A hétvégén nagyszerű idő volt, meglátogatott minket a Tavasztündér is — természetes hát, hogy kiszabadultunk a kertbe.
A reggeli szemle alapján a turkesztáni szil sövény még nem indult meg. Legalábbis odakint a természetben — a szobában ellenben igen. Ugyanis a telepítés utáni visszavágáskor leeső darabokat vízbe tettük, és ezek már két nap után ki is zöldültek.
A szileket jó alaposan meglocsoltuk, és kicsit növelve is lett az ágyásuk. A 15-én visszamaradt pár darabot még hozzáültettük a sövényhez az ágyás meghosszabbításával. Most már lényegesen könnyebben ment az ásás, úgy néz ki az elmúlt napok időjárásának hála kiengedett a talaj.
21-én rendezgettük a palántázásra kerülő növényeket, amikor eszünkbe jutott, hogy még az egyik nagy havazás előtt a ház előtt maradt két bokor: egy fehér ribizli, és egy vörös köszméte. A két bokrocskát teljesen ellepte a hó, de szerencsére semmi bajuk nem lett, szépen kihajtottak a műanyag cserepükben.
Így hát csákányt ragadtunk, és a többi három gyümölcsbokor szomszédságában bekerültek a helyükre. Korábban már írtuk, hogy mifelénk az ásót csákánynak hívják. Ezt illusztrálja, hogy a két bokor elásása közben az itt látható nagyobbacska sziklát, és még ezen kívül négy lúdtojás méretű kődarabot kellett kibányászni a földből. Úgy látszik sziklakert építéséhez nem kell követ vennünk, elég csak ültetni valamit.
A krókuszok még mindig nem nyíltak ki, igaz tavaly is csak áprilisban virágoztak. A kökörcsinek is csak éppen elkezdtek kibújni. Így virág még nincs, meleg tavaszi idő azonban hála az égnek már igen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése