Ébredező kert

Ugyan napok óta eltűnt a hótakaró az ország nagy részén, azonban mifelénk még mindig majdnem a kert felét hó borítja. Ennek ellenére egy gyors esti kerti sétát tettem, hogy felmérjem a tavaszi állapotokat...

A sziklakert még részlegesen hó latt van. Az egyik nagyobb szikla felülete erősen mállani kezdett, de gondolom azért még kitart egy ideig. Mindenesetre az eddig előbukkant növények látszatra jó egészségnek örvendenek. A phloxok szép harsány zöldek, a kakukkfű amit alaposan megnyírtunk még ősszel szép sűrű, és a kövirózsák is szépen átteleltek.

A sziklakert három részlete: az egyik phlox, a kövirózsák, és a kakukkfű...

Több helyen bukkantak már elő a krókuszok és más hagymás növények is. A kis zöld lándzsák már átdöfték a tölgyfalevelek borítását. A tűzrakóhely körüli magasított ágyásban valóságos virágszőnyegnek kellene majd kibújni a levelek alól, mert sok krókusz és egyéb hagymások kerültek ide elültetésre. Ugyanis az ágyás magasításakor gyorsított hagymaültetést végeztünk: a sok hagymát letettük a földre majd rájuk hordtuk a megfelelő mennyiségű földet. Így egyszerre emeltük meg a terepszintet (erre a későbbi járdakészítés miatt amúgy is szükség volt) meg ültettünk el egy csomó növényt is.

Tavaly tavasszal ültettünk el egy kicsi madárbirs bokrot is. Szépen virágzott is őszre aprócska piros bogyókat termelt. Most előbukkant a hó alól, és láthatóan egészséges. A bogyók ellenben 6–8 mm nagyra duzzadtak, és szép gömbölyűek lettek. A sötétvörös színűk is elpirosodott — nagyon mutatós látványt így a tél végi kopárságban. Méretre nem sokat nőtt, de két szára feltűnűen meghosszabbodott, tehát csak-csak fejlődik, még ha lassan is. :)

Egy kedves barátunktól, Nórától kaptunk ajándékba egy tő meténget, és egy kis páfrányt. A meténg még el van bújva a levelek alatt — majd a hétvégén kiszabadítjuk. Azért megnéztem, sok friss hajtás is van rajta, és a tavalyi lombja sem fagyott el. A párfány azonban már előbukkant a hótakaró, no és a levelek alól is. Úgy tűnik él és virul.

Blogunk régi olvasói bizonyára tudját, hogy az egyik mániám a tavaszi kankalinok sorsa. Nos több tő kankalin kandikál már ki a levelek alól, amire ilyen korán még nem volt példa. Mindenesetre a látható példányok frissek és üdék, életteliek. A mellékelt képen ez ugyan nem jön ki annyira, mert már egészen sötétben készült, így erősen fel kellett világosítani hogy látszódjon rajta valami.

Mindenesetre úgy tűnik, hogy volt egy úm. normális telünk. Ugyan voltak hideg napok is, de akkor mindig vastag hótakaró védte a földet. Csapadék is tisztességes mennyiségben volt, volt amikor 40cm körüli hóborítás alatt szunnyadt a kert. Bizakodunk hát egy szép, vadvirágois tavaszban. A rigók mindenesetre már élénk hangon koncerteznek esténként, és a cinkekórus is rákezdte a hajnali nyitnikékezést. Nem lesz hát idén sem néma tavasz...

Téli kert

Az elmúlt napokban már intenzíven olvad, de még azért van hó a kertben. Az alábbi képek csalókak, mert a múlt hétvégén készült kis hangulatképek, amolyan téli csend.

Van közöttük olyan is ami inkább utcakép, de jól jellemzi a téli hangulatát a környéknek. Sajnos azóta intenzív olvadás indult, és már sár van, meg persze vizes felszínű jég, így a dombtetőnk utcái szinte járhatatlanok. Akkor már inkább a hótaposás...
A kis képekre kattintva azok nagyobb méretben is megtekinthetők.

Végülis fehér...

...még akkor is ha most éppen erősen olvad.

Szenteste ellenben végig hideg, fagyos időt hozott, és a 7-8 cm hótakaró tetején az eső egy kb fél-egy centiméteres jégpáncélt alkotott. Így hangos robajjal közlekedett odakint mindenki. Most az olvadásnak köszönhetően ködben úszik a kert vége. A fenti kép még reggel készült, demonstrálandó a hóborítást.

Minden kedves olvasónknak áldott, békés Karácsonyt kívánunk!

Havazik

Ugyan az ősszel egyszer már volt kisebb havazás, de mégiscsak a mostani hóesést tekinthetjük az elsőnek...

Hosszú ideje nem jelentkeztünk friss bejegyzéssel. Szeretném majd ezeket utólag bepótolni, befejezni a félkész de nem publikált szövegeket, képeket. Túl sok minden másra kellett az energia az ősszel, de most jönnek a hidegebb, téli rövid nappalos, szobábaszorulós napok, amelyek előnyösebbek a blogíráshoz.

Szóval megjött a tél — bár még azért ki-ki látszanak a levelek a fehér lepel alól, de egész nap változó intenzitással esik. Tettünk is egy rövidebb sétát a környéken...

Kockás liliom

Régóta kedvenceim között van ez a gyönyörű növény. A természetben élő példányai már a már nagyon megritkultak, így szigorú védettséget élvez a Kockás liliom (Fritillaria Meleagris).

A közelünkben van — azaz most már gyakorlatilag csak volt, hiszejn az év végével ez az áruházlánc kivonul Magyarországról — egy BricoStore üzlet. Itt is sokféle növényt lehetett beszerezni, általában igyekeztük is elkerülni ezeket a polcokat, mert elég veszélyesek a pénztárcára nézve. A bezárás előtt azért még benéztünk, és ennek a tasak Kockás liliomnak nem tudtunk ellenállni.

A növény egyébkén mocsaras, patakpartos környékeken él eredetiben, erdők lombjának árnyékában leginkább tőzeges talajokon. A nedves környezetet leszámítva a környékünkön lehet neki megfelelő helyet találni, különösképpen hogy állítólag sokfelé megél az átlagos kiskerti körülmények között is. Így a tervünk az lett, hogy a majdani tómeder közelében, esetleg a vízpartra ültetjük majd őket. Tekintettel arra, hogy a tó még nincs teljesen kialakítva, így a széleinél komolyabb munkálatokkal is bolygatjuk a talajt. Ezért a hagymák egy nagyobb ládába lettek beültetve.

Hullámpapírból csináltam egy U-alakú "kiemelővályút", hogy a növényeket csoportokban egyben tudjam majd kiemelni, különösebb gyökérbolygatás nélkül. Abban reménykedem titkon, hogy jövőre már rendeződik a kiszemelt élőhelyük, és áttelepíthetem őket.

Sziklakerti ősz

Ugyan november eleje van, de a sziklakert változatlanul gyönyörű. Az alábbiakban pár képes beszámoló következik, némi szöveges kommentárral kiegészítve.

Korábban említettem már, hogy a kőtörőfüvek párnája középen "kilyukadt". Nos, a párnák ismét teljesek, csak sokkal nagyobbak lettek, ugyanis sikeresen befoltozta magát mindegyik növény! A kiültetéskor ez a párna fele ekkora átmérőjű volt, és kiterpeszkedett ekkorára mint a képen, majd befoltozta a közepét. Persze mindig kérdéses, hogy ez terjedési stratégia részükről, vagy csak a száraz nyár volt az oka, és most az őszi esők téritették magához őket? Nem tudom, de örülök.
Érdemes megfigyelni a második képen (nagyítható képek!), ahogy a kis levélnyúlványokon megülnek a vízcseppek, és onnan legurulva bevezeti a hajtás tövéhez. Szenzációs találmány ez a vízgyűjtő-rendszer!

A novemberre fittyet hányva a ternyék mindegyike ismét virágba borult. Így a rózsaszín, a fehér és a sötétrózsaszín változat is kitűnően érzi magát. Az egyik fehérek korábban valami megrágta — talán földibolha — de a csapadékos idő beköszöntével gyorsan kijavította a lombját, és jól érzi magát.

Tavaly kiégett egy tő Havasi gyopár. Idén is ültettünk egyet még tvasszal, de augusztusra ez a tő is elszáradt teljesen. Aztán a nyáron jött még két tő, ebből az egyik szintén elszáradt, de a harmadik úgy néz ki hogy még most ősszel is üde zöld levelekkel várja a telet.

Az okokat nagyon nem tudom itt sem. Az első példány sok napot kapott ugyan, de a gyökereit nagyméretű kövek hűtötték. A második több árnyékot kapott, közepes kövek közé ültetve, a harmadik előtt déli irányban egy lapos kő adott valamennyi árnyékot a tövének. Talán ez volt a kulcs?

Az abszolute sikersztori ellenben a Bakopa volt. Ugyan nem télálló, de a 10–15 cm hosszú lelógó virágokkal teli kezdőállapotából kiindulva feltettem a sziklák tetejére hogy majd onnan jól lelóg. Hát meg is tette: most már méteres szárai vannak, és november ide vagy oda tele van virággal. Talán szeptember felé volt egy kb. egy hetes szünet amikor nem volt rajta csak néhány virág. Azt hiszem jövőre feltétlenül lesz ilyen a kertben!

Még mindig hajnalka

Ugyan már október van, de a Kék hajnalka még mindig sok szép virággal vidítja a szemet a kertben.

Augusztus második fele óta tart a virágzása, és valami csodálatos ez a szín, egyszerűen nem lehet betelni vele. Különösen az esti, laposan sütő fényekben csodás, ahogy a kék tölcséreket átvilágítja a nap.

Ma este is ilyen volt, és feltűnt a porzók árnyéka a sziromleveleken, mint egy kicsi kis balerina a virágörvény alján. Hát nem gyönyörű?

Gyűszűvirág termés

A gyűszűvirágok (Digitalis grandiflora) is elszórták a magjaikat...

A hosszú, méteres szárakon ülnek ezek a 7–8 mm méretű kis tokok amikben számos mákszemnél is kisebb mag lapul. Ezek felnyílnak és szanaszét szóródnak.

Hajnalka, hajnalka te csodás!

A Kék hajnalka nagy kedvencünk már évek óta. Virágozni azonban még nem nagyon akart errefelé, de idén szerencsénk volt.

Annakidején még előző lakhelyünkön a hajnalka az alattunk lakótól futott fel a korlátra, és borította el kék virágaival az ajtó előtti részt. Mindig csodáltam a hihetetlen érzékeny, sérülékeny szirmait ahogy az áteső napfényben kristályosan tündökölnek.

Kattints a nagyobb képekért! :)

Fényigényes növény, és a mély talajt is szereti, nálunk ugye mindkettő erősen korlátozott. A majdani kerti pavilon helye mellé, és a sziklakert széléhez ültettük. Itt viszonylag sok a napfény, és az alapozások miatt kitermelt földből feltöltésre került egy nagyobb terület, így a talaj is vastagabb mint másfelé. Ki akartuk próbálni, hogy megél-e errefelé, mert a pavilonra felfuttatva bizonyára jól nézne majd ki.

Csak olyan másfél méteres karóm volt, ennek egy része uyge ment a földbe, így a hajnalka hamar elérte a tetejét, oda-vissza végigfutotta párszor a távot. Úgy néz ki a kísérlet sikerrel járt, és jövőre is ültetünk majd belőle ide. Reméljük akkor már lesz pavilon is amire felfuthasson, bár erre jelenleg elég kicsinek tűnik az esély...

Magvak

Úgy látszik a kisebb-nagyobb témacsoportok feldolgozása mániámmá vált. Ismét három kép lesz, ezúttal magokról, termésekről.

Még tavasszal találtam egy kis holdviola csemetét az út szélén. Félig ki volt fordulva, gyakorlatilag nem is a földben volt a gyökere hanem a félig elkorhadt avarszőnyegben. Betelepítettem hát a kertbe.

Beérett Holdviola magok

Igazából rossz helyre került a hirtelen jött telepítés miatt, mert eredeti élőhelyén árnyékos helyeket kedvel, én meg viszonylag napos helyre tettem. Szerencsére nem lett semmi baja, mert mostanra szépen megértek a magjai.
A magja azért is érdekes, mert elég szokatlan kinézetű. Ennek kapcsán júdás-pénze néven gyerekkoromban is ismertem, azonban két éve mégis kergettem ezt a növénykét itt a blogon, hogy kiféle-miféle. Ugyanis a szép virágai annakidején nem tűntek fel nekem, csak a száraz júdáspénzek, így a növény két alakja nem kapcsolódott össze bennem.

Azért ősszel valószínűleg érdemes lenne áttelepíteni.

Ajándék magok: erdei ciklámen

Nagyon kedves ajánlatot kaptam Katától. Születésnapom apropóján felajánlotta, hogy küld nekem Erdei cikámen magokat, telepítési leírással együtt. Nagy örömömre a magok szerencsésen megérkeztek. A leírás alapján nem lesz könnyű dolgom, de remélem megbírkózok vele. Tekintettel arra, hogy pár nap múlva több napig távol leszünk nem láttunk neki a magvetésnek — a magvak átmenetileg hűtőbe költöztek. :). A fejleményekről majd feltétlenül beszámolok.

Egy trombitafolyondár termése

Ez itt csak látszatra zöldborsó. :) Ez egy trombitafolyondár termése, amivel már régóta terveztem befuttatni egy térelválasztó részt. Mindenesetre úgy olvastam, hogy a magról való trombitafolyondár szaporítás nem a keghatékonyabb módszer, inkább bújtatással, gyökereztetéssel vagy a nagy növény alatti sarjakat áttelepítve van értelme szaporítani. A hírek szerint elég agresszív növény, nő mint a veszedelem. Én is éppen arra szeretném bevetni, hogy a kert legvégében egy kicsit rumlis területet elfedjen, és lehetőleg ne 10 év múlva, és még dekoratív is a nagy virágaival. Ott a kert túlsó végében csak megfér majd valahogy...
Azért kíváncsiságból lehet felboncolom majd ezt a termést. A magok most nem kitapinthatóak benne, egy homogén tömör tömb az egész. Az is lehetséges, hogy még nem érett be teljesen?