Itt még javában tél van, hosszabb ideje hó alatt vagyunk. Szombaton tettem egy kis sétát a kertben, így hát jöjjön pár fotó.
Semmi extra különlegesség nincsen, a többször megolvadt-visszafagyott hókása miatt sok látnivaló nincsen még a kertben.
Előző postomban keseregtem egy nagyot a mai világ kereskedőin, egy meghiúsúlt hunyor-rendelés kapcsán. Van azért az éremnek másik oldala is, így most erről írnék pár sort.
Miután dugába dőlt az előző rendelési kísérlet, tettem egy kísérletet egy másik webshoppal.
Töprengtem egy ideig, hogy megírjam-e, de végül csak összefoglalom picit a történteket. Nem egy vidám történet, és csak áttételesen kertes a téma, de mégis leginkább ideillő.
Hosszú ideje böngészgetem egy ismert kertészeti webáruház kínálatát. Sokféle növény van itt, jól rendszerezve, kereshetően, stb. Évekkel ezelőtt regisztráltam is oda. Most úgy gondoltam, hogy ha már ennyire kimaradt ebben az évben a kertes tevékenységem (növényeket illetően) az enyhe őszi napokban telepítek még pár hunyort, hogy tavasszal legyen minek örvendeni. Beléptem hát a webáruházba, gondoltam kipróbálom a rendelést innen, és tavasszal nagyobb adag rendeléssel lehelek életet a kertbe. Így hát betettem a kosárba pár növényt, még a hosszú hétvége előtt.
Újra itt a bodzaszezon. Elkészült az idei adag szörp, de még maradt bodzavirág — így készült zselé is.
Az egész azzal kezdődött, hogy pár hete egy szombaton megvártuk, amíg úgy igazán elkezd esni az eső. Mire minden vizes lett, de még zuhogott, megérkeztünk kedvenc bodzafánkhoz a Szentendrei szigetre. Eltökélten kiszálltunk az autóból és szedtünk jópár zacskó bodza- és akácvirágot. Miután lassan elállt az eső és a fán sem maradt elérhető virág, elindultunk hazafelé.
Történt egyszer réges régen, hogy felhívta a figyelmemet egy növényre a sajnos eléggé elhalt Művelt Kert blog idestova több mint négy évvel ezelőtt. Ez volt az Amelanchier, alias Fanyarka, alias Mézalmácska... Meglehetősen nagy kerülővel, de megérkezett egy a kertünkbe is.
Történt vala, hogy másik nagy kedvenc kertblogunkban, JuhMeli EgyxCseppKertjében az egyik bejegyzésben feltűnt a fent nevezett Fanyarka. Rögvest rá is kommenteltem, hogy lám a régi Eszter féle fanyarka-cikksorozat milyen érdekes és hasznos olvasmány. Innen kerekedett a most elmesélt történet is.
Tavaly azon viccelődtünk, hogy fehér Húsvétunk nemigen volt még. Idén ennek az ellenkezője az igaz, gyakorlatilag a napokban már nyílik az orgona, kora májusi virágok nyílnak együtt az áprilisiakkal. De most mégsem ezekről lesz szó, hanem az újjászületés kapcsán egy kis fácskáról.
Történetünk tavaly őszre vezethető vissza. Emmával ovódába menet egy szakaszon egy olyan utcában megyünk általában amit Csörgőfák (Koelreuteria paniculata) szegélyeznek. Értelemszerűen feltűnt neki is a jópofa zacskóba csomagolt termése, így muszáj volt szedni egy jókora adagot. A kis kemény magok jópofa játékok is, bár figyelni kell, mert nem ehető, így nem minden gyereknek adható oda.
Múlt hétvégén is a Szentendrei szigeten jártunk. Útközben tűnt fel egy érdekes virág, amiről persze képeket is készítettem. Gondoltam megosztom Veletek itt is, bár nem kerti növény, és nem is a direkt közelünkben nyílik.
Éppen a nemzeti parki terület szélén nőttek, egy útmenti, déli kitettségű füves rézsűn. Csak egyetlen, olyan 10m-es foltban láttam őket, máshol sehol a közelben. Közelükben Fürtös gyöngyikék, a kerek repkény és néhol egy-egy pitypang virágoztak még. Mellékesen gyöngyikéből idén feltűnően sokat láttam mindenfelé...
Ugyan átmenetileg lehülés érkezett hozzánk is, de mégiscsak megnyitottuk a 2014-es évi bográcsszezont a kertben. Így hát az alábbiakban egy kis receptrovat következik...
Kezdésnek ültessünk a bográcsolóhely közelébe egy rozmaring bokrot, tekintve hogy ez a növény egyszer sem telelt át mifelénk.
Mindjárt az elején szeretném figyelmeztetni a kedves vegetáriánus Olvasókat, hogy ez a recept nem az ő ízlésviláguknak való. Tehát ha a húsevés szokásával bármilyen problémája van valakinek inkább ne olvassa tovább, fő a nyugalom, illetve a rozmaringos, zöldséges sertéstokány.
Sejtelmeskedtem itt a múltkori nagy lila porolásban, hogy sárga folt így, meg úgy. Valamint amúgy. Persze régi olvasóink rögvest rájöttek, hogy temetni jöttünk a telet. Így hát következzen az idei, ezúttal színesebb téltemető bejegyzés.
A történet sok évvel ezelőttre vezethető vissza, amikoris egy természetfotós tanfolyamon alaposabban is megismerhettem a Téltemetőt, mint a tél végi első virágok egyikét. Mondhatni szerelem volt első látásra, így amikor kiköltöztünk az egyik első növény volt ami kiültetésre került. Nagy reményeim voltak, mert az élőhelye eléggé hasonlít a mi erdőszéli tereünkre. Aki már unja a visszaemlékezést kérem kattintson, és ugorjon a lényegre, de a friss olvasók kedvéért azért mégiscsak kutakodok egyet az elmúlt évek történései között, főleg mert a linkelt beszámolókban csak akadnak szép virágok is.
Hosszabb szünet után színpompás blogleporolást adhatok közre Nektek! Mindezt persze nem magamnak, hanem ennek a ritka szép februári tavasznak köszönhetjük. Csapjunk hát bele!
Sok esős nap után végre volt egy kis napsütés a hétvégén is, meg a mai napon is. A hétvégén túl sokat nem tudtam a kertben lenni, ma azonban kivételesen csak délután mentem be Pestre. Kora délelőtt élveztem a kávésbögrém társaságában a finom tavaszi napsugarakat, amíg a telefonszerelőt vártam. Feltűnt, hogy a kert egy része lila színben pompázik. Nosza rajta ragadjunk fényképezőgépet, hátha lesz mivel blogot porolni... :)