Piacon jártunk

Szombat délelőtt a szentendrei piacon jártunk. Amint az várható is volt, nem jöttünk üres kézzel haza... :)

Három okból mentünk piacolni: egyrészt úgy döntöttünk, hogy a múltkori kudarc után mégis megnézzük mit szól a paradicsom a kertünk mostoha fényviszonyaihoz, másrészt szerettünk volna a fűszerkertet rehabilitálni az őszi fatámadás után, harmadrészt ha vannak, néhány sziklakerti növényt is hozni.

A fűszernövények, és a sziklakert új lakói

Phlox vagy nem phlox?
Ez itt a kérdés...

Mint az a fenti képeken is látszik voltak sziklakertiek is, igazából az önuralmamra komoly szükség volt a vásárláskor. Így is kicsit korainak érzem a növénytelepítést, de hát lehet ezeknek ellenállni?

Nézzük elsőként a sziklakerti szerzeményeket. Ezt a növényt Phloxnak mondta az eladó, én picit kételkedtem benne, most már kevésbé. Emlékeimben ui. ennek a virágnak sokkal mélyebben bevágottak a szirmai, de aztán a neten rákeresve a képekre a Phloxok olyan változatosak, hogy ez a különbség végeredményben simán belefér. Csak most veszem észre a bejegyzés írása közben, hogy ha jól látom a kép közepe felé az egyik virágán csak négy sziromlevele van.

Sikerült többféle kőtörőfüvet is találnom, szerintem egész szépeket. Az egyik hosszú szár végén hozza a csodás, különféle tónusú rózsaszín virágait, a másik a levélpárnával egy szinten növeszti a mélyvöröseket. Ezek is igencsak változatos növények.

A hosszú szárút kiültettem egy sziklanyiladékba, mögötte nagyobb kövek alkotnak falat. Így talán a szél sem tesz olyan könnyen kárt benne. Már most úgy érzem, hogy beleszerettem ezekbe a virágokba!

Időközben az áruházi leértékelt, és ugyancsak meggyötört állapotú kőtörőfüvek is felfrissültek, és kivirágzottak. Azok megint teljesen más kinézetűek, de a háromágú villás levélkéik elárulják a rokonságot. Jó lenne kiderítani, hogy melyik milyen fajta pontosabban. Ugyan az új növényekről szól elsősorban ez a bejegyzés, de mégis talán megbocsájtható egy kis kitérő az áruházi eredetű kőtörőfüvek virágzásáról.

A mi sziklakertünk nem egy gigantikus méretű, így vélhetően a Madárbirs idétlenül nagy termetű növény lenne a kövek között. De úgy gondoltam jól mutatna a sziklakert peremvidékén, mintegy átkötésként a kerítés mellett álldogáló gyertyánok felé. Ráadásként ősszel is élénk vöröses színeket tud produkálni — így végül hoztam ebből a növényből is egyet. Ha jól látom nemsokára virágzani is fog, mindenesetre kis bimbókkal van telehintve minden ága.

Még nem került kiültetésre, mert a tervezett élőhelyén még túrom a földet a filagóriához, de szerintem bírja még a cserépben pár napig. Ha mégsem, akkor legfeljebb átteszem majd egy nagyobb edénybe.

Végül egy kövirózsa is bekerült a kosárba, és felköltözött a hegyre. A korábbi szüleimtől hozott kövirózsákat akartam vele pótolni, de örömmel vettem észre, hogy a már elfagyottnak hitt növények megéledtek. Teljesen lila színük volt eddig, de most már csak a levélcsúcsuk hegye olyan, szépen visszazöldültek. Mindenesetre az új adag is kényelmesen elfér, így végülis nem bántam meg.

A fűszerkert újraalapozása céljából a tűzrakóhely közelébe telepítettünk rozmaringot, levendulát, és mentát. Nagyon kellemes illat töltötte be tőlük a levegőt, már csak ezért is megérte a beszerzésük....

Kerti tó fejlemények

Öregecskén, lassacskán ugyan, de mélyül a tómeder. Terv részleteiben nincs róla, úgy alakul ahogy éppen a csákány viszi a földet. Mivel lassan eljön az ásás vége megpróbálom összefoglalni mi a helyzet most.

A kerti tavacskánk medrét tovább mélyítettem. Régóta tervezzük, hogy a költözésünk utáni ősszel összedőlt filagória helyett egy újat építsünk, mert jó dolog lenne ott üldögélni és fogyasztani a bográcsban főtt finomságokat. Ez a tó közelében kap majd helyet, már részben árnyékban. Így a víz élménye is sokat hozzáad majd a hangulatához. Az alapozási munkálatok megkezdődtek, így a sziklakert és környezete jelenleg meglehetősen csatatér jellegű: mindenhol földkupacoktól, kőhalmoktól és kitűzésektől eklektikus a terep. Ki is tehetnék egy Mertó4 táblát szerintem. :)

A munka közben persze bőségesen termelődik friss föld, és kövekből, sziklákból is jókora adag összegyűlt. Ez az alapanyag aztán nem vándorol túl messze, így a sziklakert folyamatos átalakulás közben van. Még szerencse, hogy eddig csak krókuszok voltak beültetve. Ellenben a partok szélén már részben ott állnak a majdani sziklák, így jó lenne ha mielőbb véglegesen is kialakításra kerülne a tómeder, hogy a sziklák és a növények is a helyükre kerülhessenek.

A kerti tavunk medrének körvonala. A mélyebb részek sötétebbel vannak jelölve.
Középen a nagy szikla képez szigetet.

Egy tóban nem árt, főleg a miénkhez hasonló kisebb méretűekben, ha a vizet tudjuk keringetni és szűrni. A miénk valószínűleg túl kicsi, és sekély lesz ahoz, hogy önmagától beálljon a biológiai egyensúly, így erre mindenképp gondolni kell.

Mivel a terep erősen lejt, ezért adta magát az ötlet, hogy a nagy tófelület mellett legyen egy kisebb medence is, ami szintben valamivel feljebb van. A vizet a szivattyú a nagy tóból szívja, felnyomja a kis medencébe, amiből egy kb. 20 cm magas mini vízesés formájában zúdul vissza a szűrőkön már átment víztömeg. Ez a zúgó közben oxigénnel is dúsítja majd a vizet, meg nem utolsósorban jól is néz ki. A mellékelt medervázlaton ez a kisebb tó még nem szerepel, de az ÉK-i partvonalnál tervezzük a mini vízesést.

Értelemszerűen a nagy tó egy távolabbi pontján kellene szívni a vizet, egy sekélyvizes növényekkel beültetett részen. Így azok gyökerei is egyfajta szűrőként működhetnének. Ezzel átellenben lenne a zúgó ahol a víz visszajut a tóba, a hatékony vízforgatás végett. A nagy tó legmélyebb pontja a zúgó alatt lesz. Ez jelenleg (április elején) olyan 40—50 cm mély csupán, így még van mit ásni.

Kezdetben nagy dilemmám volt, hogy a medret hogy lehetne kialakítani úgy, hogy a nagy kerti szikla a közepén szigetet képezzen. Az időközben elfogyasztott nagyobb adag bablevesnek köszönhetően megpróbáltam a követ megemelni. Elvinni nyilván önerőből nem tudom még most sem, de azt hiszem a geotextil és a tófólia is különösebb kínlódás nélkül aláhúzható, így végül a fóliázott medret választottam.

A télállóság is errefelé mutatott. A betonmedrek esetében macerás lett volna megoldani a téli leengedés nélküli medencét, másrészt a megfelelő vastagság elérése érdekében sokkal mélyebbre kellene ásni, ami ezen a terepen nem egy könnyű sétagalopp. Ez utóbbi volt az agyagos tapasztású mederrel szemben is a legfőbb ellenérvem.

Kreatív palántázás

A napokban találtam egy érdekes palánta nevelési ötletet, így gondoltam kipróbáljuk mi is.

Az ötlet eredetije itt van a Skruben blogon. A lényege röviden az lenne, hogy egy palack aljában levő víz a felette levő másik palackfélbe rögzített fonalon keresztül felszívódik a földbe, pont a megfelelő nedvességet biztosítva a palántáknak. Elméletileg.

Ezt mindenképp ki szerettem volna próbálni, így szombaton nekiláttunk. Már szépen kikelt a spárgatök, kinőtte tojástartó házát, ideje volt nagyobba ültetni. Ki még nem mertük, mert még nincs elég meleg, ez talán működőképes. Természetesen ha már megcsináljuk, akkor fotózni is kell. A jelszó: munkamegosztás! Én pedig megpróbáltam összeállítni ezt a hihetetlenül bonyolult szerkezetet. Nyözö felrakta a fényképezőgépet a fotóállványra és beállította a képkivágást.

Emma megkapta a tavirányítót, majd amikor szóltunk, akkor megnyomta a gombot, és elkészült egy kép. Meg még egy. Meg még egy. Meg még egy. Végre meggyőzzük, hogy ennyi már elég lesz...

Szükség volt két palackra, fonalra, fúróra, metszőollóra, kanálra, földre és vízre és persze tökpalántára. No meg egy virágos kavicsra — csak úgy.

A palackot ketté vágtam: a teteje fejjel lefelé fordítva a cserép lett, az alsó pedig a víztartály. Ezután a kupakot vékony fúróval kifúrtam (nem folyt vér), hogy azon át lehessen befűzni a vízellátást biztosító fonalat.

A fonalat méretre vágtam (sajnos nem találtam kéket, pedig az sokkal jobban mutatott volna a kékes színű palackban), majd villámgyorsan csomót kötöttem rájuk és befűztem a kilyukasztott kupakba. Egy kanállal kiműtöttem a tojástartóba már teljesen belegyökeresedett tökpalántákat, amíg Nyözö megtöltötte a flakont földdel — nehogy már összepiszkoljam a kezemet. :)

Beültettem a palántákat, alaposan meglocsoltuk a földet, különben nem működik a vízfelszívás (Emma is segített), a palackok alját pedig megtöltöttem vízzel és beleállítottam a tetejüket. Kész is!

Ekkor jött az ötlet, hogy szegény saláta palántákat is szét kellene ültetni. Üres palackunk meg volt, így ezt is megcsináltam. Levágtam a palack tetejét, vágtam rá pár lyukat (egész pontosan tizenkettőt, de ki számolja), Nyözö pedig megtöltötte földdel. Így utólag belegondolva, nem is kellett volna levágni, sokkal jobb móka lett volna az apró nyíláson át megtölteni földdel a palackot. Főleg, hogy nem én csináltam. Pedig jó edzés lett volna Nyözönek, mivel lassan nyílik majd az orgona... Na, majd legközelebb :) Végül egy horgolótű segítségével beraktam a salátapalántákat a lyukakba. A horgolótű tökéletes kerti szerszámnak bizonyult. Kiváncsi vagyok, lesz-e belőle valami...

Húsvéti üdvözlet

Képes kerti körkép

Az elmúlt napokban újabb alakításokat tettem a sziklakertben, és a majdani kerti tó környékén. Eközben több "útban levő" növényt is áttelepítettem. Ezeken túl Emese is elcsábult három nagyáruházi — természetesen cimkézetlen — sziklakerti évelő látványától...

Most kisebb képes összefoglalót adok a kert április elejei általános állapotáról. A képek ezúttal kattintásra nagyobb méretben is megtekinthetőek! A későbbiekben ezt szeretném rendszeres gyakorlattá tenni.

