Breaking News: az első hópelyhek

Gyorshír: ma délután 15h után szolid havazás kezdődött, de ezt követően gyorsan elállt.

Kertblogolók virágnapja: 2010. november

Először a nagyszerű Művelt Kert blogon olvastam a Kertblogolók Virágnapja c. kezdeményezéséről még októberben. Jópofa ötletnek tűnt, így ebben a hónapban én is megnéztem a vadvirágos részt a kertben mi is nyílik ilyenkor mifelénk.

Az eredeti kezdeményezés a May Dreams Gardens blogból származik. A virágnap lényege, hogy a kertblogolók minden hónap 15-én készült képes helyzetjelentéseket készítenek a saját kertjükről, majd ezt a May Dreams Gardens szerkesztője meghivatkozza a saját oldaláról.

Művelt Kert: Virágok még és virágok már című postjában buján virágzó növényeket válogatott 2010. novemberében — érdemes megnézni. Mivel nálunk gyakorlatilag a fűszerkerten kívül még mindig "csak" egy erdei rét van a kertben, így értelemszerűen vadvirágos képeket készítettünk.

Legtöbb jelenleg a Vajszínű ördögszemből (Scabiosa ochroleuca) nyílik. Szép, valóban vajszínű virágai vannak, ennek a nagyjából derékig érő növénynek. Már nyár elején feltűnik a magas fű közé keveredve, és késő őszig virágoznak. Elsősorban a napos részeken tűik fel. Érdekes ahogy az összetett virága kinyílik: először csak egy kúpos, gúlaszerű képződmény jelenik a szárak végén, ebből bomlanak ki aztán fokozatosan a szirmok. A kicsi szirmok közül magasan kiemelkednek a porzók, ez az alábbi virágkép sarkába tett kis insertben jól megfigyelhető.

Vajszínű ördögszem (Scabiosa ochroleuca) virága közelről.

Néhány halványlilás ördögszem példányt is láttunk még októberben de ezek már elvirágoztak, vagy csak nem vettük észre a magas fűben. Ezek valószínűleg a Szürkés ördögszem (Scabiosa canescens) példányai voltak, amely már visszaszorulóban van Magyarországon.

Egy ernyősvirágzatú növény részlete

Elég sok ernyősvirágzatú növény van még mindenfelé. Ezek beazonosítása azonban eddig még elmaradt, amit nem könnyít meg a mai határozókönyvek képanyaga sem. Általában van egy pár centiméteresben kinyomtatott kép egy egészalakos kompozícióban a növényekről. Ezek zömmel 40-50cm magasak, így el lehet képzelni mi látszik a képeken. Sokszor pedig a döntést, hogy mivel is találkoztunk éppen csak apró jellegzetességek alapján lehetne meghozni. Azért álljon itt egy részlet egy ernyősvirágzatú virágról, hiszen az egész alakos felvétel többek között itt a blogban sem adna túl sok élményt a zavaróan buja háttér miatt.

Van néhány pillangósvirágú is még. Talán nem meglepő, hogy ezeket elsősorban az Erdei here (Trifolium medium), és a Magyar here (Trifolium pannonicum) valamint a Vajszínű here (Trifolium ochroleucum) fajok képviselik. Kép csak korábbról van róluk, így most kimaradtak a válogatásból.

Balra egy aszat virága, jobbra: Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)

Még mindig virágzik a Nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum). Ez a növényke már tavasszal feltűnik, és egész nyáron át késő őszig virágzik — elsősorban az árnyékos, nyirkos helyeken. Nem emlékszem hogy valaha is láttam volna november közepén a virágát. Ősszel a leveleinek a széle sokszor átmegy élénkvörösbe. Jellegzetes, átható szagot áraszt ha megdörzsöljük, de elég csak rálépni a leveleire. Szintén lila színekben virít többféle aszat is a kertben. Ezek elsősorban a napos, füves részeken láthatóak. Pontos meghatározásuk folyamatban van.

Nagyon szép őszi színekben pompáznak a különféle sövények, bokrok is mindenfelé. Jellegzetes látvány pl. Kecskerágó még mindig látható pirosas színfoltja, a Fehér hóbogyó (Symphoricarpos albus) messziről világító termése.

A környéken azonban virágzik még számos szép virág. Láttam a közelben szép számú Őszi kikericset (Colchicum autumnale L.) is, sajnos egy kirándulók által gyakran látogatott réten. Nagyon sok tő volt letaposva a csipkebokrok melletti részeken — láthatóan gyűjtötték a csipkebogyót, és a magas fűben nem vették észre a magas fűben elbújó, nagyon törékeny szárú virágokat! :(

Tavasz az őszben

Az elmúlt napokban kimondottan enyhe, a sokéves átlagnál több fokkal melegebb napokat éltünk.

Őszi rügyek...

A novemberi sokéves átlaghőmérséklet 5°C — ehhez képest az elmúlt napokban több éjszaka is 10°C felett maradt a hőmérséklet, napközben 20°C is volt néha. Ennek örömére a már levéltelen tölgyfák és gyertyánok ismét rügyezni kezdtek, de a már levéltelen turkesztáni szilen is megjelentek itt-ott apró rügykezdemények. Lent a faluban állítólag volt ahol kizöldült az orgonabokor! Reméljük azért ez a furcsa tavasz az őszben nem okoz majd komolyabb gondokat amikor 2011-ben valóban beköszönt majd a tavasz.

Mindenesetre most készülünk a télre — ugyanis a jövő héten már akár havazás is várható. Errefelé az első hó is általában meg szokott maradni, és csak március közepén olvad el végleg. Tavaly télen is jó fél méteres hó állt a kertben mikor az olvadás kezdődött.

A napokban kicsit megritkítottuk a sok csenevész tölgyfa, gyertyán suhángot a kert északi részében, száraz ágakat fűrészeltünk le. Ezekből jó gyújtós lesz majd a téli időszakban, a friss még nedves ágak meg sokfelé felhasználhatóak a kertben. Összegyűjtöttünk pár köbméter falevelet is. A kisebb része ment a komposztra, a nagyobb meg el lett terítve a fák között.

Ritka égi látványosság: holdhalo és Hold - Jupiter együttállás

Ez a bejegyzés ugyan nem nagyon illik egy kert-blog témakörébe, de talán mégis érdekes lehet az olvasóknak. Ezen az estén a Hold a Jupiter bolygó mellett látszott, de jött még mellé más látványosság is.

Szép holdfényben úszott a kert november 16-án. Este 21h után lassan egyenletes fátyolfelhőzet kezdte elfedni a növekvő Holdat, és alatta a fényes Jupiter bolygót. Ilyen felhőzet esetén nem ritka az ún. halo-jelenség kialakulása.

A jelenség kialakulása erős fényforrás körül történik. Ilyen esetben a fényforrásról érkező fény a fátyolfelhőzet jégkristályain megtörik, és a forrás körül 22°-os sugarú körben egy szivárványos színű fénygyűrűt okoz. Nagy ritkán kettős halót, és sok egyéb érdekes fénytörési jelenséget is láthatunk, érdemes benézni az ilyen, ún. légköroptikai jelenségekkel foglalkozó weblapokra. Ilyen pl. Atmospheric Optics oldala.

Az égbolton látható fényforrás lehet a Nap, ilyenkor naphaloról beszélünk. A Hold fénye is okozhat ilyet, de ezeket ritkábban figyelhetjük meg. Ebben az is benne van persze, hogy az átlagos ember nappal többet van az ég alatt, másrészt a holdfény eleve gyengébb így csak nagyon ritka fátyolon tud átsütni olyan intenzitással, hogy a jelenség látható legyen.

A holdhalok sokszor nem mutatnak látható színeket, egyszerűen azért mert az emberi szem színérzékelése nem kapcsol be bizonyos fényerősség alatt.

Őszi alkonyat

Ősszel gyakran vannak szép színes alkonyatok. Sok szót a dolog nem érdemel, így álljon itt herlyette két kép...

A Nap november elején már kicsit délre nyugszik, így ez kb. NyDNy felé volt látható...

Ugyanekkor északi irányban...

Míg a kert déli részéről nézve szép narancsvörös fények uralták az égboltot, addig a házunk másik oldalán az északi részen szép rózsaszínes fényben úszott lent a völgy, és szemben a Szent László hegy oldala.

