Többfelé nyílik tüdőfű a kertben, immár az északi lejtős részben is megjelentek. Készítettünk pár képet róluk.
A képek elemzése közben derült ki, hogy bizony nem egy fajhoz tartozó tüdőfüvek nőnek a kert különféle végeiben. A déli sarokban a Bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis) virágzik, északon pedig az ún. Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) virágai.
A Bársonyos tüdőfű hasonló levelekkel bír mint a védett Keskenyleveű tüdőfű (Pulmonaria angustifolia), de feltűnő ismertetőjele, hogy az előbbi színváltós virágokat hoz, a keskenylevelű pedig stabilan azúrkéket. A tüdőfüvek jellegzetessége ez a színváltoztatás. A kinyíló bimbók sejtnedvei savasabbak, ami idővel lúgosodik. Ettől a virág színe fokozatosan pirosasból kékre vált. Ez a lenti képeken is megfigyelhető.
Jobbra fent a Bársonyos tüdőfű, lent középen az Orvosi tüdőfű bimbói.
Május táján kis makkocska termése van, ezután már csak a virágzás utáni fejlődő nyári levélzete marad meg. Ez az Orvosi tüdőfű esetében lehet fehéren pöttyös is, meg pötty nélküli (Pulmonaria officinalis obscura) is — ez két külön alfaj.
Kedves Nyôzô!
VálaszTörlésÉpp a napokban olvastam egy érdekes dolgot a tüdôfû virágának színezôdésérôl a Botanical Garden of University of British Columbia honlapján (http://www.ubcbotanicalgarden.org/potd/2010/04/pulmonaria_roy_davidson.php)
Hogy állítólag a virágszínezôdés célja rovarcsalogatás. Egész pontosan a méheké, mert ôk porozzák meg a tüdôfût, és nagyon érzékenyek az ultraibolya színtartományra. A virág pedig akkor színezôdik liláskékre, amikor a porzók beértek. Daniel Mosquin csak ennyit ír, de ugye felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem liláskék kezdettôl a virág? Én azt hiszem, hogy egyszerûen azért, hogy a növénynek addigis, amíg a porzók nem érettek, ne kelljen fölöslegesen nektárt termelnie, hiszen ez neki elég nagy energiabefektetéssel jár. De nem tudom... Az oka persze ettôl függetlenül a kémhatás-változás, ezt egyértelmûen ki lehet mutatni. Viszont az is igaz – szerintem –, hogy a természetben mindennek van valami célja is.
Egyébként gyönyörûek a képeitek, mint mindig.
Kata
Kedves Kata!
VálaszTörlésBiztos benne van az is, hogy ne kelljen sok nektárt termelnie.
Nekem is van rá egy ötletem, miért lehet ez "megérős" a tüdőfüveknek. Ha egyszerre csak egy-két virágban tudnak a beporzó rovarok ténykedni szálanként, akkor a már felvett virágporral jobb eséllyel mennek egy másik példányra tovább, így kevesebb az önmegporzás esélye, ami ugye előnyös a génállományukra nézve. Aztán lehet ez botorság.
Mielőbbi napősütést: Nyözö
Lehet ebben is valami, bár ugyanazon a fent említett oldalon azt is mondja Daniel, hogy a tüdôfûre is jellemzô a heterosztília, ami azt jelenti, hogy egyik virágban a porzók állnak magasabban és erôsebben fejlettek, a másikban pedig a bibe. Ez több más fajra is jellemzô (pl. kankalinok, lenek), és ez éppen az önmegporzás lehetôségét gátolja. Kétivarúak ugyan a virágok, de mégis az egyik "nôiesebb", a másik meg "férfiasabb" :-)
VálaszTörlésKata