Hóhelyzet március ídusán

Március ídusán még mindig harap a tél. Képes riport a kertből, és az ablakpárkányról a hosszú hétvége képeiből...

Öreg gyertyán nem vén gyertyán...

Még az előző hótakaróból is volt nagyjából 5cm, de jó 25cm utánpótlást is a nyakunkba kaptunk. Így hát az ünnep reggelén az ajtón kilépve ez a látvány fogadott minket ami itt van jobbra. A fa a kedvenc gyertyánom, ez biztosítja a nagy nyári kánikulákban az árnyék tetemes részét. Annakidején ezen a fán volt egy játékkuckó, amit az előző tulaj gyerekei építettek mindenféle lomból. Tekintve hogy ők nem sokkal fiatalabbak nálam, ez a fa már elég nagy volt ilyen gyerekfészek számára cca. 25 évvel ezelőtt... Elgondolkoztató, hogy akkor minimum egyidős lehet velem, de inkább több.
Volt az ágak között már papírvékonyra rozsdált fémlavór, nagy piros műanyagponyva, Trabantból kiszerelt kuplungpedál, kormánykerék, deszkapanel, mifene. Meg mindenféle deszkák, lécek. Egy gerendacsonkot annyira körbenőtt a fa, hogy azt már nem tudtam kiszedni amikor kipucoltam. Gondolom ennek is köszönhető, hogy az ágai ennyire szétágazóan nőnek.

Március 15-én még borongós idő volt, de a nedves, súlyos hó alatt nyögő növényzet kedvéért érdemes volt kilesni. Egészen a földig hajoltak a 3m feletti bokrok is, és ahol korábban kerti úton sétálhattunk, ott most hóval borított ágak álltak sorfalat.

Aztán 16-án déltájban végre szépen kisütött a nap is. A szobában vidáman virítottak a kankalinok, és a többi cserepes jövevény is szeretett volna kiköltözni, pl. a kőtörőfüvek, de újabb adag hajtatott hagymás (nárciszok) is várja már nagyon, hogy kibogozzam a gyökereiket mint az elmúlt években is tettem ilyentájban. Hogy ne csak hófehér képek legyenek álljon itt némi színpompa is az ablakból. :)

No de ha szép idő volt kimentünk kicsit havat taposni, és csodálni a tájat. Ami hát szép, szép, de igazán jöhetne már a tavasz!