2014. március 24., hétfő

Szezonnyitó bográcsolás

4 megjegyzés:

Ugyan átmenetileg lehülés érkezett hozzánk is, de mégiscsak megnyitottuk a 2014-es évi bográcsszezont a kertben. Így hát az alábbiakban egy kis receptrovat következik...


Rozmaringbokor, célszerűen a bográcsolóhely mellé

Kezdésnek ültessünk a bográcsolóhely közelébe egy rozmaring bokrot, tekintve hogy ez a növény egyszer sem telelt át mifelénk.

Mindjárt az elején szeretném figyelmeztetni a kedves vegetáriánus Olvasókat, hogy ez a recept nem az ő ízlésviláguknak való. Tehát ha a húsevés szokásával bármilyen problémája van valakinek inkább ne olvassa tovább, fő a nyugalom, illetve a rozmaringos, zöldséges sertéstokány.

2014. március 5., szerda

Sárga tavaszhírnök (Eranthis hyemalis)

3 megjegyzés:

Sejtelmeskedtem itt a múltkori nagy lila porolásban, hogy sárga folt így, meg úgy. Valamint amúgy. Persze régi olvasóink rögvest rájöttek, hogy temetni jöttünk a telet. Így hát következzen az idei, ezúttal színesebb téltemető bejegyzés.

A történet sok évvel ezelőttre vezethető vissza, amikoris egy természetfotós tanfolyamon alaposabban is megismerhettem a Téltemetőt, mint a tél végi első virágok egyikét. Mondhatni szerelem volt első látásra, így amikor kiköltöztünk az egyik első növény volt ami kiültetésre került. Nagy reményeim voltak, mert az élőhelye eléggé hasonlít a mi erdőszéli tereünkre. Aki már unja a visszaemlékezést kérem kattintson, és ugorjon a lényegre, de a friss olvasók kedvéért azért mégiscsak kutakodok egyet az elmúlt évek történései között, főleg mert a linkelt beszámolókban csak akadnak szép virágok is.

2014. február 27., csütörtök

Lila február

4 megjegyzés:

Hosszabb szünet után színpompás blogleporolást adhatok közre Nektek! Mindezt persze nem magamnak, hanem ennek a ritka szép februári tavasznak köszönhetjük. Csapjunk hát bele!

Sok esős nap után végre volt egy kis napsütés a hétvégén is, meg a mai napon is. A hétvégén túl sokat nem tudtam a kertben lenni, ma azonban kivételesen csak délután mentem be Pestre. Kora délelőtt élveztem a kávésbögrém társaságában a finom tavaszi napsugarakat, amíg a telefonszerelőt vártam. Feltűnt, hogy a kert egy része lila színben pompázik. Nosza rajta ragadjunk fényképezőgépet, hátha lesz mivel blogot porolni... :)

2014. február 3., hétfő

Ki lettem pécézve!

5 megjegyzés:

Bevallom általában nem szokásom ilyen játékokra ráharapni, de most éppen jókor jött a kipécézés Gandalf blogger-kolléga jóvoltából.

Ez mi ez? Kérdezhetnék az ifjabb olvasóink, így először is szabályismertetnék egyet, aztán játszunk, végül pedig mesélek kicsit arról, hogy mi újság az erdőszélen...

Játékszabályok

  1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
  2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
  3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
  4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Hét dolog magamról

Na ez elsőre könnyűnek tűnik, de aztán rájön az ember, hogy nem is olyan könnyű. Azt hogy hétköznapi-e amit írok, vagy úm. különleges végképpen nem én tudom megítélni, ezt rátok bízom kedves Olvasók... Nade csapjunk a — stílszerűen a múlt évben eltett — lecsóba.

  1. Gyerekkori maradvány az életemben, hogy amatőrcsillagászkodok. Mostanában kisebb intenzitással, régen erőteljesen.
  2. Talán ebből a blogból is kiderül, hogy imádom a vadvirágokat.
  3. Másik nagy mániám a fotózás, fényképezés. Ez kíválóan házasítható az előző kettő pontban jelzett, valamint a többi nem jelzett mániámmal.
  4. Hivatalosan gépésztechnikus vagyok, de mégis pusztán ujjaim billegetésével, és kattintóizmaimmal keresem a kenyérrevalót.
  5. A mi kertünkben az ásót csákánynak hívják — és ez nem vicc.
  6. Akkor is szófacsarok és viccelek amikor nem.
  7. Majd mindenki kitért a kávéra. Nálam ipari mennyiségben fogy, és max. cukorral, hosszan. Jó esetben közben lehet bóklászni a kertben.

