközben szépen elvirágoztak.

Ha az időjárás is úgy akarja, hétvégén kitelepítem majd őket a kertbe — a gyökerük ismételt megbolygatása nélkül — a szabad ég alatt lakó társaikhoz. Utóbbiak még nem virágzoztak az idén, eddig csak a leveleik növekedtek rendületlenül...