A fotók november 5-én este készültek, több képkockás mozaikok.

Őszutó

Novemberre gyakorlatilag lehullottak a levelek az öreg tölgyfákról.

Már csak egy-két gyertyánon maradt némi levél. Tekintve hogy ezeken a fákon gyakran fennmarad egész télen is a barnára száradt levéltömeg kimondható, hogy az idei lombhullásnak vége van. Így a következő napokban neki lehet állni az avar összegyűjtésének.

Sövényhiradó VI.

A turkesztáni szil sövényen is még fent vannak a levelek, de sárgulnak. Érdekes volt megfigyelni, hogy először a legalsó levelek kezdtek fokozatosan elszíneződni. Nagyon szép színátmenet alakult így ki, ahogy a növény csúcsától lefelé egyre sárgább levelek vannak.

Ősz Dömörkapun

Kicsit ugyan offtopic az alábbi kép, de talán belefér ebbe a blogba is.

Ideológiai érveink a következők: az itt alázúduló víz egy része a kertünk déli részéből is származik, valamint vannak rajta növények is.

Dömörkapun jártunk.

Mitől is buja az erdei rét?

Nyilván nem lesz az alábbi megfigyelés túl tudományos alapú, és az is lehet nem minden évben igaz.

Idén a nyár közepén lekaszáltam a kert végéig egy kis utat a tavaszi esőktől magasra nőt növényzetben. Van abban mindenféle bő, magasra nőtt vadvirág. Összehúztam a nyesedéket egy nagyobb kupacba, majd egy nagy virágföldes zsák oldalát felvágtam, kifordítottam. Ezek ugye belülről feketék, és szellőznek is valamelyest. Ezzel letakartam a kupacot, majd bemenekültem az aktuális vihar elől.

Egy héttel később gondoltam elviszem a komposztdombra. Átpakkoltam a talicskába, kilakoltatva az időközben a mini kazalba költözött erdei sikló családot. Került mellé némi gyertyán-nyesedék is, majd végül a komposztkeret mellett lett kiöntve az egész, az egyik tölgyfa árnyékos tövében. Jó embermagas halom volt, keveredett bele mindenféle falevél és felszecskázott vékonyabb ágacska is.

Nézem most hétvégén, hogy a kupac erősen összement: már csak alig térdig ér. Közelebbről megnézve teljesen beérett, finom humusz lett belőle, csak pár vastagabb ág maradványa tartotta benne magát. Ez az erdei fű és vadvirág keverék kevesebb mint fél év alatt alakult így át. Igaz az idén szokatlanul sok volt az eső, így a körülmények ideálisak voltak, de akkor is meglepő...

Ha a biomassza ennyire gyors körforgásban van, nem meglepő, ha ennyire dús, és fajtagazdag tud lenni egy erdei rét!

Új betelepülő: Csillagfürt

A minap beszélgetve más blogtársakkal szóba került a Csillagfürt.

A környező elvadult kertekben tavasszal többfelé virágzott ez a növény. A kertben rendezgetve feltűnt egy jellegzetes levelű, apró növény a kerítés mellett, ami úgy tűnik egy áttelepedett csillagfürt. Ebben a hitben megerősített a Művelt Kert blog szerzője, aki saját bevallása szerint nagy csillagfürt-kedvelő. Gondololm a legközelebbi helyről vadulhatott át, így jó eséllyel szép sötétrózsaszín példány lesz, ha kivirágzik.

Reméljük sikeresen átvészeli a telet, és jövő tavasszal már nálunk is virágzik ez a kedves növény!

Egy negyedszázados könyvecske

Nézelődtem a minap a régi könyvek között, és kezembe akadt egy 1985-ben kiadott kis könyv Nagy öröm a kiskert címmel. Érdekes volt belelapozni, és megismerni általa, hogy miként vélekedtek a kiskertről 25 évvel ezelőtt...

Dr. Zatykó Lajos és Zatykóné Dr. Draskóczy Erzsébet könyve — minő meglepő — a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten. Lévén 1985-öt írunk a kiadásakor, már van ISBN száma is: 963-232-119-7, de segítve a korabeli könyvtári rendszerezést ETO száma (Egyetemes Tizedes Osztályozás) is van. Összesen 210 számozott oldal, egyszerű kis kartonborítójú, és a szövegközökben Szabó Ildikó tusrajzaival illusztrálva.

Ezt az időszakot én felső tagozatos általános iskolásként éltem meg, így nem ismeretlen az alaphangulat. Mégis, azóta eltelt negyed évszázad, és közben már felnőtt egy teljes nemzedék, akinek ez már csak hírből ismerős, és sosem árt ha ők is átérzik ezeket. Lapozzunk bele kicsit!

Ezt a könyvet azoknak írtuk, akik a kertjüket élvezni és nem szolgálni akarják, tehát a kertélvezőknek és nem a kert rabszolgáinak szánjuk. Az egyik kert a tartós öröm forrása, a harmónikus, kiegyensúlyozott élet záloga, a másik kényúr, gondot, gyötrelmet okoz, testet-lelket ölő munkára kényszerít.

Aki azt akarja, hogy kertjében örömét lelje, annak tudnia kell, hogy a növények életben tartása, termesztése milyen munkával, milyen kiadásokkal jár, annak kicsit értenie kell a biológiához, fiziológiához, tehát az élettanhoz, és tisztában kell lennie azzal, hogy a kerttől milyen pszichológiai, azaz lélektani hatásokat, esztétikai értékeket lehet várni.

Családi ház, házikert után sokan, nagyon sokan vágyódnak. Kevesen vannak azonban tisztában azzal, hogy a telek megvásárlása, a ház felépítése még csak a kezdet kezdete. Telekből, házból csak akkor lehet szerves egység, ha az éghajlathoz, talajhoz, környezethez illő, örömöt jelentő, hasznot hozó növények jól megtervezett együttest alkotnak. A biológiai, gazdasági, esztétikai szempontokat érvényesítő kertkompozíció a család minden tagjának nyújt valamit: a testedzés, a játszva tanulás, az aktív pihenés céljait, a természet utáni vágy kielégítését egyaránt szolgálja. Ma már nem kell különösen bizonygatni, milyen nagy jelentőségű a házikertben megtermett zöldség, gyümölcs a család ellátásában, sőt ezen keresztül a népgazdaság számára is.

Érdkesek az illusztrációk is. Rögvest a A mai ember kertje alcím mellett megjelenik a mai ember, azaz az akkori ember, még pontosabban a szocialista embertípus a korra jellemzően erősen idealizált környezete: nagyvárosi, lakótelepi lakó (Takácsék és Magenheimék szomszédja), és az előtérben az annyira áhított státusz-szimbólum: hétvégi kertes ház. Rögvest az elején kiderül, hogy kik is alkalmasak és honnan is eredeztethető a kertészkedési vágy a házikert fenntartására, nevelésére. Gyanítom egyes szövegrészek nem annyira a szerzők, mintsem inkább a korszellem hevületében dolgozó szerkesztők lendületét tükrözi. Azért valjuk be az elmúlt évek nagy haszna, hogy az alábbi gyöngyszemek már nem kötelező tartozékai egy szakkönyvnek:

A mai életforma hatására önmagától és a természettől elidegenedett ember megcsonkított vagy egyenesen elvesztett személyiségérzését a kertjében végzett alkotásban véli visszanyerni, sajnos gyakran torz formában (a díszítés fentűnést keltő, mesterkélt elemeivel), de ez a kiút még mindig hasznosabb vagy kártalanabb, mint ennek a folyamatnak különösen a nyugati világban emlegetett lázadó formája (rombolás, bűnözés, iszákosság, stb.). Bár a kertben végzett alkotás társadalmi méretekben nem vezethet kiútra az elidegenedés kérdésében, mégis az egyén szempontjából megoldás lehet.
[...]
Módot kell tehát adni a városlakóknak, hogy a családi vagy hétvégi ház kertjében saját elképzelése szerint alkothassa meg szűkebb környezetét. Kollektivista gondolkodást, cselekvést csak attól az embertől várhatunk, akinek módot adunk arra, hogy ennek ellentétpárját, a relatív elhatároltságot élvezhesse, ezen keresztül személyiségérzetét kifejleszthesse.