A hét kipécézett

Na ez aztán a macerás dolog. Egyrészt már sokakat kipécéztetek, a játék meg úgy játék ha ujabb emberek vonódnak bele. Van akit meg se találtam, illetve más szerző blogja van a régi címeken, szóval emiatt is csúszik ennek a postnak a publikálása. Remélem azért úrrá leszek ezen a helyzeten.

  • Kata és Feri kertje különleges kert. Ehhez méltóan a Kertünk címen futó blogjuk is nagyon különleges, egyrészt mert gyönyörűséges képeik vannak, másrészt pedig ritka alapos, precíz szöveganyag a sziklakertek, hegyvidéki növények kedvelőinek! Feltétlenül kukkantson be ide aki nem tette még meg!
  • Ági és Hédi ritka kedves és olvasmányos stílusban vezetik Zöld.ségek Amatőr kerti napló címen blogjukat! Növény és emberpalánták egyaránt cseperednek Náluk!
  • Reménykedem, hogy Tóth Mara a tavasz eljövetelével ismét folytatja természetjáró kalandjait, és azokrtól beszámol a Természeti értékek lencsevégen c. blogjában. A címmel ellentétben szövegesen is alaposan kidolgozott írásokat találhattok nála!
  • Petráról és csodás kertjéről még magam is keveset tudok, de kipécéztem olvasásra is, tegyétek ezt Ti is a Csodás kertem blogon!
  • Érdemes betérni Guzner Gyula Kertünk és udvarunk blogjába is, hasznos tapasztalatokat láthatunk ott egyberostálva!
  • Ha valaki biokertben töri a fejét, akkor semmiképpen ne hagyja ki a Konyhakert természetesen blogot! InLandír hatalmas mennyiségű hasznos tanácsot, tapasztalást gyűjtött itt össze!
  • Reméljük Edit is visszatér közénk, hogy megossza velünk gondolatait az Elmélkedéseim oldalain, így egyfajta reaktiválási kipécézés ez is, mint velem tette Gandalf. :)

Picit szomorú is lettem az összeállítás végére. Ugyanis jópár korábban aktív kedves ember blogja nem csak nem frissül, hanem szőrén-szálán eltűnt, és nem tudni róluk semmit... Azért remélem a fenti blogok szerzőiről is megtudunk valamit, mert mégiscsak az ember a lényeges a blogok színfala mögött.

No és mi van velünk?

Többen kérdeztétek az elmúlt hetekben, hogy mi a helyzet velünk. Egy nagyobb munkába fogtunk tavaly nyárelőn, és semmire nem volt időnk, csak munka fekvés, alvás, evés — így elmondható, hogy egyfajta vegetatív túlélő módban voltunk... Sajnos ennek a munkának nem lett meg a gyümölcse.

Cserébe mire visszazökkentünk a kerékvágásba, addigra el is múlt a kerti szezon. Isten igazából most sem teljeskörűen tudtuk letudni a felgyülemlett teendőket, így elsősorban házkörüli dolgok lesznek az idén mintsem konkrét kertészkedés. Inkább szomorú rehabilitációs kertészkedés várható, hátha meg lehet menteni pár dolgot a kertben.

Néhány kép van azért tavalyról, ezeket igyekszem majd kitenni, és közben picit leporolni, gatyába szedni ezt a elhanyagolt blogot is. Addig van erre időm, amíg meg nem indul kint az élet. Reméljük erre kevés időm lesz, és hamarosan elindulhat az élet...

2013. május 10., péntek

Sziklakerti május

7 megjegyzés:

Nagyon szép a sziklakert mostanság, így gondoltam pár képet megosztok róla Veletek is.

Sok szöveg nem kell szerintem hozzá, a nagyméretű képek (klikk a kisikre!) alatti leírások azt hiszem elegendőek lesznek.





2013. május 3., péntek

Lila agár a kertben

3 megjegyzés:

Két éve tűnt fel a kertben, akkor letámadták a csigák. Idén ismét bemerészkedett a territóriumunkba. Hogy mi? Hát egy lila agár személyesen!

Mielőtt nagyon gombatartalmú kávé fogyasztásával gyanúsítanátok meg, álljon itt róla egy kép, csak úgy a dokumentáció kedvéért. Nem az igazi, kellett volna még rá szép fény, jobb háttérelmosás stb. De erre talán még ad alkalmat. :) És mielőtt elfelejteném bemutatni: ez egy Agárkosbor (Orchis morio).

2013. május 1., szerda

Kerti pad terv

4 megjegyzés:

Sokszor nézegettünk kerti padokat áruházban, de kétféle ilyen szerkezet van. Az egyik ugyan megfizethető, de nincs benne anyag, a másik elég erős és stabil, de egy vagyonba kerül. Így hát gondoltam egyet, és terveztem egy kerti padot. :)


Kerti pad látványterve

Helyben bányászott terméskőből raknám a lábaihoz a zsaluzatot, belül kiöntve betonnal. Két lába lesz, és közében még egy merevítő, ami nem ér ki az elejéig. Erre lehet nem lesz szükség, de beterveztem, tekintve azt, hogy az ülőfelület 2 méter hosszú. Cél volt ugyanis, hogy kényelmes legyen heverőnek is, meg hogy akár több embernek is kényelmes legyen. A termésköves betonlábakba be lenne ágyazva, teljesen elrejtve az ülő- és hátlapot tartó szögvas keret. Az ülőlap enyhén lejt befelé, hogy ne álljon meg rajta a víz. A hátfal és az ülőlap közötti keskeny résen tud elfolyni a víz.

Az ülő- és hátlap gerendákból lesz "tömbösítve", majd síkba gyalulva, felcsiszolva, és persze vízhatlanítva. Gyanítom szép gesztenyebarna színt fogok adni a fának, a kő meg a helyi szürkés, zöldes, vöröses. A tartólábakat szintén ilyen fából készített karfa fogja zárni...

A legjelentősebb költséget a faanyag és a festékek adják, ha esetleg elkészül, és van rá érdeklődésetek, akkor teszek fel építési képeket és költségvetést. Szerintem ár-érték arányban jobb leszek mint az áruházak...

2013. április 9., kedd

Tavaszi ültetések, és túlélők

Nincsenek megjegyzések:

Nem volt túl szép időjárás hétvégén, a Nap csak pár percre sütött ki. De azért vasárnap délután kimenekítettünk pár növényt a szobából.

A mellékelt képen látható brutális méretű gyöngyike-lakótelep lakói szépen kezdtek kivirágozni, és azóta a kertben is nagyszerűen érzik magukat. Szerencsére Emma is segítségemre volt a brutális méretű gyöngyike-gyökérzet kigombolyításában, és elültetésében.

Sajnos a szokásos hajtatott nárcisz akciónkkal kicsit megkéstünk, mert a szobában már teljesen elnyílt a két cserépnyi nárcisz, miközben a már kint telelők (a korábbi évek mentett növényei) még csak most kezdenek virágszárat növeszteni. Így ezekkel ugyan elkéstünk, de mégis kimentettem a cserépből őket és átültettük a gyöngyikék közelébe, gondolva hogy majd jól fognak mutatni jövőre a kék-sárga virágkombinációk. Azért talán idén is lesz ebben részünk, feltéve ha a gyöngyikék bevárják a régi nárciszokat. Ugyanis a kiültetésük óta szépen elkezdték nyitni a virágaikat.

Időközben újabb növények is érkeztek, két tő nefelejcs és egy kökörcsin személyében, valamint egy tizes csomag százszorszép is. Ezekből a kökörcsint és a nefelejcseket még vasárnap elültettük. Most nem akartuk úgy eldugni a kökörcsint mint a múltkor, és valószínűleg majd kicsit meszes környezetet is kellene találni neki. Felvetődött a tojáshéjjal történő elmeszesítés is. Úgy gondoltuk, hogy a jelenleg csak a kerti út nyugati felére korlátozódó szikás kertes részt kiterjesztjük apránként a keleti felére is. Ide került első mohikánként a kökörcsin.