Sok növény nő a kertben úton útfélen. Az úton növekvő egyedek esetében amennyiben tömegesen jelenlevő, és nem védett fajról van szó úgy döntöttem bevállalom a sziklakertbe való telepítés kockázatát. Ugyanis sötétben közlekedve jó eséllyel eltapossuk ezeket, így legalább van esélyük túlélni. Az is szempont volt persze, hogy így a sziklakert sem nyújt olyan kopár látványt.

Az átelepítettek között van tavaszi kankalin és salátaboglárka is. Előbbi a még tavaly félig kiásott tómeder oldalából nőtt ki, a boglárkák pedig az északi lejtős részeken tanyáztak az út közepén. Itt jobbra egy innen kimentett és áttelepített salátaboglárka már az új helyén látható.

Egy másik nagyobb boglárka gyökérkzetét le is fotóztam. Talán kivehetőek a lelógó rizómái meg a sok-sok kis kapaszkodógyökér ami vízszintesen szétterül, és a vizet gyűjti. Nem megy mélyre, hiszen a kora tavaszi időszakban ritka, hogy ennyire száraz legyen a föld.

A sziklakertbe elszórtan eddig 4 tő kankalin került. Egy a ház sarkánál éppen a gyalogút közepén nőt (l. balra a képen), és hajnalonta többször sikerült belegyalogolnom. Látszólag jól tűrte, de azért mégiscsak úgy döntöttem, hogy irány az ásó. Meglepett milyen széles körben kapaszkodik közvetlenül a föld felett.

A kankalinok is érdekes stratégiát követnek. Egy nagyobb vastag gyökérből több szintben is mennek körben a gyökerek. A legfelső szint szinte a talaj alatt van közvetlenül, így a legkisebb harmatot is begyűjtheti, míg a mélyebben levő gyökerek szárazság idején hasznosak a növény számára.

Három másik aprócska, alig pár centis példányt a tavaly kiásott tómeder oldalából húztam ki, ezek gondolom még "gyerekek", most keltek ki magról. Fel is vetődött bennünk a kérdés: mennyi ideig él vajon egy tő kankalin?

Van még három azonosítatlan sziklakerti növényünk. Ezek jöttek a barkácsboltból, így cimke sem volt rajtuk, csak annyi infó, hogy sziklakertiek. No ezzel nagyon nem vagyunk kint a kerti tó vizéből, de van pár kép róluk. Kezdem az elsővel, amire legalább van tippem. Gyanítom az alábbi növényke Kaukázusi ikravirág lesz, vagy valami nagyon hasonló:

A másik kettő közül ezt a növénykét nem sikerült beazonosítani. Ha valaki felismeri megköszönöm ha egy kommentben nyomot hagy róla. :) A harmadikról még nem készült kép.

A Húsos som virágos ágai március második felében messziről virítottak az erdőben is. Egy-egy ágat levágva és vízbe téve remek szobadísznek bizonyultak. A virágok után szép élénkzöld leveleket is hajtottak azóta.

A Húsos som virágzó, és levelet bontó ágai a szobát is szépen díszítik

A ház déli oldalán a sziklakerten túl szépen kezd lombosodni. A gyertyánok már üde zöld foltokkal vannak tele, a sombokraink is zöldek, az egyik cseresznye is már majdnem virágzik. Valami szilvaszerű növény bokrai körbenőtték a cseresznyét, az szép fehér virágokat hozott. A kép jobb felén látható nagy tölgyfa-páros tövében lakik az örökké elsőként virágzó, stréber kankalin.

Mindeközben északon a nagy tölgyek közül néhányon megjelentek már az első rügyek. Többször is említettem már, hogy mintha kétféle fajta lenne, amelyek mindig kb. két hét fáziscsúszásban vannak egymáshoz képest. Így odafenn még nyoma sincs a zöld lomboknak, de az aljnövényzet bokrai már megszínezik a tájat.

