2015. március 6., péntek

Téltemetés hóvirágokkal

Még február végén hangzott el a rádióban, hogy az Alcsúti Arborétumban nyílnak a hóvirágok. Ennek kapcsán elmélkednék most egy kicsit.

Nem csak a levegőbe beszélek, hanem február 21-én meg is látogattuk az Arborétumot, így személyes tapasztalataim alapján írok erről. Lévén virágokról van szó ezt itt tárgyalom a kertes dolgok között.

A rádiós hírharangnak is köszönhetően rengeteg ember jött hóvirágnézőbe. Már eleve a parkolóban nagy volt a tumultus, a mindenfelé kontroll nélkül mászkáló emberek között lassan lehetett előrejutni. Azután már csak a majdnem háromnegyed órás sort kellett kiállni a pénztárnál, és be is léphettünk az arborétum területére.

A normális fotózást azért nem kicsit hátráltatta a mindenfelé nyüzsgő embertömeg, képtelenség volt pl. olyan tájképeket készíteni ahol nem tiritarka ruhaerdő virít a háttérben. Persze ez még önmagában nem lenne akkora katasztrófa. Sokkal inkább elgondolkoztatott az, ahogy a tömeg viselkedett.

Nyilván sok család érkezett, és persze nem minden családtagnak tetszett a kerti sétálgatás. A gyerekhad egy része persze érdeklődő volt, és ha a szülő erre figyelt, akkor komoly élményt adott csemetéjének. Sajnos a legtöbben simán hagyták, hogy a gyerekek ki-be szaladgáljanak a hóvirágok között, volt olyan anyuka is aki direkt a legsűrűbb részekbe zavarta be a csemetéjét egy-egy mobiltelefonos kép kedvéért. Volt aki a 2-3 éves apróságot fektette bele a virágszőnyegbe. Eszükbe sem jutott, hogy figyeljenek a hóvirágokra is — ha már ideutaztak azért hogy megnézzék. Lehetett volna úgy is képet készíteni, hogy nem mászunk be a virágok közé, csak egy kis odafigyelés kérdése az egész.

A nagy sétautat alaposan felmulcsozták, mindenféle kéreg- és ágtöredékekkel. Innen oldalra a hóvirágok közé kisebb gyalogösvények mentek befelé. Eleinte azt hittem ezek hivatalosak. Aztán egy parkőr bácsi érkezett, és próbálta — kevés sikerrel — kirimánkodni onnan az embereket. Beszédbe elegyedtem vele, és elmondta, hogy reggel még nyoma sem volt ezeknek az ösvényeknek, a kedves fotósok taposták gyakorlatilag tömör földúttá ezeket alig fél nap alatt!

Sajnos sok látszólag profi fotós is ugyancsak figyelmetlenül állványozta be magát, és feküdt be a virágok közé. Ha egyikük belopakodott a növények közé, máris mentek utána a többiek. Pillanatok alatt keletkeztek az újabb ösvények. Igazából nem értem, mert ha azért megy oda valaki, mert szereti a virágokat, akkor miért tesz ilyet? Ha meg nem szereti, akkor jó kérdés, hogy mi is hozta ide?

Gyanítom sokan azért jöttek csak ki, mert ez a dolog most olyan "trendi/divatos" lett, vagy a család 1-2 tagját érdekelte, de azért elhurcolták azokat is akiket ez igazából nem is érdekel. Pár éve alig voltak emberek az ilyen eseményeken, most a nagyobb reklámozás miatt már tömegek jönnek. Persze egy arborétumnak ez is dolga: bemutatni a növényeket az érdeklődőknek. Nyilván a fenntartásához is jelentősen hozzájárul egy ilyen tömegrendezvény. A felnőttek 950 Ft, a gyerekek 600 Ft-ért mehetnek be — ami azért már nem lebecsülendő ilyen tömeg mellett. (Félreértés ne essék, nem sajnálom az arborétumtól a bevételt.)

Ilyenkor jut eszembe a természetvédelem egyik nagy dilemmája: a megvédeni vagy a megmutatni? kérdése. Mert hát ha nem engedjük be egy-egy élőhelyre az embereket, akkor megmarad az ott védett élővilág. Azonban azt megérteni, hogy miért kell védeni ezeket csak úgy lehet, ha az emberek ismereteket és élményeket szereznek — lehetőség szerint első kézből, terepen. Nehéz megtalálni az egyensúlyt...

Az arborétumban láttunk még több helyen téltemető foltokat is, gyönyörűek voltak nagy tömegben a vízparton. Egy helyen vegyesen nőttek a hóvirágokkal, ami nagyon szép kis összeállítás, érdemes lenne ilyen "vegyeságyást" telepíteni a kertbe is. Volt pár kedves látogató, aki nagyon komolyan bizonygatta, hogy azok a sárga virágok is hóvirágok, az egyik a sokféle hóvirágból ami az arborétumban van.

A fák ugyan még szunnyadnak, de mégis nagyon szép hatalmas faóriások között sétálni. Néha nagy örömet adott a gyerekeknek egy-egy odvas fa — Emma kedvence pl. egy gigantikus vérbükk volt ilyen téren. Nagyon sok volt a borostyán, külön érdekesség volt egy már kivágott fára felfutó, és ott szép lombkoronát formázó példány. Ez adott szögből nézve mintha csak Darth Vader sisakja lenne.

Szinte senki nem vette észre a bejáratnál közvetlenül viritó hunyormezőt. Pedig itt vitt keresztül az a sétaút ahol mindenki hóvirágok felé vette az irányt. Feltételezem, hogy a tisztazöld virágokat a színük miatt csak valami levélnek nézték. Pedig amikor átsüti a tavaszi napfény a szirmokat, akkor egészen varázslatosak — igaz ehhez már térdre kell ereszkedni.

Van még rengeteg kép, de talán egy postba ennyi is elég belőlük.

4 megjegyzés:

  1. Őrülök, hogy észrevetted a hunyorokat, mondjuk ki is néztem belőled, Nyőző :) Olyan tüneményesek valóban, ők a Helleborus dumetorum. Bejegyzésed hatására előrántottam a "fiókból" a férjem fotóit, és alig akartam hinni, hogy mi 2009-ben jártunk ott utoljára!!! És azt hiszem, előző évben még, amikor gyönyörű meleg tavaszi nap volt, és hatalmas méhdöngicse a hóvirágok körül. Akkor nagyon szigorúan masírozott ott több őr is, és a hóvirágok közé nem ment be a nép. Csak azokat a szegényeket taposták szét, amelyikek az út közepén nőttek, úgykellnekikmérmennekoda. Valakire rászólt a párom, hogy vigyázzon, mire azt felelte, hogy "hát van itt elég".
    Szóval nagyon igaz amit írsz, ez tényleg egy nagy dilemma, és azt hiszem, nem jó, hogy tömegdili lesz már az ilyesmiből is. Na, de erről órákig lehetne vitatkozni, és akkor sem lenne megoldás.
    Nagyon szép képeket csináltál, gratulálok, hogy ilyen jól sikerült kiiktatni belőle az embereket. :)
    És nem bírom megállni, hogy ide ne tegyem a kedvenc férjem linkjét, ha már Alcsút:
    https://plus.google.com/photos/100904217336929449590/albums/5438043239498695105?banner=pwa (Bár fene tudja, hogy ezt most meg tudja-e nézni bárki, vagy előbb meg kéne osztani, brrrr!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen én meg tudtam nyitni a linket, lesem is a képeket!
      Kisebb teleobjektívvel lehetett a népeket kihagyni, és úgy hogy néha perceket kellett várni amíg lesz egy-egy kósza pillanat exponálni... Most több őr volt a kőfalnál, mert van egy új bejárat -- szerintem annó Ti még a régin mentetek be ami egyenest a tóhoz visz. Ez a kőfal az úton meg derékig ér, sokan próbáltak ott átlépni, és átcsörtetni a hóvirágmezőn...

      Törlés
  2. Nagyon szép helyen jártatok, igazi mesebeli erdő. Lehet, hogy teszünk mi is egy újabb rövid sétát a Mecseken hasonló élményért, mert a múltkor még éppen csak a hónyomás alól kiszabadult levelek tömegét láttuk és már nagyon hiányzik -még talán egyetemista koromban voltam utoljára- az itteni mesebeli erdő.

    Egyébként nem véletlen lett védett a hóvirág. Nálunk nőnap környékén kaszával, nejlonzsákokkal mentek fel a hegyre a népek. Hagymástól csupálták... Nem is értem, ha tetszik valami, akkor azt miért nem lehet békén hagyni, hogy máskor is örülhessünk neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. huhh, ez a aszával hóvirágra nem kicsit olyan mint a géppuskával helikopterről elkövetett szarvasvadászat annó... :( Mondjuk én kézzel szedő nénikék után is láttam nullára tarolt hóvirágmezőt...

      A fő gond az, hogy gondolom nem él a tő végtelenségig, és a magról kelt friss növény három év után hoz először virágot, és új magot...

      Törlés