Villámcsapás a kertben

Fülledt meleg nyári nap volt, éppen Emma lányunk első születésnapi buliját tartottuk. Délutánra szokatlanul sötét felhők kezdtek gyűlni a hegyek felett...

...és egyik pillanatról a másikra hatalmas vihar tört ki. Zúgtak az öreg tölgyfák a kertben, zengett az ég, egyre jobban összemosódtak, folyamatossá válltak a villanások és a hatalmas égzengések. Egyszer csak az egész ház és a hegytető is beleremegett egy hatalmas dörgésbe, miközben dél felöl átcikázott egy villám a ház felett.

Villámcsapás nyoma

Elsötétült a ház, nyilván leverte a villanyhálózatban indukálódott feszültség a biztosítékot, így kiszaladtam visszakapcsolni, amikor csendesedni látszott az égiháború. Akkor vettem észre, hogy hatalmas kéregdarabok hevernek a kerti úton mindenfelé. Megfordultam, és megdöbbenve láttam, hogy az egyik öreg tölgyfa kérge félig leszakadt, rojtokban lóg a törzsén, meg szanaszét az egész előkertben. Egészen a csúcsától jött le a villám, és dobta le a fáról a kérget, mély árkokat vájva a törzsbe. A fa tövében álló LED-es kerti lámpa millió darabban.

Szóval itt csapott le a villám a kertben, alig 15-20 méterre a házunktól. A fának azok az ágai ahol leszaladt a villám elszáradtak, és a tüzifát hozó erdész szerint az öreg tölgynek itt végetért az élete, ki kell majd vágni. Egyenlőre stabilan áll, így megvárjuk vele a következő tavaszt, hátha mégis összeszedi magát.

Az első termés

A napokban vettük észre, hogy a ribizlibokor termőre fordult...

Ugyan csak egy marék ribizlit tudtunk szüretelni, de nagy öröm volt megkóstolni az első termést. Ha van még a világon bioribizli, akkor ez az volt, hiszen gyakorlatilag teljesen vegyszermentesen fejlődhetett a még mindig gondozatlan kertben.

Hosszú szünet után...

Hosszabb ideje nem írtunk ebbe a blogba semmit. Igazából kert szempontjából nem is nagyon volt mit írni, az élet más területein annál inkább zajlott az élet.

A nyár közepén ugyanis megérkezett családunk a legszebb virága: Emma lányunk. Így mondhatnánk azt is, hogy biza' jobb dolgunk is volt/van mint a blogolás. :) Így most röviden összefoglalnám pár mondatban az elmúlt hónapok kerthez kapcsolódó eseményeit.

Októberben végleg kiköltöztünk, de ekkor sokat már nem tudtunk tenni a kerttel. Kertész ismerősünk, Nóri segített az őszi munkákban, többek között pl. szakszerűen megvágta a meglehetősen vadul burjánzó sövényt. Ezúton is köszönet neki érte — valóban szépen megdúsult mostanra.

Rövid, hűvös ősz volt, aztán meg novembertől kezdve beköszöntött hóban dús tél. Pesten alig, vagy egyáltalán nem maradt meg semmi a hóesések után, nem úgy nálunk a hegyen! Itt minden havazással csak hízott a hótakaró. Márciusig kitartott a majd 40cm hó, ami aztán pár nap alatt elolvadt... Ki is lépett Szentendrén a medréből a Bükkös-patak!

A tavaly ültetett bokrok közül a málna sajnos nem maradt meg, a köszméte és a ribizlik szépen kizöldült. A krókuszok is szépen kinyíltak, a téltemetők sajnos nem jelentkeztek. A kankalin-áradat is menetrend szerint megjött. Mostanra már a harangvirágok virítanak, bár idén kevesebb van belőlük mint tavaly.

Leánykökörcsin

Márciusban a szentendrei piacon feltűnt egy bácsika, aki leánykökörcsineket árult. Elsőként két tövet vettünk tőle, az eladáskor szépen el is mesélte, hogy mennyire védett, milyen igényei vannak stb. Két héttel később is ott volt, így akkor ismét hoztunk tőle kökörcsint. Rákérdeztünk, hogy ugye termesztett állományból van, és nem az erdőben szedte. Elsőre felháborodott, hogy mit is képzelünk róla, és persze hogy magról van hiszen nagy mennyiségben szállítja...

Aztán megbékélt, látva hogy csak a növénykék iránti szeretetből fakadt a kérdés. Mindenesetre a kökörcsinek kaptak egy szép, márciusban déltől napnyugtáig benapozott helyet, és azóta nagyon jól érzik magukat a kertben. Mind a négy tő egyenként legalább három virágot hozott, annak rendje és módja szerint elvirágoztak, be is értek a magok — így lehetséges hogy megmentettünk pár kökörcsint, és cserébe gyönyörködhetünk ezekben a kedves virágokban.

Baracklevelű harangvirág

Hosszú ideje nem küldtem ide új bejegyzést, mert jelenleg nem a kert van előtérben, hanem még a házunk rendbetétele. Így a kert mint erdei tisztás funkcionál tovább, és persze folyamatosan változó vadvirágok okoznak örömet — így azért vannak fejlemények.

Miután elnyíltak a kankalinok, először különböző boglárkafélék, keresztesvirágúak lepték el a környéket. Sokfelé látni üstökös gyöngyikét is, ami hazánkban már nem túl gyakori növény, ellenben a zsályával, amiből ellenben csak egy szálat láttam eddig. Két hete pedig a baracklevelű harangvirágok kedves lila virágai lepték el a kert árnyasabb részeit.

Az általunk kiültetett bársonyvirágok elég lassan nőnek, de az egyik elkezdett virágozni is. Korábban nem gondoltunk bele, de a helyi klíma jóval hűvösebb, a budapesti hőmérséklet alatt van, akár 6-7 °C-al is! Ez persze a nagy kánikulában nem olyan rossz dolog.

Új fotók nem igazán készültek, legalábbis nem esztétikusak. Azért ha sikerül valamit alkotni, igyekszem mielőbb közzétenni.

Nyílnak a krókuszok!

Krókuszpár

Egy korábbi bejegyzésben már említést tettünk a késve elültetett krókuszokról. Úgy néz ki a növénykék nem séretődtek be nagyon.

Pár napja szinte minden krókusz kidugta hegyes kis zöld leveleit, végül megjelentek a virágok is. Igaz, hogy február helyett most nyílik, de csak akad majd számukra megfelelő rovar. Mindenesetre szemet gyönyörködtető látvány ahogy egyre több virág nyílik.

Salátaboglárka

Salátaboglárka

Íme néhány fotó a kertben virágzó salátaboglárkáról, és egyéb vadvirágokról is. Vasárnap kora reggel készültek.

A virágok a kert északi felén, a kapunál telepedett meg jelentős számban. Fent a naposabb, nyíltabb részeken nem láttunk belőle, de az utca túlfelén az erdőben nagyon sokfelé virít ez az apró termetű, kedves kis virág.

Amíg csak bimbói vannak könnyen összekeverhető a mocsári gólyahírrel. Annak ugyanis minimálisan más a levele: a golyahíré kerek, a salátaboglárkáé egész kicsit csúcsos. A virágukban különbözik igazán a két növényke. A salátaboglárka ui. 8-12, keskeny szirommal bír, míg a gólyahíreknek 5, kerek formájú csészelevele van.

Újabb vadvirágok: salátaboglárka

Újabb vadvirágokra bukkantunk a kertben. A kapu melletti területet ugyanis szinte ellepték a salátaboglárka kedves kis sárga virágai...

Sikerült róluk néhány publikálásra is érdemes fényképet is készíteni, ezeket hamarosan közreadjuk — az újabb adag kankalin, és ibolya fotóval egyetemben. A palántázás terén is vannak hírek: a még a múlt héten elvetett hajnalkák is őrült tempóval nőnek a balkonládákban — és ugyan kissé bátortalanul, de a levendula is elkezdett kibújni a ház hétközben fűtetlen, de mégis védettebb klímájában.

Rózsafuttató boltív

Pénteken bevásárlás közben találtunk egy egyszerű rózsafuttató boltívet. Vasárnap sikeresen össze is szereltük a szerkezetet...

Rózsafuttató boltív vázlata (saját dobozáról)

Nem túl bonyolult jószág, néhány vékony fémcső, és egy marék csavar az egész. Természetesen ez is kínai, olyan is, nem kell extra minőséget várni tőle. Bejárata 133 cm, és 240 cm magas, a létrája kb. 38 cm széles. Ugyan a kertben idén még nem tervezünk rózsákat telepíteni, majd csak amikor végleg kiköltözünk, akkor szeretnénk belefolyni a rózsanevelésbe. Azért úgy gondoltuk érdemes kipróbálni.

Idén a boltív még nem a végleges helyére kerül, és rózsa helyett egyenlőre "csak" Kék hajnalka lesz felfuttava rá. Az összeállítása gyorsan ment, és végül a kerítés mellé szúrtuk le a földbe. A hajnalkák meg még balkonládában várják, hogy kitelepíthető méretűre cseperedjenek.

Ezen túl a ház keleti oldalán, a kerítés melletti nagyobbacska ágyást jelöltük ki, és kerítettük el fa ágyásszegéllyel. Így a második ágyásnak is kialakult a helyét.

A balkonládában kezd kibújni a nemrég magról vetett levendula, és a csomagolásban kicsírázott hagymás növények nagy része is kezd kibújni a földből — hamarosan tehát újabb növényekkel gazdagodik majd kiskertünk.

Tavaszi kankalin

Tavaszi kankalin

A hétvégén végre ismét kiszabadultunk a kertbe.

A látogatás rövid volt mert szüleinket kalauzoltunk el új birodalmunkba. Azért a kert szemrevételezésekor az legalább kiderült, hogy a kankalinok egy jelentős része tavaszi kankalin lesz. Ezek ugyan nem védett, de nagyon kedves kis vadvirágok. Még csak néhány virágzott ki, reméljük a következő alkalommal lesz idő kicsit fotózni is majd ezeket a helyes kis virágokat.

A tavaszi kankalin (Primula veris) 10-30 cm magas évelő növény, 5-20 cm magas, tőállású levelekkel. Virágai a szár végén, legfejlebb 20 tagú ernyőben nyílnak. Színük aranysárga, a harangszerűen elrendezett szirmok tövében kicsi vöröses-narancsos folttal. Erős illatúak a virágai. Üde réteken, világos, nyílt erdőkben, cserjésekben lehet megtalálni. A mi kertünk olyan mint egy erdei rét, így kiváló élőhely mindenféle vadvirágnak.

Könnyen összekeverhető veszélyeztetett, védett Sugárkankalinnal (Primula elatior). A különbség a virágában van: az öt sziromlevél mélyebben tagolt, színe világosabb és a virág közepén hiányoznak a narancsos foltok, és virágai sem illatosak.

Váratlan és várt vendégek

Tavaszi kankalin bimbó

Az első virágágyás kialakítása közben váratlan, de örömmel látott vendégekre bukkantunk. Betelepedtek az első általunk választott növények is a kertbe.

Nagyon nem kell persze megijedni, a hívatlan látogatók szívesen látott vendégek a kertben. Már az első alkalommal is gyanús volt, hogy a nagy avartömeg alatt rejtőzködő növényke tőállású levelei olyan ismerősek. Első tippünk az volt, hogy valamilyen kankalinról lehet szó.

Aztán eltelt egy hét és a kis növénykék áttörték a tölgyfalevél takarást — és kicsi bimbók is megjelentek rajta. Az immár egyértelmű volt, hogy ezek bizony kankalinok lesznek. Mivel a kert állapota alapján itt sohasem volt felásott ágyás, jó eséllyel az itt lakó kankalinok is vadon nőtt változatok. Tekintve, hogy a legtöbb kankalin védett növény, kíváncsian várjuk milyen változat(ok) lesz belőle.

A kert végében a bimbók mögött lilás szirmok sejlenek, ami akár a Magyarországon már vöröskönyves (azaz eltűnőben levő, szigorúan védett) lisztes kankalinra is utalhat. Ha valóban az lesz belőle, akkor jó helyre nőtt a növényke. Mindenesetre a későbbiekben, ha kinyílnak a kankalinok, majd még visszatérünk a témára...

Pénteken, 14-én délután a felásott területre bekerültek az Ixiak. Ez az ismertető szerint kardvirágféle (Ixien kardvirág), de kinézetre inkább olyan vadvirágos hangulatú növény. Vegyes színű, fehértől a liláig sokféle virágai lesznek, hat szirommal, függőlegesen fürtbe rendezve. Nem túl nagy termetű, mindössze 35 cm magasra nő. Ha így tavasszal (március-április) ültetjük el őket, akkor július-augusztus között nyílik majd. Ha szeptember-december között kerülnek földbe, akkor akár már májusban elkezd virágzani.

Ugyan még az év végén kellett volna elülteni egy csomó más hagymás növénykét is, de mind a kicsi sárga nárciszok, mind a lila és fehér krókuszok és az Ixilirionok a zacskóban elkezdtek kihajtani. Sok hagymának többcentis zöld hajtása volt, így azon gondolkoztunk, hogy vagy elszáradnak ültetetlenül, vagy inkább bevállaljuk, hogy későn ültetjük ki őket. A dolog azért nem tűnt meredeknek, mert a téli időszakban a hagyma úgyis csak pihent volna a talajban, és így a tasakban kihajtva nagyjából ott tarthat a fejlődésben mint normálisan — leszámítva persze a krókuszokat, amelyek már ilyenkor elnyílófélben lennének. Így szombaton, 15-én földbe kerültek ezek a növények is.

Az Ixilirion eddig számunkra ismeretlen növény volt. Nagytermetű, kicsit harangvirágfélének tűnő virágokkal, és egészen hosszúkás hagymával. A fotón jól nézett ki, de hát végeredményben minden virág szép, így nagy baj nem lehet belőle.

A vakondtúrások földjéből megtöltöttünk 3 balkonládát is palántázási céllal. Elsőként az egyik láda felébe levendulát vetettünk, hogy aztán később kikerüljön ez az illatos növény is a kertbe.