A százszorszépek elültetése hétfőre maradt, de nem is baj, mert aznap szép napsütéses este volt. Került a tűzrakóhey köré is az ívelt ágyásba, de néhányat a sziklák közé is elrejtettünk.

A túlélők...

Ha már szép fények voltak, akkor az ültetés után kicsit még körbenéztem a fényképezőgéppel is felszerelkezve, hogy mi maradt a tél után a kertben. Vannak jó és rossz híreim is. Nézzük először a sziklakertes dolgokat: a három tő Havasi gyopárból egyetlen egy mutat életjeleket, az amelyik Emma kicsi sziklakertjében lakik. Több friss hajtása is van, szerintem ez magához tér majd. A másik kettő nagyon jó kérdés, semmi életjel nincs róluk. Egyenlőre azért hagyom még egy pár napot, hátha lesz belőlük valami. A kőtörőfüvek közül a kedvencem a szép rózsaszínű változat volt. Ez áttelelt, de erősen lecsappant a mérete, remélem azért regenerálódik. A fehér verzió ellenben kitöltötte a teljes rendelkezésre álló helyet, igaz még kicsit fakó, meg nyúzott, de hát most jött ki a hó alól végülis. A kövirózsa is teljesen kinőtte a kőfülkéjét, lehet már osztani is lehetne.

Az alábbi csík első képén látható Phloxra rá se lehet ismerni. Egy barkácsbolt polcán senyvedő, színtelen kis gubancként érkezett a sziklakertbe, most ellenben ereje teljében van, szép friss, ruganyos ágai stb. vannak. Szerintem nemsokára a is kiderül milyen virágai lesznek. Az amelyik tavaly virágzott is nálunk, szintén megvan, de nem túl életteli. Vannak zöld hajtásai, de minimális mennyiségben. A medvehagymák is előbújtak, de azért nincs az a nagy burjánzás belőlük, elég satnyácskák... A téltemető ellenben megint megviccelt minket. Több helyen is megpróbáltuk a telepítését, két helyen is előbukkant — de nem a várva várt virága hanem ismét a levele. :) Tuti valamimilyen gondja lehet, de jó lenne rájönni, hogy mégis micsoda?

A krókuszok nagyon sok példányban és fajtagazdaságban nyílnak mindenfelé. A hótakaró miatt úgy tűnik összecsúsztak kicsit a virágzásaik, így egyszerre nagy számban lepték el a kertet... :) Legyen itt zárásképp két kép róluk, de biztos készül majd még számos másik is.

2013. április 5., péntek

Felszabadultunk

2 megjegyzés:

Tegnap este tettem egy gyors kört a kertben, mert végre nem a fehér szín dominál — nagyrészt elolvadt a hótakaró ugyanis.

A kertbe betelepült hóvirág még a márciusi tél előtt hozott két virágot. Örömmel láttam, hogy most a — talán immár végleges — hóolvadás után is jól van, és jelenleg három virága van. Láthatóan jól érzi magát, talán még terjedni is fog ha nem háborgatjuk nagyon!

A nap sajnos nem sütött, így nem voltak igazán szép esti fények, de mégis körbejártam picit a kertet egy kis fotózás erejéig. Ebből adok most közre néhányat a teljesség igénye nélkül!

Az elsők között szeretném megmutatni, hogy mi is van a híres neves első kankalinnal jelenleg. Emese kereste meg, és jelezte, hogy már nem sok lehet a virágzásáig. Ez nem meglepő, ugyanis tavaly ilyenkor már virágzott. Most még ugyan nem tart itt, de a bimbói már elkezdtek kiemelkedni a levélkoszorújából. Jó kérdés, hogy idén is ez a példány fog-e elsőzni, ugyanis hasonló fejlettségű példányok szerencsére sokfelé vannak a kertben. Idén azt hiszem nem maradunk híjján ennek a növénynek.