Álljon még itt pár kép a szépen zöldbe boruló turkesztáni szil sövényról is, ugyanis gyakran kérdeznek róla, hogy mi a helyzet a sövénnyel, mennyire jött be stb. Ennek azt hiszem majd szánok egy külön bejegyzést, de addig is álljon itt pár kép erről a növényről is.

Az első kankalin

Végre szépen kezdenek előbújni a Tavaszi kankalinok (Primula Veris) is. Azt hiszem ez a hír mindenképpen megér egy képes gyorsjelentést.

Az elmúlt években nagyon megkedveltem ezeket a szemvidítóan sárga, kora tavaszi virágokat. Általában március végén már számos virágos példány van a kertben, idén csak tegnap nyílt ki teljesen az első.

Megjött egy kiadós esőzés is, alaposan átáztatta a szomjazó földet. A kisebb lehűlés katalizátor hatása beindította a kökényvirágzást, így legalább van mit ennie az eddig tétován keringő korai rovaroknak, pl. a pöszörlegyeknek.

Érdekes amúgy, hogy minden évben ez a tő hoz először virágot, majdnem egy héttel megelőzve a többit. Talán ennyire egyedi neki ott a klíma az egyik tölgy tövében? Vagy csak valami érdekes memóriaeffektus lehet a virágokban?

Akármelyik verzió is igaz, nagyon megörültünk az első igazi vadvirágnak. Ugyan a húsvéti napokra hűvös időt mondanak, de azért ez már mégiscsak igazi tavaszi hangulatot ad a kertnek!

Téltemető?

Idén tavasszal is nagy reményekkel nézegettük a téltemetők helyét a kertben. Különösen, hogy tavaly egy újabb adag betelepítésével kísérleteztünk. Érdemes fellapozni Kata nagyszerű összefoglalóját erről a kedves virágról, hiszen szakmai oldalról annál alaposabban bemutatni a növény történetét magunktól nem tudnánk.

A medve védelmében...

Ugye április van, a téltemető ilyenkor már a magjait is megérlelte normális esetben. Ehhez képest idén március közepén találtunk egy árva levelet a több évvel ezelőtti ültetésből. Ebből ugye eddig is össze-vissza ennyi volt, így ezen meg sem lepődtünk. A tavalyi ültetés kapcsán egy ideig reménykedtünk, aztán néhány napja Emese észrevett az egyik medvehagyma tövében egy pici zöld levelet. Igen, téltemető levél volt... :)

A helyszín a nagy gyertyán tövében van, ahol a medvehagymák megjelenése kapcsán húztuk el az avart teljesen, és kezdtük el nagyjából napi szinten locsolgatni a terepet. Még valamikor az ősszel rengeteg levelet húztam erre a területre, gondoltam utólag hogy ez is probléma lehetett a téltemetők számára. Bizonyára a szárazság sem használt nekik, így az éltető nedvesség, és a napfény íze megtette az együttes hatását.

Tegnap este vettük észre, hogy több gyanús kis zöld sziklevél dugta ki az orrát a föld alól. Persze hátrányban van a természet, minden növény próbálja behozni a lemaradásait, így sok minden igyekszik a föld felszíne fölé. Legalábbis kérdéses tehát, hogy a piciny növénykék a téltemetők-e vagy valami más? Tekintve hogy ezen a részen korábban zöld növény nem nagyon volt, én hajlok arra, hogy a várva-várt Eranthis Hyemalis-ok késnek majd másfél-két hónapot.

Ez a két kis növény vajon téltemető lesz-e, vagy sem? :)

Próbáltam összevetni a képeket Katáék blogján láthatóakkal, de persze mint az várható is volt sokra nem jutottam. Így most húsvét hétfőn Emma lányunk tojásokat keres, mi pedig közben az addigra talán felismerhetőbbé fejlődő téltemetőket hajkurásszuk majd. Kérdés mi lesz a hatása a hétfő hajnalra ígért –2°C-os fagyoknak...