Ha nem sikerül mindent dekódolni a fenti részletekből akkor sebaj, kisebb szellemi felfrissülésként nézzünk pár rajzot! Lássuk pl., hogy miként is kellene kinéznie az olyan városlakó kertjének, aki azok közé tartozik akiknek nincsen sok szabadideje. Nekik állítólag átriumos, szőnyegtelepítésű házak valók, 100-200 m² átriumkert, ahol pázsit, néhány törpecserje és évelő, a falra futtatott — az embert kísérő — szőlő, csöppnyi vízfelület alkotja a kertet. Mondjuk ez a "szőnyegtelepítésű ház" érdekesen hangzik, nem nagyon tudom ezt hova tenni. Az még ugye hagyján, hogy a szőlő lévén futónövény, így el tud kísérni minket nagyvárosi sétáink során. De csak szaporán, mert ugye nem érünk rá!

Gyepesített, fákkal, cserjékkel és igénytelen évelő virágokkal berendezett kert részlete

Na és aki ráér? Na igen, neki való a házikert. Itt megtudhatjuk, hogy a ma embere igényt tart bizonyos kulturális színvonalra, értve ezt környezeti körülményeire, de még inkább szellemi nívójára. Sajnos van azonban kisebb gond: a használati tárgyainkban igényesek vagyunk, de a házikert még nem tükrözi ezt az egyetemes fejlődést. Itt be kell valljuk elnézve pl. a Balaton, a Velencei tó körüli házakat, és az azokat övező kerteket amelyeknek zöme a '80-as évek közepe felé épült, bizony van némi igazsága a szerzőknek. Az, hogy ez a kép a közben eltelt 25 év alatt sem sokat változott azt is mutatja, hogy bizony ezen a téren sokat nem javult a helyzet.

A könyv nem mulaszthatja el, a kertművészet szó megemlítését sem. Az ehhez mellékelt képen látható hangulatképet egy kertből pl. simán be lehetne vállalni egy mai modernebb felfogású kertben, nincs is ezzel gond. Érdekes, hogy a korabeli könyvek általában mind ilyenek, az elejükön el kell viselni egy jókora kupac ideológiai maszlagot is, aztán jöhet az érdemi rész.

Többfelé tetten érhető ez a kertkultúrára nevelő, dorgáló hangnem. Persze van valóságalapja, mégis az egésznek olyan diktált hangulata lesz tőle. Szerintem elég lenne a jó példákat felhozni, és ezekkel szemléletet formálni, és nem azt bizonygatni lépten-nyomon, hogy mennyire igénytelen a köz.

Nyilván sok tekintetben már túlhaladott dolgokat is lehet olvasni, nekem leginkább mégiscsak az a szembetűnő, hogy számos olyan tippet-trükköt kihagytak a könyvből amit én nagymamámtól hallottam pl. palántázás kapcsán. Nyilván ezek akkoriban közismert népi kerti praktikák voltak, nagyrészt tapasztalati alapokon. Igaz ezek nem illettek annyira a korszellembe, akkoriban a tudomány legújabb eredményei, a technika vívmányai egyfajta zálogai voltak a fényes jövő építésének. Visszanézni, elődök tapasztalatából meríteni nem volt annyira divatos. Így a trágyázás témaköre a könyvben ugyan említi a szerves istállótrágyákat, de teljesen érintőlegesen, a műtrágyák és szuperfoszfátok ellenben bőségesen ki vannak tárgyalva.

Sok kerttulajdonos nem törődik azzal, hogy a kertet minden körülmények között kifogástalan állapotban kell tartani. Nagyon gyakori látvány, hogy igen ízléses, modern, tiszta lakás körül csapnivaló kert éktelenkedik. Az, hogy a lakás kulturáltsági szintje a tulajdonos ízlésének fokmérője, már régen polgárjogot nyert. Nálunk sajnos még nem mondható el ez a kertről, noha sok országban közszájon forog, hogy a kert a kultúra mércéje.
A kertműveléshez is megvannak azok a technikai lehetőségek (kisgépek, kerti kéziszerszámok, öntözőberendezések, technikai fogások, egyszerűsített termesztési eljárások, különféle vegyi anyagok stb.), amelyeknek tervszerű és rendszeres alkalmazása célszerű és nagy segítséget nyújt a kerti munkák időbeni, jó minőségű elvégzéséhez és a mindenkor kifogástalan kerti kép kialakításához.