Igazából éppen azon töprengtem, hogy miért is nem kankalinos logót használok a kertblogban, hiszen kökörcsin az speciel nincs a kertben. Vagyis jó kérdés hogy van-e, vagy sem? Még 2009 tavaszán a szentendrei piacon vettünk egy bácsitől 2 tő kökörcsint (termeszett állományból). 2010-ben éppen ilyenkor hajtottak ki. Minden évben április végén, május elején virágzott, de tavaly nem találtuk meg. Persze simán előfordulahat, hogy elbújt, mert direkt olyan helyre raktuk ahol nincs szem előtt. De a tavalyi tél nagyon extrém volt, lehet nem élte túl, amúgy is eléggé tengődve élt. Legalábbis a testvérkéihez képet, akik Kispesten szüleim kertjében már terjedelmes csokorrá fejlődtek. A sziklás talaj nem hinném hogy gond lenne mert természetes élőhelyükön is sokszor sziklarepedésekben élnek, a vulkáni kőzet sem hinném, hiszen láttam már meszes és vulkánikus környezetben egyaránt kökörcsint. Az az egy tippem lehet, hogy ez a tenyésztett változat nem olyan strapabíró, mint a vadon élők, jobban szereti a laza könnyű földet. Reménykedek mindenesetre, hogy előkerülnek...


Érintés

Régebbi olvasóim bizonyára emlékeznek rá, hogy szinte sportot űztem egy időben a hajtatott nárciszok kiszabadításából. :) Jöttek nőnapi ajándékként, meg lévén annyira olcsón adják, és vidítja az embert a tél végén (l. az oldalsó képet ugyebár), hát vettünk is néha ilyeneket. Idén sincs ez másként, két cserépben várják a nárciszok a gyökér-bogozást, és átültetést. Az előző években mentett adag szépen megmaradt, de a tó körüli munkálatok miatt tavaly ősszel áttelepítettem őket egy saját ágyásba. Most látom csak, hogy egy részük bentmaradt a majdani tóparton mert rengeteg hajtás jelent meg a régi helyen. Ősszel is gyanakodtam erre, mert keveseltem a megtalált hagymákat — így lesz még áttelepítési akció. Az ősszel költözöttek mindenesetre szépen kidugták az orrukat a föld alól a fenti kép tanúsága szerint.

Az idén egy új hagymás is bekéredzkedett az ablakba. A gyöngyike kedves vadvirág, nagyon szerettem mindig is. Most egy lapraszerelt kerti változatát hozta Emese, ez már termetre is emberesebb változat. Egy nagyobbacska cserépben jó tucatnyi virág szorong, sok kisebb sarjhagymával együtt, így szép kihívás lesz majd őket szétbogozni, remélem legalább akkora siker lesz belőle mint a nárciszok esetében.


Apropó ablak! A rossz idő miatt még mindig a szobában lakó kőtöröfüvek kivirágoztak az elmúlt napokban, és alig férnek a cserepükbe. Olyan nagyok, hogy gondolkozom azon hogy rögvest kétfelé ültessem szét. No de kanyarodjunk vissza a kertbe!

Az első vadvirágok között szokott lenni a tüdőfű és a salátaboglárka. Úgy tűnik ezek a növénykék köszönik jól vannak, leszámítva azt a kb. 2 hetes lemaradást amit a nem várt hótakaró okozott.

 Tavaly ültettem csomó krókuszt. Szerettem volna szép virágszőnyeget belőlük, és volt egy ágyás amire épp kellett volna földet tölteni, így gyorsültetés lett a megoldás. Benyomkodtam a föllazított földbe a hagymákat, és ráhordtam a megfelelő vastagságban a földet. A hagy havazás előtt már volt néhány virágzó krókusz, de aztán fél hónapra eltűnt az egész a hó alatt. Most előbukkant a terület, és telis-tele van sok apró krókuszlevéllel. Lehet a virágszőnyegből is lesz valami? :)

Végezetül pár sziklakert körüli részlet. Ott is vannak krókuszok szép számmal. Némelyik szikla felületét megkezdte a fagy, de ettől talán csak természetesebb lesz az összhatása, így különösebben nem zavaró. A törpe madárbirs bokrocska is nagyon szép, dekoratív a sok piros bogyója. Mivel ezt a tó tereprendezésekor majd át kell mozgassam függőlegesen. Eleve egy nagyobb dombba ültettem, hogy könnyen lehessen majd átemelni. Addig lenne jó ezt meglépni amíg még kicsi a gyökérzete.

Mindeközben az erdőben lebeg a pára, és ideiglenes patakok formájában zúg lefelé a hólé a Bükkös patak irányába, a kökénybokrokon harsány színű zuzmók vetélkednek a kipattanás közeli rügyek aranybarnájával...