Végre eljöttek a várt napok, amikor a kertben hunyor sütkérezik a napfényben.
Sokat most nem írnék erről, inkább legyen itt három fotó. Ez a hunyor a Charlotte fantázianevű változat. Meglehetősen kalandos úton sikerült beszerezni még tavaly novemberben. Akkor került ki a kertbe, így ez az idei az első virágzása nálunk. A szépsége miatt az kell mondjam nagyon megérte, gyönyörűséges növény.
Még február végén hangzott el a rádióban, hogy az Alcsúti Arborétumban nyílnak a hóvirágok. Ennek kapcsán elmélkednék most egy kicsit.
Nem csak a levegőbe beszélek, hanem február 21-én meg is látogattuk az Arborétumot, így személyes tapasztalataim alapján írok erről. Lévén virágokról van szó ezt itt tárgyalom a kertes dolgok között.
Március. Szeretem ezt a hónapot, mert azért eddigre mindig elkezd kicsit újraéledni a természet.
Nem lebecsülendő előny, hogy az ember eddigre már világosban indul és világosban érkezik haza, így van lehetőség akár hétköznapokon is egy kis kertszemlére. Most is ezt tettem, és ha már sétáltam fotóztam is bár képet. Nem a legszebbek, de dokumentációs jelleggel azért jók lesznek.
Tavaly volt a második évünk, hogy a lila krókuszok szőnyeget alkotva bújtak elő a kertben, egy 2012 őszi nagyobb arányú telepítés eredményeképppen. Idén elég hasonlóan alakul a tavasz — eddig legalábbis — mint tavaly. Pár nap eltéréssel ugyanott tartanak a növények is, mint 2014 tavaszán. Ma reggel nem volt még napfény, így igazán szép képekkel nem szolgálhatok, de néhányat azért bemutatnék.
Itt még javában tél van, hosszabb ideje hó alatt vagyunk. Szombaton tettem egy kis sétát a kertben, így hát jöjjön pár fotó.
Semmi extra különlegesség nincsen, a többször megolvadt-visszafagyott hókása miatt sok látnivaló nincsen még a kertben.
Előző postomban keseregtem egy nagyot a mai világ kereskedőin, egy meghiúsúlt hunyor-rendelés kapcsán. Van azért az éremnek másik oldala is, így most erről írnék pár sort.
Miután dugába dőlt az előző rendelési kísérlet, tettem egy kísérletet egy másik webshoppal.
Töprengtem egy ideig, hogy megírjam-e, de végül csak összefoglalom picit a történteket. Nem egy vidám történet, és csak áttételesen kertes a téma, de mégis leginkább ideillő.
Hosszú ideje böngészgetem egy ismert kertészeti webáruház kínálatát. Sokféle növény van itt, jól rendszerezve, kereshetően, stb. Évekkel ezelőtt regisztráltam is oda. Most úgy gondoltam, hogy ha már ennyire kimaradt ebben az évben a kertes tevékenységem (növényeket illetően) az enyhe őszi napokban telepítek még pár hunyort, hogy tavasszal legyen minek örvendeni. Beléptem hát a webáruházba, gondoltam kipróbálom a rendelést innen, és tavasszal nagyobb adag rendeléssel lehelek életet a kertbe. Így hát betettem a kosárba pár növényt, még a hosszú hétvége előtt.
Újra itt a bodzaszezon. Elkészült az idei adag szörp, de még maradt bodzavirág — így készült zselé is.
Az egész azzal kezdődött, hogy pár hete egy szombaton megvártuk, amíg úgy igazán elkezd esni az eső. Mire minden vizes lett, de még zuhogott, megérkeztünk kedvenc bodzafánkhoz a Szentendrei szigetre. Eltökélten kiszálltunk az autóból és szedtünk jópár zacskó bodza- és akácvirágot. Miután lassan elállt az eső és a fán sem maradt elérhető virág, elindultunk hazafelé.
Történt egyszer réges régen, hogy felhívta a figyelmemet egy növényre a sajnos eléggé elhalt Művelt Kert blog idestova több mint négy évvel ezelőtt. Ez volt az Amelanchier, alias Fanyarka, alias Mézalmácska... Meglehetősen nagy kerülővel, de megérkezett egy a kertünkbe is.
Történt vala, hogy másik nagy kedvenc kertblogunkban, JuhMeli EgyxCseppKertjében az egyik bejegyzésben feltűnt a fent nevezett Fanyarka. Rögvest rá is kommenteltem, hogy lám a régi Eszter féle fanyarka-cikksorozat milyen érdekes és hasznos olvasmány. Innen kerekedett a most elmesélt történet is.
Tavaly azon viccelődtünk, hogy fehér Húsvétunk nemigen volt még. Idén ennek az ellenkezője az igaz, gyakorlatilag a napokban már nyílik az orgona, kora májusi virágok nyílnak együtt az áprilisiakkal. De most mégsem ezekről lesz szó, hanem az újjászületés kapcsán egy kis fácskáról.
Történetünk tavaly őszre vezethető vissza. Emmával ovódába menet egy szakaszon egy olyan utcában megyünk általában amit Csörgőfák (Koelreuteria paniculata) szegélyeznek. Értelemszerűen feltűnt neki is a jópofa zacskóba csomagolt termése, így muszáj volt szedni egy jókora adagot. A kis kemény magok jópofa játékok is, bár figyelni kell, mert nem ehető, így nem minden gyereknek adható oda.
Múlt hétvégén is a Szentendrei szigeten jártunk. Útközben tűnt fel egy érdekes virág, amiről persze képeket is készítettem. Gondoltam megosztom Veletek itt is, bár nem kerti növény, és nem is a direkt közelünkben nyílik.
Éppen a nemzeti parki terület szélén nőttek, egy útmenti, déli kitettségű füves rézsűn. Csak egyetlen, olyan 10m-es foltban láttam őket, máshol sehol a közelben. Közelükben Fürtös gyöngyikék, a kerek repkény és néhol egy-egy pitypang virágoztak még. Mellékesen gyöngyikéből idén feltűnően sokat láttam mindenfelé...