A rendezett, ízléses, művészi kert gondozójának hasonló jó tulajdonságaira enged következtetni

A rendezetlen, elhanyagolt vagy ízléstelenül berendezett kert gazdája egyéniségét is tükrözi

...és itt még hosszasan olvashatjuk a hasonlókat. Érdekes javaslat is felbukkan eközben: Általában a nehéz, a jó berendezést és a különös szakismeretet kívánó munkákat érdemes kiadni. Tekintve, hogy ezek az igények általánosak, kívánatos lenne, ha szakosított vállalatok, vagy szövetkezetek alakulnának az ilyen munkák szakszerű és felelősségteljes ellátására..

A kötet utolsó harmadában kapja meg a magáét a kertitörpés, neoncsőkarós kerttulajdonosok hada, különös tekintettel azok aki a neoncsövek végére még pöttyös gombasapkát is húznak és nem általnak tetőcserépből készíteni ágyásszegélyt. Érdekes és mai szemmel nézve mulatságos. Tény hogy borzalmas giccsekre képesek egyes kertekben, de az is tény, hogy amikor esténként sétálni vittek a szüleim mindig meg kellett állni annál a háznál, ahol a kerítésnél volt egy vár és pár kertitörpe ácsorgott körülötte. Kisgyerekként ezek nagyon érdekesek voltak, és mozgatták a fantáziámat.

Az ízléstelen neoncsöveket ezúttal még feltűnőbb
"gomba alakká" alakította át ennek
a kertnek a tulajdonosa

Mintegy 21 oldal bevezetés után azonban sok hasznos, és érdekes információt is kapunk. Lehet ezekből még később mazsolázni fogok itt a blogon is. Úgy tűnik nekem, hogy ez általános jellemzője a korabeli szakkönyveknek más támákban is. Magunk közt szólva az sem nagyon lepne meg, ha a szerzők ezekre a hosszas bevezető dörgedelmekre csak nyomokban ismernének rá mint saját írásukra.

A kötet kezdi a telek kertté alakításával, méretezésével, esztétikai, technikai szempontokkal. Folytatja a kerti eszközök ismertetésével, a jó talajmunkák végzésével, trágyázásról (a korszellemnek megfelelően a hangsúly a műtrágyákon van). Érdekes, hogy még a komposztdomb intenzív műtrágyázását is javasolja a könyv — nekem ez eszembe se jutna.

Ezt követi a palántanevelés témaköre, majd alaposan kielemzi a magvetés lehetőségeket. Olvashatunk a növényápolás témakörében a kapálásról, gyomlálásról, öntözésről, fagyvédelemről, fejtrágyázásról, egyéb kerti munkálatokról.

Részletesebb leírást kapunk a korai termés érdekében végzett fóliázásról, korai hajtatási trükkökről, különféle táblázatokkal segíti a zöldségtermesztés tervezését, ütemezését.

Külön fejezetben foglalkozik a kötet a gyümölcsöskert gondozásával, a metszéstől a koronaalakításon át az intenzív koronaformák kialakításáig. A házi szőlőművelés kapcsán a lugasok kialakítását, gondozását olvashatjuk.

A kártevők elleni harc is külön fejezetet kapott. Természetesen itt is elsősorban a vegyi védekezésre helyezi a hangsúlyt a szerzőpáros, külön-külön kitérve a leggyakrabban termesztett gyümölcsök és zöldségek egyéni betegségeire is.

A kötet végén néhány tartósítási, tárolási eljárás is ismertetésre kerül, többek között a gyümölcsök aszalása is.

A legutolsó 20 oldalra szorult a dísznövényekről szóló rész, külön taglalva a gyep, a fák és cserjék valamint az évelő és egynyári virágok témáját. Érdekesség, hogy a virágneveket csak latin néven említi, és Farkas László nyomán közöl egy rajzot is Egész éven át virágzó évelőágy kiültetési térképe címmel.

Legvégül rendszeres naplóírásra, megfigyelésre, feljegyzések készítésére, pontos pénzügyi könyvelésre buzdítja az olvasót — amivel azt hiszem csak egyetérteni lehet.