Sokfelé látni úton-útfélen a lepényfát (Gleditsia triachantos). Jellegzetes termése miatt szinte biztosan mindenki látta már, és csak reménykedünk benne, hogy nem csak mi nem ismertük a nevét. Az egyik őszi napon szedtünk egy zsákra valót, mert emlékeztünk arra, hogy szép, kemény magja van, így gondoltuk azokat kifejtve jó lesz játszani vele. Parkokban is gyakran látni ahogy zörgősre száradt termésével játszik a gyerekhad.
Nemrég gyűjtöttük be Nyözö gyerekkori könytárából közül a Búvár zsebkönyvek (és a hasonló Kolibri könyvek) sorozat példányait. Ezekben ugye az egyes témakörökben összegyűjtött növények, állatok, ásványok, stb. ritka kivételektől eltekintve rajzban voltak megörökítve. A növények pl. sokszor Csapody Vera csodálatos rajzaival, amiket szerintem kevés növénykedvelőnek kell bemutatni. Gondoltuk Emma is szívesen lapozgatja majd ezeket a könyveket. Előszedtük hát a Fák és bokrok c. kötetet (Móra Ferenc ifjúsági Könyvkiadó, Budapest 1982; ISBN 963 11 2981 0) hátha benne van ez a fa is. Gyorsan meg is találtuk, Bíró Krisztina illusztrációnak hála.
A növényről megtudtuk, hogy magyarul Lepényfa, vagy Krisztustövis a használt neve — utóbbi derengett is Nyözö fejében, de sohasem állt össze a név a növénnyel. Őshazája Észak-Amerika. Rendszeres metszéssel sövényként lehet nevelni, de ha ezt kihagyjuk terebélyes fává növekszik, akár a 20m-es méretet is elérheti. A virága nem túl feltünő, de őszre beérő termése 20-40cm hosszú, csavarodott hüvelytermés, ami sötétbarna színű. A könyvecske szerint tévesen sokan szentjánoskenyérnek hívják ezeket, és magról szaporításkor a csírázását forrázással(!?) siettetik.
A latin név birtokában már könnyebb volt tovább keresgélni a növényről. Nagyszüleink történeteiből gyanítottuk, hogy ezt a termést édességként csemegézték annó, így utána nézünk picit. Ilyen ügyekben szerintünk mérvadó a Terebess Kertek és konyhák rovata, nagyon sok hasznos információt lehet megtudni onnan. Sikerült is megtalálni itt is, de ezt a lapot valamiért most a bejegyzés írásakor nem lehet elérni, így kicsit bővebben is idézzük (a Google cache ugye ilyenkor jó barátunk):
Bíró Krisztina rajza
Sokan szentjánoskenyérnek hívják, holott ez nálunk nem él meg, mert melegigényét a mi éghajlatunk nem elégíti ki. (Nevezik még krisztustövisnek is a töviskoronára emlékeztetve, de ez a faj a Szentföldön Krisztus korában sem élt, és most sem él, tehát nem lehetett a töviskorona alapanyaga.) Általában nagy, háromágú tövisei vannak — innen ered latin neve —, de ismert tövistelen változata is (var. inermis). [...] Levele az akácra hasonlít, csak jóval apróbb levélkékből áll. Egyszeresen vagy kétszeresen szárnyaltak. [...] Közismertsége ellenére kevesen tudják róla, hogy termése ehető magokat tartalmaz, egy-egy hüvely akár 25-33 szemet is.
[...]
Sem a fa, sem a termés nem szenved a kártevőktől, sőt a raktározott mag évek alatt is teljesen ép marad.
[...]
Könnyen telepíthető. Vethető magról, csak vetés előtt le kell forrázni, hogy kicsírázzon, vagy ültethető egyéves magcsemetéről is.
[...]
Egy internetes adat szerint az a terület, ami 1-1,5 t gabonát terem az 15-20 t glédicslisztet szolgáltatna. [...] Az egynyári hüvelyesekkel szemben előnye, hogy nem kell évente vetni, a különböző talajmunkálatokat és az ápolást elvégezni. Szedése is kedvező, mert a lehullott termések nem nyílnak fel, akár hónapok múltával is ráérünk összeszedni. A fejtést lehetőleg szabadban végezzük, mert a munka közben keletkezett por erősen irritálja a nyálkahártyákat.
[...]
Melegkedvelő faj, de –32°C-ig télálló. Talajjal szemben nem igényes, de előnyben részesíti a laza, homokos talajokat. Megél gyengébb sziken is. A szennyezett városi levegőt jól tűri. Fényigényes és gyorsnövekedésű, 20-25 m magasságot ér el. 8-10 éves korában kezd virágozni és teremni, és kb. 80 évet él meg.
[...]
Ezer mag tömege 182-200 g. (A lencse 30-80 g, a zöldborsó 100-400 g.) A mag általában barna, széles elliptikus, lapított, 8-10 mm hosszú, 6-8 mm széles és 3-4 mm vastag. A magban található mannogalaktán, enzimek, 3% zsíros olaj, zsírsavakkal (dihidroxisztearin, sativin, tetrahidroxistearinsav), 21% fehérje, 0,19% cukorszármazék (epikatechin-3-glucosid), phytosterin, ecetsav, tannin, flobafen és polifenol. (Hagers Handbuch) Az éretlen hüvely 30% cukrot tartalmaz. (Peter Betzell: Edible pods)
[...]
A magot körülvevő kocsonyás, édes anyagot tüdőbaj esetén fogyasztják, de a gyermekek csemegeként is szopogatják. Magját lencseszerűen lehet felhasználni. Rövid forralás után a meleg vízben állva megpuhul. (Hideg vízben való áztatásra nem reagál napok alatt sem.) Íze a tökmagéra emlékeztet. Őrölve zöldséglevesbe szórják, és kávépótszerként is ismert. Hazájában sör jellegű italt készítenek belőle. Alkalmas sövénynek, sőt nagyon jó mézelő és tűzifa is.
Látható, hogy kiválóan összhangban van a leírás a jóval szűkszavúbb Búvár Zsebkönyvvel, és a régiek emlékeivel is. Érdekesen hagzik ez a csírázást segítő forrázás is. A magok tényleg irdatlan kemények, ez a hőkezelés valószínűleg azért tud működni, mert a kemény borítású magokat a forró víz felpuhítja, így könnyebben hajt ki a magból a csíra.
Mindenesetre úgy tűnik megéri megkóstolni a mostanában betakarítható termését, és ha valakinek ízlik, és ráadásként van megfelelő helye a kertjében akkor talán csíráztatni, ültetni is érdemes lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése