Nyugodjék békében...

...azt hiszem, mégsem lesz kerti tavunk. Egyúttal bejelentenénk, hogy ezentúl Emmával kettesben fogjuk folytatni a blogot.

Na jó, megkegyelmeztem Nyözönek...

Homokozóban...

Mindenki szeret homokozni, egyesek inkább csak homokvárat, mások kerti tavat is építenek...

Kaktuszok

Kaktuszok előtte...

Múlt héten elhoztuk gyerekkorom kaktuszgyűjteményének utolsó, megmaradt példányait. Rájuk fér a törődés, hiszen eddig egy fűtetlen szoba nyugati ablakában laktak és vizet kb. évente egyszer kaptak. Az is csoda, hogy még van köztük olyan, amelyik nem száradt el.

Első lépésként fele-fele arányban összekevertem némi virágföldet és homokot (köszi Emma :)), az új cserepek aljába pedig kavicsokat tettem. Ezután a kaktuszokat nagyon óvatosan kivettem a régi cserepükből, megtisztogattam, leszedtem az elhalt részeket, szétszedem több kisebb növényre és a nagyobbakat beültettem az új cserepekbe.

Azokat a nagyobb darabokat amelyek megsérültek, becsomagoltam egy-egy darab papírtörlőbe és kartondobozba raktam pihenni. Ezek száradás után mennek be egy-egy cserépbe.

Az egészen kicsik pedig várják, hogy a kaktuszóvodába kerüljenek pár nap múlva. Ez alatt azt értem, hogy egy nagy virágcserép alátétbe lesznek beültetve mind, aztán amelyik túléli, tavasszal kap virágcserepet.

Balra a száradó kaktuszok doboza, jobbra a kaktuszóvoda leendő növendékei.

Végül kiszedtem a kezemből a tüskéket...

Rhododendron luteum

Komoly átalakuláson ment át a kert egy eddig eléggé elhanyagolt sarka.

A nyugati kerítés mentén, a háztól délre eső szakaszon nagyon nagyra nőtt gyertyánok kisebb erdeje növekedik. A most taglalt terület a majdani nagy tó DNy-i csücske, a sok éve tervezett kerti pad közvetlen környéke.

Még májusban egy Kéktúra kapcsán vetődtem el a nyugati országrészbe, és ha már arra jár az ember fia, nem jöhet haza anélkül, hogy meg ne nézze a Jeli arborétumot — főleg ha alapból bolondul a rhododendronokért. Természetesen egy ilyen látogatás nem múlhat el anélkül sem, hogy ne jöjjön az emberrel egy rhododendron is. (Zárójelben megjegyzendő, hogy olyannyira népszerű lett mostanság ez a helyszín is, mint az alcsúti arborétum hóvirágzáskor, azaz hatalmas sorbanállás, tömegnyomor van a pénztárnál.)

Egészen elbűvölő volt a sok sárga, erősen illatos rhododendron példány. Kiderítettem, hogy ami illatos, az egyben lombhullató is — azaz hiába keresünk örökzöld, és illatos változatot. Végül egy lombhullató, szép aranysárga virágú Rhododendron Luteum-al tértem haza. Kezdetben csak egy rügyekkel bíró kis ágtömeg volt, és a ház előtti asztalon ácsorgott. Aztán egyik napról a másikra őrűlt tempóban kezdett leveleket hajtani, és elborította a friss zöld lomb.

Hosszas tanakodás után úgy gondoltam, a kerti pad mellett kellene elhelyezni. Az ám, de az a terület a fentebb említett gyertyánerdő területére esett. Így hát előkerült a fűrész, és a jópár 6–8 cm átmérőjű gyertyán egy jelentős részét kivágtam. Persze a nagyobb, termetesebb példányok megmaradtak, csak sokkal szellősebb, picit világosabb lett ez a terület. A törzsek kivágása a gyertyánnak nem elég, a bentmaradó csonkról ugyanis egy-két hét elteltével már nőnek is a friss hajtások. Ezeket fejlett gyökerek táplálják, így ha otthagyjuk nemsokára még dúsabb növényzet volt, mint ahonnan kiindultunk, muszáj tehát mélyebbre menni.

A kerítés-lábazat töltés után visszamaradt kőtömeg...

Nekiláttam hát, és a csonkok körül kicsapkodtam a csákánnyal a köveket, majd a vastag gyökereket követve egy nagyobb területen feltörtem a talajt, és kicibáltam, kivágtam a gyökereket is. A 6 darab gyertyántő kipucolása után egy 2-3 m² alapterületű, és 30 cm mély gödör keletkezett.

Na és persze egy tisztességes kőrakás, hiszen mint kiderült ez a rész legalább 80%-ban kő volt. A kövek rögvest mentek is a kerítés tövébe, hogy az ide visszatöltött földet megfogják, és részben el is torlaszolják a szomszédból rendszeresen átbóklászó négylábúak népes csapatának ösvényeit.

