Ugyan a kert szinte még érintetlen, azaz alig ültettünk bele valamit, de mégis érdemes volt a hétvégén kicsit átnézni a telket, mi hogyan vészelte át a telet.
A kertben vasárnap reggel tett kisebb séta alatt készültek az alábbi képek. A leghátsó, egyben legdélebbi részben a gyümölcsfák rügyei már kezdenek éledezni, a hó nagyrészt elolvadt, de még nagyjából összefüggő takarót képez. A mohák friss üde zöldek, csillogó jégkristályok között...
Egy klasszikus moha-felvétel
A kökörcsinek helyén még hó volt, így nem sikerült kideríteni hogy élték át a telet. Hatalmas nagy üres területre kerültek ugyanis, és sok értelme nem volt áttúrni több négyzetmétert emiatt — már csak azért sem mert a hótakaró még védi őket egyenlőre.
Tiszafa
Még tavaly nyáron ültettünk ki a girbegurba fenyő pótlására egy kis tiszafa-csemetét. Úgy néz ki ez a facsemete túlélte a fagyokat. Miután leolvadt róla a hó, szépen nyújtózkodik a napfényben. Még mindig csak 8-10 cm magas, de láthatóan kutya baja.
A kertben mindenfelé közvetlen rügyfakadás előtt áll a gyertyán — tavaly csak április végén volt ilyen állapotban. A krókuszoknak még nincs jele, igaz az ágyásukban vasárnap reggel még sok volt a hó.
Még mondanak a hétre is kemény fagyokat, így a turkesztáni szileket végül nem ültettük el — a csákány is alig vitte a földet, pedig a felső pár centis rétege tocsog a sárban. Szombat éjjel is
A turkesztáni szil sövény leendő helye a pincelejárat melletti támfal pereme
Az előkertben még javában szunnyadnak az öreg tölgyek, de a mohás kövek között már éledezik a bogárvilág is. A lenti szép, kék páncélos bogár ugyan még meglehetősen komótosan közlekedett, nyilván a +6°C hőmérsékleten nem érzi magát túl otthonosan a Lapos kékfutrinka (Carabus intricatus). Egyébként mint minden futrinkafaj, ez is védett.
Lapos kékfurtinka (Carabus intricatus) és az öreg tölgyek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése