Madárlátta Fanyarka

Történt egyszer réges régen, hogy felhívta a figyelmemet egy növényre a sajnos eléggé elhalt Művelt Kert blog idestova több mint négy évvel ezelőtt. Ez volt az Amelanchier, alias Fanyarka, alias Mézalmácska... Meglehetősen nagy kerülővel, de megérkezett egy a kertünkbe is.

Történt vala, hogy másik nagy kedvenc kertblogunkban, JuhMeli EgyxCseppKertjében az egyik bejegyzésben feltűnt a fent nevezett Fanyarka. Rögvest rá is kommenteltem, hogy lám a régi Eszter féle fanyarka-cikksorozat milyen érdekes és hasznos olvasmány. Innen kerekedett a most elmesélt történet is.

Aki gyorsan rendel, többet kap a keleti bölcsek szerint. Meli gyorsan rendelhetett, mert válaszában megjegyezte, hogy két alsó ága is gyökeret eresztett a sajátjának, és szívesen elküldi az egyik sarjat számunkra — nyírjuk ki inkább mi jeligére. A kommentek között az is kiderült, hogy a fanyarka a kanadai változat, azaz Amelanchier canadensis, amely akár 7,5 m magasra is megnövő terebélyes bokor vagy többtörzsű fa. Na ez nálunk ugyan érdekes lenne, egyrészt a kevés nap, másrészt a sziklás, köves talaj miatt. De gondoltam egyet, hogy ha az egyik legnaposabb részbe tesszük, ahol esetleg még nyílik újabb napfényes rész némi bozótirtás után, és előzetesen kiásom a 5-ös metrót, akkor esetleg elfér. Max. kicsit kisebbre nő, és nem helikopterrel, vagy drónnal kell szüretelni.

Innentől felgyorsultak az események. Meli jól bebugyolálta a kis fanyarkagyereket, és a posta kegyeire bízta. Utazhatott saccra olyan 200 kilómétert amíg felért a déli végekről az északi végekre. Aztán a postásnéni nem merte a pótpostaládában hagyni az eső miatt. A normál postaládában jelenleg egy Rozsdafarkú család fogadta volna a leveleket, így az alá szerent másik nem túl vízálló megoldás. A néni mentségére legyen mondva nem tudhatta, hogy a Kanadai fanyarka szereti a nedvességet is...

Így csütörtök este csak a cetlit találtuk meg, hogy lekéstük a fanyarka kiváltását mert kora délután bezárt a posta. Másnap reggel ott kezdtem, de persze mire sikerült a kiváltás már jött a busz, így szegény növényke tett még egy kört a munkahelyemre is, meg onnan vissza így újabb cca. 80 km került a számlálóra. Azért idebent már megszeretgettem a növénykét, de szerencsére abszolút nem száradt ki, sem ő sem pedig a bónusz-mellékletként jött Indás ínfű csokis változata, és a menta sem. Úgy látszik Meli is szereti az ehető kertet...

Péntek este szakadt az eső a változatosság kedvéért, így fanyarka és társai még vártak kicsit, igaz már a kerti levegőt szívhatták. Leendő fácskánk egy vödör vízben tette mindezt. A picit meggyűrődött levelei is szépen kisimultak másnapra, így előkerült a csákány és az ásó, hogy megkezdjük a metróépítést.

Aki nálunk gödör ásására adja magát, annak fő szerszáma ugyebár a csákány. Az ilyen merész ember utolsó mondata mindig a "na ezt a kis kilógó követ még kiszedem" ami után sok kínlódás után egy görögdinnyényi kővel lesz gazdagabb. Most is így volt természetesen. A gödör ásása után térdig érő kőkupaccal lettem gazdagabb. Szerencsére az alján már a morzsalékos kő maradt csak, nem bazaltos területre tévedtem. Azért a föld felét visszatöltöttem, hogy legyen még laza talaja a jövevény alatt is, aztán rá a maradékot már a növényre. Na a gödör feléig se lett föld, éppen csak ellepte a gyökeret.

Így hát mit volt mit tenni a majdani tómeder újabb ásásával sikerült újabb kőhalmot és némi földet szerezni a fanyarka ültetésének befejezéséhez. Tettem mellé egy karót is, ami enyhén túlméretes, de nagy előnye hogy kéznél volt. Jól megtapostam, körberaktam egy tányér-félét a kiásot követ 10%-át behasználva. És lassan már ment is lefelé a nap.

Mindenesetre az tény, hogy nem ártana ezen a környéken is betörni, rendezni kicsit a terepet. Sajnos a képanyag erősen gyengére sikeredett, ezúttal ui. telefonnal készült technikai okokból. Telefont meg telefonálni használom elsősorban, nem annyira természetfotózni. :) Innentől azt hiszem érdemes lesz figyelni a fanyarka tag alatt a további fejleményeket. :)

Ui.: Hamarosan Ehető kert rovatunk is újdonságokkal jelentkezik, addig is fenjétek a fogatokat. No és gyűjtsétek a bodzát amíg van. :)