Az ültetéshez — okulva a Rhododendron Marcel Menard példájából (erről is írok részletesebben később) — már nem csak a helyi földet használtam, hanem egy jókora adag Királytói tőzeget is. Ez éppen megfelelő savanyúságú, tápanyagokban gazdag tőzeg, pontosan ilyen növények számára szánták. Egészen mély fekete színe, finom morzsalékos állaga van.

Ismét egy ágyásszegélyből formált kört alakítottam ki a nagy gödörben, majd az aljára tőzeg-föld keverékét telepítettem, felfelé haladva egyre nagyobb arányban került a keverékbe a tőzeg. Még cserepestül bepróbáltam hogy fog kinézni a növényke, majd kiszabadítva a műanyag tartóból jól belocsolva tiszta tőzeggel töltöttem fel az eredeti talajszintjéig. Végezetül még kapott egy kis fenyőkéreg-réteget is.

A kerítés mellé szárazon rakott kis kőfalat húztam vízszintesen, erre hordtam rá a földet. Ezen a helyen kiszedtem minden növényt (rengteg tölgyfasarj volt itt), kivéve egy kis juharfát. A szélre beültettem egy gyönyörű pöttyös torkú, lilás-rózsaszínes virágú gyűszűvirágot. Ezt boltból hoztam, mert úgy gondoltam szép lesz a kertben vadon is növekedő sárga változattal összeültetve. Mellé is telepítettem egy ilyen sárga változatot is, bár azok már elvirágoztak.

Balra: a félig tölött ágyásszegélybe bepróbált rhododendron.
Középen már cserép nélkül látni, milyen fejlett gyökerei vannak ennek a Rhododendron luteumnak. A háttérben a kerítésnél a lilás Gyűszűvirág (Digitalis grandiflora) már félig elnyílt állapotban.
Jobbra: a már beültetett, de még nem lekérgezett rhododendron a koromfekete tőzegbe ültetve. (Háttérben a megkímélt juhar)

Ez a környék azóta még tovább népesedett, épült, szépült. Erről majd később számolok be, hiszen már így is túl terjedelmes lett ez a bejegyzés.

Kerti divat

Azt hiszem vitathatatlanul többen vannak a női olvasóink, így amikor a minap rendrakás közben a kezembe került a Kertbarát Magazin egy ősrégi száma rögtön úgy gondoltam, hogy megosztom velük ezt a régi cikket.

Rögvest bevezetőből megtudhattuk, miért is fontos a divatos kertészruházat, bár félek ez csak férfitársaimnak lesz újdonság, így kérem a női Olvasókat nézzék el nekem a trivialitásokat, és esetleg ültessék ide elolvasni ezt a postot szegény tudatlan sorstársaimnak. Adjuk hát át a szót Körmendi Judit újságírónak.

Tudom, szinte általános szokássá vált, hogy virággondozáshoz, kertápoláshoz a nők legrosszabb, legelnyűttebb ruhájukat veszik fel, mondván: úgyis rögtön piszkos lesz.
Pedig nem okvetlenül szükséges "összekenni" magunkat gyomlálás, metszés, kapálás vagy öntözés közben sem.
Meg arra sem árt gondolni, hogy "szorgoskodás" közben betoppanhat egy-egy váratlan látogató, s akkor jobb, ha rendes, csinos az öltözékünk, és nem kell szégyenkezve mentegetődzni ütött-kopott, esetleg rongyos holmink miatt.
Különben pedig a megfelelő kellemes öltözet által létrejött jó közérzet a kertben is fontos!
Négy képünk hat. úgynevezett "kerti öltözék"-et mutat be — idősebbeknek és fiatalabbaknak, karcsúaknak és moletteknek. A modellek — amelyek a Fővárosi Kézműipari Vállalat új nyári kollekciójából valók — természetesen színben és anyagban egyaránt variálhatók.

Nem szeretném tovább csigázni a kedves Olvasót, így a hat kerti öltözés részletes leírását is közreadom, remélem szerzői jogokat nem sértek vele így közel 30 év távlatából. Mindenesetre a lapban megjelent MTI fotók Bara István felvételei.

Minden korosztály számára előnyös szabásvonalú, hazai gyártású farmeranyagból készült kötényruhák. A baloldali modell felső részén újszerű megoldás a legombolható, kockásan tűzött zseb. A jobboldali öltözéken jól kihasználható a két hatalmas rátett zseb. A molettebbeknek nagyon előnyös a derékrész V alakú szabásvonala. A Naptól védő kalap azonos a ruha anyagával. A dísztűzés, mindkét modellen elütő színű, az ízlésnek megfelelően lehetőleg fehér vagy piros. A kötényruhák kiegészítője az időjárástól függően rövid- vagy hosszúujjú pulóver, illetőleg. blúz.

