Hajnalka, hajnalka te csodás!

A Kék hajnalka nagy kedvencünk már évek óta. Virágozni azonban még nem nagyon akart errefelé, de idén szerencsénk volt.

Annakidején még előző lakhelyünkön a hajnalka az alattunk lakótól futott fel a korlátra, és borította el kék virágaival az ajtó előtti részt. Mindig csodáltam a hihetetlen érzékeny, sérülékeny szirmait ahogy az áteső napfényben kristályosan tündökölnek.

Kattints a nagyobb képekért! :)

Fényigényes növény, és a mély talajt is szereti, nálunk ugye mindkettő erősen korlátozott. A majdani kerti pavilon helye mellé, és a sziklakert széléhez ültettük. Itt viszonylag sok a napfény, és az alapozások miatt kitermelt földből feltöltésre került egy nagyobb terület, így a talaj is vastagabb mint másfelé. Ki akartuk próbálni, hogy megél-e errefelé, mert a pavilonra felfuttatva bizonyára jól nézne majd ki.

Csak olyan másfél méteres karóm volt, ennek egy része uyge ment a földbe, így a hajnalka hamar elérte a tetejét, oda-vissza végigfutotta párszor a távot. Úgy néz ki a kísérlet sikerrel járt, és jövőre is ültetünk majd belőle ide. Reméljük akkor már lesz pavilon is amire felfuthasson, bár erre jelenleg elég kicsinek tűnik az esély...

Magvak

Úgy látszik a kisebb-nagyobb témacsoportok feldolgozása mániámmá vált. Ismét három kép lesz, ezúttal magokról, termésekről.

Még tavasszal találtam egy kis holdviola csemetét az út szélén. Félig ki volt fordulva, gyakorlatilag nem is a földben volt a gyökere hanem a félig elkorhadt avarszőnyegben. Betelepítettem hát a kertbe.

Beérett Holdviola magok

Igazából rossz helyre került a hirtelen jött telepítés miatt, mert eredeti élőhelyén árnyékos helyeket kedvel, én meg viszonylag napos helyre tettem. Szerencsére nem lett semmi baja, mert mostanra szépen megértek a magjai.
A magja azért is érdekes, mert elég szokatlan kinézetű. Ennek kapcsán júdás-pénze néven gyerekkoromban is ismertem, azonban két éve mégis kergettem ezt a növénykét itt a blogon, hogy kiféle-miféle. Ugyanis a szép virágai annakidején nem tűntek fel nekem, csak a száraz júdáspénzek, így a növény két alakja nem kapcsolódott össze bennem.

Azért ősszel valószínűleg érdemes lenne áttelepíteni.

Ajándék magok: erdei ciklámen

Nagyon kedves ajánlatot kaptam Katától. Születésnapom apropóján felajánlotta, hogy küld nekem Erdei cikámen magokat, telepítési leírással együtt. Nagy örömömre a magok szerencsésen megérkeztek. A leírás alapján nem lesz könnyű dolgom, de remélem megbírkózok vele. Tekintettel arra, hogy pár nap múlva több napig távol leszünk nem láttunk neki a magvetésnek — a magvak átmenetileg hűtőbe költöztek. :). A fejleményekről majd feltétlenül beszámolok.

Egy trombitafolyondár termése

Ez itt csak látszatra zöldborsó. :) Ez egy trombitafolyondár termése, amivel már régóta terveztem befuttatni egy térelválasztó részt. Mindenesetre úgy olvastam, hogy a magról való trombitafolyondár szaporítás nem a keghatékonyabb módszer, inkább bújtatással, gyökereztetéssel vagy a nagy növény alatti sarjakat áttelepítve van értelme szaporítani. A hírek szerint elég agresszív növény, nő mint a veszedelem. Én is éppen arra szeretném bevetni, hogy a kert legvégében egy kicsit rumlis területet elfedjen, és lehetőleg ne 10 év múlva, és még dekoratív is a nagy virágaival. Ott a kert túlsó végében csak megfér majd valahogy...
Azért kíváncsiságból lehet felboncolom majd ezt a termést. A magok most nem kitapinthatóak benne, egy homogén tömör tömb az egész. Az is lehetséges, hogy még nem érett be teljesen?

Apróságok

Pár apróságról számolnék be, mindegyikük más miatt apró. Lesz kéremszépen itt szó a nanokertészet újabb remekeiről, meg famagonc küléönlegességekről is.

Nanopadlizsán

Az egyik természetesen a nanokertészethez köthető. A már Piszke blogján is emlegetett nullástökünkhöz képest végülis gigászinak mondható a mellékelt (fürj)tojásgyümölcs. Már majdnem akkora mint egy nanokertészeti alapmértékegység, azaz alulról közelíti a standard gyufásdoboz méretét. Kettő is van belőle, így a jóllakás garantált, igaz kertitörpénk — hála az égnek — nincsen! :)

Még valamikor tavasszal hirdettük meg a famagonc mentőakciónkat, viszonylag mérsékelt eredménynel, hiszen még egyetlen fácska sorsáról sem tudok pontosabbat, de majd még nyaggatom az új nevelőszülőket... :)

Tölgyért és gyertyánért... :)

Az utolsó magoncszállítás aug. 1-én hajnalban volt, ekkor Editnek ment 2-2 gyertyán és tölgy. Előző este kinéztem két 30-40 cm magas tölgyet és elkezdtem kiszedni. Hát nem volt egyszerű, jó fél méter mélyen belepréselte már magát a sziklába a két fácska! Szó szerint csákánnyal, foggal-körömmel lett kiszedve, majd egy órás kínlódással. A két gyertyánt meg simán ki lehetett húzni, ha bírja az ember hátsója a hirtelen leülést.

A majd két éve erősen aszályos időre ezek szerint a tölgy így reagáll: a mélyen (már nem) levő víztartalékokra alapoz. A gyertyánok ellenben a föld felett kb. ugyanakkorák voltak, de csak a felső 15 cm-es talajrétegben voltak gyökerei, nagy területet behálózva. Így a legkisebb friss nedvességet is ki tudják használni — cserébe nincsenek komolyabb tartalékaik.

Nagyon köszönjük a cserébe felajánlott lopótök-magokat és a két kis korondi csészécskét! Egyrészt a tökmag is apró, másrészt a két kis cserépkupica is az, így végülis beleférnek ebbe a cseppségekről szóló bejegyzésbe.

Egy apró tölgymagfonc dupla erőforráson.

A hétvégén elkezdtem a tüzelőt felrakodni, és egy nagyobb területen eltakarítottam az összegyűlt lombokat. A félig elkorhadt lombrétegben számos éppen csak kicsírázott tölgyet találtam. Közülük egyet érdekessége miatt bemutatok itt is. Ennek az a különlegessége, hogy két makkból nő ki egyzsere. A képen nem látszik annyira, de az egyik makk egyik sziklevele becsatlakozik egy másikba egy kis gyökérdarabbal összekötve, a másik sziklevele a másikéval összenőve meg indítja a szárat. Mondhatnánk úgy is, hogy a kis növény párhuzamos kapcsolással két elemre is rá van kötve. :) Mindenesetre érdekes, még nem láttam ilyet.