Karcsú testalkatúaknak ajánljuk ezt a hátomrészes összeállítást. A nadrág, a mellény, a sapka, a blúz gallérja valamint a gombolónak és ujjának pántja vászon. Modellünk fehér vászonból készült, de természetesen bármilyen egyszínű vászonból megvalósítható. Ha az összeállítás sötét, a dísztűzés és a blúz anyaga legyen világos. A nadrág szárain levő zsebben kötözéshez raffiát, ollót vagy más apróbb szerszámot tarthatunk.

Derékban vágott, alatta kissé húzott szoknyás kánikularuha, a szoknyán elől nagy rávarrott zsebekkel és rátétes virágdíszítéssel. A modell bármilyen egyszínű anyagból elkészíthető. E modell esetében is érvényes, ami az előzőnél, vagyis ha a ruha sötét, a virágdísz legyen világos, ha pedig a ruha világos, sötét virágmintát tegyünk rá. A fejkendő anyaga azonos a ruhával.

Első pillantásra kissé meghökkentő ez a tréningruhát idéző két modell, dpedig fiatal lányoknak nagyon előnyös és csinos. Anyaga mindkettőnek frottir. A baloldalit — ez rövidujjú is lehet — meleg napokra szánta tervezőjük. A végig zippzáras felsőrész alja többsoros gumiházban végződik. A felsőrésszel egybeszabott kapucni jól véd a tűző Nap ellen. A jobboldali öltözet hűvösebb napokra célszerű.

Új munkatárs a blogon

Csodás tavaszi napsütés volt a mai napon. Ez remek alkalmat adott arra, hogy blogunk új fotós kolleginája, Emma elkészítse első publikus fotóit. :)

Az alábbiakban az Ő felvételeiből válogatunk, fogadjátok szeretettel!

A blog aktuális fejléce is Emma munkája. Kis előzetesként a KertTV még vágás alatti epizódjából álljon itt egy werk-videó Emmáról — a fenti képek fotózása közben.

De harapni még tudok!

Február 25-én is országszerte esett az eső. Fent a hegyen ez már nem esőként érkezett hanem — nem meglepő módon — havazás formájában.

A helyzet azért nem komoly, valószínűleg napközben el is olvad az a kb 2cm hó ami érkezett, szóval kicsit olyan "de harapni még tudok" hangulata van Tél tábornok újabb, talán utolsó akciójának... Reggelre már elvonulóban voltak a felhők, és a nap is kisütött, így a virágok is fellélegezhetnek.

A következőkben Emese még friss és ropogós képriportja következik.

Piacon jártam...

...ami általában nem veszélytelen a pénztárcára. Február közepén még elég szegényes a piacon a virágválaszték, de mivel múlt szombaton volt egy kicsi üresjáratom a piac közelében, ismét nem tértem haza üres kézzel.

A nagyobb baj az, hogy ez a kis helyes kúszócserje jelenleg pontos nevét illetően ismeretlennek tekinthető. A bácsi aki árulta elmesélte, hogy ez ilyen arasznyi magas termetű, bírja a napot is, árnyékot is.

Szép rózsaszínű virágai vannak május környékén, aztán télire ilyen a képeken is látható élénkpiros bogyókat hízlal a szép örökzöld levelei mellett. A bogyók kb. 1 centiméter átmérőjűek, és tényleg nagy számban csüngnek a fás szárú ágacskákon. A kerekded formájú levelei erősek, kemény, fényes felületűek.

A bogyók is érdekesek, erősen emlékeztetnek az áfonyára — de nem gondolnám, hogy sok közük volna egymáshoz. Ha valakinek vannak ötletei mi lehet ez, szívesen veszem a segítségét! Íme még egy kép a növényről:

Update
Kata szíves segedelmével ismét kiderült kit tisztelhetünk a fenti növényben. Ez egy fajdbogyó bokrocska, és rokona az áfonyának!

Rhododendron és ázáleák a kertben

Régóta vesszőparipám, hogy a kertünk adottságai éppen megfelelőek — no nem a hangyák holdraszállásához, hanem a Rhododendronok és az Ázáleák tartásához. A tavalyi év során ez a terv úgy néz ki elkezdődött, még ha jelentős mennyiségű spontán elemmel is.

Sokáig tartózkodtam a nagyobb, komolyabb növények ültetésétől. Részben a még mindig épitkezős terep miatt, részben meg a kevés tapasztalatom nem akartam telepíteni komolyabb növényeket. Figyelem! Hosszú, sok képpel "terhelt" oldal következik...

Éledő kert

Bimbós a hóvirág...

Úgy tűnik az idén hamarabb van itt a tavasz. Kis képes kerti sétára invitálom hát a nagyérdeműt...

Az elmúlt évben igencsak hanyagoltam a blogírást. Túl sok esemény nem történt, bár vannak új kedvencek a kertben. Ezekről majd külön postban emlékeznék meg, de a szemfülesebb Olvasók itt is kiszúrhatják a képek között az újdonságokat...